Gyermekek idegenrendészeti őrizete – EJEB-intő Törökországnak

Az Emberi Jogok Európai Bírósága elmarasztalta Törökországot kiskorúak idegenrendészeti őrizetével kapcsolatos többszörös jogsértés miatt. Kiskorú gyermek idegenrendészeti őrizetben tartása kivételes esetekben fordulhat elő, tekintettel arra, hogy kiemelten sérülékeny csoportról van szó.

Az elmúlt évek során az illegális migráció és az Európába érkező nagyszámú menekültek miatt az Emberi Jogok Európai Egyezményének (EJEE) 5. cikke a szabadságtól való megfosztásról, illetőleg a 4. Jegyzőkönyv 2. cikke a mozgásszabadság korlátozásáról fokozatosan előtérbe kerültek, ugyanis ezek a cikkek foglalkoznak a menekültügyi és az idegenrendészeti őrizet kérdésével.

Legutóbb az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) októberben hozott döntést idegenrendészeti őrizettel kapcsolatban. Az ügyben az orosz állampolgárságú kérelmező és három kiskorú gyermeke Azerbajdzsánban éltek, majd 2014. október 17-én Törökországba utaztak és egy nappal később pedig illegálisan Szíriába próbáltak távozni. A török hatóságok erre tekintettel elrendelték a kérelmező és vele együtt három kiskorú gyermekének az idegenrendészeti fogva tartását az országból való kitoloncolásukig. Ezt követően a kérelmezőt és három kiskorú gyermekét több mint három hónapon keresztül idegenrendészeti őrizetben tartották, majd 2015. január 23-án egy másik idegenrendészeti fogdába kerültek átszállításra, ahol az őrizet folytatódott. A kérelmező mindkét idegenrendészeti központban kérte a saját és gyermekei szabadon engedését, mely során vitatta a fogva tartás jogszerűségét és annak körülményeit is, tekintettel az őrizet kiskorú gyermekeire gyakorolt káros hatásai miatt. A török bíróság (első idegenrendészeti őrizet helye szerint) megvizsgálta a kérelmet, azonban a gyermekek elhelyezését nem, mivel az ő idegenrendészeti központban történő fogva tartásukról nem rendelkezett semmilyen határozat, így ennek hiányában – véleményük szerint – azt felülvizsgálni sem tudják. A török bíróság így csak az anya fogva tartását vizsgálta, melynek jogszerűségét meg is állapította az illegális határátlépés miatt.

Ez után azonban a második idegenrendészeti központ helye szerinti bíróság 2015. február 5-ei határozatában arra jutott, hogy a kérelmező és kiskorú gyermekeinek az őrizetbe vétele nem felel meg a hatályos törvényeknek, mivel menedékjog iránti kérelmük vizsgálata folyamatban van. Ennek megfelelően szabadon engedésüket indítványozta, mely öt nappal később teljesült is.

A két bírósági procedúrát megelőzően már 2014. december 15-én a kérelmező egyéni kérelmet nyújtott be a török Alkotmánybírósághoz a fogva tartásuk körülménye és annak jogellenessége miatt. Az Alkotmánybíróság azonban 2015. január 9-én elutasította a sürgős intézkedések iránti kérelmet, megállapítva, hogy a kérelmező és gyermekeinek a fogva tartási körülményei nem jelentenek közvetlen és súlyos veszélyt az életükre. Ezt követően az Alkotmánybíróság döntését csak 2018 májusában hozta meg, mikor is elfogadhatatlannak nyilvánította az ügyet, tekintettel arra, hogy a kérelmezőt és gyermekeit időközben elengedték.

Az őrizet helye szerinti első bíróság, illetve az alkotmánybírósági elutasító döntést követően a kérelmező 2015. január 22-én az EJEB-hez fordult az EJEE 3. cikke, azaz embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmának, a 8. cikk, azaz magánélet és a családi élet tiszteletben tartásának és a 13. cikk, azaz a hatékony jogorvoslathoz való jog megsértése miatt. A kérelem alapja, hogy mindkét idegenrendészeti őrizet idején különösen rossz körülmények között voltak, különösen a túlzsúfoltság, rossz higiénia és szabadtéri testmozgás hiánya miatt. A kérelmező panasza kiterjedt az 5. cikkre is, mivel állításuk szerint az őrizetük jogellenes volt, hiszen a hatóságok nem tájékoztatták őket annak okáról, illetve esetükben a bírósági felülvizsgálati mechanizmus sem volt hatékony.

