Ha van kendője az a baj, ha nincs, az – Burka az iskolában

A szerző az alábbi cikkében az iskolai fejkendő hordásról szóló németországi vitáról értekezik. A Szövetségi Alkotmánybíróság két évtizede ítéletet hozott a muszlim fejkendő ügyében. A társadalmi konfliktus azonban azóta is tart. Nemrégiben egy berlini döntés korbácsolta fel az indulatokat.

Lehet kendője – nagyjából így értelmezhető a berlini Oktatási Hivatal (Bildungsverwaltung) nyári körlevele, amelyben az áll: „A főváros oktatási intézményeiben a most kezdődő tanévtől megengedett hidzsábban oktatni”. Az ezt tiltó, sokat vitatott és felsőbíróságok döntéseinek is ellentmondó berlini semlegességi törvény (Neutralitätsgesetz[1]) idevágó passzusai a jövőben „nem lesznek szó szerint alkalmazva” – fogalmaz a hivatal az iskoláknak küldött e-mailben. A rendelkezés szerint csak az iskolai nyugalom, vagy az állami semlegesség közvetlen veszélyeztetése esetén lesz tilos vallás hátterű ruhadarabokat és szimbólumokat viseli.

A Süddeutsche Zeitung joggal tartja ironikusnak[2], hogy a döntés éppen akkor született, amikor a Berlint két évtizedig irányító szociáldemokrata (SPD) vezetést kereszténydemokrata (CDU) főpolgármester váltotta.

Bírósági előzmények

A kép teljességéhez hozzátartozik, hogy a döntéssel a tartományi rangú Berlin a 16 német tartomány közül utolsóként kezd el a Szövetségi Alkotmánybíróság (Bundesverfassungsgericht – BVerfG –, Karlsruhe) 2003-as ítélete szellemében cselekedni, amely jogilag volt hivatott pontot tenni a fejkendővita végére.[3]

A karlsruhei legfelsőbb német jogi fórumnak sokszor sikerült világos, jól megindokolt döntéseivel hosszú, elkeseredett társadalmi vitákat nyugvópontra juttatnia. De a 2003. szeptember 24-én kihirdetett hidzsa-döntés egy alkotmányjogi panaszról ellenpélda. A döntés jogilag és világnézetileg is homályos volt és ezért alkalmatlan a társadalmi, politikai vita érdemi befolyásolására.

A BVerfG elé került ügy 1998 nyarán kezdődött, amikor a dél-német Baden-Württemberg tartomány fővárosa, Stuttgart Felső Oktatási Hivatala (Oberschulamt) határozatban mondta ki, hogy Fereshta Ludin nem alkalmazható tanárként a tartomány közoktatási intézményeiben, mert hidzsábban szándékozik tanítani.[4] A Stuttgarti Közigazgatási Bíróság (Verwaltungsgericht), a Baden Württembergi Felsőbb Közigazgatási Bíróság (Verwaltungsgerichtshof), majd a Szövetségi Közigazgatási Bíróság (Bundesverwaltungsgericht, BVerwG) helybenhagyta a határozatot 2000-ben, 2001-ben, illetve 2002-ben.[5]

Az afgán származású, 1972-ben Kabulban született Ludin 1995 óta német állampolgár; Baden Württembergben szerzett tanári diplomát. A pedagóguskénti alkalmazás feltételeit maradéktalanul teljesítette; felvétele a tartomány valamelyik oktatási intézményében formalitás lett volna, ha nincs a fejkendő…

A közigazgatási döntést megtámadó Ludin keresetieben előadta, hogy a hidzsa „identitása szerves részét képező iszlám hitének fontos része”, ezért hordása a személyiség szabad kibontakoztatásához való jog (GG Art 2. (1) Jeder hat das Recht auf die freie Entfaltung seiner Persönlichkeit) által védett, ezért nem kényszeríthető annak levételére. A baden-württembergi hivatal viszont politikai szimbólumot, „kulturális elhatárolódást” látott a muszlim fejkendőben, amit összeegyeztethetetlennek tartott az állam neutralitásával, aminek egy közoktatási intézményben kifejezésre kell jutnia.

