Megállapítható-e a „vállalkozás átruházása”?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A szerző az alábbi cikkében Európai Unió Bíróságának ítéletét elemzi, mely a Jadran Dodič kontra Banka Koper és az Alta Invest-ügyben[1] született.

A munkavállalói jogok védelmének kérdései a vállalkozások átruházása esetén az Európai Unióban foglalkoztatott munkavállalók munkaviszonyával kapcsolatos egyik legfontosabb kérdését jelentik. A „vállalkozás átruházása” fogalom értelmezése az Európai Unió Bíróságának (EUB) ítélkezési gyakorlatában is komoly jelentőséggel bír[2]. Arról, hogy a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelméről szóló 2001/23/EK tanácsi irányelv[3] 1. cikkének (1) bekezdését hogyan kell értelmezni, az EUB már számos ítéletében rendelkezett.

A 2001/23/EK irányelv célja, az EU Alapjogi Chartája szerint, az uniós munkajog által védett jogok védelmi mértékének fokozása, és az egész unió szintjén egyenlő feltételek biztosítása. Ennek érdekében az irányelv meghatározza a munkavállalók uniós szintű jogait azon vállalkozás vagy üzlet átruházásának esetén, amelyben dolgoznak, illetve az átadó és a kedvezményezett kötelezettségeiről rendelkezik.

A Jadran Dodič kontra Banka Koper és az Alta Invest-ügy sajátosságát adja az a körülmény, amelyben a vállalkozás átruházásának kérdése felmerült. A Jadran Dodič által feltett kérdés, miszerint az a tény, hogy a Banka Koper ügyfeleinek 91 százaléka ténylegesen átvitte értékpapírjait az Alta Investhez, megalapozza-e a vállalkozás átruházásának fennállását, az EUB-t a vállalkozás átruházása kérdésének újabb aspektusból történő vizsgálatára és értelmezésére késztette.

A szlovén legfelsőbb bíróságnak, a Vrhovno sodišče-nek a Jadran Dodič és a Banka Koper és az Alta Invest-ügyben az EUB-hoz előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelme ugyan más aspektusból, de ismételten a 2001/23/EK tanácsi irányelv 1. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik. A kérelmet a Jadran Dodič munkaszerződése megszüntetésének jogszerűsége tárgyában terjesztették elő. A jogvita az irányelv hatályáról szóló fenti irányelvi rendelkezés értelmezésével kapcsolatos, mely szerint:

(1) a) Ezt az irányelvet kell alkalmazni valamely vállalkozás, üzlet vagy ezek egy részének más munkáltató részére szerződés alapján történő átruházása vagy összefonódása esetén.

b) Az a) albekezdésnek és ennek a cikknek a további rendelkezései tárgyába eme irányelv értelmében akkor jön létre átruházás, ha olyan gazdasági egység kerül átruházásra, amely megtartja identitását, azaz az erőforrások olyan szervezett csoportja marad, amelynek célja, hogy fő vagy kiegészítő gazdasági tevékenységet folytasson.

A tényállás[4]

2011. december 23-án a Banka Koper határozatot hozott a befektetési szolgáltatások és tevékenységek, valamint tőzsdeügynöki tevékenységek nyújtásának megszüntetéséről.

2012. június 27-én e bank a pénzügyi eszközök piacairól szóló törvény[5], a ZFTI, 159. cikke értelmében átruházási szerződést kötött, amely alapján az Alta Investre ruházta át az ügyfeleinek pénzügyi és egyéb vagyoni eszközeit, az ügyfelek dematerializált értékpapírjaihoz tartozó számlákat, az egyéb befektetési szolgáltatásokat és a ZTFI értelmében vett kiegészítő szolgáltatásokat, valamint az adattárat, azaz a befektetési szolgáltatásokkal és tevékenységekkel kapcsolatos azon dokumentációt, amelyet köteles volt megőrizni az ügyfelek számára. Ezen kívül megállapodtak abban is, hogy a Banka Koper nem saját nevében eljáró tőzsdeügynökként tevékenykedik az Alta Invest érdekében.

