EU-n kívüli országbeli bor forgalmazása

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Szövevényes jogalkalmazási ügyben hozott ítéletet az Európai Unió Bírósága egy csehországi, a borforgalmazás közösségi szabályainak alkalmazásával kapcsolatos előzetes döntéshozatali eljárásában.

A szerző az Európai Unió Bíróságának a Vinařství U Kapličky s.r.o. és a Státní zemědělská a potravinářská inspekce-ügyben[1] született ítéletét ismerteti.

I. Bevezetés

A szóban forgó ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a csehországi, brnói regionális bíróság, a Krajský soud v Brně terjesztette elő az Európai Unió Bíróságához (EUB) egy cseh társaság, a Vinařství U Kapličky s.r.o. mint felperes által a cseh nemzeti mezőgazdasági‑élelmiszeripari hatóság központi felügyelősége – a Státní zemědělská a potravinářská inspekce, ústřední inspektorát (központi felügyelőség) – mint alperessel szemben indított jogvitában. Az eredeti per előzménye, hogy a cég Moldovából származó, az Európai Unió joga által nem engedélyezett borászati eljárással készült borszállítmányokat hozott forgalomba, ezért a hatóság e társasággal szemben pénzbírságot szabott ki.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem lényegében az 1308/2013/EU rendelet[2], valamint az 555/2008/EK rendelet[3] értelmezésére vonatkozott, és egyrészt a fent említett borszállítmányok származási országának szervezete által kiállított ama dokumentumok relevanciájának kérdését érinti, amelyek tanúsítják, hogy e szállítmányok megfelelnek az uniós jog által engedélyezett borászati eljárásoknak, amikor a behozataluk során annak a borkereskedőnek a felelősségét vizsgálják, aki nem tartja be ezeket a borászati eljárásokat. Másrészt pedig azt a kérdést, hogy az uniós joggal ellentétes-e az a nemzeti szabályozás, amely szerint egy személy mentesülhet a harmadik országból behozott és az uniós jog által nem engedélyezett borászati eljárások alkalmazásával készült borszállítmányok forgalomba hozatala miatti felelősség alól, ha a nemzeti hatóságoknak nem sikerül megdönteniük az érintett borszállítmányoknak az uniós jog által engedélyezett borászati eljárásoknak való „megfelelősége vélelmét”[4].

A kereseti jogalapok lényegét a nemzeti jog kimentéssel kapcsolatos szabályozásának értelmezése és alkalmazása képezte, amely értelmezést a cseh alkotmánybíróság, az Ústavní soud határozatában alapvetően már elvégzett. Tényként lett megállapítva, hogy az érintett nemzeti szabályozás az uniós jog irányelvi rendelkezéseinek átültetését nem tükrözte.

Annak elbírálása tekintetében, hogy helytálló-e az előterjesztő bíróság álláspontja, amely szerint az ügyben hivatkozott VI-1 okmány nem csupán adminisztratív feltétele a bor behozatalának az Európai Unió területére, az uniós jog előírása meghatározó. Ebben az összefüggésben alapvetően az 555/2008 rendelet megállapításai bírnak jelentőséggel.

Mivel a jelen ügy lényegében az 1308/2013 rendelet megsértésén alapuló közigazgatási jogsértésért való felelősség alóli mentesülésre vonatkozik, a kérdést előterjesztő bíróság e rendelet vonatkozó rendelkezéseire is hivatkozott. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a borpiac közös szervezéséről szóló 479/2008/EK tanácsi rendeletnek a támogatási programok, a harmadik országokkal folytatott kereskedelem, a termelési potenciál és borágazat ellenőrzése tekintetében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 2008. június 27-ei 555/2008/EK bizottsági rendelet értelmezésére vonatkozott.