„Az ügy felkorbácsolta a társadalmi, politikai kedélyeket” – emlékszik vissza az Universität Bremen oktatási- és neveléstudományi professzora, Yasemin Karakaşoğlu, aki szakértői véleményt készített a BVerfG számára.[6] Akkori állásfoglalása szerint Ludin ragaszkodását a fejkendőhöz nem politikai, kulturális fundamentalizmus motiválta; önálló meggyőződéséből hordta azt. Karakaşoğlu szerint a hidzsa egyenesen Ludin „emancipációjának kifejeződése” volt. A professzor szerint a fejkendő hordásával a muszlim nők ellenállnak a többségi társadalom nyomásának, egyúttal azáltal, hogy önálló döntést hoznak tanulmányaikról, szakmájukról, világnézetükről, kifejezi szakításukat szüleik konzervativizmusával. Egy későbbi tanulmányában pedig azt írta, a témával foglalkozó tudományos értekezésekből leszűrhető, hogy a hidzsa az individualitás és nem pedig egy politikai irányzat követésének a jele. Karakaşoğlu nem vélt ismerni egyetlen esetet sem, amelyben egy fejkendőt viselő pedagógus indoktrinálni próbálta volna diákjait.[7]

Nem csak jobboldali meggyőződésűek vannak más véleményen. A baloldali véleményformáló Alice Schwarzer, a német nőmozgalom legismertebb képviselőinek egyike, az Emma feminista folyóirat alapítója és főszerkesztője szerint „a fejkendő az iszlám keresztes hadjáratának zászlaja”.^[8] Egy másik, Karakaşoğlu álláspontjának ellentmondó, szintén a BVerfG megbízásából készült szakértői vélemény pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy egy tanár által hordott hidzsa vizuálisan az óra középpontjában áll, a diákoknak nincs lehetőségük kitérni előle, folyamatosan konfrontálódnak vele, holott lehetnek köztük olyanok, akiknek nagy mértékben zavarja világnézeti, vallási meggyőződését. A szakvélemény hitelét azonban aláásta, hogy annak készítője a szóbeli meghallgatáson nem tudott olyan tanulmányokat megnevezni, amelyek igazolták volna, hogy a hidzsa látványa egy pedagóguson hatással lett volna diákjai lelkiismereti és vallási fejlődésére.

Győzött, mégsem nyert

Az alkotmányjogi panasz beterjesztője pireuszi győzelmet aratott 2003-ban Karlsruhéban. A BVerfG egyrészről hatályon kívül helyezte a baden-württembergi közigazgatási határozatot jogerősen helybenhagyó BVerwG-ítéletet és új eljárásra utasította a fórumot. A BVerfG döntése szerint Ludin kizárása egy közhivatal lehetséges betöltéséről sérti az ilyen posztok betöltéshez fűződő alapjogát, valamint lelkiismereti és vallásszabadságát (Art. 33 Abs. 2, 3 GG iVm Art. 4 Abs. 1, 2 GG). A bírák azonban hozzátették, hogy egyik alapjog se érinthetetlen, kellően meghatározottan (lege certa) törvényben korlátozható. Ilyen törvény Ludin kizárásakor nem volt Baden-Württembergben, a közigazgatási határozat tehát jogalap nélkül született – állapította meg a BVerfG.

Az ítélet értelmében tehát a tartományok hozhatnak olyan törvényt, ami megtiltja a pedagógusoknak az iszlám fejkendő hordását az órákon és általában a közoktatási intézményekben. A korlátozásnak, illetve tilalomnak azonban, alapjogról lévén szó, meg kell felelnie a szükségesség-arányosság követelményének. A mérlegelés során pedig figyelembe kell venni a társadalom egyre növekvő felekezeti pluralizmusát is – hívták fel a figyelmet az alkotmánybírák.

Felfokozott várakozás után nagy csalódás

A közvélemény, a pedagógustársadalom és a jogászság is nagy várakozásokkal tekintett a BVerfG ítélete elé. Alapvető állásfoglalást vártak a német állam laicizmusa kérdésében. Arra számítottak, hogy Karlsruhe világossá fogja tenni, követendőnek tartja-e a francia utat. Franciaország az 1905-ös laicizmustörvény elfogadása óta az állam és egyház éles elválasztásnak példája: az állam nem avatkozik az ország vallási közösségeinek életébe, de nem is támogatja azokat. Ha pedig a BVerfG továbbra se lát kivetnivalót a szekularizációt jóval kevésbe szigorúan vevő német jogalkotásban és engedi a vallások és szimbólumaik jelenlétét a közintézményekben (például kereszt a tan- és bírósági tárgyalótermekben, valamint számos közigazgatási intézményben több tartományban, a legkövetkezetesebben Bajorországban), abban szeretett volna világos iránymutatást kapni a jogász és pedagógus szakma, valamint a közvélemény, hogy és mennyire hat ez ki a Németországot történelmileg, kulturálisan és társadalmilag évszázadokig meghatározó keresztény felekezetektől eltérő vallásokra, leginkább az egyre fontosabbá váló iszlámra.

