Európai áramkereskedelem – nagyfeszültségű kérdések

A villamos energia határokon átnyúló kereskedelmének kérdéseit vette górcső alá az Európai Unió Bírósága a Baltic Cable AB kontra Energimarknadsinspektionen-ügyben hozott ítéletében[1].

I. Bevezetés

A Baltic Cable AB kontra Energimarknadsinspektionen-ügyben az Európai Unió Bírósághoz (EUB) a svéd linköpingi közigazgatási bíróság, a Förvaltningsrätten i Linköping, a Baltic Cable által megszerzett, a svéd és a német átviteli hálózat összekapcsolását biztosító, határokon átnyúló nagyfeszültségű vezeték kapacitásának elosztásából származó bevételek felhasználása tárgyában kelt jogvita keretében – a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelmével kapcsolatos szabályok egy részét tartalmazó 714/2009/EK rendelet[2] (Rendelet) értelmezését kérve – előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be.

A felek közti jogvita abból a határozatból eredt, amelyben a svéd szabályozó hatóság, az energiapiac-felügyelőség, az Energimarknadsinspektionen (EI) felszólította a Baltic Cable-t, a magasfeszültségű elektromos vezeték rendszerösszekötő üzemeltetőjét – amely a svéd villamosenergia-átviteli rendszert az északnyugat-németországi átviteli rendszerrel köti össze kapacitással, ahhoz, hogy teljesítse a piaci szereplők által igényelt nemzetközi kereskedelemből fakadó összes ügyletet –, a szűk keresztmetszetből származó bevételeket helyezze külön belső számlára annak érdekében, hogy azokat az üzemeltető társaság ne tudja szabadon felhasználni.

A szűk keresztmetszet a rendszerösszekötők és/vagy az érintett nemzeti átviteli hálózatok kapacitáshiánya miatt következett be. Az ebből származó bevétel a rendszerösszekötő üzemeltetőjénél nagy nyereséget eredményezhet, a társaság egyedüli tevékenységét a rendszerösszekötő üzemeltetése képezi.

Az EUB-nak a Baltic Cable AB kontra Energimarknadsinspektionen-ügy kapcsán első alkalommal kellett a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdését értelmeznie. Abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a szűk keresztmetszetből származó bevételek felhasználhatók-e a valamely rendszerösszekötő üzemeltetése és karbantartása céljából felmerült költségek fedezésére vagy az e rendszerösszekötő üzemeltetőjének tagjai között történő nyereségfelosztásra.

A rendelet ezen előírása:

(6) „A rendszerösszekötő kapacitás felosztásából származó bevételeket a következő célokra kell felhasználni:

a) a lekötött kapacitás tényleges rendelkezésre állásának biztosítása; és/vagy

b) a rendszerösszekötő kapacitásoknak különösen új rendszerösszekötők révén történő fenntartására, vagy növelésére fordított hálózati beruházások.

Ha nincs mód a bevételeknek az első albekezdés a) és/vagy b) pontjában meghatározott célokra történő hatékony felhasználására, akkor azok – az érintett tagállamok szabályozó hatóságainak jóváhagyásától függően – az eme szabályozó hatóságok által meghatározott maximális összegben felhasználhatók olyan bevételként, amelyet a szabályozó hatóságoknak figyelembe kell venniük a hálózati díjak számítási módszereinek jóváhagyásakor és/vagy a hálózati díjak meghatározásakor.

A bevételek fennmaradó részét külön belső számlán kell elhelyezni mindaddig, amíg az felhasználhatóvá nem válik az első albekezdés a) és/vagy b) pontjában meghatározott célokra. Az Ügynökség tájékoztatást kap a második albekezdésben említett szabályozó hatóság jóváhagyásáról.”

Az ügyben Evgeni Tancev főtanácsnok nyújtott be indítványt[3], a feleken kívül a spanyol és a finn kormány, továbbá az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság terjesztett elő észrevételeket.

II. A tényállás[4]

A Baltic Cable svéd társaság 1994 óta nagyfeszültségű elektromos vezetéket üzemeltet, a svédországi Trelleborg és a németországi Lübeck között. Ez az összeköttetés biztosítja az energiaforrások összevonását oly módon, hogy a meglévő kapacitások egymást optimális módon kiegészítsék.