II. A tényállás[5]

A 2016. január 14-ei határozatával a nemzeti mezőgazdasági‑élelmiszeripari hatóság a felperest 2 100 000 cseh korona (CZK) (hozzávetőleg 80 000 euró) összegű bírság, és a laboratóriumi vizsgálat 86 420 CZK (hozzávetőleg 3000 euró) összegű költségének megtérítésére kötelezte, mivel e társaság Moldovából származó, nem engedélyezett borászati eljárással előállított borszállítmányokat hozott forgalomba a Cseh Köztársaságban, megsértve ezzel az 1308/2013 rendelet 80. cikke (2) bekezdésének a) pontját, továbbá bizonyos esetekben olyan, Moldovából származó borszállítmányokat hozott forgalomba, amelyek nem feleltek meg az e rendelet VIII. mellékletében meghatározott szabályoknak.

A felperes társaságnál lefolytatott ellenőrzés során vett mintákon végzett laboratóriumi vizsgálatok alapján a nemzeti mezőgazdasági‑élelmiszeripari hatóság brnói kirendeltsége megállapította, hogy – különösen a természetes alkoholtartalom 3 térfogatszázalékot meghaladó növelése miatt – az érintett szállítmányok eltérő mértékben nem feleltek meg az engedélyezett borászati eljárásokkal kapcsolatos követelményeknek.

A cseh jog vonatkozó szabályozása szerint „a jogi személy vagy természetes személy vállalkozó szabálysértést követ el, ha gyártóként vagy terméket forgalomba hozó személyként […] megsérti a szőlőtermesztést, valamint a borágazatot vagy a borkereskedelmet szabályozó uniós jogszabályokban meghatározott kötelezettséget[6].” Továbbá „a jogi személy nem vonható felelősségre szabálysértésért, ha bizonyítja, hogy a kötelezettség megsértésének elkerülése érdekében minden tőle elvárható erőfeszítést megtett[7].”

A központi felügyelőség 2016. augusztus 4-ei határozatával elutasította a felperes által a 2016. január 14-ei határozattal szemben benyújtott közigazgatási jogorvoslati kérelmét.

Felperes e határozattal szemben keresetet nyújtott be a brnói regionális bírósághoz, a Krajský soud v Brněhoz többek között arra hivatkozva, hogy a központi felügyelőségnek az 555/2008 rendelet értelmében az illetékes moldovai hatóságok által az érintett borszállítmányokra vonatkozóan kiállított VI-1 okmányok megléte alapján mentesítenie kellett volna a neki felrótt jogsértések alól.

A brnói regionális bíróság 2018. április 26-án hatályon kívül helyezte a központi felügyelőség határozatát, és az ügyet hozzá visszautalta. E bíróság megítélése szerint főszabályként nem kizárt, hogy a felperes mentesülhessen a neki felrótt jogsértésekért fennálló felelőssége alól az illetékes moldovai hatóságok által kiállított VI-1 okmányok alapján, és hogy a központi felügyelőségnek más körülményeket is figyelembe kellett volna vennie annak meghatározása érdekében, hogy e társaságot mentesíteni kell-e a neki felrótt jogsértésekért való felelőssége alól.

A központi felügyelőség eme ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Ennek eredményeként 2018. augusztus 16-án a Cseh Köztársaság legfelsőbb közigazgatási bírósága, a Nejvyšší správní soud hatályon kívül helyezte a brnói regionális bíróság ítéletét, és visszautalta az ügyet ez utóbbi elé azzal az indokkal, hogy a VI-1 okmány a szóban forgó borszállítmányok unióba történő behozatala céljából pusztán adminisztratív alakiságnak minősül, és az ilyen dokumentum bemutatása nem elegendő ahhoz, hogy mentesítse az e tételeket forgalmazó személyt a felrótt jogsértésekből eredő felelőssége alól.

Ezt követően a brnói regionális bíróság 2018. november 21-én a felperes által a központi felügyelőség 2016. augusztus 4-ei határozatával szemben benyújtott keresetét elutasította. Felperes a brnói regionális bíróság eme ítéletével szemben felülvizsgálati kérelmet és alkotmányjogi panaszt nyújtott be, melyet a legfelsőbb közigazgatási bíróság 2019. március 27-én elutasított.

