Kapcsolódó termékek: Jogi kiadványok, Ügyvéd Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A 444.hu üzemeltetője a Magyar Jeti Zrt. (a továbbiakban: Kérelmező) még 2016 februárban fordult az EJEB-hez, annak megállapítása érdekében, hogy a magyar állam megsértette a véleménynyilvánítás szabadságához való jogát, amikor megállapította, hogy a Kérelmező azzal a magatartásával, hogy a cikkében elérhetővé tett egy hiperlinket megsértette a Jobbik jóhírnévhez való jogát.
Az alapügy
2013 szeptember 5-én ittas állapotban lévő, éppen egy focimeccsre tartó, futballszurkolók busza megállt Konyár településen a helyi általános iskola előtt. Az iskola diákjai többségében roma származásúak voltak. A szurkolók kiszálltak a buszból és rasszista rigmusokat skandáltak, illetve énekeltek és fenyegették a diákokat, akik éppen az udvaron játszottak. A szurkolók zászlókat is lengettek és sörösüvegeket dobáltak és egyikük az iskola előtt nyilvánosan vizelt. A gyermekek védelme érdekében a tanárok kihívták a rendőrséget, bevitték a diákokat az épületbe és elrejtőztek velük az asztalok alatt és a mellékhelyiségben. A szurkolók csak a rendőrség kiérkezése után távoztak.
A helyi roma nemzeti önkormányzat vezetője még aznap interjút adott a történtekről egy diák és édesanyja társaságában a Roma Produkciós Iroda Alapítványnak. Az interjúban a roma önkormányzat vezetője kijelentette, hogy “Bejött a Jobbik” és úgy fogalmazott, hogy a Jobbik és a Jobbik tagjai támadták meg az iskolát. A Roma Produkciós Iroda Alapítvány még aznap feltöltötte a videót az internetre.
A Kérelmező másnap cikket írt az eseményekről, amelyet saját online felületén jelenített meg, azzal a címmel, hogy “A Romániába tartó futballszurkolók megálltak cigányokat fenyegetni”
A cikkben hivatkoztak a Roma Produkciós Iroda Alapítvány által az internetre felöltött videóra, amely hivatkozás egy hiperlinket tartalmazott a videóhoz.
A cikket október 1-ig még háromszor frissítették az újonnan ismertté vált információk és a rendőrség közleménye alapján.
Az internetre feltöltött video linkjét több másik hírportál is átvette.
A Jobbik október 13-án nyújtott be keresetet a Debreceni Törvényszékhez jóhírnév megsértése miatt 8 alperes, köztük a konyári roma önkormányzat vezetője, a Roma Produkciós Iroda Alapítvány, a Kérelmező és más médiumok ellen. A Jobbik szerint azzal sértették meg a jóhírnévhez való jogát, hogy a futballszurkolókra Jobbik elnevezéssel hivatkoztak és közzétették a Youtube video hiperlinkjét.
A Debreceni Törvényszék ítéletében megállapította a konyári roma önkormányzat vezetőjének felelősségét, amiért azt a hamis tényt állította, hogy a Jobbiknak köze van az incidenshez. A Kérelmező objektív felelősségét is megállapította a törvényszék, amiért terjesztette a Jobbik jóhírnevét megsértő állításokat. A bíróság elrendelte az ítéletnek a 444.hu portálon való közzétételét és kötelezte a portált, hogy távolítsa el az eredeti cikkből a Youtube videóra mutató hiperlinket.
A Kérelmező fellebbezett az ítélettel szemben. Fellebbezésében kifejtette, hogy a közvélemény a Jobbik elnevezést nem a párttal, hanem a romaellenes ideológiával társította és az elnevezés a cigányellenes szervezetek gyűjtőnevévé vált. A Kérelmező szerint a cikk azért sem lehet kihatással a Jobbik, mint párt megítélésére, mert köztudomású, hogy a Jobbik támogatja a hasonló megmozdulásokat. A Kérelmező fellebbezésében arra is hivatkozott, hogy a konyári roma önkormányzat vezetőjével készített interjú kizárólag egy link formájában volt elérhető, a cikk nem fejezett ki egyetértést a videóban elhangzó állításokkal, nem ismételte meg azokat, ezért nem terjesztett valótlanságot.
A Debreceni Ítélőtábla ítéletében fenntartotta a Debreceni Törvényszék megállapításait és úgy érvelt, hogy a konyári roma önkormányzat vezetőjének állításai alkalmasak voltak arra, hogy a közvélemény számára azt a látszatot keltsék., hogy a szurkolók szervezetileg kapcsolódnak a Jobbikhoz. Az Ítélőtábla szerint sérelmet okozott a Jobbiknak, hogy nevét összekapcsolták egy társadalom által elítélt eseménnyel.
A Kérelmezőre vonatkozóan az Ítélőtábla kifejtette, hogy a Törvényszék helyesen állapította meg, hogy egy valótlan tartalmú nyilatkozat linken keresztüli elérhetőségének biztosítása a valótlanság terjesztésének minősül.
