II. Erzsébeten nem fognak se a válságok, se az idő

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Koronakrízis, Brexit, skót és walesi függetlenségi törekvések – az Egyesült Királyság egyszerre küzd több súlyos krízissel. A királynő az egyetlen biztos pont. Nem kell semmit tennie azért, hogy a stabilitás záloga legyen. Elég, ha a helyén van.

„Jó érzés a nemzet gondjait elnyelő szivacsnak lenni”

Nagy-Britanniában minden korábbinál nagyobbra nőttek a jövedelmi különbségek. A koronaválság hatására milliók csúsztak a szegénységi küszöb alá. A királyi családra mégsem sajnálják a pénzt a britek. Kétharmaduk úgy véli, a Windsorok elengedhetetlenek az ország számára. Az aktuális közvélemény-kutatások szerint csak 22 százalékuk szüntetné meg a monarchiát. Angliában a 10 százalékot sem éri el az árnyuk! Az inkább köztársaságpárti skótok emelik a monarchia ellenzőinek országos arányát.

Válságos időkben az uralkodó létezésének tényéből merítenek erőt a britek. II. Erzsébet személye a szigetország megrendíthetetlen stabilitásának hitét adja számukra. Ha egy gazdasági krízis közepette világraszóló esküvőt tartanak a Windsorok, a döntő többség nem háborodik fel a költségeken. Éppen ellenkezőleg. Jó hangulatról gondoskodnak, és ezzel erőt adnak a küzdelemhez – mondja ilyenkor egy átlagos brit, ha megkérdezik, mit tart az eseményről.

II. Erzsébet a kilencedik ikszen túl is fiatalos színű ruhákban, rózsaszínben, lilában, sárgában és színpompás kalapokban járja a brit vidéket. A felmérések szerint a szigetország lakóinak 30 százaléka látta már személyesen. A brit alkotmánytan szerint az erő, a stabilitás és a birodalom egységének kifejezése az uralkodó legfőbb feladata. Kétségtelen, hogy Erzsébet útjaival és egyéb közszerepléseivel, de már önmagában létezésével is kiválóan teljesíti ezeket a feladatokat. „Jó érzés a nemzet gondjait elnyelő szivacsnak lenni” – nyilatkozta a királynő 1992-ben a BBC ’Elizabeth R’ címen sugárzott dokumentumfilmjében.

A királynő az alsó középosztály tagja?!

A szivacs-hasonlat jól illik a Queen emberközeli imázsához. „Mrs. Windsor népszerűségének titka, hogy szokásaiban, érdeklődési körében a brit alsó középosztály tagjaira hasonlít” – állapította meg találóan a Nagy-Britanniában népszerű író, Zadie Smith a ’Vogue’ magazinban megjelenő kolumnájában. Erzsébet a lower middle class tagjai körében népszerű brit pásztorkutyákat, corgikat tart, előfizet a sportfogadási napilapra, a ’Racing Postrara,’ nem hagyná ki az 1985 óta töretlen népszerűséggel futó tévésorozat, az ’EastEnders’ egyetlen részest se. A londoni East Enden játszódó szappanopera leginkább a magyar ’Szomszédokhoz’ hasonlítható. A lower middle class tagkajairól szól a lower middle class tagjainak.

„Konzultálni, bátorítani, figyelmeztetni”

A reprezentáció Erzsébet egyetlen alkotmányos joga és egyben kötelezettsége. Az 1649-es angol polgári forradalom óta az uralkodó nem hozhat politikai döntéseket. „Konzultálni, bátorítani, figyelmeztetni” – írta le 1867-ben Walter Bagehot, a világ másfél évszázad óta legfontosabb gazdasági hetilapja, az ’Economist’ akkori főszerkesztője az uralkodó feladatát a ’The English Constitution’ című, máig sokat idézett művében.

A britek magától értetődőnek tartják, hogy koronásfőik tisztelik a szabályokat, ezért minden ügyet politikamentesnek tekintenek, amelyben az uralkodóház tagjai megszólalnak, legyenek azok bármennyire politikusak.

Néhány évtizede a királyi család tagjai még valóban csak a politikától távoli, jótékonysági témákban voltak aktívak, mint a rákkutatás, vagy a gyermekéhezés a harmadik világban. Ám 1987-ben Diána walesi hercegné fejcsóválást váltott ki az idősebb Windsorok körében, amikor a londoni Middlesex Hospitalban meleg AIDS-fertőzöttekkel fogott kezet. A gesztus társadalmi hatása felbecsülhetetlen volt. A britek hirtelen megtanultak a kórra, mint bármely más, érintéssel nem terjedő betegségre tekinteni.

Az uralkodócsalád tagjai továbbra se aktuálpolitizálnak. Azonban napjainkban számos, tágabb értelemben vett közéleti kérdésben megszólalnak. Így például a trónörökös, Károly walesi herceg a környezetvédelem és a géntechnika-mentes mezőgazdaság elkötelezett szószólója. Ökológiai témákban fia, Vilmos is gyakran megnyilvánul, aki a második a trón várományosainak sorában. „A Black Lives Matter-mozgalom ráébresztett, hogy a brit társadalomban is mindennapos a faji diszkrimináció” – nyilatkozta Vilmos öccse, Henrik 2020 októberében egy brit bulvárlapnak. A ’Számítanak a Fekete Életek’ (BLM) az USA-ból indult, az afroamerikaikkal szembeni rendőri túlkapások ellen fellépő decentralizált jogvédő civil mozgalom.