Ezzel szemben a cseh alkotmánybíróság, az Ústavní soud 2019. szeptember 5-ei ítéletében a felperes tisztességes eljáráshoz való jogának megsértését állapította meg, mivel a legfelsőbb közigazgatási bíróság e társaságnak a VI-1 okmányban szereplő tanúsítvány kötelező jellegére alapított érvét anélkül utasította el, hogy előzetesen az EUMSZ 267. cikk alapján előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult volna az EUB-hoz.

E körülmények között a brnói regionális bíróság az eljárását felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjesztett az EUB elé.

III. Az eset értékelése

III./I. Első kérdésével az előterjesztő bíróság arra várt választ, hogy az 1308/2013 rendelet 80. cikke (2) bekezdésének a) és c) pontját[8], valamint 90. cikke (3) bekezdésének a) pontját[9] úgy kell-e értelmezni, hogy az unióba importált borszállítmányra vonatkozóan az 555/2008 rendelet alapján kiállított VI-1 okmányban szereplő olyan tanúsítvány, amely szerint e szállítmány a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Szervezet (OVI) által ajánlott és közzétett vagy az unió által engedélyezett borászati eljárásoknak megfelelően készült, és jelentőséggel bír annak értékelése céljából, hogy az érintett szállítmány megfelel-e az 1308/2013 rendelet 80. cikke 2) bekezdésének a) és c) pontja szerinti borászati eljárásoknak.

A jelen ügyben vitatott szabálysértésekért való felelősségének vizsgálata során a központi felügyelőség úgy ítélte meg, hogy nem szükséges megvizsgálni a szóban forgó termékekre vonatkozó VI-1 okmányokat, mivel e dokumentumok a társaság számára nem teszik lehetővé a szabálysértések miatti felelősség alóli mentesülést, míg a kérdést előterjesztő bíróság szerint az uniós szabályozás kiindulásként elismeri az VI-1 okmányok kiállítására jogosult szervezetek által kiállított tanúsítványokat, kivéve bizalommal visszaélés esetén. Következésképpen a VI-1 okmányban szereplő igazolás nem vámhatósági célokat szolgáló egyszerű adminisztratív alakiságnak minősül, hanem a borkereskedőben olyan benyomást kelthet, hogy az importált bor bizonyos minőségi előírásoknak megfelel.

E tekintetben a cseh kormány szerint a VI-1 okmány kizárólag a szóban forgó termékek szabad forgalomba hozatalához szükséges vámügyi alakiságokat szolgálja, és nem releváns e termékeknek az unió területén történő forgalmazása szempontjából, míg a Bizottság szerint az ilyen dokumentum bizonyos jelentőséggel bír az e termékek jellemzőinek megállapítása szempontjából, noha automatikusan nem biztosítja az importált bor uniós szabályoknak való megfelelését, amelyet az érintett tagállamnak vagy az importőrnek további ellenőrzések elvégzésével kell igazolnia[10].

A kérdés kapcsán rögzíteni szükséges, hogy az 1308/2013 rendelet 80. cikkének (2) bekezdése szerint e termékek nem forgalmazhatók az unióban abban az esetben, ha az EU-ban nem engedélyezett borászati eljárás alkalmazásával készültek. E rendelet 90. cikke (3) bekezdésének a) és b) pontja szerint e termékek behozatala két tényező bemutatásához van kötve:

–        egyrészt az uniós jog által engedélyezett vagy az OIV által ajánlott és közzétett borászati eljárásoknak való megfelelést tanúsító igazolás, amelyet a Bizottság által közzéteendő jegyzékben szereplő illetékes szerv állított ki a termék harmadik származási országában;

–        másrészt az érintett termék származási országa által kijelölt szerv vagy hivatal részéről kiállított analitikai bizonylathoz.