A Kérelmező alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amiért a Ptk. megállapítja a médiaszolgáltatók objektív felelősségét a valótlan információk közléséért, amely azt a következményt vonja maga után, hogy a médiaszolgáltatók felelőssé válnak a harmadik személyektől származó nyilatkozatok valóságtartalmáért. Ebben az esetben a médiaszolgáltató akkor is jogsértést követ el, ha a cikk egyébként pártatlan és kiegyensúlyozott. Ez a jogi előírás aránytalan terhet jelent a médiaszolgáltatók számára, mivel csak olyan tartalmat tehetnek közzé, amelynek valós mivoltáról minden kétséget kizáróan meggyőződtek, így a riportok vagy az ellentmondások feltárása lehetetlenné válik. A Kérelmező hivatkozott arra is, hogy a kialakult bírói gyakorlat alaptörvény-ellenes, mert nem vizsgálja, hogy a kiadó magatartása összhangban volt-e az újságírásra vonatkozó etikai és a szakmai szabályokkal, amikor közzétette a valótlan állításokat. Az Kérelmező szerint az internet korában az információnak olyan rövid ideig van értéke, hogy nem jut idő minden állítás valóságának ellenőrzésére.
A Kérelmező ezzel párhuzamosan kezdeményezte az Ítélőtábla döntésének felülvizsgálatát a Kúriánál, amelyben arra hivatkozott, hogy az ítélet aránytalanul korlátozza a sajtószabadságot. A Kúria előtt arra is hivatkozott, hogy az elsőfokon eljáró bíróság szerint a cikk kiegyensúlyozott volt, illetve, hogy a konyári roma önkormányzat vezetőjének nyilatkozata inkább véleménynek és nem tényközlésnek minősül.
A Kúria is fenntartotta a másodfokú ítéletet, amelyben megállapította, hogy a konyári roma önkormányzat vezetőjének nyilatkozata tényközlésnek minősül és a Kérelmező nem győződött meg a nyilatkozatban foglaltak valóságtartalmáról.
A Kúria megállapította, hogy a hiperlinkkel a kérelmező elérhetőséget biztosított egy jogsértő tartalomhoz, amely egy egyszerű kattintással elérhető volt. A Ptk. pedig a nyilvánossághoz közvetítő jó- vagy rosszhiszeműségétől függetlenül objektív felelősséget állapít meg.
A Kúria szerint azzal, hogy a jog nem teszi lehetővé a médiaszolgáltatók számára a jogsértő tartalmak elérhetőségének biztosítását sem a sajtószabadságot, sem a szólásszabadságot nem korlátozza és a gyakorlatban sem kivitelezhetetlen az állítások valóságtartalmának ellenőrzése.
Az Alkotmánybíróság elutasította a Kérelmező alkotmányjogi panaszát arra hivatkozással, hogy a hiperlinken való elérhetővé tétel jogsértő volt, akkor is, ha a médiaszolgáltató nem fejezte ki egyetértését az állításokkal, nem ismételte meg azokat és tévesen bízott az állítások valóságnak megfelelő voltában.
Az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatára hivatkozva úgy foglalt állást, hogy a közéleti szereplőkről, sajtókonferenciáról való tudósítás nem minősül híresztelésnek, ha a tudósítás objektív, közérdekű témájú és a médiaszolgáltató lehetőséget biztosít az érintett személynek az állításokra való reagálásra. Ezekben az esetekben az újságírók nem saját állításokat fogalmaznak meg és nem a saját gondolataikkal befolyásolják a közvéleményt.
Az EJEB megállapításai
A kérelmező szerint a magyar bíróságok azon döntése, hogy egy nyilvánosan elérhető videóra mutató hiperlink közzététele megteremti a médiaszolgáltatónak a videón szereplő nyilatkozat valóságtartalmáért való felelősségét, sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 10. cikkében foglalt véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogát.
Abban a felek és az EJEB is egyetértettek, hogy a bíróságok a döntésükkel beavatkoztak a Kérelmező véleménynyilvánítási jogába, ezért az EJEB-nek arról kellet döntenie, hogy a beavatkozás jogszerű, szükséges és arányos volt-e.
A jogszerűség megállapítása során az EJEB-nek egyrészt azt kell vizsgálnia, hogy az adott tárgykörben van-e olyan jogszabály, amely alapján a kérelmező tettének következményeit előre láthatja, illetve, hogy a jogszabály kellően körültekintően lett-e megfogalmazva. Az EJEB a Karácsony és társai kontra Magyarország ügyben kifejtette, hogy a szakmai tevékenyég körében eljáró személyeknek fokozott figyelmet kell tanúsítaniuk a tevékenységük végzése során.
A jelen esetben egy hiperlink közzététele képezte az ügy tárgyát, amellyel kapcsolatban az EJEB megállapította, hogy sem a jogszabályok, sem az irányadó bírói gyakorlat nem tartalmaz a hiperlinkekkel kapcsolatosan semmilyen rendelkezést.