Amikor Károly 2008-ban betöltötte a hatvanat, életrajzírójának elárulta, hogy aktív király akar lenni. „Kész vagyok megnyilvánulni olyan nemzeti és nemzetközi eseményekkel kapcsolatban, ami ma még elképzelhetetlen. Csak a tapasztalatomat és a felhalmozott bölcsességemet vesztegetném, ha hagynám magam gúzsba kötni a karácsonyi beszéddel vagy a miniszterelnök heti, négyszemközti kihallgatásával.” Az idézet rávilágít a Károllyal szembeni fő kritikára is: a szerénység nem tartozik az erényei közé. A vádat a folytatás is megerősíti. „Másképpen szándékozom intézni az ügyeket, mint elődeim, miután a világ is megváltozott. Csapatvezető erőmet akarom hasznosítani. Azt tervezem, hogy fontos embereket gyűjtök maga köré, hogy megvitassam velük, majd a segítségükkel megoldjam a legfontosabb problémákat.”

Miután a nyilatkozata nagy vihart kavart, a Buckingham-palota sietve leszögezte, „Károly pontosan tisztában van azzal, hogy királyként súlyosan korlátozva lesz a szívének fontos ügyek nyilvános megvitatásában.”

A királynő szent és sérthetetlen

Ahogy az uralkodócsalád tagjainak távol kell tartaniuk magukat a politikától, úgy a politikusoknak sem szabad őket politikai céljaik érdekében instrumentalizálniuk.

Ezt vetette a sajtó és az ellenzék Boris Johnson szemére. Mondván, tudatosan félrevezette a királynőt az EU-val folytatott Brexit-ügyi tárgyalások állását illetően, hogy ezzel érje el a parlament kényszerszabadságra küldését. Johnsont frissen kinevezett miniszterelnökként 2019. augusztus 28-án arra kérte II. Erzsébet királynőt, hogy átmenetileg oszlassa fel a parlamentet. Johnson indoka szerint ez az új kormány törvényalkotási programjának előkészítése miatt vált szükségessé. Erzsébetet meggyőzte az érv és eleget tett a kérésnek. Így szeptember 9-étől október 14-éig nem ülésezhetett a törvényhozás. Jeremy Corbyn, az ellenzéki Munkáspárt vezetője és a szintén munkáspárti John Bercow, az alsóház elnöke is élesen támadták Johnsont, mondván, a feloszlatással más célja volt, el akarta venni a rendezetlen Brexit következményei parlamenti megtárgyalásának lehetőségét.

A királynővel szembeni magatartása miatt a Munkáspárt korábbi elnöke is került már kereszttűzbe. Jeremy Corbynt azzal vádolták a konzervatív sajtóorgánumok, hogy nem tanúsít kellő tiszteletet a királyi család tagjaival szemben: alig hajtja meg a fejét a királynő előtt, nem énekli a ’God save the Queen’-t és – saját elmondása szerint – nem nézi a királynő hagyományos karácsonyi tévébeszédét. Mindez az uralkodóval szembeni tiszteletlenség és egyben a hiányzó patriotizmus jele – írta a brit sajtó konzervatív fele Corbynról, amikor az ellenzék vezetője volt.

Mindent megengedhetnek maguknak?

A politikai állásfoglalás jogának tilalma sokak szerint a királyi család teljes felelősségek alóli mentesülésével párosul. Ennek példájaként a legutóbbi múltból azt hozzák fel, hogy Johnson viccesnek tartotta és saját elmondása szerint jót nevetett azon, hogy az amerikai hatóságok együttműködést kértek a brit bűnüldöző szervektől, amikor II. Erzsébet másodszülött fiát, András yorki herceget kiskorúak megrontásával vádolták az USA-ban.

A történet 2008-ban vette kezdetét, amikor András egy jó barátját, az amerikai befektetési bankárt, Jeffrey Epsteint kiskorúak prostitúcióra kényszerítése miatt találta bűnösnek és ítélte 18 hónap szabadságvesztésre egy amerikai bíróság. Az ítélet szerint New Yorkban, Londonban és a karibi magánszigetén, Little Saint Jamesen rendezett szexpartikat, amelyeken kiskorúak nyújtottak pénz ellenében intim szolgáltatásokat. Több tanúvallomás szerint András herceg rendszeres résztvevője volt az orgiáknak. Őt 2015-ben ennek ellenére felmentette egy bíróság Maiamiban a kiskorú megrontásának vádja alól. A bírák ellentmondásosnak találták a tanúvallomásokat. 2019-ben ismét előkerült a vád, amikor egy hölgy azt állította, hogy kiskorúként pénz ellenében elégítette ki Andrást egy Epstein által szervezett partin. Az ezzel a váddal összefüggésben folytatott nyomozás során kért az FBI sikertelenül segítséget a brit hatóságoktól.

Sokak szemében András herceg közéleti tevékenysége is tüske. Utazó nagykövetként átlagosan évi 600 ezer fontot számoltatott el a költségvetéssel szállás, utazás és étkezés címén. Ehhez jött még évi 249 ezer font, amelyet a királynőtől kapott titkársága fenntartására. A bulvár- és a baloldali sajtó soknak tartotta az összeget. A kormányzat védelmébe vette a királyi sarjat, mondván, András tevékenységének köszönhetően sokmilliárdos üzleteket sikerült kötniük a brit cégeknek, mint a dubai metró építése, vagy az Air Asia repülő-hajtómű beszerzése. András a Közel-Keleten és Ázsiában volt a leghatékonyabb. Személyes jó viszonyt ápol a jordániai királlyal. Egy igazi arisztokrata hobbi, a vadászat köti őket össze. Afrikai országokban lövöldöznek rendszeresen együtt oroszlánokra, zebrákra és más vadon élő állatokra. 2011-ben a megrontási ügy miatt kellett megválnia az utazó nagyjöveti posztjától.

Sötét foltok a múltból

Ahogy napjainkban András, úgy a királyi család korábbi fekete bárányai se ártanak a Windsorok népszerűségének. Pedig a család adott olyan királyt is az országnak, akinek az életútjára nem lehetnek büszkék a Windsorok.

A britek identitásának szerves része a II. világháború alatt tanúsított ellenállás. A kis sziget nem félt felvenni a harcot a szinte egész Európát néhány hónap alatt maga alá gyűrő náci birodalommal – él a világégés a legtöbb brit tudatában.