Az 555/2008 rendelet rögzíti a szóban forgó termékek behozatala során megkövetelt dokumentumokat, 40. cikke pontosítja, hogy a tanúsítvány és analitikai bizonylat egyetlen okmányt képez, amelyet e rendelet 43. cikke „VI-1 okmányként” határoz meg. Ez a tanúsítvány és analitikai bizonylat egyetlen okmányt képez, amelynek „tanúsítvány” részét a termékek származási helye szerinti harmadik ország valamelyik szerve állítja ki. Ezt az okmányt minden egyes, az unióba irányuló importra szánt szállítmánynál egy, a rendelet IX. mellékletben szereplő mintának megfelelő VI-1-es formanyomtatványon kell elkészíteni, amelyet az importáló tagállam ama illetékes hatósága részére kell átadni, ahol a termékek szabad forgalomba helyezéséhez szükséges vámalakiságokat elvégzik.

Az 1308/2013 rendelet szerint az EUMSZ-nek megfelelően kötött nemzetközi megállapodásokban foglalt eltérő rendelkezések hiányában a bort az unió által az e rendelet alapján engedélyezett borászati eljárásokkal összhangban, illetőleg az ilyen eljárásoknak a Bizottság általi engedélyezését megelőzően az OIV által ajánlott és közzétett borászati eljárásokkal összhangban kell előállítani.

E rendelet 90. cikkének (1) és (3) bekezdése szerint, a bor behozatala igazolások bemutatásához kötött, úgy mint:

• az előírt rendelkezéseknek való megfelelést tanúsító igazolás, amelyet a Bizottság által közzéteendő jegyzékben szereplő illetékes szerv állított ki a termék származási országában,
• valamint a termék származási országa által kijelölt szerv vagy hivatal részéről kiállított analitikai bizonylat, ha a terméket közvetlen emberi fogyasztásra szánják.

A VI-1 okmány olyan dokumentumot képez, amelyet az unióba történő behozatalra szánt valamennyi borszállítmány tekintetében az érintett szállítmány származási országának illetékes szerve állított ki, és amelyet e szállítmány szabad forgalomba bocsátásához megkövetelt vámalakiságok teljesítése során kellett átadni. Funkciója lehetővé tenni a vámhatóságok számára annak ellenőrzését, hogy az érintett szállítmány megfelel-e az EU-ba történő behozatal, különösen az unió által engedélyezett vagy az OIV által ajánlott és közzétett borászati eljárások tiszteletben tartására vonatkozó feltételnek.

E rendelet VII. mellékletének II. részében felsorolt termékek – függetlenül azok származási helyétől – nem forgalmazhatók az unióban abban az esetben, ha az EU-ban nem engedélyezett borászati eljárás alkalmazásával készültek, vagy nem felelnek meg a VIII. mellékletben meghatározott szabályoknak. A borászati eljárásokat illetően általános jelleggel utal az unióban nem engedélyezett borászati eljárásokra.

E rendelet VIII. mellékletének I. része az unió egyes szőlőtermő területein való alkoholtartalom-növelési eljárásokra vonatkozó szabályokat ír elő, amelyek kizárólag az unióban előállított borszállítmányokra vonatkoznak, míg II. részében általánosabb jellegű szabályokat állapít meg, amelyek a harmadik országokból származó borokra is alkalmazandók. Bizonyos borászati eljárások tiszteletben tartására vonatkozó követelményeket ír elő, amelyeknek – különösen a harmadik országokból származó borszállítmányoknak – meg kell felelniük. Az ilyen követelményeket nem a behozatal, hanem az unión belüli forgalmazás tekintetében írja elő.