A 2016. június 9-ei határozatával az EI a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdésének első albekezdése alapján arra kötelezte a Baltic Cable-t, hogy a szűk keresztmetszetből származó bevételeit – azaz azokat, amelyeket a társaság az említett rendszerösszekötő kapacitásának a 2013. július 1-je és 2014. június 30. közötti időszakra, illetve a 2014. július 1-jétől 2015. június 30-áig terjedő időszakra vonatkozó lekötéséből szerzett – helyezze külön belső számlára addig, amíg fel nem használhatók a lekötött kapacitások tényleges rendelkezésre állásának biztosítására és/vagy a rendszerösszekötő kapacitásoknak különösen új rendszerösszekötőkbe történő hálózati beruházások révén történő fenntartására vagy növelésére.

A 2017. november 2-ai határozatával az EI elutasította a társaság által a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdésének második albekezdése alapján benyújtott arra irányuló kérelmet, hogy a szűk keresztmetszetből származó bevételeit olyan bevételként használhassa fel, amelyet a szabályozó hatóságoknak figyelembe kell venniük a hálózati hozzáférési díjak számítási módszerének jóváhagyása és/vagy e díjak megállapítása során.

A Baltic Cable e két határozattal szemben keresetet nyújtott be a Linköpingben eljáró közigazgatási bíróság, a Förvaltningsrätten i Linköpinghez. Elsődlegesen azt állítva, hogy a 714/2009 rendelet 16. cikke kizárólag a 2009/72 irányelv 2. cikkének (4) bekezdése értelmében vett átvitelirendszer-üzemeltetőkre vonatkozik, nem pedig azokra a vállalkozásokra, amelyek a Baltic Cable-hez hasonlóan kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltetnek.

Másodlagosan a társaság arra hivatkozott, rendelet 16. cikkének (6) bekezdése úgy értelmezendő, hogy a kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltető vállalkozások szabadon rendelkezhetnek a szűk keresztmetszetből származó azon bevételekkel, amelyeket azzal a rendszerösszekötővel értek el, amelybe beruháztak. E vállalkozások számára e cikk (6) bekezdés második albekezdésének megfelelően engedélyezni kell a szűk keresztmetszetből származó bevételeik felhasználását.

Végül, a társaság arra hivatkozott, hogy mivel a szűk keresztmetszetből származó bevételei a jövedelmének hozzávetőleg 70%-át teszik ki, az EI határozatai ellentétesek a tulajdonhoz való joggal. E határozatok sértik az arányosság elvét is, mivel aránytalanul sértik e tevékenység folytatására vonatkozó képességét, és ily módon hátrányosan érintik a 714/2009 rendelet által követett, a rendszerösszekötő kapacitások hatékony fenntartására irányuló célkitűzéseket, noha léteznek kevésbé korlátozó eszközök is az említett célkitűzések elérésére az e rendelet 16. cikke (6) bekezdésének második albekezdésében biztosított lehetőségek igénybevételével. Végül, ugyanezen határozatok sértik a bizalomvédelem elvét, mivel az EI azáltal, hogy előzőleg határozott a társaság bevételeinek felső határáról, elfogadta az a módot, ahogyan az, a szűk keresztmetszetből származó bevételeinek felhasználását tervezte.

Az EI állítása szerint, a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdése minden olyan személyre vonatkozik, aki szűk keresztmetszetből tesz szert bevételre, következésképpen a Baltic Cable a szűk keresztmetszetből származó bevételeinek felhasználását illetően e rendelkezés hatálya alá tartozik.

Másodlagosan, arra az esetre, ha a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdése kizárólag az átvitelirendszer-üzemeltetőkre alkalmazandó, az EI arra hivatkozott, hogy a Baltic Cable-t átvitelirendszer-üzemeltetőnek kell tekinteni. Mivel a társaság nem rendelkezik hálózati díjat fizető ügyfelekkel, nem részesülhet a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdésének második albekezdésében előírt eltérésekben, amelyek ugyanis az említett díjak csökkentését vonják maguk után.

Annak elismerése mellett, hogy a rendelet 16. cikke (6) bekezdésének a társaságra történő alkalmazása aránytalannak tekinthető következményekkel járhat, az EI úgy vélte, hogy e megfontolás nem jogosítja fel arra, hogy e rendelkezést contra legem alkalmazza.

A kérdést előterjesztő bíróság úgy vélte, hogy a hivatkozott joghely hatálya nem korlátozódik kizárólag az átvitelirendszer-üzemeltetőkre, noha az ezzel ellentétes értelmezés eleve nem zárható ki. E bíróság szerint rendelet 16. cikke (6) bekezdése első albekezdésének a) és b) pontja alapján egyértelmű, hogy a rendszerösszekötőt üzemeltető vállalkozás nem használhatja nyereségszerzési céllal a szűk keresztmetszetből származó bevételét. Ezzel szemben e rendelkezés kiterjesztő értelmezése lehetővé teheti e bevételeknek a rendszerösszekötő üzemeltetése és karbantartása céljából történő felhasználását.