A munkaügyi kapcsolatokról szóló szlovén törvény, a ZDR előírásai szerint[6]: „A vállalkozásnak vagy egy részének jogi úton történő átruházása esetén – amelyre a törvény, egyéb jogszabályi rendelkezés, jogügylet, jogerős ítélet, egyesülés vagy a munkáltató személyében bekövetkezett változás alapján került sor – a munkavállalóknak az átruházás napján az átruházó munkáltatónál fennálló szerződéses jogai, valamint a munkaviszonyból eredő minden egyéb jog és kötelezettség átszáll a szerző munkáltatóra.”

További előírásai szerint: „A munkavállaló munkaszerződésének munkáltató általi rendes felmondásának indokai a következők: a meghatározott feladatok munkaszerződésben előírt feltételek mellett történő végzése szükségességének megszűnése a munkáltató részéről felmerülő gazdasági, szervezési, műszaki, strukturális vagy a munkáltatóval kapcsolatos hasonló okok miatt[7].” „[…] a munkaszerződés rendes felmondása esetében megalapozatlan indoknak kell tekinteni az e törvény 73. cikkének (1) bekezdése szerinti, a munkáltató személyében bekövetkezett változást is”[8].

2012 júliusában a Banka Koper tájékoztatta azokat az ügyfeleket, akik részére tőzsdeügynöki szolgáltatásokat nyújtott, hogy megszünteti e tevékenységet. Ennek keretében különösen felhívta a figyelmüket arra, lehetőségük van az Alta Investhez fordulni, amely e tekintetben olyan különös előnyöket kínál számukra, mint az átruházással kapcsolatos költségek átvállalása. A Banka Koper arról is tájékoztatta ügyfeleit, hogy ha nem nyilatkoznak, az úgy tekintendő, elfogadták, hogy az Alta Invest átvegye őket. A Banka Koper ügyfeleinek 91 százaléka ténylegesen átment az Alta Investhez, és a többségük kifejezetten kinyilvánította ama akaratát, hogy a továbbiakban ez utóbbihoz tartozzon. Ez után a Banka Kopert kizárták a ljubljanai tőzsdén való kereskedésből és a Szlovén Nemzeti Bank határozatot hozott, amellyel felhatalmazta a Banka Kopert arra, hogy nem saját nevében eljáró tőzsdeügynökként nyújtson szolgáltatásokat.

A pénzügyi eszközök piacairól szóló szlovén törvény, a ZFTI, szerint szabályai az abban az esetben alkalmazandóak „amennyiben a tőzsdeügynöki társaság részvényeseinek gyűlése határozatot hoz a tőzsdeügynöki társaság megszüntetéséről és a felszámolási eljárás megkezdéséről, vagy határozatot hoz a tőzsdeügynöki tevékenység oly módon történő módosításáról, hogy a társaság többé már nem nyújt befektetési szolgáltatásokat és nem végez ilyen tevékenységeket[9]”.

Ez esetben „a pénzügyi közvetítő társaság köteles:

1. elvégezni az összes szükséges tevékenységet

– az ügyfelei pénzügyi és egyéb vagyoni eszközeinek,

– az ügyfelek dematerializált értékpapírjaihoz tartozó számláknak, valamint

– az ügyfelek részére nyújtott egyéb szolgáltatásoknak egy másik személy részére történő átruházása érdekében, amely személy e törvény 32. cikke alapján jogosult arra, hogy Szlovéniában befektetési szolgáltatásokat nyújtson, és ilyen tevékenységeket végezzen;

2. biztosítani azt, hogy az e bekezdés 1. pontjában említett személy megszerezze:

– a befektetési szolgáltatásokkal és tevékenységekkel kapcsolatos összes olyan dokumentációt, amelyet a tőzsdeügynöki társaság köteles volt megőrizni, valamint

– a tőzsdeügynöki társaságnak az e dokumentáció kezelésével és megőrzésével, valamint az ahhoz való hozzáféréssel kapcsolatos valamennyi kötelezettségét és felelősségét[10].