Bár az 1308/2013 rendelet 80. cikke (2) bekezdésének

• a) pontja az unióban engedélyezett borászati eljárások, valamint a VIII. mellékletében meghatározott szabályok tiszteletben tartására, míg
• a c) pont rendelkezése az unió által az e rendelet alapján engedélyezett borászati eljárásokra vagy, az ilyen eljárások Bizottság általi engedélyezését megelőzően az OIV által ajánlott és közzétett borászati eljárásokra vonatkozik.

Az EU-ban a borászati eljárások engedélyezése a Bizottság feladata.

A fenti körülményekből következik, hogy az unióba importált borszállítmányra vonatkozóan kiállított VI-1 okmányban szereplő olyan tanúsítvány, amely szerint e szállítmány az OIV által ajánlott és közzétett vagy az unió által engedélyezett borászati eljárások alkalmazásával készült, és bizonyos jelentőséggel bír annak értékelése céljából, hogy az érintett szállítmány megfelel-e az 1308/2013 rendelet 80. cikke (2) bekezdésének a) és c) pontjában előírtaknak[11].

Jóllehet az uniós jogalkotó kifejezetten előírta, hogy az ilyen tanúsítvány lehetővé teszi annak ellenőrzését, miszerint az érintett borszállítmány megfelel-e a rendelet 90. cikkének (2) bekezdésében írt borászati eljárásoknak, ám az ugyanezen rendelet 80. cikke (2) bekezdésének a) és c) pontjában előírt forgalmazási tilalmat illetően nem tulajdonított ilyen hatást e tanúsítványnak, amelyet egyébként egy harmadik ország valamely szerve állít ki.

Vagyis a VI-1 okmánynak a tagállam illetékes hatóságai részére történő bemutatása, amely lehetővé teszi az érintett termékek szabad forgalomba bocsátását, önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy e termékek az uniós jog által engedélyezett és az az uniós piacon történő forgalmazáshoz szükséges borászati eljárásoknak mindenkor megfelelnek.

Mivel a bor összetett és több külső feltételre – így annak szállítására is – érzékeny termék, e terméknek az uniós szabályoknak való meg nem felelése eme okmány kiállítása után bekövetkező esemény miatt is előállhat. Ez okból – a minőség biztosítása érdekében – az importőrt terhelő további, rendszeres időközönkénti kiegészítő ellenőrzésekre van szükség[12].

A borszállítmány uniós jog által engedélyezett borászati eljárásoknak való meg nem felelése, továbbá a szállítmányra vonatkozó VI-1 okmány kiállítását követő, a szállítás során felmerült körülményekből is következhet. Nem hanyagolható el, hogy adott esetben a tanúsítvány kiállítása és e szállítmánynak az unió területén történő forgalmazása között jelentős idő telhet el.

E tényezőkre tekintettel nem állapítható meg, hogy egy ilyen tanúsítvány léte önmagában lehetővé teszi annak megállapítását, miszerint valamely borszállítmány megfelel az uniós jog által engedélyezett borászati eljárásoknak[13].

Az eljárás során a cseh kormány olyan kiemelt körülményekre hivatkozott, amelyek bizonyítják, hogy a Vinařství U Kapličkynek tudatában kellett lennie az általa importált borok problematikus jellegével, amely mindenképpen eme okmány jelen ügybeli nagyon korlátozott relevanciájára utaló körülmény.

III./II. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésével az előterjesztő bíróság arra kereste a választ, hogy ellentétes-e az uniós joggal az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint valamely személy mentesülhet a vitatott szabálysértésekért való felelősség alól, ha a nemzeti hatóságok nem döntik meg a VI-1 okmányban szereplő tanúsítványi vélelmet, miszerint a szóban forgó termékek az uniós jog által engedélyezett borászati eljárások alkalmazásával készültek.

Ennek következtében az olyan terméket forgalmazó személy, társaság, aki/amely ilyen tanúsítványt kapott, nem köteles ellenőrzéseket végezni, amelyek így kizárólag a nemzeti hatóságok feladatkörében maradnának.