Mindazonáltal kétségei voltak afelől, hogy a rendelet 16. cikke (6) bekezdésének második albekezdése lehetővé teszi-e valamely nemzeti hatóság számára, hogy engedélyezze a Baltic Cable-hez hasonló, csökkenthető összegű hálózati díjat fizető ügyfelekkel nem rendelkező vállalkozás számára, hogy a szűk keresztmetszetből származó bevételeit az e rendelet 16. cikke (6) bekezdésének első albekezdésében említett céloktól eltérő célokra fordítsa.

Végül, abban az esetben, ha a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdése a Baltic Cable esetére alkalmazandó, e rendelkezésnek az arányosság elvére tekintettel fennálló érvényességét kéri értelmezni.

Mivel e körülmények között úgy ítélte meg, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita az uniós jog értelmezésére és érvényességére vonatkozó kérdéseket vet fel, a linköpingi közigazgatási bíróság, eljárását felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjesztett az EUB elé.

XVII. Magyar Munkajogi Konferencia

III. Az EUB értékelése és ítélete

III. 1.

Az előterjesztő bíróság az EUB által együttesen megválaszolt első és második kérdésével arra várt iránymutatást, hogy a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy az alkalmazandó olyan vállalkozásra, amely kizárólag határokon átnyúló rendszerösszekötőt üzemeltet. Másként fogalmazva, a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdését alkalmazni kell-e minden olyan esetben, amikor valamely személy a rendszerösszekötő-kapacitás felosztásából szerez bevételt, vagy azt csak abban az esetben kell alkalmazni, ha a bevételeket megszerző személy a 2009/72 irányelv 2. cikkének 4. pontjában meghatározott átvitelirendszer-üzemeltető.

A rendelet 16. cikke (6) bekezdése első albekezdésének rendelkezése szerint, a szűk keresztmetszetből származó bevételeket a lekötött kapacitás tényleges rendelkezésre állásának biztosítására és/vagy a rendszerösszekötő kapacitásoknak különösen új rendszerösszekötők révén történő fenntartására vagy növelésére fordított hálózati beruházásokra kell felhasználni.

E rendelkezés azonban nem jelöli meg, hogy e kötelezettség mely személyeket terhel. A 16. cikk szinte valamennyi rendelkezése, kifejezetten az átvitelirendszer-üzemeltetőkre utal, kiemelve azokat a különböző feladatokat, amelyeket azoknak, a szűk keresztmetszet kezelése keretében el kell látniuk. Ez a kifejezés csak a rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározott valamely rendszerösszekötőhöz kapcsolódó helyzetekre vonatkozik.

Mivel a rendelet 16. cikkének (6) bekezdése egyáltalán nem utal arra, hogy e rendelkezést ki kellene vonni e cikk általános rendszeréből, ebből következően az EUB ítéleti megállapítása szerint e rendelkezés nem csak az átvitelirendszer-üzemeltetőkre vonatkozik[5]. Ezt az értelmezést a rendeletnek az „Iránymutatások a nemzeti hálózatok közötti rendszerösszekötők rendelkezésre álló átviteli kapacitásának kezelésére és felosztására vonatkozóan” című I. mellékletében foglalt szabályozás is megerősíti.

Ebből következően a szűk keresztmetszetből származó bevételeket az átvitelirendszer-üzemeltetők szedik be, amelyeket kötelesek a rendelet 16. cikke (6) bekezdésének megfelelően felhasználni[6].

Az EUB a továbbiakban megvizsgálta, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetőnek a 714/2009 rendelet értelmében vett fogalma kiterjed-e a kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltető vállalkozásokra.

A rendszerösszekötő fogalmát a rendelet 2. cikkének (1) bekezdése úgy határozza meg, mint amely „a tagállamok nemzeti átviteli hálózatait” összekötő „átviteli vezeték”. Ebből következik, hogy a villamosenergia-átvitelt illetően a rendelet különbséget tesz a rendszerösszekötő és a hálózat között, mivel az előbbi nem „hálózat”, hanem átviteli „vezeték”[7].