2012. szeptember 17-én a Banka Koper új belső szabályzatot fogadott el a munkakörök ésszerűsítésével kapcsolatban, amellyel megszüntette a befektetési szolgáltatási egységét, azaz a tőzsdeügynöki munkakörhöz tartozó állásokat is. Ebben az összefüggésben gazdasági okokra hivatkozva a Banka Koper befektetési szolgáltatási egysége összes munkavállalójának munkaszerződését megszüntették, beleértve a J. Dodič által 2011. június 30-án kötött, határozatlan időre szóló tőzsdeügynöki munkaszerződést is, amelynek megszüntetésére 2012. október 11-én került sor. A Banka Koper időközben eme befektetési szolgáltatási egység összes munkavállalója számára egyéb munkakör betöltésére vonatkozó új munkaszerződések megkötését ajánlotta fel.

J. Dodič ezt az ajánlatot elutasította azzal, hogy a felajánlott munkakör nem felel meg számára. Ezt követően megtámadta az elbocsátását, és a szlovén bíróságok előtt kérte a munkakörébe a Banka Koperhez vagy akár az Alta Investhez történő visszahelyezését. Álláspontja szerint a Banka Koper a 2001/23 irányelv 1. cikkének (1) bekezdését a szlovén jogba átültető ZDR 73. cikke alapján az Alta Investre ruházta át tőzsdei kereskedelmi tevékenységét, következésképpen az átruházás után a befektetési szolgáltatási tevékenységet a bank operatív egységei és hálózatai az Alta Investen belül folytatják tovább.

A Banka Koper az ügyben eljáró bíróságok előtt előadta, miután úgy határozott, hogy megszünteti ügyfelei számára a tőzsdeügynöki szolgáltatások nyújtását, a ZFTI 159 cikke[11] értelmében eme ügyfelek dematerializált értékpapírjaihoz tartozó számláit köteles volt átvinni egy, Szlovéniában ugyanezen szolgáltatások nyújtására jogosított másik jogi személyhez. Kiemelte, hogy az átruházás nem érintette sem a munkavállalókat, sem a helyiségeket, sem a munkaeszközöket, továbbá az ügyfelei kiválaszthatták, hogy ki nyújtsa számukra a jövőben a befektetési szolgáltatásokat.

Az Alta Invest úgy érvelt, hogy az átruházási szerződés a ZTFI 159. cikke alkalmazásának közvetlen következménye.

Az elsőfokú nemzeti bíróság megállapításai szerint, a vállalkozás átruházásának feltételei nem valósultak meg, mivel a vállalkozás gazdasági vagy funkcionális szempontból nem tartotta meg identitását. Kiemelte egyfelől, hogy a Banka Koper és az Alta Invest között létrejött átruházási szerződés nem írta elő az anyagi javak, a jogok és a munkavállalók átruházását sem, másfelől az ügyfelek szabad akaratukból vitték át értékpapírjaikat az Alta Investhez vagy „bármely más pénzügyi közvetítő társasághoz”. E feltételek mellett a szerződés szerinti átruházás nem minősülhetett a 2001/23 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „vállalkozás átruházásának” vagy „a vállalkozás egy része” átruházásának.

A fellebbviteli bíróság szerint, azért sem állt fenn a 2001/23 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett vállalkozás átruházása, mivel a Banka Koper és az Alta Invest között létrejött átruházási szerződés nem járt a munkáltató megváltozásával. Meghatározónak minősítette, hogy nem került sor az ügyfélkörnek az első vállalkozástól a második vállalkozás részére történő átadására. E tekintetben pontosította, az a körülmény, hogy eme ügyfelek jóformán teljes köre ténylegesen úgy döntött, hogy átmegy az Alta Investhez, nem elégséges a 2001/23 irányelv értelmében vett „vállalkozás átruházása” fennállásának megállapításához. Továbbá az a körülmény, hogy a Banka Koper – többek között az Alta Invest részére – továbbra is végzett tőzsdeügynöki tevékenységet, megerősíti, hogy nem áll fenn vállalkozás átruházása.

J. Dodič eme ítélettel szemben annak felülvizsgálatát kérte a végül a kérdést az EUB-hoz előterjesztő bíróságtól. Érvei szerint, annak alapján, hogy a Banka Koper ügyfeleinek 91 százaléka ténylegesen átvitte értékpapírjait az Alta Investhez, a vállalkozás átruházásának fennállását meg lehet állapítani.