„Laicizmus á la française nem lesz Németországban” – írta dr. Wolfgang Janisch a minden bizonnyal legjobb nevű német jogpolitikai szakújságíró, még mielőtt a BVerfG döntést hozott volna. „Hogy is lehetne, ha például Baden-Württembergben és Bajorországban számos apátságban működik bentlakásos iskola a mai napig.”

Szavait igazolta a 2003-as karlsruhei döntés. De a szekularizáció német útjának mibenlétében csalódást keltően homályos maradt. „Fejkendő: igen vagy nem? – hangzott a kérdés. – Talán igen, talán nem – válaszolt a bíróság” – értékelte a legnagyobb példányszámú politikai napilap, a Süddeutsche Zeitung szerkesztőségi cikkében a BVerfG döntését.[9] A bírák valóban kitértek a kérdés elől. Világos válaszok helyett a német föderatívitásra, tehát a szövetség és a tartományok közötti hatáskörmegosztás alkotmányos szabályaira utalva, kvázi szabad kezet adtak a kultúráért és oktatásért felelős tartományoknak az állam-egyházviszony szabályozásában.

Akinek nem tetszik, költözzön!

A kevés alkotmánybírói iránymutatás, amit a tartományok kaptak, olyan homályos, hogy inkább nehezíti, mint könnyíti a dolgukat. Az ítélet szerint a tiltani-engedni kérdésében annak figyelembevételével kell jogot alkotni, hogy az iskola nem egy az állami intézmények sokasága között. „Az oktatási intézményekben nagy a befolyásolás lehetősége; a pedagógus megjelenésénél fogva is hatást gyakorolhat a diákokra.” Ebből könnyen levezethető a teljes tilalom alkotmányossága. De akkor miért nem hagyta helyben az ezt kimondó baden-württembergi határozatokat; miért vannak az ítéltben ennek homlokegyenest ellentmondó passzusok? A BVerfG talán azt remélte, ítélete konstruktív társadalmi vitát indít. De ez, ahogy a kérdés egységes és tartós rendezés is, elmaradt.

A tartomány nagyjából fele, Berlin mellett például Észak-Rajna-Vesztfália a teljes hidzsa-tilalom mellett döntött.[10] A keresztény szimbólumok viszont mindenhol maradhattak. A bajor jogalkotó például olyan magától értetődőnek tartotta ezt, hogy ki se tért rá az iskolatörvényeben. A keresztény szimbólumok speciális státusza csak a bajor alkotmánybíróság későbbi döntésének hatására emelte be a jogszabályba. A muszlim pedagógusok számára tehát lakóhelyi kérdés lett, taníthatnak-e fejkendőben. Aki nem akarta feladni az elveit, elköltözhetett Hessen vagy Alsó-Szászország tartományokba. Aki pedig nem akart költözni, bíróságon támadta meg a tiltásokat. Így számos tartományi felsőbb bírósági ítélet született a kérdésben 2003 után.