Az EJEB értékelése során megállapította, hogy a török kormány a kérelmező állításainak cáfolására nem szolgáltatott semmilyen bizonyítékot, többek között arra, hogy családok részére nem biztosított elkülönített lakórészt játszótérrel együtt, illetőleg, hogy a kérelmező és gyermekei ritkán tudtak friss levegőre menni, akkor is általában csak a dohányzásra kijelölt helyre, illetve nem biztosítottak külön étkezést a gyermekek részére. A kínzás és embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzésének európai bizottsága (CPT) és a török Nemzeti Emberi Jogi Intézet azonban megerősítette a kérelmező állításait.

Ezek alapján pedig az EJEB megállapította, hogy olyan mértékű stresszt okozott a fogva tartás, ami a 3. cikk alá tartozik, mivel ezek a feltételek nyilvánvalóan kedvezőtlenek még felnőttek számára is, így kifejezetten alkalmatlan volt kisgyermekek részére és teljes mértékben ellentmondásban áll a gyermekvédelem széles körben elismert nemzetközi elveivel is.

Az EJEB ezért úgy döntött, hogy a török kormány megsértette a 3. cikket az idegenrendészeti őrizet körülményeire vonatkozóan.

Az EJEB a 13. cikk vizsgálata során, a 3. cikkel összefüggésben, azaz a jogorvoslati lehetőségek a fogva tartás körülményeivel kapcsolatos panaszokhoz megjegyezte, hogy az Alkotmánybíróság nem vizsgálta meg a kérelmezők panaszának elfogadhatóságát és megalapozottságát, így a benyújtott menedékkérelmet sem. Az EJEB ezért úgy ítélte meg, hogy noha az Alkotmánybíróság előtti egyéni kérelmezési eljárás elvben felajánlotta a jogorvoslat lehetőségét, a kérelmezők esetében ez nem működött hatékonyan. Az EJEB rámutatott arra is, hogy bár a 2014-ben hatályba lépett új migrációs és menekültügy törvény teljesen átalakította az addigi szabályozást, azonban ez sem határozott meg konkrét jogorvoslati lehetőségeket a fogva tartás körülményeivel kapcsolatos panaszok megfelelő kezelésére. Ezért az EJEB úgy ítélte meg, hogy a török kormány megsértette a 13. cikket, összekapcsolva a 3. cikkel, mivel a kérelmezőknek nem álltak rendelkezésre hatékony jogorvoslati lehetőségek a fogva tartás körülményei tekintetében.

Az 5. cikk (1) és (4) bekezdése kapcsán, azaz a fogva tartás jogszerűsége és a bírósági felülvizsgálati mechanizmus esetén nem vitatott, hogy a kérelmező gyermekeit 2014. október 18-ától 2015. február 10-éig idegenrendészeti őrizetben tartották. Ugyanakkor velük szemben kizárólag 2015. január 23-án hozták meg az első határozatot, ugyanis a korábbi fogva tartási végzés csak az anyjukra vonatkozott, anélkül, hogy bármilyen módon említette volna őket.

Ezért az EJEB arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmező gyermekeit őrizetben tartották, melyről nem rendelkezett bírói döntés, ezzel a török kormány megsértette az egyezmény 5. cikk (1) bekezdését is.

Az EJEB megjegyezte azonban, hogy a kérelmezők mintegy 50 napig tartózkodtak idegenrendészeti őrizetben az után is, hogy az Alkotmánybírósághoz benyújtották kérelmüket, mivel panaszaik érdemi vizsgálata elmaradt, annak ellenére, hogy az ügyben szereplő kiskorúak miatt kiemelt figyelemmel kellett volna eljárni. Így az EJEB arra a következtetésre jutott, hogy mind az első fokú bíróság, mind az Alkotmánybíróság megsértette a gyors és hatékony felülvizsgálat alapelvét, ezzel pedig az EJEE 5. cikkét is.

Az EJEB ítéleteiben nagyban támaszkodik az Európa Tanács bizottságának, azaz a CPT-nek az álláspontjára, így az idegenrendészeti őrizet esetén például érdemi alternatívákat kell alkalmazni a fogva tartás helyett bizonyos, sérülékeny kategóriába tartozó személyek esetében (pl: kínzás áldozatait, az emberkereskedelem áldozatait, a várandós nőket és a szoptató anyákat, a kisgyermekes családokat, az idős és a fogyatékkal élő személyeket). Így mindent el kell követni annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a kiskorú illegális migránsok szabadságtól való megfosztása. Kivételes esetben, ha az őrizet nem kerülhető el, akkor a gyermekeket a szüleikkel közösen kell elhelyezni, és törekedni kell, hogy a szabadságtól való megfosztás időtartama a lehető legrövidebb legyen. Emellett a szabadságuktól megfosztott gyermekek számára egy sor konstruktív tevékenységet kell felkínálni (különös tekintettel arra, hogy a gyermek folytathassa iskolai tanulmányait).