Az irányelv fogalommeghatározása szerint valamely átvitelirendszer-üzemeltető az a természetes vagy jogi személy, aki, vagy amely felelős egy adott terület átviteli rendszerének üzemeltetéséért, karbantartásáért, valamint szükség esetén annak fejlesztéséért, és adott esetben annak más rendszerekkel való összekapcsolásáért, felelős továbbá azért, hogy a rendszer hosszú távon alkalmas legyen a villamos energia átvitelével kapcsolatos, ésszerű igények kielégítésére.

Az EUB korábbi ítéletének megállapítása szerint az átviteli rendszer a végső fogyasztók vagy az elosztók részére történő értékesítésre szánt villamos energia igen nagyfeszültségű és nagyfeszültségű szállítására szolgáló összekapcsolt rendszer[8]. Következésképpen, az átvitelirendszer-üzemeltető fogalma alá tartozik az a személy, aki nem csak az átviteli rendszernek, hanem az adott esetben egy vagy több rendszerösszekötőnek többek között az üzemeltetéséért és karbantartásáért felelős. A 2009/72 irányelv szövegére tekintettel az EUB számára úgy tűnt, hogy az uniós jogalkotó nem foglalkozott kifejezetten azzal az esettel, amikor valamely átvitelirendszer-üzemeltető kizárólag egy „átviteli vezetéket”, tehát többek között egy rendszerösszekötőt üzemeltet[9]. Ugyanakkor nem állapítható meg, hogy az uniós jogalkotó szándéka arra irányult volna, miszerint a kizárólag egy vagy több rendszerösszekötőt üzemeltető és karbantartó gazdasági szereplőt kizárja az átvitelirendszer-üzemeltetőnek e rendelkezés és a rendelet értelmében vett fogalma alól[10].

Az EUB ítéletében rámutatott arra, hogy az átvitelirendszer-üzemeltető fogalmának meghatározása az érintett személynek a villamos energia átvitelét lehetővé tévő infrastruktúra üzemeltetésével, karbantartásával és adott esetben fejlesztésével kapcsolatos felelősségére helyezi a hangsúlyt, anélkül hogy jelentősége lenne annak, hogy az utóbbi „hálózatnak” vagy „vezetéknek” minősül-e. A rendelet 17. cikke, amely a 16. cikk (6) bekezdésétől való eltérést enged az új rendszerösszekötők javára, (1) bekezdésének c) pontjában úgy rendelkezik, hogy ezen eltérés alkalmazásához a szóban forgó rendszerösszekötőnek olyan természetes vagy jogi személy tulajdonában kell állnia, aki, vagy amely független azoktól az átvitelirendszer-üzemeltetőktől, amelyek hálózataiban a rendszerösszekötő meg fog épülni. E rendelkezés azokra a rendszerösszekötőkre vonatkozik, amelyek esetében a befektetők nem számíthatnak a rendszerösszekötő révén összekapcsolt rendszerek használatáért bevezetett díjakra.

Ebből következik, hogy az uniós jogalkotó szükségképpen abból az előfeltevésből indult ki, amely szerint a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdésének hatálya alá tartoznak a kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltető vállalkozások.

Az a tevékenység, amely valamely rendszerösszekötő üzemeltetésére és fenntartására korlátozódik, részt vesz a határokon átnyúló villamosenergia-kereskedelemben, és ily módon elősegítheti a versenyt a villamos energia belső piacán. Az ilyen tevékenységnek az átvitelirendszer-üzemeltető fogalmából való kizárása a rendelet céljával ellentétes lenne. Ebből következően az átvitelirendszer-üzemeltetőnek a rendelet értelmében vett fogalma kiterjed a kizárólag határokon átnyúló rendszerösszekötőt üzemeltető vállalkozásokra[11].

Az EUB rendelkezésére álló dokumentumokban nem szerepel utalás arra vonatkozóan, hogy a svéd szabályozó hatóság a Baltic Cable tulajdonosát és üzemeltetőjét átvitelirendszer-üzemeltetőként regisztrálta volna.

Ezt a tényt a német szabályozó hatóság, a szövetségi villamosenergia-, gáz-, hírközlési, postai és vasúti hálózati ügynökség, a Bundesnetzagentur für Elektrizität, Gas, Telekommunikation, Post und Eisenbahnen (BNetzA) sem tanúsította[12].

Ezzel összefügg, hogy a szövetségi legfelsőbb bíróság, a Bundesgerichtshof 2017. március 7-ei ítéletével úgy határozott[13]: a Baltis Cable AB köteles átvitelirendszer-üzemeltetőként történő tanúsítást szerezni, ugyanakkor megtagadta tőle az átvitelirendszer-üzemeltetőként történő tanúsítást azon az alapon, hogy a társaság nem bizonyította a szétválasztási követelmény általa történő teljesítését.

