Július Strasbourgban


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága júliusban négy, Magyarországot érintő döntést hozott. A menekültügyi rendszer és a szolgálati nyugdíjak megvonásával kapcsolatban kedvező döntés született, míg a 6. cikk, azaz a tisztességes tárgyaláshoz való jog és 5. cikk, azaz a szabadsághoz és biztonsághoz való jog megsértése okán elmarasztalták hazánkat – derül ki az Ars Boni jogi folyóirat összegzéséből.


A legelső döntés a Mohammadi kontra Ausztria-ügyben született, ahol bár az alperes állam Ausztria volt, azonban a Dublin II. rendelet következményeként az eljárás során a magyar menekültügyi rendszert elemezte a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága. A Dublin II. rendelet (2014. január elsejétől a Dublin III. rendelet hatályos) egy harmadik országbeli állampolgár által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításának feltételeit rögzíti. A rendelet célja, hogy összehangolja a tagállamok menekültügyi rendszerét, ezáltal pedig elkerülhetővé váljanak a visszaélések és a tagállamok hatóságainak indokolatlan leterhelése. A Dublin II. rendelet egy hierarchikus és objektív kritériumrendszert határoz meg, hogy mely esetben mely tagállam a felelős az adott menekültügyi kérelem vizsgálatáért.

A kérelmező egy afgán kiskorú állampolgár, aki Iránon, Törökországon, Görögországon és Macedónián keresztül, embercsempészek segítségével jutott el Magyarországra, ahol őrizetbe vették és egy nem őrzött szálláson helyezték el. Pár nappal később azonban a szállást elhagyva Bécsbe ment, ahol ismételten letartóztatták. Az osztrák menekültügyi hatóságnak kifejtette, hogy Ausztriába tartott, azonban amikor őrizetbe vették hazánkban, kénytelen volt menekültügyi kérelmet benyújtani – Magyarországon viszont az eljárás alatt megalázó bánásmódban részesült. A kérelmező az összes osztrák jogorvoslati lehetőséget kimerítette, de kérelmét elutasították a Dublin II. rendelet kritériumrendszere alapján. Ez utóbbi sorrendje kógens, ugyanis ez alapján állapítják meg a tagállamok joghatóságát, így azoknak nincs mérlegelési lehetőségük e tekintetben. Az első a család egységének elve, a második az engedélyek vagy vízumok kibocsátásának elve, a harmadik a jogellenes belépés és jogellenes tartózkodás egy tagállamban-elv, a negyedik a jogszerű belépés egy tagállam területére-elv és az utolsó a repülőtér nemzetközi tranzitterületén benyújtott kérelem elve.

Az osztrák hatóság e kritériumok alapján vizsgálta meg a kérelmet. A család egységének az elve nem volt alkalmazható, tekintettel arra, hogy a kérelmező egyedül érkezett, míg a második alkalmazása is kizárt volt, mivel sehol nem állítottak még ki számára tartózkodási engedélyt. Így a harmadik kritérium alapján, tehát a jogellenes belépés és jogellenes tartózkodás egy tagállam területén elvének alkalmazása alapján lett Magyarország joghatósága megállapítva. Az elv értelmében ugyanis a menedékkérő annak az államnak a joghatósága alá tartozik, ahol jogellenesen lépte át az Európai Unió határát. A tagállam felelőssége a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért a határátlépést követő 12 hónapig áll fenn. Tekintettel arra, hogy a kérelmező Magyarország területén lépett be az unió területére, az osztrák állam hazánk joghatóságát a rendeletnek megfelelően állapította meg és döntött a kérelmező visszaszállításáról. A kérelmező a Magyarországra szállítás ellen tiltakozva adta be kérelemét az ember jogi bírósághoz a 3. cikkre (kínzás tilalma) hivatkozva, mivel úgy vélte, Magyarországon embertelen bánásmódban részesült. Állítása szerint éheztették, esténként többször kihallgatták, a rendőrök indokolatlanul durva magatartást tanúsítottak vele szemben, és az eljárás során figyelmen kívül hagyták kiskorú voltát, illetőleg a kérelmének alapos vizsgálata nélkül nagy valószínűséggel továbbítanák Szerbiába.

A bíróság döntésének alapját a Dublin II. rendelet, az osztrák menedékjogi törvény és közigazgatási eljárás képezte. Ezen túlmenően részletesen bemutatta az ENSZ Menekültügyi Főbiztos 2012-ben Magyarországról készített jelentését és a Magyar Helsinki Bizottság állásfoglalását. Így megállapítást nyert, hogy a korábbi menekültügyi rendszer lényeges változáson ment át, az addigi negatívumok csökkentek és a mai menekültügyi rendszer teljes mértékben megfelel az uniós követelményeknek a létező hiányosságok ellenére. A kérelmező Magyarországra szállítása a döntés jogerőssé válását követően történhet meg, ha egyik fél sem nyújt be fellebbezést.