Baden-Württemberg oktatási törvényének 2003 utáni módosítása szerint a közoktatási intézményekben a pedagógusok nem hordhatnak politikai, vallási, világnézeti jelentést hordozó ruhadarabot, ami alkalmas a tartomány diákokkal és szüleikkel szembeni neutralitásának megsértésre, vagy veszélyeztetheti az iskola politikai, vallási, világnézeti nyugalmát. A Stuttgarti Közigazgatási Bíróság (Verwaltungsgericht, VerwG) 2006-os ítéletében ennek ellenére megengedte egy iszlám tanárnőnek, hogy az órákon is magán hagyhassa hidzsáját.[11] Az egyenlő bánásmód követelményére hivatkozva támadta meg sikerrel a tartomány oktatásügyi hatóságának ezt tiltó határozatát. Szerinte a nyakát nem takaró fejkendőnek nincs politikai, vallási, világnézeti tartalma; nem veszélyezteti az iskola nyugalmát; nem sérti az állam világnézeti neutralitását, így hordása összeegyeztethető a jogszabályi tiltással. Ennek ellenére azt is előadta, hogy álláspontja szerint a tilalom sérti a tartomány egyenlő bánásmódra vonatkozó kötelezettségét, ami szerint vallási, világnézeti vagy politikai alapon senkit nem érhet se pozitív, se negatív diszkrimináció. Márpedig ez valósul meg, ha ő nem hordhat fejkendőt, de egyházi iskolákban papok, illetve apácák rendjük ruhájában taníthatnak közismereti tárgyakat. A tartomány ellenérvelése szerint utóbbi az egész Európa kulturális, oktatási fejlődésében évszázadokig vezető szerepet játszó keresztény tradíciók kifejeződése. Baden-Württemberg iskolatörvénye és alkotmánya erre tekintettel enged kivételt a keresztény szimbólumok és tradíciók esetében az állam világnézeti neutralitása alól.[12] A VerwG Stuttgart az oktatási hivatalnak adott igazat; a jogerősen döntő Baden-Württembergi Közigazgatási Felsőbb Bíróság (Verwaltungsgerichtshof, VGH) viszont a felperes érvelést követve nem látta se a semlegesség, se a nyugalom veszélyét, ezért megengedte a hidzsát. Azt azonban hozzátette az ítélet, hogy a felperest személy szerint nem érte diszkrimináció, mert az iskolatörvény általános jelleggel tiltja a vallási színezetű ruhadarabok hordását.[13]

Bajoroszág Alkotmánybírósága (Bayerischer Verfassungsgerichtshof, VerfGH) 2007-es ítéletében megállapította[14], hogy a vallási szimbólumok és ruhadarabok hordása sérti ugyan a tartományi alkotmányban garantált vallás- és lelkiismereti szabadságát[15], de védi a diákok és szüleik ugyan ezen szabadságait. A kettő közötti ellentétet a VerfGH szerint a bajor jogalkotó a bajor nevelési és közoktatási törvénnyel alkotmányosan oldotta fel.[16] Eszerint a pedagógusok tanórákon nem viselhetnek vallási tartalmú ruhadarabokat és kiegészítőket, ha ezek nem állnak összhangban a bajor alkotmányban meghatározott nevelési és kulturális elvekkel, amelyek része a keresztény tradíciók továbbadása a közoktatásban. A bajor alkotmánybírák szerint ez nem a keresztény felekezetek privilegizálása, hanem Bajoroszág kulturális örökségének és történelmének kifejeződése.

Észak-Rajna-Vesztfália iskolatörvényébe 2003-ban az ítélet hatására került az a rövid passzus, ami megtiltotta a vallási szimbólumok viselését. A törvény nevesítette a keresztény szimbólumokat, mint amik nem sértik a tilalmat. A rendelkezést a tartomány alkotmánybírósága alkotmánykonformnak minősítette.

Berlin hasonló tartalmú neutralitási törvénye[17] szintén kiállta a tartományi jogú város alkotmánybíróságának próbáját.[18]

„Vallási, felekezeti kirekesztés egy magát szekularizáltként definiáló államban a keresztény tradíciókra hivatkozni” – fogalmazott meg éles kritikát a tartományi törvénykezést látva a BVerfG-ítélethez szakvéleményt készítő, és már idézett Karakaşoğlu professzor.

Félreértett verdikt

A fejkendővita 2015-ben került újra Karlsruhe elé.[19] Ekkor a BVerfG kvázi kimondta, hogy a tartományi jogalkotók félreértelmezték a 2003-as határozatot, amikor teljes tilalmakat vezettek be. Ezért a bírák valamelyest konkretizálták a korábbi ítéletet: „Az állam alkotmányilag megkövetelt világnézetei-vallási semlegessége nem az állam és az egyház éles elválasztásaként értelmezendő. Az Alaptörvény (Grundgesetz, GG) sokkal inkább az állam kötelességévé teszi a hitéleti szabadság gyakorlásának biztosítását, tekintet nélkül a felekezeti hovatartozásra.” Hozzátéve, lehet alkotmányos a teljes tiltás is, de csak akkor, ha az az iskolák nyugalmának és az állami neutralitás csorbulásának szignifikánsan konkrét veszélyével legitimált. Ebből következően a BVerfG kimondta, hogy az Észak-Rajna-Vesztfália iskolatörvényében előírt teljes ’fejkendő-tilalom’ nem alkotmánykonform, mert mérlegelés nélkül alkalmazzák.[20] A tilalom ennek ellenére maradt, de kiegészült azzal, hogy az állami semlegesség, illetve az iskola nyugalmának veszélyeztetése esetén tilos vallási szimbólumot viselni. A keresztény-kivétel maradt.[21]