E bíróság e keresetet azzal az indokkal utasította el, hogy a tőzsdeügynöki tevékenység megszüntetése, a nem saját nevében végzett tőzsdeügynöki tevékenység és az anyagi eszközök, a munkavállalók vagy a szervezeti struktúra átruházásának hiánya alapján nem állapítható meg a 2001/23 irányelv értelmében vett „vállalkozás átruházásának” fennállása. Kiemelte továbbá a Banka Koper ügyfeleinek választási szabadságát, valamint az ez utóbbi vállalkozást terhelő azon törvényes kötelezettséget, hogy biztosítsa ezen ügyfelek jogainak folyamatosságát azáltal, hogy az összes dokumentumot egy másik tőzsdeügynöki társaságnak adja át abban az esetben, ha az említett ügyfelek a tevékenység megszüntetésének bejelentését követően már nem tesznek rendelkezést.

J. Dodič így alkotmányossági panaszt nyújtott be a szlovén alkotmánybíróság, az Ustavno sodišče Republike Slovenije-hez, amelyben a 2001/23 irányelv nyilvánvalóan hibás és önkényes értelmezésére, valamint az előzetes döntéshozatal iránti kérelem EUB-hez való benyújtására irányuló kérelmének indokolás nélküli elutasítására hivatkozott. E bíróság megsemmisítette a szlovén legfelsőbb bíróság, a Vrhovno sodišče ítéletét és visszautalta elé az ügyet. Álláspontja szerint, a kérdést előterjesztő bíróság nem válaszolt a kérelmező által a 2001/23 irányelv értelmében vett „vállalkozás átruházása” fennállásával kapcsolatosan előterjesztett kérdésre.

A kérdést előterjesztő bíróság – az ügy e második vizsgálata keretében – arra kereste a választ, hogy az ügy tényállás szerinti körülményei között megállapítható-e, hogy a 2001/23 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „vállalkozás átruházása” állt fenn. Mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy az ügyfelek pénzügyi és egyéb vagyoni eszközeinek, a dematerializált értékpapírjaikhoz tartozó számláknak és egyéb befektetési szolgáltatások, valamint a dokumentációknak egy másik, arra jogosított vállalkozásra történő átruházása olyan törvényi feltétel volt, amelyet a Banka Kopernek tőzsdeügynöki tevékenységének megszüntetése esetén teljesítenie kellett. Ezt követően rámutatott, hogy a Banka Koper ügyfeleit ez az átruházás nem kötelezte, mivel továbbra is jogukban állt megválasztani az új tőzsdeügynöki társaságukat. Végül emlékeztetett arra, hogy a Banka Koper sem a munkavállalóit, sem anyagi eszközeit, sem pedig szervezeti struktúráit nem ruházta át az Alta Investre. E tekintetben pontosította, hogy a vállalkozás átruházása fennállásának megállapítása esetén nyilvánvaló, hogy a munkavállalók átvételét kizáró szerződéses kikötés semmilyen hatást nem fejt ki, és így kétségei nem érintik azt, hogy az átruházási szerződés felei kizárhatták-e a munkavállalók átvételét.

E körülmények között a szlovén legfelsőbb bíróság, a Vrhovno sodišče az eljárását felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából három kérdést terjesztett az EUB elé.

Az EUB értékelése és ítélete

A kérdést előterjesztő bíróság az EUB által együttesen vizsgált, előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseivel arra keresett választ, a 2001/23 irányelv 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni: az, hogy az első vállalkozás ügyfeleinek pénzügyi és egyéb vagyoni eszközeit e vállalkozás tevékenységének megszűnését követően a nemzeti jogszabályok értelmében megkötendő szerződés alapján egy második vállalkozás veszi át, vállalkozás vagy a vállalkozás részei átruházásának minősül-e még akkor is, ha egyfelől az első vállalkozás ügyfelei továbbra is szabadon dönthetnek úgy, hogy nem bízzák a második vállalkozásra a tőzsdei befektetéseik kezelését, másfelől az első vállalkozás a továbbiakban nem saját nevében eljáró tőzsdeügynöki társaságként működik, és e téren együttműködik a második vállalkozással.