Időrendben a második, a Benkő és Soósné Benkő kontra Magyarország-ügyben egy közös tulajdon megosztása iránti per 10 éven keresztül tartott, amely alapján megállapította a bíróság a 6. cikk, azaz a tisztességes tárgyaláshoz való jog, azon belül is az ésszerű idő követelményének a sérelmét. Jelen határozat nem meglepő, tekintve, hogy amint a korábbi cikkben már beszámoltunk, ennél sokkal kisebb időköz esetén is megállapítja a bíróság az Emberi Jogok Európai Egyezményének sérelmét.

A harmadik a Markovics kontra Magyarország-, Béres kontra Magyarország- és Augusztin kontra Magyarország-ügy, melyben július 18-ikán hozott döntést a strasbourgi bíróság. A kérelmezők beadványukat az egyezmény Első Kiegészítő Jegyzőkönyvének 1. cikkére (tulajdon védelme), az egyezmény 13. cikkére (hatékony jogorvoslathoz való jog) és 14. cikkére (hátrányos megkülönböztetés tilalma) alapították. Véleményük szerint ugyanis azzal, hogy a kedvezményes nyugdíjat a 2011-es CLXVII. törvénnyel szolgálati járandóságra váltották, az egyezménybe ütköztek, ugyanis a korábbi adómentes szolgálati nyugdíjuk azonos összegű, azonban jövedelemadóztatás alá eső szolgálati járandósággal történő felváltása sérti a tulajdonhoz való jogukat.

A bíróság a döntését egyhangúlag hozta meg, melyben a kérelem elfogadhatatlanságát mondta ki: „A bíróság megállapítása szerint a kérelmezőknek járó juttatás csökkentése nem ésszerűtlen és nem aránytalan mértékű. Az érintettek továbbra is részesülnek a szolgálati járandóságban, amelynek összege ésszerű viszonyban áll a korábbi szolgálati nyugdíjéval, azaz nem fosztották meg őket megélhetési forrásuktól, és nem kerültek olyan helyzetbe sem, hogy jövedelmük elégtelen lenne a megélhetéshez. A bíróság megállapította továbbá, hogy ha megállapítható is eltérő bánásmód, az ésszerű arányossági kapcsolatot tükröz az elérni kívánt cél, azaz a nyugdíjrendszer racionalizálása és az igénybevett eszköz, azaz a juttatások arányos mértékű csökkentése között.”

A strasbourgi bíróság elé többször került nyugdíj-csökkentéssel kapcsolatos kérelem (Carson és mások kontra Anglia, illetve LakiĆeviĆ és mások kontra Szerbia és Montenegró). A határozatokból kitűnik, hogy az államnak egy szűk mérlegelési lehetőséget enged, de ahogy az N.K.M. kontra Magyarország-ügyben a 98 százalékos különadó kapcsán is kifejti, a járulékok a nyugdíjhoz hasonlóak, ennek következtében nem lehet elvonni. Ebből kitűnik, hogy a strasbourgi bíróság a nyugdíj és a járulékok megvonását/csökkentését szűk mérlegelési lehetőséggel engedélyezi az államnak, az arányosság mértékének szem előtt tartása mellett.

Az utolsó, hazánkkal kapcsolatos döntés idén július 22-én született az Amuruba kontra Magyarország-ügyben, ahol az 5. cikk 3 bekezdésének (szabadsághoz és biztonsághoz való jog) megsértése alapján marasztalták el Magyarországot. A kérelmezőt drogcsempészet miatt tartóztatták le először Spanyolországban, később Magyarországon, azonban az előzetes letartóztatás ideje (2006-2009 és ismételten 2010-2012 között) indokolatlanul hosszú volt, amely a bíróság döntése értelmében kimerítette az említett cikk sérelmét. A bíróság ezért 4200 euró nem vagyoni kár és 500 euró egyéb költség megfizetésére kötelezte Magyarországot.

Szerző: Klemencsics Andrea

 

Az írás az Ars Boni jogi folyóiratban jelent meg, az ars boni az Ügyvédvilág.hu szakmai partnere.


Kapcsolódó cikkek

2022. január 24.

Új szabályokkal tartaná kordában az EU a digitális óriásplatformokat

A tervek szerint a változásokkal a felhasználók beleszólhatnak majd, abba, hogy az internetes óriáscégek milyen módszerekkel érik el őket. És könnyebb lesz az illegális tartalmak eltávolítása is. Azonban sokak szerint veszélyezteti a szólásszabadságot a tervezet.