Maradó kétségek

Hiába volt a 2015-ös döntés egyértelműbb a tizenkét évvel korábbinál, a BVerfG következetes és világos iránymutatásáról továbbra se lehet beszélni. Ezt bizonyítja egy 2020-as határozat, amelyben a BVerfG alkotmánykonformnak tartotta a fejkendő-tilalmat a joggyakornokok esetében. Az indok azonban nem az esetleges világnézeti elfogultságuk volt, hanem hogy „a hidzsa vallási szimbólum, ami azt a látszatot kelti, hogy az állam világnézetileg nem semleges” – tekintettel arra, hogy a joggyakornok is az állami jogszolgáltatás részei. Tehát ami az osztályteremben rendben van, az a tárgyalóteremben problematikus? – tette fel a költői kérdést dr. Wolfgang Janisch a minden bizonnyal legjobb nevű német jogpolitikai szakújságíró a Süddeutsche Zeitungban nemrég megjelent cikkében.[22] Szerinte a BVerfG 2003-ban, majd 2015-ben is elszalasztotta az alkalmat a fejkendővita rendezésére. Karakaşoğlu professzor másképp látja: „Nem szabad elvárni a bíróságoktól a társadalmi viták rendezését. Nem ez a jogászok feladata.”

Alapfogalmak újradefiniálása

A hidzsa-kérdés túlmutat önmagán. A változóban lévő nyugati társadalmak szimbóluma, melyek ugyan évszázados keresztény tradíciókkal rendelkeznek, ám amelyekben a vallás jelentőségét veszti és párhuzamosan pluralizálódik. Mit akar a politika? Hogyan kellene az államnak és a társadalomnak viszonyulnia a bevándorlókhoz, a vallásosokhoz és a bevándorlók vallásosságához? És hogyan viszonyul a valóságban? Mit akceptál a többségi társadalom? Mit tartanak esszenciálisnak a bevándorló? Miben kell alkalmazkodnia a többségnek és mihez van joga a kisebbségnek? Nem a bíróságok feladata minderre válaszolni. És nem is tudnak többet tenni a hatályos jog adta keretek értelmezésénél.

Németországban, ahogy szinte minden európai országban, a keresztény szimbólumok évszázadokig a mindennapok részét képezték. Senki nem kérdőjelezte meg az istenházakat és a nyakban függő kereszteket. Ma már egyre többeknek szúrják a szemét a keresztény szimbólumok (Lásd: német feszületvita). Sokan viszont továbbra is társadalmi identitásunk részének tartják őket, de annál hevesebb averzióik vannak az iszlám jelképekkel szemben. A kisebbségi felekezetek – többségében bevándorló – hívei viszont nem értik, hogy a toleranciáról és antidiszkriminációról sokat beszélő Európában miért kisebb az ő vallásszabadságuk.

Mindezekre tekintette elengedhetetlen a szekularizáció, a világnézeti semlegesség, a tolerancia fogalmának újradefiniálása. Ezen túlmenően szofisztikált megoldásokat kell kidolgozni, figyelemmel arra, hogy az általános tilalom, vagy minden korlátozás megszűnése, tehát a két véglet inkább szítja, semmint nyugvópontra tereli a vitát. A megoldásnak ráadásul dinamikusnak kell lennie, hisz a társadalom és a közvélemény is változik. Ezt mutatja, hogy a tanárnak készülő egyetemi hallgatók 77 százaléka nem lát problémát a hidzsát viselő leendő kollégákban, a nyugdíjas tanárok kétharmada viszont a tiltás mellett van, tehát a tanári kar véleménye se állandó.