A kérdés kapcsán az EUB arra emlékeztetett, hogy az állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának terjedelmét nem lehet kizárólag a szöveg szerinti értelmezés alapján értékelni. Az irányelv különböző nyelvű változatai közötti eltérés, valamint a „szerződéses átruházás” fogalmára vonatkozó nemzeti szabályozások különbözőségei miatt e fogalmat célkitűzésének teljesülése érdekében kellően rugalmasan kell értelmezni, amely – amint a (3) preambulumbekezdéséből is kitűnik – a munkavállalók jogainak a munkáltató személyének megváltozása esetén történő védelmében áll[12]. A 2001/23 irányelv akkor alkalmazandó, ha a vállalkozás átruházása állandó jelleggel megszervezett gazdasági tevékenységre vonatkozik. Az irányelv 1. cikkének (1) bekezdése szerinti „egység” fogalma a személyek és erőforrások olyan szervezett csoportjára utal, amely lehetővé teszi elkülönült célú gazdasági tevékenység kifejtését[13].

A tényállás szerint a felek által nem volt vitatott, hogy a Banka Koper befektetési szolgáltatási egysége gazdasági egységnek minősül, mivel ez az egység rendelkezett olyan emberi és logisztikai eszközökkel, amelyek lehetővé tették, hogy a megbízók javára nyújtott tőzsdeügynöki szolgáltatásokból és befektetési tevékenységből álló gazdasági tevékenységet végezzen. Ilyen feltételek mellett az a körülmény, amely szerint a Banka Koper, miután a ZTFI 159. cikke értelmében megszüntette a befektetési szolgáltatások nyújtását és az ilyen tevékenységek végzését, valamint a kiegészítő szolgáltatások nyújtását, továbbra is nem saját nevében eljáró tőzsdeügynöki társaságként működik és e téren együttműködik a megbízókkal, köztük az Alta Investtel, főszabály szerint nem befolyásolja, hogy az alapügyben szereplő művelet a 2001/23 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében „a vállalkozás részeinek átruházásaként” minősítendő-e[14].

Az EUB szerint, annak meghatározásához, hogy a vállalkozások vagy a vállalkozások részeinek e rendelkezés értelmében vett átruházásáról van-e szó, az a körülmény a döntő kritérium, hogy a gazdasági egység megőrzi‑e identitását, ami különösen a működés tényleges folytatásának vagy átvételének eredménye[15]. Annak megállapításához, hogy e feltétel teljesül-e, a szóban forgó műveletet jellemző összes ténybeli körülményt együttesen kell figyelembe venni, amelyek között szerepel az érintett vállalkozás vagy üzlet típusa; az, hogy sor került-e tárgyi eszközök, azaz ingatlanok vagy ingóságok átruházására; az immateriális javak értéke az átvétel időpontjában; az, hogy sor került-e a vállalkozás új vezetője által a személyi állomány jelentős részének átvételére, az ügyfélkör átadására; az átruházás előtti és utáni tevékenységek hasonlóságának mértéke; e tevékenységek esetleges felfüggesztésének időtartama.[16]

Ezek az elemek azonban a szempontoknak csupán egy részét jelentik az összes felmerülő jelenség megítélése során, és emiatt nem lehet őket elszigetelten értékelni. .A különböző kritériumoknak tulajdonítandó jelentőség szükségszerűen különösen a végzett tevékenységektől vagy a vállalkozásban, az üzletben vagy az üzletrészben alkalmazott termelési, illetve üzemeltetési módszerektől függően változik[17]. A szóban forgó egység által végzett gazdasági tevékenység folytatásához nincs szükség lényeges tárgyi eszközökre. Épp ellenkezőleg, mivel e gazdasági tevékenység elsődlegesen immateriális javakon alapul, azok átvitele nyilvánvalóan jelentőséggel bír a „vállalkozás részei átruházásaként” való minősítés szempontjából. A megbízók – jelen esetben az ügyfelek – pénzügyi és egyéb vagyoni eszközök által megtestesített immateriális javai, a számlák, az egyéb befektetési és a kiegészítő szolgáltatások, valamint az adattár, azaz a befektetési szolgáltatásokkal és tevékenységekkel kapcsolatos dokumentáció vezetése ugyanis a szóban forgó gazdasági szereplő identitásához tartozik. Márpedig eme eszközök átvitelének szükségszerű feltétele, hogy az ügyfelek azt kifejezetten vagy hallgatólagosan elfogadják, mivel az a vállalkozás, amely megszünteti tevékenységét, nem írhatja elő ügyfeleinek, hogy befektetéseik kezelését az általa megjelölt vállalkozásra bízzák.