Az 1308/2013 rendelet[14] 80. cikke (2) bekezdésének a) és c) pontja tiltja a harmadik országokból importált olyan borszállítmányok EU-ban való forgalmazását, amelyek az unióban nem engedélyezett borászati eljárással készültek, vagy nem felelnek meg az e rendelet VIII. mellékletében meghatározott szabályoknak. A releváns nemzeti szabályozásban szereplő 321/2004. sz. törvény 40. §-ának (1) bekezdése szerint a jogi személy nem vonható felelősségre a szabálysértésért, ha bizonyítja, hogy a kötelezettség megsértésének elkerülése érdekében minden tőle elvárható erőfeszítést megtett.

Az 1306/2013 rendelet 64. cikke (2) bekezdése d) pontjának és e rendelet 89. cikke (4) bekezdésének, valamint az 1308/2013 rendelet 80. cikke (2) bekezdésének együttes értelmezéséből következően a tagállamoknak arányos, hatékony és visszatartó erejű szankciókat kell előírniuk a forgalmazási tilalom megsértése esetére, azonban az ilyen szankciók nem alkalmazhatók, ha megállapítást nyer, hogy az érintett személy nem hibáztatható.

Mivel e rendeletek nem tartalmaznak különös rendelkezéseket többek között a bizonyításfelvételre, az eljárási autonómia elve alapján – az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvére is figyelemmel – az egyes tagállamok belső jogrendjébe tartozik a bizonyításfelvétel módjainak, az elfogadható bizonyítási eszközök vagy akár az ezek bizonyító erejének értékelését szabályozó elvek, illetve a bizonyítás megkövetelt szintjének meghatározása. Az e körben előírt nemzeti szabályok a bizonyítási teher megosztására vonatkozó szabályt nem sérthetik[15]. Jelen ügyben azonban a felek által nem volt vitatott, az a követelmény, amely szerint a szankcióknak e rendelkezés értelmében „arányosaknak” is kell lenniük.

A 607/2009 rendelet 56. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében importőrnek számít az az unióban letelepedett, illetve ott székhellyel rendelkező természetes és jogi személyeket tömörítő csoport, aki vagy amely felelősséget vállal az importált áruk szabad forgalomba hozataláért, és különösen felel azért, hogy azok megfelelnek az EU borászati eljárásainak az 1308/2013/EK rendelet 80. cikke (2) bekezdése a) pontjának.

Ebből következően annak a személynek – akivel szemben az 1308/2013 rendelet 80. cikkének (2) bekezdésében előírt forgalmazási tilalom megsértését róják fel – kell bizonyítania: nem hibáztatható amiatt, hogy nem tartotta tiszteletben az ilyen tilalmat.

Mivel a tanúsítványt a vele érintett termékek behozatala céljából nyújtják be, e dokumentumot az e termékek szabad forgalomba hozatalához szükséges vámalakiságok elvégzése során az illetékes hatóságoknak adják át. Vagyis e tanúsítvány célja nem az, hogy az érintett termékek teljes forgalmazása során tanúsítsa az uniós jog által engedélyezett borászati eljárások tiszteletben tartását.

Bár az 1306/2013 rendelet 64. cikke (2) bekezdésének d) pontjából kétségtelenül kitűnik, az illetékes hatóságnak nem kell szankciót kiszabnia, ha más módon meggyőződött arról, hogy az érintett személy nem hibáztatható, az e hatóság rendelkezésére álló információk figyelembevételére irányuló ilyen kötelezettség nem jelentheti azt, hogy főszabály szerint e hatóság feladata az ilyen személy által elkövetett hiba fennállásának bizonyítása, mielőtt szankciót szabhatna ki vele szemben[16].

Így az a személy, akivel szemben az 1308/2013 rendelet 80. cikke (2) bekezdésének a) és c) pontjában előírt forgalmazási tilalom megsértését róják fel, érvényesen nem vélelmezheti, hogy betartotta e tilalmat pusztán azért, mert az érintett borszállítmányra vonatkozóan kiállított VI-1 okmányban szereplő tanúsítvánnyal rendelkezett. Csupán egy ilyen dokumentum bemutatásával e személy nem bizonyíthatja, hogy nem hibáztatható.

