Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az EU Közjegyzőségeinek Tanácsát (CNUE) 1993-ban alapították Brüsszelben. Idén a CNUE elnökségét betöltő olasz, az alelnökséget betöltő spanyol, valamint az észt, holland, lengyel és lett közjegyzőségeken kívül a magyar közjegyzőség is igazgatótanácsi tag, melyet hazánk képviseletében dr. Tóth Ádám, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke tölt be.
Az Európai Unió Közjegyzőségeinek Tanácsa (CNUE) ma egy 22 tagot számláló szervezet, s az európai közjegyzőség legfőbb együttműködési fóruma. Bár az unió jelenleg 28 taggal rendelkezik, 6 tagállam helyzete sajátosan alakul: Dániában, valamint Cipruson egyáltalán nem ismert a közjegyzőség intézménye, Svédország speciális modellt követ, Finnországban pedig a közjegyzői feladatokat önkormányzati tisztviselők (maistraatti) látják el. Az Egyesült Királyságban és Írországban ugyan ismert ez az intézmény, tevékenységük azonban teljesen különbözik a közjegyzőség kontinentális ágától. A legfőbb eltérés az, hogy az angolszász közjegyzők – mivel országaikban ismeretlen a közokirat intézménye – nem jogosultak ilyen típusú dokumentum készítésére. Ennek természetes velejárója, hogy tevékenységük is eltérő a kontinentális közjegyzőségeket tömörítő CNUE közjegyzőiétől, akik mindannyian jogosultak közokirat készítésére. A brüsszeli szakterminológia az angolszász közjegyzőket notarypublicként, a kontinentális közjegyzőket pedig civil lawnotaryként jelöli meg, világosan meghatározva, hogy a két hivatásrend tartalmilag eltér egymástól. Érdemes azonban megemlíteni a kizárólag Londonban tevékenykedő scrivenereket is. Ők korlátozott létszámú közjegyzők, akik nem csupán országuk jogában, hanem 1-2 másik állam jogrendszerében is járatosak, több nyelven beszélnek, tevékenységüket pedig – a notarypublicoktól eltérően – nem az ügyvédi hivatással megosztva látják el. Közokirat készítésére azonban – a fentieknek megfelelően – ők sem jogosultak.
Visszatérve a CNUE tagközjegyzőségeire, Portugáliától Észtországig lényeges különbségeket találunk mind a státusz, mind a hatáskörök tekintetében. Jelen cikk terjedelmi kötöttségei sajnos nem teszik lehetővé az egyes közjegyzőségek teljes körű ismertetését, így a magyar közjegyzőséggel összehasonlítva igyekszem bemutatni a hasonlóságokat, illetve az eltéréseket.
Mindenekelőtt érdemes visszatérni a kontinentális közjegyzőség már említett legfontosabb közös jellemzőjére: a közokiratra. A magyar közjegyző kizárólag eme okirattípus készítésére rendelkezik hatáskörrel, azonban számos európai közjegyző emellett magánokirat készítésére is jogosult. Ennek legmarkánsabb példái az osztrák közjegyzők, okirataik 70 százalékban magánokiratok. A magyar közjegyző által készített közokiratok teljes bizonyító erővel rendelkeznek és közvetlenül végrehajthatók. A közokirat eme két joghatása a másik 21 CNUE-tag többségében azonos, azonban a végrehajthatóság és a végrehajtás elrendelése tekintetében különbségek tapasztalhatók. Előbbi a tagállamok többségében feltétlen, másutt létezik azonban az úgynevezett alávetéses végrehajthatóság, melynek lényege, hogy a kötelezett nem teljesítés esetére az okiratban kifejezetten aláveti magát a végrehajtásnak. Ennek hiányában a közokirat megszületik, azonban csak a bizonyító erő szempontjából több a magánokiratnál, közvetlenül nem végrehajtható. Utóbbi példájaként szintén az osztrák rendszer említhető. A végrehajtás elrendelése közjegyzői okirat alapján szintén a magyar közjegyző feladata, azonban a CNUE-országok jelentős részében nincs szükség a végrehajtás formális elrendelésére.
A végrehajtás elrendeléséből kiindulva, a magyar közjegyző esetén eljuthatunk további nemperes eljárásokhoz, melyekből arra lehet következtetni, hogy a magyar közjegyző – európai szemszögből nézve – közelebb áll egy bíróhoz, mint egy klasszikus értelemben vett közjegyzőhöz. Példaként említhető a fizetési meghagyásos, valamint a hagyatéki eljárás. Előbbi – hazánkon kívül az EU területén – csak Horvátországban tartozik kizárólagos közjegyzői hatáskörbe, azonban a magyar eljárás nagy előnye annak elektronikus volta, mivel a horvát kollégák eljárása papíralapú. Az európai fizetési meghagyásos eljárás lefolytatása csak Magyarországon a közjegyző feladata, erre máshol a bíróság vagy a végrehajtó rendelkezik hatáskörrel.