A társadalmi változást az is mutatja, hogy 2015-ben, a második fejkendőeljárásban a Muszlim nők akciószövetségétől (’Aktionsbündnis muslimische Frauen’) is állásfoglalást kért a BVerfG. 2021-ben pedig, amikor a szövetségi kormány a közalkalmazotti törvény novellálása keretében újra akarta definiálni a közalkalmazotti neutralitást – aminek sokak szerint egy országos fejkendőtilalom bujtatott bevezetése volt a célja –, egy egyszerű jogászhallgató, Rabia Küçükşahin egy hét alatt 170 ezer tiltakozó aláírást gyűjtött össze.^[23] „A muszlim nőknek már nem lehet eladni, hogy a tolerancia azt jelenti, akceptálniuk kell a többségi akaratot. Egyenjogúságot követelnek” – nyilatkozta.[24] Elgondolkodtató, hogy Küçükşahin a muszlim nők ragaszkodását az iszlám jelképhez az alkotmány-patriotizmus fogalmával kötötte össze. A Verfassungspatriotismus kifejezést 1970-ben tette a német jogelmélet szerves részévé Dolf Sternberger, az éra kiemelkedő jogszociológusa. A polgárok egyetértését jelenti az alkotmányos renddel és azzal, mely jogokat részesíti védelemben az állam. Sternberger helyesen állapította meg, hogy a döntő többség szerint az alkotmány-patriotizmus elengedhetetlen a demokrácia tartós és jó működéséhez.

Feszületvita: döntés következmények nélkül A „feszületítélet” általánosan ismert fogalom Németországban. 1995-ben a BVerfG alkotmányellenesnek nyilvánította a bajor iskolatörvény rendelkezését, miszerint a tartomány oktatási intézményeinek minden tantermében feszületnek kell lennie a falon.[25] A de jure nagy horderejű döntés de facto következmények nélkül maradt. A bajor iskolák tantermeiben a mai napig feszület, vagy legalább kereszt van a falon. Az ítélet hatására módosított bajor iskolatörvény szerint ugyanis csak akkor kell azt eltávolítani, ha egy tanár vagy diák kérvényezi és igazolja, hogy „atipikus kivétel” (atypischer Ausnahmefall) áll fenn. Az ügy jóval későbbi folytatása volt az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) 2009-es[26], majd 2011-es[27] ítélete. Strasbourg szerint nem sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét (EJEE), ha egy tanteremben feszület van a falon. Arról azonban nem nyilatkoztak a bírák, hogy EJEE-konform-e egy vallási szimbólum kihelyezését kötelezően előíró jogszabály.

A Szövetségi Munkaügyi Bíróság (Bundesarbeitsgericht, BAG) 2020-as döntésében is szerepet játszhatott a felismerés, hogy a szélsőséges megoldások – mint a teljes tilalom – csak nehezíti a társadalmi probléma megoldását.[28] Az erfurti székhelyű legfelsőbb német munkaügyi fórum megerősítette a Berlini Tartományi Munkaügyi Bíróság (Landesarbeitsgericht, LAG) határozatát[29], ami 5160 euró bánatpénzt ítélt meg egy muszlim tanárnőnek az esélyegyenlőségi törvény alapján (Allgemeinen Gleichbehandlungsgesetz, AGG), amiért a berlini oktatási hivatal nem volt hajlandó alkalmazni, mivel az iskolában sem akarta levenni a fejkendőjét. Az ítéletek indokolása szerint a teljes hidzsa-tilalmat tartalmazó berlini jogszabályt a BVerfG 2015-ös, fent már bemutatott, az Észak-Rajna-Vesztfália azonos tartalmú szabályáról hozott ítéletére figyelemmel kell alkalmazni. A mérlegelés nélküli tiltást tehát már nem lehet alkotmányosnak tekinteni; tiltani csak az állami neutralitás vagy az iskola nyugalmának konkrét veszélye esetén alkotmányos – áll a LAG és a BAG ítéletében is.