A királyi család több tagjának háború alatti magatartása nem illik bele ebbe a heroikus képbe. Fülöpnek (aki a cikk írása után, április 9-én elhunyt – a szerk.), aki 1947-től Erzsébet férje és Edinburgh hercege, nővérei miatt van takargatnivalója. Testvérei a náci uralom évei alatt Németországban éltek és Hitler elkötelezett hívei voltak. Egyikük odáig ment, hogy az Adolf keresztnevet adta fiának.

Fülöp testvéreinél sokkal sötétebb foltot vet a Windsorokra Erzsébet nagybátyja, aki VIII. Edward néven 1936 januárjától decemberéig az Egyesült Királyság uralkodója volt. Tizenkét hónap után önként mondott le a trónról, hogy feleségül vehesse szerelmét, az amerikai Willis Simpsont, aki elvált nőként nem lehetett volna királyné és így a király felesége sem. Edward rövid uralkodása előtt közismert volt, hogy szimpatizál a nemzetiszocializmussal. Lemondása után, 1937-ben újdonsült feleségével, Hitler meghívására, Németországba látogatott, ahol a diktátorral együtt megtekintett egy fegyvergyárat, majd a ’Führer’ obersaltzbergi rezidenciáján vendégeskedtek a bajor Alpokban. Edward lemondása után feleségével Franciaországban telepedett le. A náci megszállás kezdetén hazamenekültek. Hiába kedvelte Hitlert, tartott tőle, hogy tússzá válhat az időközben Nagy-Britanniával is háborúban álló németek kezére kerülve. VI. György, aki Edwardot követte a trónon, hazatérése után a Bahamák kormányzójává nevezte ki a volt uralkodót. Az exkirály a Karib-tengeri brit gyarmatról próbálta meggyőzni az amerikai elnököt, hogy az USA ne lépjen be a háborúba. Apróság, de még bizarrabbá teszi Edward nácik iránti szimpátiáját, hogy a Windsorok skóciai nyári rezidenciáján, Balmoralban a mai napig ki van téve egy fényképfelvétel Edwardról, amelyen egyik unokaöccsét a náci karlendítésre tanítja. A kastély nem egy rezidencia a sok közül. II. Erzsébet kedvence, ahol minden nyáron legalább két hónapot eltölt.

További szégyenfolt Erzsébet apjának, az 1936 és 1954 között uralkodó VI. György unokatestvére, Károly Eduárd, a Windsorok német rokona. A szász–coburg–gothai herceg az SA és az NSDAP tagkönyvével is rendelkezett, és 1936-ban tagja lett az akkor már kizárólag náci képviselőkből álló Reichstagnak. Sőt az 1936-ban elhunyt brit uralkodó, V. György temetésén SA-egyenruhában jelent meg

A pénz nem számít?!

A királyi család pénzügyei is mutatják, hogy a britek más mércével mérik a Windsorokat, mint a választott vezetőiket.

Az állami költségvetést terheli az uralkodó család palotáinak fenntartása és a királyi család tagjainak hivatalos utazásai is, akik, minthogy a brit államjog szerint a reprezentáción és karitatív tevékenységükön keresztül közfeladatokat látnak el, évi sok százezer fontos fizetésben is részesülnek. A család legtöbb tagjának nagy létszámú magántitkársága van. Ezek közül az állam csak az uralkodó, Erzsébet és a trónörökös, Károly adminisztrációjának fenntartását állja. Csak utóbbi 9 millió fontot kóstál évente. További teher a költségvetésnek a család biztonságára fordított kiadások fedezése, amely külön tételt képez az állami költségvetésben. Nemzetbiztonsági okokból nem nyilvános az összeg. Elemzők szerint évi 50 millió font körül mozoghat.

A Thacher-kabinet a ’80-as évek közepén évi 7,9 millió fontban határozta meg a királynőnek az államfői feladatai ellátására folyósított évi összeget. Kiegészítve azzal, hogy az összeg az akkoriban magas infláció ellensúlyozása érdekében minden évben automatikusan 9 százalékkal emelkedik. A ’90-es évek elejére 3 százalék körülire csökken a pénzromlás. Így a királynő az évtized végére 35,6 millió fontos tartalékalapot képezett. Ezért a Blair kormány megszüntette az inflációs pótlékot. A 2000-es évekre a költségvetési jutatás már nem fedezte a kiadásokat, ezért a Buckingham-palotának évről évre a tartalékhoz kellett nyúlnia. 2009-ben már 6,5 millióval kellett kiegészíteni az állami dotációt. Ennek ellenére Gordon Brown kabinetje a 2009-es gazdasági világválságig hatására, mint minden kiadást, a királynő juttatásait is felülvizsgálta. „Nem kurtítjuk meg az éves járandóságot, de a megnövekedett kiadások ellenére nem is emeljük, ameddig a királynő nem emésztette fel a még meglévő 15,2 millió fontos tartalékát” – hangzott a pénzügyminiszter javaslata. Az udvar a minden területet érintő állami kiadáscsökkentés ellenére ragaszkodott az apanázs emeléséhez. Amellett, hogy az udvar évek óta kénytelen a tartalékhoz nyúlni, Erzsébet magánbevételeiből 1,3 millió fonttal finanszírozza ama Windsorok titkárságainak fenntartását, akikét nem dotálja az állam – érvelt a Buckingham-palota. Végül kompromisszum született. Erzsébet vállalta, hogy 2012-re fokozatosan, 14 százalékkal csökkenti az udvar kiadásait. A kormány pedig a fix támogatás helyett új finanszírozási rendszert vezetett be: a Buckingham-palota a brit uralkodó koronabirtokaiból befolyó nettó bevétel 15 százalékát kapja. A koronabirtokok az uralkodó tulajdonát képezik, de hasznaiknak szedése a XIV. század óta az államot illetik. Hatalmas területről van szó, az Egyesült Királyság 17 százalékáról! Az összbevétel évi 230 millió font körül mozog, ami 34 milliós járandóságot jelent Erzsébetnek.