A Tanács szerint, a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdése azokra a vállalkozásokra vonatkozik, amelyek kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltetnek, mivel ellenkező esetben joghézag állna fenn, és a vállalkozások arra lennének ösztönözve, hogy kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltessenek.

A Bizottság érvei szerint, a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdését minden olyan esetben alkalmazni kell, amikor valamely személy a rendszerösszekötő-kapacitás felosztásából bevételt szerez. Ez az értelmezés e rendelkezés szövegéből, annak biztosítására irányuló céljából ered. Álláspontja szerint a kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltető vállalkozást mindenesetre átvitelirendszer-üzemeltetőnek kell tekinteni, mivel először is a szóban forgó vállalkozás teljesíti a 2009/72 irányelv 2. cikkének 4. pontjában szereplő kritériumokat, másodszor pedig ellenkező esetben joghézag állna fenn, és meg lehetne kerülni a szóban forgó irányelv által az átvitelirendszer-üzemeltetők részére előírt jogi kötelezettségeket[14].

A fentiek összességére tekintettel az EUB az első és a második kérdésre adott válasza szerint a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alkalmazandó olyan vállalkozásra, amely kizárólag határokon átnyúló rendszerösszekötőt üzemeltet.

III. 2.

A kérdést előterjesztő bíróság az EUB által másodikként tárgyalt harmadik kérdésével arra várt választ, a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy amennyiben valamely átvitelirendszer-üzemeltető kizárólag határokon átnyúló rendszerösszekötőt üzemeltet, az e rendszerösszekötő üzemeltetésének és karbantartásának költségei tekinthetők-e az e rendelet 16. cikke (6) bekezdése első albekezdése b) pontjának értelmében vett, a rendszerösszekötő kapacitások fenntartására vagy növelésére fordított hálózati beruházásoknak[15].

A szűk keresztmetszet fogalmát a rendelet 2. cikke (2) bekezdésének c) pontja olyan helyzetként határozza meg, amely az érintett rendszerösszekötők és/vagy átviteli hálózatok kapacitáshiányából ered, 16. cikkének (6) bekezdése a „rendszerösszekötő kapacitás felosztásából származó bevételeket szabályozza”.

A rendelet I. mellékletében foglaltak szerint a rendszerösszekötő kapacitások felosztására olyan harmonizált elvek alkalmazandók, amelyek a villamos energia határokon átnyúló kereskedelme vonatkozásában méltányos szabályok megállapítását teszik lehetővé a villamos energia belső piacán fennálló verseny elősegítése érdekében. E rendelet szerint a kiosztás árverés formájában történik[16].

A piac törvényei szerint minél kevésbé elegendő a rendszerösszekötő rendelkezésre álló kapacitása a kereslethez képest, annál jelentősebbek lehetnek az átvitelirendszer-üzemeltető bevételei, következésképpen, az átvitelirendszer-üzemeltetőket gazdasági szempontból semmi nem ösztönzi a szűk keresztmetszetek csökkentésére.

Az uniós jogalkotó döntését, amely szerint a rendszerösszekötő-kapacitás felosztásából származó bevételek szolgáljanak a meglévő rendszerösszekötő‑kapacitás fenntartására vagy új kapacitásba történő beruházásra, az indokolta, hogy az utóbbi bevételek szűkösségi járadéknak minősülnek. Ez azt jelenti, hogy a rendszerösszekötő üzemeltetője a szűk keresztmetszetből származó bevételekre tesz szert szűk keresztmetszet esetén, ha a rendelkezésre álló kapacitást aukcióval felosztják, ami az érintett két átviteli rendszer nagykereskedelmi árkülönbözetének megfelelő nyereséget eredményez. Szűk keresztmetszet hiányában az összekapcsolt átviteli rendszereken belül alkalmazott nagykereskedelmi árak közel esnek egymáshoz, és a rendszerösszekötő üzemeltetője nem tesz szert rendszerösszekötő-kapacitás felosztásából származó bevételre, vagy ilyen bevételre csak kisebb mértékben tesz szert. Ebből az következik, hogy a rendszerösszekötő üzemeltetője nem kap ösztönzést arra, hogy rendszerösszekötő-kapacitást fejlesszen. Emiatt kellett kötelezővé tenni a szűk keresztmetszetből származó bevételeknek a rendelet 16. cikkében meghatározott célokra történő felhasználását[17].