„Csalódott vagyok” – mondta a berlini oktatáspolitikát akkoriban irányító szenátor, Sandra Scheeres a szociáldemokratáktól (SPD). Beszámolt az iskolavezetők félelmeiről, akiknek egy olyannyira multikulturális városban, mint Berlin, különösen fontos a semlegesség megőrzése intézményeikben. Félnek, hogy a nemzetiségi, vallási, társadalmi konfliktusok, melyek „az utca” mellett már amúgy is jelen vannak az iskolákban, kezelhetetlen mértéket fognak ölteni.[30]

A zöldpárti (Grüne) igazságügyi szenátor, Dirk Behrendt megértő volt és a semlegességi törvény gyors módosításáról beszélt. Erre a hivatali ideje alatt, sőt máig se került sor, a cikkünk elején említett szeptemberi, a hidzsát megengedő körlevél a hatályos tilalom ellenére érkezett az iskolákhoz. „Berlin nem engedheti meg magának a kompetens tanárok diszkriminálást, elüldözését” – nyilatkozta Behrendt, aki a 2023 februári választások óta nincs hivatalban. A Zöldek mellett az evangélikus egyház is üdvözölte a döntést: „Mi egy toleráns, plurális társadalomban hiszünk, amivel nem fér össze a vallási szimbólumok tilalma” – nyilatkozta Jörg Antoine, a berlini evangélikus egyházközösség elnöke, tehát a legnagyobb felekezet vezetője.

Különösen érdekes az immáron Berlinben kormányzó és a tilalmat de facto feloldó konzervatívok (CDU) akkori reakciója: „A BAG döntése arculcsapása a bátor muszlimoknak, akik egy modern iszlámot képviselnek és szakítottak ezzel a múltba révedő, szabadságkorlátozó szimbólummal” – mondta az akkor még ellenzéki CDU jogi kabinetjét vezető Falko Liecke.[31]

A BVerfG már felhánytorgatott következetlensége, konfliktuskerülése ebben az ügyben is megmutatkozott: az ügy kapcsán az SPD akkori oktatási szenátora, Sandra Scheeres által kezdeményezett alapjogi panaszának (Verfassungsbeschwerde) tárgyalását a bírák indokolás nélkül elutasították, amire „nyilvánvaló megalapozatlanság” esetén van lehetősségük.[32]

Hidzsa-vita az Európai Unió Bírósága előtt

Valamennyi tagállam, így Németország számára is irányadó az Európai Unió Bíróság (EUB, Luxembourg) 2021 nyarán hozott hidzsa-ítélete.[33] Ennek tenorja szerint a munkaadó csak akkor tilthatja meg vallási szimbólum viselését a munkahelyen, ha ez „veszélyezteti a munkahely neutralitását”. A döntés alapja, amely német előzetes döntéshozatali eljárás keretében született, két női munkavállaló keresete volt, akiket munkaadójuk fejkendőhordás miatt figyelmeztetésben részesített. Amihez – a bíróság előtti érvelése szerint – a „vállalkozási cselekvési szabadsága” (unternehmerische Betätigungsfreiheit) és a munkahelyi semlegesség védelme alapján volt joga.

A luxembourgi taláros testület vallási hovatartozás miatti diszkriminációt állapított meg, ami azonban a munkahely semlegességének védelme érdekében szükséges és arányos lehet. A szükségességi-arányossági-teszt eredménye az eset összes körülményétől függ, amelynek során a munkahely sajátosságai mellett figyelembe kell venni az adott tagállam társadalmi, vallási, történelmi viszonyait, valamint azt is, hogy a korlátozások és a tilalmak egyes vallások hívőit jobban érintik-e, mint másokat. A „teszt” elvégzése végső soron a tagállami bíróságok feladata – áll az uniós bírósági ítéletben.

Lábjegyzetek:

[1] https://gesetze.berlin.de/bsbe/document/jlr-VerfArt29GBE2005pELS

[2] https://www.sueddeutsche.de/politik/kopftuch-bundesverfassungsgericht-religion-grundgesetz-schule-lehrerinnen-1.6248936?reduced=true

[3] Urteil von 24.9.2003, 2 BvR 1436/02.

https://www.bundesverfassungsgericht.de/SharedDocs/Entscheidungen/DE/2003/09/rs20030924_2bvr143602.html

[4] Bescheid des Oberschulamts Stuttgart vom 10. Juli 1998 in der Gestalt des Widerspruchsbescheids vom 3. Februar 1999 – 1 P L., F./13.

[5] Urteil des Verwaltungsgerichtshofs Baden-Württemberg vom 26. Juni 2001 – 4 S 1439/00 -, Urteil des Verwaltungsgerichts Stuttgart vom 24. März 2000 – 15 K 532/99.