A Windsorok nem lennének rászorulva az adófizetők dotációjára. Jelentős gazdasági bevételeik vannak. Erzsébet a lancasteri hercegségéből 13 millió font éves jövedelemre tesz szert. Károlynak a cornwalli hercegségből származik évi körülbelül 17 millió font magánbevétele. Ugyanis a koronabirtokokkal ellentétben a királyi család tagjainak magánbirtokaiból befolyó pénz a tulajdonos királyi főt illetik meg.

A magánbevételekre tekintettel a köztársaságpártiak gyakran kritizálják a Windsorok nagyvonalú állami támogatását. Azt is rossz szemmel nézik, hogy a királynő nem tartozik számadással a kiadásairól a parlamentnek. „A kritikusok felülemelkednek azon a tényen, hogy az udvartartás költségeit a magánbevételeiből finanszírozza az uralkodó, és hogy a királyi családnak juttatott összeg csak töredéke annak, ami a koronabirtokok révén az államkasszába vándorol” – hangzik Erzsébet egyik életrajzírójának, Sally Bedell Smithnek az érvelése, amely tükrözi a többségi véleményt Nagy-Britanniában. Az írónő elismeri, hogy az új megállapodással az udvar valóban nem köteles elszámolásra, „de a monarchia történetében először, önként alávetette magát a Számvevőszék ellenőrzésének”. Ez is jól mutatja, hogy a britek más mércével mérik a királyi család tagjait. A számvevőszéki ellenőrzés, amely minden közintézmény esetében magától értetődő, erénynek számít, ha a királynőről van szó.

Ami számít: a Queen örök!

II. Erzsébet az Egyesült Királyság minden idők leghosszabb ideje, immár 69 éve trónon lévő uralkodója. A folyamatosságot képviseli. A Brit Birodalom széthullása, a Brexit és a skótok függetlenségi törekvései ellenére az állandóság és a kiszámíthatóság érzését adja alattvalóinak. Nyugalmat és biztonságot sugároz a válságos időkben is. Erre jó példa tavaly márciusi, az első lockdown kezdete utáni tévébeszéde, amelyet rezzenéstelen arccal mondott el és amelyben Vera Lynns II. világháború alatt kultikussá vált slágerének címét idézte: ’We’ll meet again’ (Viszontlátjuk egymást).

Erzsébet kétségtelenül idősebb lett 1952-es trónra lépése óta. Apróságokban a szokásai is változtak. Pár éve műszőrméből készült bundát hord igazi helyett, és rendszeresen szörfözik a világhálón. De ezt leszámítva ugyanaz, aki csaknem 70 évvel ezelőtt volt – legalábbis így érzi a britek többsége.

A Windsorok sokat tesznek azért, hogy a jó értelemben vett állandóságot testesítsék meg. Segíti őket, hogy „a franciákkal ellentétben a britekből hiányzik a forradalmi szellem” – írta Edmund Burke az 1790-ben kiadott, ’A francia forradalom okai’ című, máig sokat idézett művében. A brit filozófus az állandóságot erénynek tartotta: „Eltökéltek vagyunk egyházunk és államunk alkotmányát változatlan formában megtartani és minden körülmények között megvédeni.” Nem véletlen, hogy Burke a konzervatív eszme megteremtőjének számít.

Nagy-Britanniában valóban évszázadok óta irigylésre méltó alkotmányos stabilitás honol. Burke azonban nagyvonalúan szemet hunyt a fölött, hogy a XVII. század óta sértetlen államszervezeti status quo a szigetországban is egy forradalom és egy uralkodó, I. Károly 1649-es kivégzése után született.

Működik, mert tisztelik

A status quo-t jelentő alkotmányos monarchiának vannak kevéssé demokratikus, az évszázadok során mégis bevált elemei. Ilyen a korábban az uralkodót, napjainkban már a kormányt megillető jog, amely szerint minden kérdést, ami nem tartozik kifejezetten a parlament hatáskörébe, maga szabályozhat. Alkotmányos szürkezóna – fogalmaznak a brit alkotmányjogászok. De nem kritizálják a lehetőséget. Érvelésük szerint az angol polgári forradalom óta eltelt 350 év alatt még senki sem próbált, illetve tudott visszaélni vele.

„Alkotmányunk több évszázados organikus fejlődés eredménye. Jól bevált. Csak a változtatás kedvéért nem szabad megváltoztatni” – írta 2009-ben az akkori kormányfő, Gordon Brown, tehát egy munkáspárti politikus a brit alkotmányos rendről.

A neves brit történész, David Cannadine szerint a királyi család tradíció és színpompás eseményei, mint az esküvők, koronázási és házassági évfordulók, külföldi államfők tiszteletére adott fogadások, sőt még a temetések is egy össztársadalmi önámítás részei. Az uralkodók ezzel igyekeznek palástolni teljes hatalomvesztésüket, a britek pedig így emelkednek felül birodalmi státuszuk elvesztésén. Cannadine szerint ezt bizonyítja, hogy a királyi család látványos, drágaságuk ellenére nem kritizált, sok millió britet megmozgató rendezvényei a XX. században, annak is leginkább a második felében alakultak ki. Tehát amikor a Brit Birodalom végérvényesen megszűnt létezni, az uralkodó pedig minden politikai hatalmát elveszítette.

A Brit Nemzetközösséget Erzsébet személye tartja össze (Fotó: II. Erzsébet Facebook-oldala)

Erzsébet = Nagy-Britannia?!