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság továbbá a rendelet 16. cikke (6) bekezdése első albekezdése b) pontjának hatályával kapcsolatban vetett fel kérdést.

E rendelkezéssel az uniós jogalkotó annak szükségességét hangsúlyozta, hogy e bevételek – beleértve a létező rendszerösszekötők karbantartására fordított bevételeket is –„beruházásnak” minősüljenek, legyen szó akár a rendszerösszekötő kapacitások növelését lehetővé tevő beruházásról, akár azok fenntartását lehetővé tevő beruházásról.

E tekintetben a szűk keresztmetszetből származó bevételnek az ilyen beruházásra való felhasználását elsősorban olyan előre meghatározott projektekhez kell rendelni, amelyek hozzájárulnak a meglévő szűk keresztmetszet enyhítéséhez és amelyeket, különös tekintettel az engedélyezési eljárásra, ésszerű időn belül végre lehet hajtani[18]. Ebből következően a valamely rendszerösszekötő működtetési és karbantartási költségei, mivel nem minősülnek ilyen beruházásoknak, nem tartozhatnak a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdése első albekezdése b) pontjának hatálya alá.

A fenti megfontolások összességére az EUB a harmadik kérdésre adott válasza szerint, amennyiben valamely átvitelirendszer-üzemeltető kizárólag egy határokon átnyúló rendszerösszekötőt üzemeltet, az e rendszerösszekötő üzemeltetésével és karbantartásával összefüggő költségek nem tekinthetők a rendszerösszekötő kapacitások fenntartására vagy növelésére fordított, az említett rendelkezésben említett hálózati beruházásoknak[19].

III. 3.

Negyedik kérdésével az előterjesztő bíróság arra várt választ, a 714/2009 rendelet előzőekben hivatkozott rendelkezését, úgy kell-e értelmezni, hogy a nemzeti szabályozó hatóság e rendelkezésnek olyan átvitelirendszer-üzemeltetőre való alkalmazása során – amely kizárólag határokon átnyúló rendszerösszekötőt üzemeltet – engedélyezheti-e az ilyen átvitelirendszer-üzemeltető számára, hogy a szűk keresztmetszetből származó bevételeit nyereségszerzésre, illetve az említett rendszerösszekötő üzemeltetésére és karbantartására használja fel.

A rendelet idézett 6. cikkének második albekezdése szerint, ha nincs mód a bevételeknek a lekötött kapacitások tényleges rendelkezésre állása biztosításának és/vagy a rendszerösszekötő kapacitások különösen új rendszerösszekötőkre fordított hálózati beruházások révén történő fenntartásának vagy növelésének céljára történő hatékony felhasználására, akkor azok – az érintett tagállamok szabályozó hatóságainak jóváhagyásától függően – az e szabályozó hatóságok által meghatározott maximális összegben felhasználhatók olyan bevételként, amelyet a szabályozó hatóságoknak figyelembe kell venniük a hálózati díjak számítási módszereinek jóváhagyásakor és/vagy e díjak meghatározásakor[20].

E tekintetben az EUB megjegyzése szerint a kizárólag valamely rendszerösszekötőért felelős átvitelirendszer-üzemeltetőkkel ellentétben a rendszerösszekötőt és átviteli rendszert egyaránt üzemeltető átvitelirendszer-üzemeltetők nem csak ezen rendszerösszekötőbe és/vagy új rendszerösszekötőkbe fektethetnek be, hanem magába az átviteli rendszerbe is, amennyiben e rendszer a kapacitáshiánya miatt szűk keresztmetszettel kapcsolatos problémák forrása lehet.

A kizárólag valamely rendszerösszekötőt üzemeltető átvitelirendszer-üzemeltetőktől eltérően az átviteli rendszert is üzemeltető átvitelirendszer-üzemeltető, a rendelet 14. cikkének megfelelően a hálózathoz való hozzáférésért hozzáférési díjakat szed, amelyek lehetővé teszik számára, hogy fedezze a rendszerösszekötő általa viselendő üzemeltetési és karbantartási költségeit. E díjak lehetővé tehetik az azokat beszedő átvitelirendszer-üzemeltetők számára, hogy tevékenységeiket nyereségszerzési céllal végezzék.