Ezekből kitűnik, hogy a török kormány e követelménynek még minimálisan sem tett eleget. Azonban a migrációs válság kapcsán benyújtott kérelmekből kiderült, hogy ez nem elszigetelt egyedi eset, hanem majd minden tagállam megsérti az 5. cikket az idegenrendészeti eljárása során. Csak hogy a közelmúlt eseményeiből válogassak, a Lopko és Touré-ügyben két elefántcsontparti állampolgár az idegenrendészeti őrizet alatt menedékkérelmet nyújtott be, azonban a menekültügyi hatóság nem kezdeményezte az idegenrendészeti őrizet megszüntetését, így csak az őrizet maximális időtartamának leteltét követően kerültek ki az őrizetből. Az EJEB ebben az ügyben már kifejtette, hogy a menedékjogi eljárással kapcsolatos visszaélések megakadályozásával sem igazolható az, hogy a kérelmezőket megfosztják szabadságuktól, ez már az önkényesség határát súrolja. De Magyarországot is marasztalták már el a Said kontra Magyarország-ügyben, ahol az EJEB nem fogadta el a magyar kormány érvelését, azaz, hogy a kérelmező felek mulasztottak, tekintettel arra, hogy nem terjesztettek elő panaszt fogva tartásuk törvénytelen volta miatt és kiutasításukat sem támadták meg a hazai bíróságok előtt. A Said-üggyel egy napon hozott Al-Tayyar Abdelhakim-ítéletben, ahol a magyar hatóság az idegenrendészeti őrizetet folyamatosan meghosszabbításának okaként arra, hivatkozott, hogy nem kérte az őrizetének a megszüntetését, amelyet az EJEB elutasított.

Összefoglalóan, a török kormány ellen hozott EJEB-ítélet, és a bemutatott pár idegenrendészeti ügy, rávilágít, hogy az elmúlt időszakban kiemelten foglalkozott a strasbourgi székhelyű bíróság a migrációs válság által felgyülemlett idegenrendészeti ügyekkel, melyben majd minden tagállamot elmarasztalt a folyamatos őrizetben elkövetett jogsértések miatt. Nyilvánvaló, hogy az EJEE tagállamai küzdenek az illegális migránsok áradatával, azonban az EJEB a minimum standardok betartását ilyenkor is megköveteli.

Forrás:

EJEB: G. B. és mások kontra Törökország (kérelem száma:4633/15)

EJEB: Lopko és Touré kontra Magyarország, (Kérelem száma: 10816/10)

EJEB: Said kontra Magyarország, (Kérelem száma: 13457/11)

EJEB: Al-Tayyar Abdelhakim kontra Magyarország, (Kérelem száma: 13058/11)

Kapcsolódó cikkek:


Az ügyészség is kibocsáthatja az európai elfogatóparancsot?
2019. december 14.

Az ügyészség is kibocsáthatja az európai elfogatóparancsot?

Az EUB elé két olyan francia ügy is került, amelyben arról kellett dönteni, hogy az ügyészség jogosult-e az európai elfogatóparancs kibocsátására. Az EUB az ügyeket egyesítve arra jutott, hogy az ügyészség is kibocsáthat európai elfogatóparancsot, ha a végrehajtó hatalomtól független, nem utasítható a kibocsátás körében és a kibocsátó határozat ellen megfelelő jogorvoslattal lehet élni.

Képes beszámoló a Jogi Innovációs Napról
2019. december 13.

Képes beszámoló a Jogi Innovációs Napról

2019. november 29-e nem csupán egy egyszerű nap volt, hanem egy meghatározó lépcsőfok, melyet reményeink szerint még számtalan újabb fog követni az együttgondolkodásban.

Állatkísérletről és botoxról döntött az EJEB
2019. december 13.

Állatkísérletről és botoxról döntött az EJEB

A svájci médiahatóság megállapította, hogy a botoxos plasztikai kezeléssel foglalkozó, egészségügyi tájékoztató műsorban meg kellett volna említeni, hogy a készítmények előállítása során állatokon tesztelik az erős idegmérget. A Bíróság szerint a médiahatóság javaslata annak érdekében született, hogy a nézők megalapozott véleményt alkothassanak a kezelésről. Szankciók hiányában ez nem tekinthető a véleménynyilvánítás szabadságába való beavatkozásnak.

A Rubik-kocka szabadon gyártható
2019. december 10.

A Rubik-kocka szabadon gyártható

Hosszú évek után lezárult a Rubik’s Brand Ltd. által, több jogi forduló után az Európai Unió Törvényszékén indult eljárás, a döntéssel egy 20 éves monopóliumot töröltek el, azaz mostantól szabadon gyártható a Rubik-kocka.