Urteil des Bundesverwaltungsgerichts vom 4. Juli 2002 – BVerwG 2 C 21.01.

[6] https://www.sueddeutsche.de/politik/kopftuch-bundesverfassungsgericht-religion-grundgesetz-schule-lehrerinnen-1.6248936?reduced=true

[7] Karakasoglu, Yasemin: Das Kopftuch als Herausforderung für den pädagogischen Umgang mit Toleranz. Ein empirisch fundierter Beitrag zur Kopftuch-Debatte [Einzelbeitrag] – In: Bildungsforschung 3 (2006) 2, 21 S. – URN: urn:nbn:de:0111-opus-46422 – DOI: 10.25656/01:4642

https://www.pedocs.de/volltexte/2014/4642/pdf/bf_2006_2_Karakasoglu_Kopftuch_Herausforderung.pdf

[8] https://www.deutschlandfunk.de/islamische-revolution-1979-das-kopftuch-ist-die-flagge-des-100.html

[9] https://www.sueddeutsche.de/politik/kopftuch-bundesverfassungsgericht-religion-grundgesetz-schule-lehrerinnen-1.6248936?reduced=true

[10] https://www.bundestag.de/resource/blob/531764/49278f4c929edacd5c8e5858d69c6c67/wd-8-036-17-pdf-data.pdf

[11] VG Stuttgart, Urteil vom 7. Juli 2006, Az. 18 K 3562/05.

[12] § 38 Abs. 2 Satz 3 SchulG.

[13] VGH Baden-Württemberg, Urteil vom 14. März 2008, Az. 4 S 516/07.

[14] VerfGH Bayern, Entscheidung vom 15. Januar 2007 (PDF; 211 kB) Az. Vf. 11-VII-05.

[15] Art. 107 Abs. 1 und 2 BV .

[16] Art. 59 Abs. 2 Satz 3 des Bayerischen Gesetzes über das Erziehungs- und Unterrichtswesen (BayEUG).

[17] Gesetz zu Artikel 29 der Verfassung von Berlin vom 27. Januar 2005, GVBl. 2005, 92.

[18] Urteil in Berlin: Lehrerin darf nicht mit Kopftuch unterrichten. Spiegel Online, 9. Mai 2018.

[19] Az. 1 BvR 471/10, 1 BvR 1181/10. https://www.bundesverfassungsgericht.de/SharedDocs/Entscheidungen/DE/2015/01/rs20150127_1bvr047110.html

[20] Schulgesetz für das Land Nordrhein-Westfalen, Schulgesetz NRW, § 57 Abs. 4 Satz 1 und 2. https://www.schulministerium.nrw/schulgesetz-fuer-das-land-nordrhein-westfalen

[21] § 57 Abs. 4 des Schulgesetzes von NRW.

[22] https://www.sueddeutsche.de/politik/kopftuch-bundesverfassungsgericht-religion-grundgesetz-schule-lehrerinnen-1.6248936?reduced=true

[23] https://www.tagesspiegel.de/politik/gesetzentwurf-beunruhigt-muslimische-lehrerinnen-und-schulen-4747690.html

[24] https://www.sueddeutsche.de/politik/kopftuch-religion-deutschland-frankreich-grossbritannien-1.6249197?reduced=true

[25] 1 BvR 1087/91.

[26] EJEB-ítélet, 3. 11. 2009 (Lautsi ./. Italia).

[27] EJEB-ítélet, 18. 3. 2011 Nr. 30814/06.

[28] BAG, Urteil v. 27.8.2020, 8 AZR 62/19.

[29] Urt. v. 27.11.2018, Az. 7 Sa 963/18.

[30] https://www.lto.de/recht/nachrichten/n/reaktionen-urteil-bag-8azr62-19-kopftuch-lehrerin-neutralitaetsgesetz-religionsfreiheit/

[31] https://www.welt.de/politik/deutschland/article214503146/Kopftuchverbot-an-Schulen-Muslimische-Lehrerin-darf-Kopftuch-tragen.html

[32] Beschl. v. 17.01.2023, Az. 1 BVR 1661/21. § 93d Abs. 1 Bundesverfassungsgerichtsgesetz, BVerfGG)

[33] Ítélet, 15.07.2021, Rs. C-804/18, C-341/19.

---