A rendelet többször hivatkozott 16. cikkének előírása bizonyos feltételek mellett felhatalmazza az átvitelirendszer-üzemeltetőket a szűk keresztmetszetből származó bevételeiknek a hálózati hozzáférési díjak összegének csökkentése céljából történő felhasználására. Azonban mivel nem üzemeltetnek átviteli hálózatot, ilyen díjakat nem szednek be, a kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltető átvitelirendszer-üzemeltetők nem használhatják fel a szűk keresztmetszetből származó bevételeiket a rendelet 16. cikke (6) bekezdésének második albekezdésében kitűzött célokra[21].

Az eltérések következményeinek megállapítása érdekében figyelemmel kell lenni a 714/2009 rendelet 16. cikkének (1) bekezdésére, amelynek értelmében többek között a hálózat szűk keresztmetszettel kapcsolatos problémáit „megkülönböztetéstől mentes […] megoldások” útján kell kezelni. Ez a rendelkezés a hátrányos megkülönböztetés tilalmának alapelvét tükrözi, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke mond ki.

Következésképpen a rendelet 16. cikkének (6) bekezdését e cikk (1) bekezdésének és az említett elv fényében kell értelmezni annak biztosítása érdekében, hogy a (6) bekezdés alkalmazása keretében a kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltető átvitelirendszer-üzemeltetőket ne érje hátrányosan megkülönböztető bánásmód azokkal szemben, akik ezen felül átviteli rendszert is üzemeltetnek.

A 714/2009 rendelet 17. cikke teszi lehetővé az új rendszerösszekötők számára, hogy e rendelet 16. cikkének (6) bekezdésétől való eltérésben részesüljenek, viszont megköveteli, hogy e célból több konkrét feltétel teljesüljön, köztük az említett rendelet 17. cikke (1) bekezdésének c) pontjában előírt azon feltétel, amely szerint a szóban forgó rendszerösszekötőnek olyan természetes vagy jogi személy tulajdonában kell állnia, aki vagy amely független azoktól a átvitelirendszer-üzemeltetőktől, amelyek hálózataiban a rendszerösszekötő meg fog épülni.

Ezen kívül a rendelet 17. cikkének (3) bekezdése, amelynek értelmében e cikk (1) bekezdését a meglévő rendszerösszekötők kapacitásának jelentős növelése esetén is alkalmazni kell, utal arra: az a körülmény, hogy az érintett rendszerösszekötő olyan átvitelirendszer-üzemeltető tulajdonában áll, amely független azoktól, amelyek hálózatait e rendszerösszekötő összekapcsolja, szintén releváns az e rendelet 16. cikkének (6) bekezdésében előírt, a meglévő rendszerösszekötőkből származó szűk keresztmetszeti bevételek felhasználására vonatkozó szabályoktól való eltérés szempontjából[22]. Egyebekben a szűk keresztmetszettel kapcsolatos problémákat „piaci alapú” megoldások útján kell kezelni.

Az irányelv 12. cikkének a) pontja többek között előírja, hogy minden átvitelirendszer-üzemeltető köteles arra, hogy tevékenységét „gazdasági feltételek mellett” gyakorolja.

Márpedig az átviteli hálózatot és rendszerösszekötőt egyaránt üzemeltető, valamint a kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltető átvitelirendszer-üzemeltetők között fennálló különbségek éppen arra alkalmasak, hogy az e második kategóriába tartozó átvitelirendszer-üzemeltetőket olyan helyzetbe hozzák, amelyben az általuk megszerzett, szűk keresztmetszetből származó bevételek nem használhatók fel, az ugyanezen bekezdés első albekezdésének a) és/vagy b) pontjában említett célokra, így az átvitelirendszer-üzemeltetők nem képesek fedezni a rendszerösszekötő üzemeltetési és karbantartási költségeit, valamint megfelelő nyereségre szert tenni.

Azok a nemzeti szabályozó hatóságok, amelyek fontos szerepet játszanak a villamos energia belső piacának megfelelő működése elősegítésében, e rendelet 16. cikke (6) bekezdése második albekezdésének valamely kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltető átvitelirendszer-üzemeltetőre történő alkalmazása során kötelesek arra: ez utóbbi számára lehetővé tegyék, hogy tevékenységét a villamosenergiaátviteli-piac feltételeinek megfelelő, gazdasági feltételek mellett gyakorolja, a megfelelő nyereség elérését is beleértve, többek között annak elkerülése céljából, hogy más érintett átvitelirendszer-üzemeltetőkhöz képest hátrányos megkülönböztetés érje. Amennyiben ehhez szükséges, e hatóság feladata, hogy a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdésének első albekezdésében foglaltaktól eltérve engedélyezze az említett átvitelirendszer-üzemeltetőnek, hogy az általa megszerzett, szűk keresztmetszetből származó bevételek egy részét a rendszerösszekötő üzemeltetésével és karbantartásával kapcsolatos költségek fedezésére használja fel, valamint hogy a tevékenységéből megfelelő nyereségre tegyen szert[23].