„Ön valami létfontosságú dolgot testesít meg az életünkben: a folytonosságot. Ön a hagyományok és a stabilitás őrtornya a mélyre ható és olykor veszedelmes változások közepette” – fogalmazott találóan Károly anyja trónra lépésének 50. évfordulóján tartott ünnepségen, 2002-ben.

II. Erzsébet mesterien tudja saját személyét Nagy-Britanniával azonosítani. A britek a legfontosabb közéleti szereplőnek tekintik, pedig közhatalma nincs és politikai kérdésekben nyilvánosan sosem foglal állást.

Az uralkodó legfeljebb ünnepi beszédeivel befolyásolhatja a hosszútávú politikai folyamatokat. Erre példa II. Erzsébet írországi látogatása 2011-ben. Személyben először lépett brit uralkodó Írország földjére a köztársaság 1911-es kikiáltása óta. „Kapcsolatunk az évszázadok során nem volt felhőtlen” – mondta nem kevés eufemizmussal. „A tolerancia és a megbékélés kell, hogy vezessen minket. Képesnek kell lennünk fejet hajtani a múlt eseményei előtt, hogy ne azok béklyójában éljünk.”

A britek úgy hiszik, hogy Erzsébet a színfalak mögött komolyan befolyásolja a napi politikai döntéseket is. Erre leginkább a kormányfővel folytatott péntekenkénti egyeztetés kínál lehetőséget. Hogy ekkor mi zajlik le Erzsébet dolgozószobájában, arról legfeljebb a Peter Morgan ’Audiencia’ című színdarabjából lehet tudni, amelyet Halász Judit főszereplésével 2016 óta nagy sikerrel játszanak a Pesti Színházban.

Az uralkodó politikai véleménye államtitok Erzsébet heti kihallgatásain az elmúlt közel 70 évben 14 brit kormányfő volt a beszélgetőpartnere Churchilltől Johnsonig. A beszélgetések tartalma államtitok. A kormányfők memoárjaikban sem tesznek említést a megtárgyalt témákról és arról, mit kérdezett, illetve mondott az uralkodó. Winston Churchill (1951-1955), az első beszélgetőpartner rendszeresen atyai tanácsnokkal látta el az akkor még csak 25 éves Erzsébetet. Ezt méltányolta a Queen. Egy későbbi kormányfő, a szintén konzervatív Harold Macmillan (1957-1963) tanácsait viszont már kioktatónak tartotta a pletykák szerint. A magasrangú skót arisztokrata Erzsébetnél jobban megértette magát a világnézeti kérdésekben maradiságáról ismert anyakirálynővel, akit szeretetteljesen Queen Mumként emlegetettek a britek. Információk csak a beszélgetések hangulatról szokott kiszivárogni. Így tudható, hogy Harold Wilson (1964-1970) eleinte távolságtartóan viszonyult a Queenhez. Ő volt az első munkáspárti kormányfő Erzsébet uralkodása alatt. A munkásszármazású politikust feszélyezte a királynő. Később azonban szívélyes viszony alakult ki közöttük. Wilson gyakran viccelődöt azon, mennyire nem ért Erzsébet két hobbijához, a vadászathoz és a lóversenyhez. A lemondása utáni Downing Street-i búcsúfogadásra Erzsébet is elfogadta a meghívását. Ebben a megtiszteltetésben rajta kívül csak Churchill részesült. Anthony Eden (1955-1957) és Alec Douglas-Home (1963-1964) esetében derült ki, hogy a királynő joga a miniszterelnök kinevezésére nem csak formalitás. Mindkettőjüket Erzsébet választotta ki a parlamenti többséggel rendelkező Toryk soraiból, amikor egy választási ciklus közepén az előző kormányfő-pártelnök lemondott. Douglas-Home nem bizonyult jó döntésnek. A kezdettől fogva nem élvezte a konzervatív képviselők többségének támogatását és 363 nap után kénytelen volt lemondani. Edward Heath (1970-1974) az egyetlen, akiről úgy hírlik, hogy politikai nézeteltérés miatt volt feszült viszonya a királynővel. Erzsébet nem értett egyet a szociális kérdésekben baloldali nézeteket valló konzervatív politikus euroszkeptikus kurzusával. James Callaghannel (1976-1979) olyan közvetlen volt a viszony, hogy Erzsébet egy alkalommal a protokollt felrúgva sétára hívta a kihallgatásra érkező prime ministert. A Buckingham-palota parkjában egy virágot tűzött a zakója gomblyukába mialatt az aktuális politikai ügyekről beszélgetett vele. Erzsébet első miniszterelnök asszonya, a kisiparos családból származó Margaret Thatcher (1979-1990) a monarchia elkötelezett híve volt. Viszonyuk a hírek szerint ennek ellenére sem volt szívélyes. Thatcher részletesen tájékoztatta a királynőt mindenről, de 21 évig tartó kormányfősége alatt mindvégig kimért maradt. Ha igazak a pletykák, Erzsébet eleinte ellenszenvvel tekintett Tony Blairre (1997-2007). De a fiatal baloldali politikus sármja hamar levette a lábáról. Blair sokat segített a királynőnek a Diana halála utáni válság alatt. A népszerű politikus megbékítette a Windsorokra megharagudott briteket.  Köztársaságpárti felesége viszont szó szerinti és átvitt értelemben sem szívesen pukedlizett Őfelségének. David Cameron (2010-2016) volt az első, aki a királynő után született. A konzervatív politikussal és arisztokrata feleségével kifejezetten jól megértette magát Erzsébet. A szóbeszéd szerint annál feszültebb a viszonya a jelenleg a Downing Streeten lakó Boris Johnsonnal (2019). Nagyon bosszantotta Erzsébetet, hogy az első, 2019-es kormányzati programja, amelyet a miniszterelnökségen írnak, és az uralkodónak kell felolvasni a parlamenti ülésszakok kezdetekor, kampányszlogenek gyűjteménye volt. Johnson ekkor, röviddel az után, hogy a lemondott Theresa Mayt váltotta a Downing Streeten, az előrehozott választásokra készült. A következő év márciusában ő lett az első, akivel a Queen a pandémia miatt többször sem tudott péntekenként személyesen találkozni. Ezért telefonon került sor a kihallgatásra.