A beavatkozás céljára vonatkozóan az EJEB elfogadta a kormány azon álláspontját, hogy a beavatkozásra mások jogainak védelme érdekében volt szükség.
Az EJEB-nek a beavatkozásnak a demokratikus társadalomban való szükségességét is vizsgálnia Kellett, amelyet a széleskörű joggyakorlata alapján ítélt meg.
Az EJEB felhívta a figyelmet arra, hogy az alkotmány által garantált két alapjog ütközése esetén a jogalkalmazónak kell mérlegelnie, hogy melyik alapjogot szükséges korlátozni a másik alapjog érvényesülése érdekében.
Az EJEB szerint az internetnek kiemelt szerepe van a tömegkommunikációban, az információk elérhetőségében, ugyanakkor fokozottan veszélyezteti más alapjogok gyakorlását. Az EJEB kiemelte, hogy az online kiadók és a hagyományos kiadók felelőssége bizonyos szempontból eltérő lehet.
Az EJEB szerint a sajtószabadságot és a nyilvánosság ellenőrző szerepét jelentősen korlátozza, ha nincs olyan jogi rendelkezés, amelyben bízva az újságíró alappal számíthat arra, hogy az internetről való információ átvétele esetén nem éri semmilyen hátrány.
Az EJEB a jelen ügyben úgy foglalt állást, hogy az a személy, aki valamilyen információra hivatkozik egy hiperlinken keresztül nem gyakorol kontrollt a linken elérhető tartalom felett, amely a link közzététele után, akár meg is változtatható. A hiperlinken elérhető tartalomért annak eredeti közzétevője felelős.
A fentiek alapján az EJEB nem értett egyet a magyar bíróságok megállapításaival, amelyek a hyperlink alkalmazójának objektív felelősségét állapították meg. A hiperlink közzétételéért való felelősséget az EJEB szerint mindig az ügy egyedi körülményei alapján kell megítélni, amely során különösen az alábbiakat kell figyelembe venni:
A jelen ügyben az EJEB az állapította meg, hogy az újságíró beszámolt az eseményekről és utalt a videóra, de a cikkben sehol nem szerepelt a Jobbik neve és az újságíró nem állította, hogy a videó valós és nem vállalt felelősséget a tartalmáért sem.
Az EJEB kifejtette, hogy jelentősen visszaveti a sajtónak a közügyek megvitatásában betöltött szerepét, ha alapos ok nélkül vonnak felelősségre újságírókat azért, mert közreműködtek egy valótlan nyilatkozat közzétételében.
Az EJEB utalt arra is, hogy az újságírókkal szembeni általános elvárás, hogy pártatlanul számoljanak be az eseményekről. Ezen követelmények betartása mellett is lehetséges azonban, hogy egy nyilatkozat vagy egy hiperlink közzététele felelősségi kérdéseket vethet fel. Ilyen például, ha az újságíró nem jóhiszemű vagy nem tartja be a szakmai és etikai szabályokat.
Az EJEB arra is kitért, hogy az elsőfokú bíróságon kívül semelyik bíróság nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a Kérelmező tudott-e arról, hogy a hiperlinken található video jogsértő lehet. Az EJEB szerint a becsületet és jóhírnevet sértő állításoknak kellően komolynak kell lenniük és akadályozniuk kell a magánélethez való jogot ahhoz, hogy a sajtószabadságot korlátozni lehessen. A politikusok esetében természetesen nagyobb mértékben kell tűrni a kritikát is.
Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy az magyar bíróságok értelmezése szerint a vonatkozó magyar jog kizárta a felperes társaság véleménynyilvánítási szabadságának az EJEE 10. cikke szerinti értékelését abban az esetben, ha a korlátozások a közügyek megvitatásával kapcsolatosak.
Az EJEB végül megállapította, hogy azzal, hogy a magyar bíróságok nem mérlegelték az egymással versengő alapjogokat, illetve a médiaszolgáltató objektív felelősségét állapították meg egy hiperlink közzététele miatt, megsértették az EJEE 10. cikkében foglalt véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogot.
Az EJEB a jogsérelem orvoslása érdekében 597 euró vagyoni kártérítést és 4.149 euró költségtérítést ítélt meg a Kérelmező számára.
Az EU luxembourgi bíróságát most először kérték fel annak kifejtésére, miszerint a tagállamok dönthetnek-e úgy, hogy megakadályozzák az éves fizetett szabadsághoz való jog pénzbeli megváltását, miként azt Olaszország tette a közszférában.
Európai ítélet született a határozott idejű munkaszerződés megszüntetése esetén elmaradt indoklás jogellenességéről.
Az EU Bírósága arra kereste a választ, összeegyeztethető-e a vonatkozó uniós irányelvvel az a német jogszabály, melynek értelmében egy bank az „aktívák-passzívák” számítási módszere alapján tart igényt előtörlesztési kompenzációra.
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!