A hagyatéki eljárás tekintetében kijelenthetjük, hogy a közjegyző eme eljárásban betöltött közhatalmi szerepe Magyarországon a legerősebb az EU területén. Eltérő példaként említhetjük Franciaországot vagy Belgiumot, ahol nem létezik a hagyatéki eljárásunknak megfelelő nemperes eljárás. Az örökhagyó halálát követően az örökösök szabadon, illetékességi kötöttségektől mentesen választanak közjegyzőt, aki tanácsadással egybekötve adja át részükre a hagyatékot. Érdekesség, hogy a francia és belga közjegyzők személyes felelősségük mellett beszedik az örökösöktől az öröklési illetéket, és azt továbbítják az államkasszába. Tanácsadó szerepük azonban ekkor sem szűnik meg: a fizetendő illeték optimalizálása érdekében is tanáccsal látják el örökös-ügyfeleiket. Közép-Európa egyes országaiban (pl.: Ausztria, Csehország, Horvátország) a közjegyzők a hagyatéki eljárásban bírósági megbízottként (Gerichtskommissär) járnak el. Ennek lényege, hogy az örökhagyó halálát követően a bíróság a teljes hagyatéki eljárás lefolytatásával (Csehország, Horvátország) vagy a hagyatéki leltár felvételével és a hagyatéki határozat előkészítésével (Ausztria) megbíz egy közjegyzőt. Utóbbi tehát eme államokban a hagyatéki eljárásban nem a törvény által meghatározott elsőfokú bíróként, hanem a bíróság megbízása alapján jár el. További érdekességként Németország és Szlovénia említhető még: előbbi államban csekély, utóbbiban viszont semmilyen szereppel sem rendelkeznek a közjegyzők ezen nemperes eljárásban.
dr. Sajben Tamás
Ami a további klasszikus európai közjegyzői hatásköröket illeti, jelen cikk keretei között három érdemel feltétlenül említést: a tanácsadás, valamint az ingatlanjogban és a társasági jogban betöltött kizárólagos szerep.
A magyar közjegyző feladata, hogy az okiratok tartalmát kioktatással elmagyarázza az ügyfelek részére, a magyar közjegyzői törvény évek óta nem teszi lehetővé a közjegyzői tanácsadást. Ezzel ellentétben az európai országok többségében a közjegyző jelentős tanácsadói szerepkört tölt be, ennek során a magyar ügyvédhez hasonlóan az ügyfél életében nem hatósági szerepet, hanem bizalmi pozíciót tölt be. Számos esetben a tanácsadás nem is végződik okiratkészítéssel. A tanácsadás és a kioktatás közti határvonalat sok esetben nagyon nehéz meghatározni, szemléltetése a következő példa alapján lehetséges: a kioktatás során felvázolják az alternatívákat, melyek közül az ügyfél választja ki a legmegfelelőbbet, a tanácsadás során pedig az adott szakember meghatározza, hogy a felvázolt alternatívák közül melyik választását javasolja ügyfele részére.
Többek között Belgium, Franciaország, Németország és Luxemburg tartozik ama államok közé, melyekben az ingatlanjog közjegyzői monopólium. Franciaországban a közjegyző szerepe az ingatlanokkal kapcsolatos tranzakciókon túl annak előkészítő szakaszára, az ingatlanközvetítésre is kiterjedhet (önkéntes alapon), valamint az öröklési illetékhez hasonlóan – személyes felelősségük mellett – kötelesek beszedni az ingatlan-tranzakciókkal kapcsolatos adókat és illetékeket. Magyarországon kívül például Ausztriában, Csehországban és Szlovákiában sem rendelkeznek a közjegyzők kizárólagos hatáskörrel ezen a téren. Előbbi két országban a közjegyzők és ügyvédek osztott feladatkörébe tartoznak az ingatlanügyletek, Szlovákiában pedig az ingatlanközvetítők által készített okiratok alapján is lehetőség van telekkönyvi bejegyzésre.