 Új szelek jöhetnek

A trónörökös, Károly egészen más habitus, mint Erzsébet, ’ami a szívén, a száján’ – mondják róla. A két kedvenc területén, a klímavédelem és a városépítészet kérdéseiben rendszeresen állást foglal. Gyakran vitába keveredik a kormánnyal is. Egy ilyen uralkodói mentalitás azonban nem lenne összeegyeztethető a brit alkotmányos renddel. Ezért gondolják sokan, hogy II. Erzsébet néhány éven belül elkerülhetetlen halála egyben a brit monarchia végét is jelentheti.

Ez az oka, hogy a szigetországban közszájon forgó összeesküvés-elméletek szerint II. Erzsébet már régen halott. A Windsorok hatalmuk megtartása érdekében keltik azt a látszatot, hogy még mindig a 94 éves Queen ül a trónon. Az Egyesült Királyságban egyébként tradíciója van az uralkodó testét az állammal azonosítani – magyar ’Szent Korona-tan’ a lá Nagy-Britannia. A brit bestseller írónő, Hilary Mantel szerint ezért olyan fontos a briteknek, milyen az uralkodócsalád tagjainak kinézete és öltözködése. „Vilmos herceg édesanyja, Diána és felesége, Kate népszerűségüket nem utolsósorban megjelenésüknek köszönhetik. A brit sajtó valóságos ódákat zengett Diana szépségéről, ahogy ezt most Kate-éről teszi.”

A Nemzetközösséget Erzsébet személye tartja össze

Leginkább a Commonwealth közösségben érzékelhető, hogy II. Erzsébettel véget érhet a brit monarchia modern kori virágzása.

A Nemzetközösség tagállamainak politikai elitje és lakossága is egyre idejétmúltabbnak tartja a királyság intézményét. Az 54-ből 38 már köztársaság. A monarchiát fenntartó tucatnyi tagország közül a legnagyobbak pedig csak az idős uralkodónő iránti tiszteletből várnak az államformaváltással. Ausztráliában ugyan az 1999-es népszavazáson 55 százalék még a királyság fenntartása mellett volt, de a közvélemény-kutatások szerint évek óta 60 százalék a köztársaságpártiak aránya. Hasonló eredményt hoznak a felmérések Új-Zélandon is. Kanadában csak a megérkezettek 29 százaléka tartaná meg a brit uralkodót államfőként. A három nagy tagállam nélkül csak kis szigetországokban, mint Belize, Barbados és Jamaika maradna meg a perszonálunió az Egyesült Királysággal.

A legtöbb támogatóval rendelkező reformelképzelés szerint az 54 tagállam államfői felváltva, rotációs rendszerben adnák a Nemzetközösség vezetőjét. Nagy-Britannia uralkodója csak egy lenne a közösség államfői között.

Különös közösség a Nemzetközösség A Brit Nemzetközösség (Commonwealth of Nations) egy nemzetközi szervezet, amelyet az Egyesült Királyság egykori gyarmatai alkotnak; 1948 óta működik; 54 tagja van, többségük köztársaság. A Nemzetközösség Feje (Head of the Commonwealth) II. Erzsébet. Személye a Nemzetközösség tagjainak szabad társulását jelképezi. A cím szimbolikus és nem jár hatalommal. Az operatív ügyeket egy főtitkár intézi. A tagok, amelyeknek monarchia az államformája, Erzsébetet ismeri el uralkodójának. Uralkodói címei nem állnak kapcsolatban egymással: a királynő minden tagállamnak külön-külön az uralkodója. A Nemzetközösség nem politikai unió és nem ad jogokat az Egyesült Királyságnak, hogy hatalmat gyakoroljon a többi tagállam felett. Elsősorban a különböző gazdasági és politikai hátterű államoknak ad lehetőséget a szorosabb, egyenlő alapokon nyugvó kapcsolatra. Fő tevékenysége a gazdasági együttműködés elősegítése, a demokrácia elmozdítása és az emberi jogok érvényre juttatása, valamint kölcsönös segítségnyújtás a nemzetközi politikai porondon.

A politikából a show businessbe

A folyamatosan csökkenő politikai jelentősége ellenére a brit királyi család jól alkalmazkodik az új idők új szeleihez. A Windsor név a világ egyik legértékesebb márkájává lett. Miután Henrik sussexi herceg és felsége, Meghan Los Angelesbe költöztek, a vártnál is nagyobb sikerrel dobták piacra a ’Sussex Royal’ márkanevet viselő ruhákat. A királyi család körüli szórakoztató- és ajándéktárgyipar több britnek ad munkát, mint a bányászat és a halászat együtt! Nem véletlen, hogy Károly előszeretettel emlegeti ’cég’-ként a királyi családot.

A színészek, akik számos filmben és sorozatban, így a ’The Queen’-ben, a ’The King’s Speech’-ben, vagy a jelenleg a Netflixen futó ’The Crown’-ban a királyi család tagjait testesítik meg, rendszerint a legrangosabb elismerésekben részesülnek, mintha a Windsorokat nehezebb lenne megformálni, mint az átlagos földi halandókat. A 2006-os ’The Queen’-ben a királynőt alakító Helen Mirren a legjobb női főszereplőnek járó Oscart kapta. A 2010-es ’A király beszéde’ című amerikai-angol-ausztrál koprodukcióban a dadogós VI. Györgyöt játszó Colin Firth a legjobb férfi főszereplőnek járó aranyszobrocskát vihette haza. A brit színész mellett a film, a rendező és a forgatókönyvíró is Oscarban részesült. Erzsébet tetszését is elnyerte az apjáról készült alkotás. „Csak kevés hibát találtam benne” – mondta később egy fogadáson. A saját személyét és a Diana halála körüli cirkuszt a középpontba állító ’The Queen’-t a pletykák szerint viszont elvből nem nézte meg, és a jó kritikák ellenére másoknak sem ajánlotta.