A fenti megfontolások összességére tekintettel az EUB az előterjesztő bíróság negyedik kérdésére adott válasza szerint a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy ha valamely nemzeti szabályozó hatóság e rendelkezést olyan átvitelirendszer-üzemeltetőre alkalmazza, amely kizárólag határokon átnyúló rendszerösszekötőt üzemeltet, e hatóság köteles annak az említett átvitelirendszer-üzemeltető részére történő engedélyezésére, hogy a szűk keresztmetszetből származó bevételének egy részét nyereségszerzésre, valamint a rendszerösszekötő üzemeltetésére és karbantartására használja fel annak elkerülése érdekében, hogy más érintett átvitelirendszer-üzemeltetőkhöz képest hátrányos megkülönböztetés ne érje, és annak biztosítása céljából, hogy tevékenységét gazdasági feltételek mellett gyakorolhassa, a megfelelő nyereség elérését is beleértve[24].

III. 4.

Ötödik kérdésével az előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy az e kérdésben meghatározott feltételek mellett, és abban az esetben, ha a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdése a kizárólag határokon átnyúló rendszerösszekötőt üzemeltető átvitelirendszer-üzemeltetőre alkalmazandó, e rendelkezést az arányosság elvével vagy az uniós jog bármely más általános elvével ellentétesnek kell-e tekinteni.

Az EUB megállapítása szerint a kérdés szövegéből kitűnik, a kérdést előterjesztő bíróság azt kizárólag arra az esetre tette fel, ha az előző kérdésekre adott válaszokból az következik, hogy az ilyen átvitelirendszer-üzemeltető nem jogosult a szűk keresztmetszetből származó bevételeit üzemeltetési és karbantartási költségeinek fedezésére, és/vagy nyereségszerzésre felhasználni.

Az EUB az általa az első, a második, a harmadik és a negyedik kérdésre adott válaszaira tekintettel az ötödik kérdést nem tartotta szükségesnek megválaszolni.[25].

Lábjegyzetek:

[1] 2020. március 11-ei Baltic Cable AB kontra Energimarknadsinspektionen C‑454/18. ECLI:EU:C:2020:189 (Ítélet)

[2] Az Európai Parlament és a Tanács 714/2009/EK rendelete (2009. július 13.) a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről és az 1228/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről

[3] Evgeni Tancev főtanácsnok C‑454/18. sz. ügy Baltic Cable AB kontra Energimarknadsinspektionen-ügyben tett indítványa ECLI:EU:C:2019:973 (Indítvány)

[4] Ítélet 19-31.pont

[5] Ítélet 39. pont

[6] A 2009/72 irányelv 12. cikk h) pontja, 13. cikk (4) bekezdése, a 37. cikk (3) bekezdés f) pontja és 16. cikk (6) bekezdése

[7] 714/2009 rendelet 2. cikk (1) bekezdés

[8] 2008. május 22-ei citiworks-ítélet C‑439/06, EU:C:2008:298, 46. pont

[9] 2009/72 irányelv 2. cikk (4) bekezdés

[10] Ítélet 41. pont

[11] Ítélet 51. pont

[12] Indítvány 28. pont

[13] A Bundesgerichtshof 2017. május 7-ei ítélete EnVR 21/16 DE:2017:070317BENVR21.16.0.

[14] Indítvány 35.pont

[15] 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdése első albekezdése b) pontja

[16] 714/2009 rendelet I. melléklet2.1. pont

[17] Indítvány 43. pont

[18] 714/2009 rendelet I. melléklet 6.6. pont

[19] Ítélet 63. pont

[20] Ítélet 65. pont

[21] Ítélet 68. pont

[22] Ítélet 74. pont

[23] Ítélet 78. pont

[24] Ítélet 79. pont

[25] Ítélet 82. pont

Kapcsolódó cikkek:


A Facebook után a Google és a Twitter is szigorít
2020. szeptember 14.

A Facebook után a Google és a Twitter is szigorít

A közösségi médiaszolgáltatók a bizonyítékokkal alá nem támasztott, állítólagos választási csalásokra és a választási iroda közleményét megelőzően közölt eredményekre fognak koncentrálni.