Társasági jogi monopólium tekintetében szintén a fenti – Franciaországon kívüli – államok említhetők, a társasági formák többségét illetően elkerülhetetlen a közjegyzői közreműködés. Régiónkból a fenti listához hozzácsatolható Szlovákia és Csehország is, utóbbi közjegyzői a közelmúltban hatályba lépett jogszabály szerint közvetlenül, bírói és egyéb hatósági ellenőrzés nélkül jogosultak társaságokat bejegyezni a cégnyilvántartásba. A közép-európai régióban eltérő példaként említhető hazánk és Románia, mely országokban a közjegyzők a törvény alapján jogosultak gazdasági társaságok alapításában eljárni, azonban ez a terület a gyakorlatban majdnem teljesen ügyvédi tevékenységi körben marad.
Végül, de nem utolsósorban megemlítendő a családjog területe, mely tekintetében talán a legszínesebb az európai skála. Románia közjegyzői új polgári törvénykönyvük alapján erős hatásköröket kaptak a házasságtól a válásig. A román kollégák kizárólagos hatáskörébe tartozik a házassági vagyonjogi szerződések elkészítése, annak nyilvántartásba történő regisztrálása, valamint a házasság közös megegyezéssel történő felbontása. Franciaországban és Belgiumban házassági vagyonjogi szerződés kizárólag közjegyző előtt köthető érvényesen (előbbi esetén nem létezik házassági vagyonjogi nyilvántartás, utóbbi viszont 2011 óta üzemeltet ilyen közjegyzői regisztert). Észtországban a házasság megkötése és annak közös megegyezéssel történő felbontása a felek felkérése alapján szintén elvégezhető közjegyző által, Lettországban az utóbbi szintén közjegyzői hatáskör, Spanyolországban pedig a hivatásrendet érintő legfrissebb reformok alapján ugyancsak lehetséges a közjegyző előtti házasságkötés.
Az európai közjegyzők tevékenységének és hatásköreinek ismertetése után néhány gondolat még említésre érdemes a kollégák státuszáról. A közjegyzők tekintetében minden CNUE-tagállamban követelmény a jogi diploma, pozíciójukat az államtól (elsősorban az igazságügyi miniszter kinevezése által) nyerik.
|
Kluwer International
Külföldi jogi e-könyvek
Egy kattintásra Öntől!
|
 |
Az Európai Unió Bíróságának úgynevezett állampolgársági ügyben, 2011-ben és 2014-ben hozott döntései következtében jelenleg egyedül Csehország, Horvátország és Magyarország közjegyzőinél áll fenn állampolgársági kritérium. Ezen feltétel eltörlése ellenére azonban nem tapasztalható külföldi közjegyzők számottevő megjelenése más államokban. Egyrészt a közjegyzői hivatásrend tekintetében a szakmai képesítések elismerését a vonatkozó európai uniós irányelv (az Európai Parlament és az Európai Tanács 2005/36/EK-irányelve a szakmai képesítések elismeréséről) kifejezetten kizárja, másrészt ennek hiányában sem lenne szerencsés, ha egy idegen állam jog- és közjegyzői rendszerét, illetve nyelvét tökéletesen nem ismerő személy szeretne kinevezéssel és letelepedéssel, vagy annak hiányában határon átnyúló szolgáltatásnyújtással közhatalmi tevékenységet ellátni. Elmondható tehát, hogy az európai közjegyzők – egységes európai modell hiányában – tiszteletben tartják az országhatárokat. (Ilyen modell kialakítására nem tapasztalható törekvés.) Tevékenységük azonban nem különül el teljesen, mivel határon átnyúló ügyletek vagy öröklési ügyek tekintetében hasznos, és sok esetben elengedhetetlen a közjegyzők, valamint a kamarák közti együttműködés. A CNUE keretein belül ennek fő fóruma az Európai Közjegyzői Hálózat, melyben minden CNUE-tag egy-egy kapcsolattartóval képviselteti magát. A kapcsolattartók biztosítják a megkeresésekre történő válaszadást mind a külföldi, mind a belföldi kollégák részére.
A fenti témáról további információkat és érdekességeket a dr. Máté Viktor–dr. Sajben Tamás Külföldi közokiratok a magyar közjegyzői eljárásban és a világ közjegyzőinek tevékenysége ennek tükrében című könyve tartalmaz, melyet szívesen ajánlok a témát jobban megismerni kívánó olvasók figyelmébe. A könyv a Magyar Országos Közjegyzői Kamarától szerezhető be.
dr. Sajben Tamás
A szerző a Magyar Országos Közjegyzői Kamara brüsszeli képviselője.
A cikk az Ügyvédvilág folyóirat 2016. februári számában jelent meg.