Titokzatos közemberek

A ’cég’ és a média viszonyát érdekes kettősség jellemzi. Egyik oldalról sok családtag napi szinten posztol a Facebookon, a Twitteren és az Instagrammon. Erzsébetnek csaknem 300 ezer lájkolója van a Facebookon, akiket szinte naponta örvendeztetnek meg a Backingham-palota sajtósai fényképekkel és videókkal.

Másik oldalról a Windsorokat, különösen a mindennapi életüket számos titok övezi. A Queen például még sosem adott interjút. Rejtelmességük növeli az érdekességüket és a hatalmukat is. Nem csoda, hogy szenzáció és a bulvárlapok címlapjára kerül, ha apró részletek szivárognak ki a mindennapjaikból, legyenek azok a legbanálisabbak is. Például, hogy a királyi pár drága porcelánnal és ezüst étkészlettel megterített reggelizőasztaláról nem hiányozhat a ’Kellogg’s Corn Flakes’ doboza. Vagy, hogy Erzsébet egyedül vacsorázik és a falatozás közben a már említett szappanoperát, az ’EastEnders’-t nézi.

A Windsorok titokzatosságát törvényerőre emelte a brit parlament: a királyi család az egyetlen közintézmény, amely mentességet élvez az információszabadságról szóló törvény alól (Freedom of Information Act, 2000), amely a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot biztosítja.

A titokzatosság meg nem értést szül

Talán Diana halála volt az egyetlen eset, amikor a titokzatosság a visszájára sült el. A királynő napokig nem nyilatkozott és nem hagyta el a skóciai Balmoral kastélyt, ahol a baleset idején nyári szabadságát töltötte. A közvélemény ezt érzéketlenségnek vélte. A Queen később elmondta, hogy életében először elsősorban nem uralkodónak, hanem nagymamának érezte magát. Támasz akart lenni unokái számára, biztosítani akarta, hogy nyugodtan gyászolhassanak. Végül a királyi család az angol polgári forradalom óta először kénytelen volt engedni alattvalóinak: a Buckingham-palotán félárbócra eresztették a lobogót és II. Erzsébet az uralkodása kezdete óta eltelt 38 év alatt először élőben beszélt a tévében. „Amit most királynőként és nagymamaként mondok, a szívemből jön” – kezdődött a speech, amellyel sikerült megfordítani a közhangulatot. A Tony Blair akkori kormányfő beszédírója, Alastait Campbekk által írt tévéüzenet a közvélekedés szerint a királynő valaha elmondatott legjobb beszéde volt, amelynek helye van a retorika történetében.

Diana halála, a sajtó és az Union Jack „Mindig is tudtam, hogy a végén a sajtó fogja megölni” – nyilatkozta Diana fivére, Charles Spencer a tragikus párizsi baleset után. Eleinte a közvélemény haragja is a sajtó ellen irányult. Ám néhány nap elteltével az indulatok kereszttüzébe a királynő került, amiért Skóciában rejtőzködik, és meg se próbál Londonban osztozni az alattvalói gyászában. „Bárcsak a királyi család tagjai is mernének együtt sírni a néppel” – írta a ’The Independens’ szerkesztőségi cikkében. „A média bűnbakot keresett önmaga helyett” – jellemezte a helyzetet Erzsébet egyik legmagasabb rangú tanácsadója. „Más célpontot akartak maguk helyett” – emlékezett vissza Tony Blair. A királynő látszólagos érzéketlensége jelképévé a Buckingham-palota üres zászlótartó rúdja vált, miután a sajtó követelni kezdte, hogy eresszenek egy lobogót félárbócra. Union Jack – Nagy-Britanniában neve van a nemzeti lobogónak. A ma ismert formáját 1801-ben nyerte el a brit zászló. Története azonban 1606-ban kezdődik. Ekkor egyesítette I. Jakab perszonálunióban Angliát, Skóciát és Írországot, majd elkezdte használni a mai zászló elődjét.   Eleinte nem volt közös zászló, mindhárom ország a sajátját használta, a hajókra pedig mindegyiket felhúzták. Azonban a kérdés, melyik legyen legfelül, felkorbácsolta a nemzeti indulatokat. Mindhárom nép az alávetettség szimbólumának tartotta, ha a sajátja lejjebb került. Ezért az angol hajókon az angol, a skótokon a skót, az íreken pedig az ír zászló lengett legfelül az árbócon. I. Jakab ezt megelégelve egyesítette a három zászlót – megszületett az Union Jack. A név eredete nem tisztázott. Az egyik magyarázat szerint a ’Jack’ a hajó orrára tűzött zászló archaikus angol megnevezése. Egy másik szerint a katonauniformis régi elnevezéséből, a harmadik szerint pedig I. Jakab nevéből ered. Az biztos, hogy az ’Union’ Anglia, Skócia és Írország egyesült zászlóját jelenti. A királyi rezidenciákon Erzsébet saját zászlója lobog és nem az Union Jack. A királynői zászló meglehetősen bonyolult, mert kifejezésre kell juttatnia, hogy Erzsébet az Egyesült Királyság mellett még 16 állam uralkodója. A zászlórend az udvari szabályok egyik legfontosabbnak tartott része. A királyi zászló mindig azon a rezidencián lobog, ahol a Queen tartózkodik. Mindenhol máshol üres az árbóc. Az uralkodó lobogója a monarchia töretlenségét szimbolizálja, ezért sosem eresztik félárbócra. A király halála esetén levonják, majd rögtön az új uralkodóét húzzák fel a helyére. A hagyományok szerint tehát elképzelhetetlen volt, hogy Diana halálakor félárbócra eresszék a Buckingham-palota lobogóját. Egyrészt, mert Erzsébet nem tartózkodott ott, másrészt, mert ez a monarchia 1066 óta tartó történetének megszakadását jelképezte volna. A sajtó és a közvélemény nyomása azonban akkora volt, hogy a Queennek valamit tennie kellett. Végül sikerült átvágnia a gordiuszi csomót. A Buckingham-palota zászlórúdjára felhúzták az Union Jacket, majd azt eresztették félárbócra. A megoldást azóta kivételes esetekben többször is alkalmazták. Így például a 2001-es amerikai és a 2017-es londoni terrortámadás után.