Összefoglalva, az 1306/2013 rendelet 64. cikke (2) bekezdésének d) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az illetékes hatóságokra hárítja az érintett személy hibájának fennállására vonatkozó bizonyítási terhet, ideértve azt is, amikor e szabályozás kizárólag abban az esetben írja elő a bizonyítási teher ilyen megosztását, ha e személy a szóban forgó borszállítmányra vonatkozóan kiállított VI-1 okmányt mutatott be, amely tanúsítja, hogy e szállítmány az OIV által ajánlott és közzétett vagy az unió által engedélyezett borászati eljárásoknak megfelelően készült.

Lábjegyzetek:

[1] A 2022. április 28-ai, a Vinařství U Kapličky s.r.o. és a Státní zemědělská a potravinářská inspekce C‑86/20. sz. ítélet ECLI:EU:C:2022:320 (Ítélet)

[2] A mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint a 922/72/EGK, a 234/79/EK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2013. december 17-ei európai parlamenti és tanácsi rendelet

[3] A borpiac közös szervezéséről szóló 479/2008 tanácsi rendeletnek a támogatási programok, a harmadik országokkal folytatott kereskedelem, a termelési potenciál és a borágazatban végzett ellenőrzések tekintetében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 2008. június 27-ei 555/2008/EK bizottsági rendelet

[4] Athanasios Rantos főtanácsnoknak a Vinařství U Kapličky s.r.o. kontra Státní zemědělská a potravinářská inspekce, ústřední inspektorát C‑86/20. sz. ügyben tett indítványa (Indítvány) 2. pont

[5] Ítélet 26-36. pont

[6] A (szőlőtermesztésről és a bortermelésről szóló 321/2004. sz. törvény, a zákon č. 321/2004 Sb., o vinohradnictví a vinařství – 321/2004. sz. törvény) 2017. március 31-éig hatályos változata a 39. §-a (1) bekezdésének ff) pontja

[7] A 321/2004. sz. törvény 40. §-a (1) bekezdése szerint

[8] 1308/2013/EU rendelet 80. cikkének (2) bekezdése szerint:

A VII. melléklet II. részében felsorolt termékek nem forgalmazhatók az unióban abban az esetben, ha:

a)      az unióban nem engedélyezett borászati eljárás alkalmazásával készültek;

c)      nem felelnek meg a VIII. mellékletben meghatározott szabályoknak

[9] Az 1308/2013/EU rendelet 90. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerint: (3) Az 75. cikk (3) bekezdésének g) pontjában szereplő borászati eljárások engedélyezésekor a Bizottság:

a)      figyelembe veszi a [Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Szervezet] által ajánlott és közzétett borászati eljárásokat és vizsgálati módszereket, valamint a még nem engedélyezett borászati eljárások kísérleti célú alkalmazásának eredményeit

[10] Többek között az e társasággal szemben 2014-ben az importált borok miatt kiszabott egyik szankcióra hivatkozik és arra, hogy a központi felügyelőség kétségeit fejezte ki bizonyos importált borok minőségét, a szóban forgó termékek rendkívül alacsony vételárát és az adásvétel „homályos” feltételeit illetően e termékek – a kiskereskedelmi forgalomba kerülésüket megelőző – azonos személyek kezelésében lévő két társaság közötti átruházása során

[11] Ítélet 64. pont

[12] Indítvány 39. pont

[13] Ítélet 68. pont

[14]  Az Európai Parlament és a Tanács 1606/2013/EU rendelete a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról, valamint a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről

[15] A 2017. június 21-ei W. és társai-ítélet, C‑621/15, EU:C:2017:484, 24., 25. és 27. pont

[16] Indítvány 78. pont

---