Az uralkodó ’különös fajta’

A királyi család tagjainak népszerűségében szerepet játszhat, hogy különösen gondolkoznak, sokszor furcsán viselkednek, speciális jogi és erkölcsi szabályok vonatkoznak rájuk. Az átlagember, érdekes jelenséget lát bennük, akik mindig jó témát adnak. Íme, néhány példa a Windsorokat körülvevő furcsaságokra és a néha a valóságtól elszakadt gondolkodásukra.

A Görögországban született Fülöpnek 31 éves koráig, amíg nem kelt egybe az akkor még trónörökös Erzsébettel, nem volt vezetékneve! Nem volt mit megörökölnie a szintén családnév nélküli apjától, András görög királyi hercegtől. Állampolgárságot is csak 26 évesen szerzett, 1947-ben. Politikai, közigazgatási kapcsolati hálóját használta fel, amit a greenwichi Haditengerészeti Tiszti Akadémia oktatójaként alakított ki. A vezetéknév hiánya csak a frigy miatt vált problémává. Maga választotta: a ’Mountbatten’ a német származású édesanyja családneve, a ’Battenberg’ angolosított változata.

Az uralkodó számos kitüntetést és címet adományoz. Ezek közül az egyik legjelentősebb a tagság a Térdszalagrendbe (Most Noble Order of the Garter). Az 1348-ban Edward által alapított lovagrendnek 24 tagja van. Bekerülni csak az egyik tag halála után, az uralkodó jóvoltából lehet. Az első női kitüntetettre 1987-ig kellett várni. II. Erzsébet ekkor Livinia Fitzalan-Howardot, Norfolk hercegnőjét léptette be a rendbe. Az érdeme: a koronázási ünnepség próbáin rendszeresen, nagy átéléssel helyettesítette a királynőt.

„Erzsébet csodálatos barát, szórakoztató és figyelmes” – mondja valaki Sally Bedell Smith biográfiájában, aki hat évtizede ismeri a királynőt. Hogy ez mit jelent? „Ha megbetegszik a gyereked, ő ezt tudja, és megkérdezi, hogy van.” Az ismerős azonban sietve hozzáteszi, hogy „túl közel nem lehet hozzá kerülni”. „Nem tolakodhatunk be a magánéletébe. Az tiltott terület.” Így néznek ki egy uralkodó barátságai…

Demokrácia helyett show

A köztársaságpártiak szerint a Windsorok családi drámáikkal, szappanoperába illő életükkel státuszuk demokratikus deficitjét igyekeznek palástolni. Sikerrel – teszik hozzá. A család szokásait, szertartásaikat a dresszkódtól az inasokig a britek identitásuk és nemzeti örökségük szerves részének érzik. Mit számít ehhez képest, hogy az államfő születésénél fogva szerzett joggal kerül a pozíciójába.

A britek nem sajnálják a pénzt se a Windsorokra, akik mindet összevetve évi 67 millió fontjukba kerülnek az adófizetőknek. Ehhez még hozzá lehet számolni az elmaradt állami bevételeket is. Ugyanis a királyi család tagjainak jövedelmére számtalan kivételes szabály vonatkozik. Gyakorlatilag személyi adómentességet élveznek.

Nem okozott különösebb felháborodást az sem, hogy miközben 35 ezer család áll közvetlenül a kilakoltatás előtt, miután 2020 decemberében véget ért a koronaválság elején elrendelt moratórium, a királynőnek az államkasszából pótolják ki a válság miatti bevételkiesést a londoni Regent Streeten található bérházai után.

„A Windsor-ház jövője még sosem tűnt annyira fényesnek”

Habár az utóbbi években a Brexit és a skót függetlenségi népszavazás kapcsán számos szó esett a brit államiságról és szuverenitásról, a Monarchia léte, szerepe és értelme egyszer sem volt érdemi viták tárgya.

Sally Bedell Smith találóan fogalmaz, amikor az ’Erzsébet, a királynő’ címmel magyarul 2014-ben megjelent biográfiájában azt írja, hogy „a Windsor-ház jövője még sosem tűnt annyira fényesnek, mint Vilmos és Kate, valamint Erzsébet 75 éves koronázási jubileumának éveiben”, tehát néhány évvel ezelőtt.

Az amerikai írónő szerint a Queen töretlen népszerűségében döntő szerepe van, hogy „konok elszántsággal és céltudatossággal teljesítette kötelességeit. Anélkül növelte befolyását, hogy jogellenes hatalomra tört volna. Titokzatossága ellenére, vagy éppen ezért hallatlan népszerűségre tett szert.”

Erzsébet uralkodásának fényes pillanat volt, amikor Fülöppel történt egybekelésének 50. évfordulóján a Westminster katedrálisban hálaadó istentiszteletet tartottak a tiszteletükre. A pár úszott a népszerűségben, az alattvalói szeretetében. „Torokszorító pillanat volt” – emlékezett vissza a misét celebráló George Carey, Canterbury akkori érseke. A ceremóniát látva feltette magának a kérdést: „Azon kezdtem tűnődni, hogy nemzetünk valóban méltó-e az odaadásukra és a töretlen kötelességtudatukra.” Amíg így gondolkoznak a britek Erzsébetről, addig nincs ok félteni a monarchiát.

---