Az EUB szerint ebből következik:

– egyfelől, az a körülmény, hogy a Banka Koper ügyfeleit nem kötelezte az Alta Investtel megkötött átruházási szerződés, és szabadon dönthettek arról, értékpapírjaikat átviszik-e ez utóbbihoz, önmagában nem képezheti akadályát annak, hogy azt a 2001/23 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében „a vállalkozás részeinek átruházásaként” minősítsék.

– másfelől, az ügyfélkör átadásának fennállását bizonyítani kell ahhoz, hogy az alapügyben szereplő művelet „a vállalkozás részei átruházásának” minősülhessen. Ehhez a körülmények általános értékelését kell elvégezni, melynek során többek között figyelembe kell venni ama intézkedéseket, amelyek jellegüknél fogva a Banka Koper ügyfeleit arra ösztönözték, hogy befektetéseik kezelését az Alta Investre bízzák.

Az alapeljárás tényeinek értékelésére és a nemzeti jogszabályok értelmezésére kizárólagos hatáskörrel rendelkező, kérdést előterjesztő bíróság feladata az, hogy:

– figyelembe vegye azt, az ügyfelek kifejezetten rendelkeztek-e a számláiknak az Alta Investhez való átviteléről, vagy sem, illetve sor került-e a számláikkal kapcsolatos adattárak ellenkező rendelkezés hiányában történő átadására;

– ennek keretében annak meghatározása, hogy a ZTFI 159. cikkének (3) bekezdése azt írja-e elő, hogy valamely tőzsdeügynöki társaság, amely elhatározza e tevékenysége megszüntetését, az ügyfeleinek számláira vonatkozó dokumentációt egy olyan személyre ruházza át, amely jogosult arra, hogy Szlovéniában befektetési szolgáltatásokat nyújtson, és ilyen tevékenységeket végezzen, avagy e dokumentáció több személyre is átruházható;

– további figyelembe veendő körülmény, hogy olyan pénzügyi ösztönzésről is szó van, mint az eszközöknek az Alta Investhez való átviteléhez kapcsolódó költségek átvállalása;

– annak megállapítása, fennáll-e a 2001/23 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „vállalkozás átruházása”[18].

Az EUB-nak az előterjesztett kérdésekre adott válasza szerint a 2001/23 irányelv 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, az, hogy az első vállalkozás ügyfeleinek pénzügyi és egyéb vagyoni eszközeit e vállalkozás tevékenységének megszűnését követően a nemzeti jogszabályok értelmében megkötendő szerződés alapján egy második vállalkozás veszi át, még akkor is a vállalkozás vagy a vállalkozás részei átruházásának minősülhet, ha az első vállalkozás ügyfelei továbbra is szabadon dönthetnek úgy, hogy nem bízzák a második vállalkozásra a tőzsdei befektetéseik kezelését, ha az ügyfélkör átadása bizonyított, amelynek értékelése a kérdést előterjesztő bíróság feladata. Ennek keretében az „átruházásként” való minősítést illetően önmagában még a ténylegesen átadott ügyfelek igen magas száma sem meghatározó, és főszabály szerint ama körülménynek sincs jelentősége, hogy az első vállalkozás – mint nem saját nevében eljáró tőzsdeügynöki társaság – a második vállalkozással együttműködik.

Lábjegyzetek:

[1] A 2019. május 8-ai C‑194/18. sz. Jadran Dodič kontra Banka Koper- és az Alta Invest-ügy, ítélet ECLI:EU:C:2019:385 (Ítélet)

[2] Korábbi ügyek: 2011. január 20-ai CLECE SA kontra María Socorro Martín Valor és Ayuntamiento de Cobisa C-463/09. Clece S. A.-ügy 2011 I-00095; 2001. január 25-ei Oy Liikenne Ab kontra Pekka Liskojärvi és Pentti Juntunen. C-172/99; 2003 november 20-ai Carlito Abler és társai kontra Sodexho MM Catering Gesellschaft mbH. C-340/01; ECLI:EU:C:2003:629; 2002. január 24-ei C-51/00.Temco Service Industries SA kontra Samir Imzyä és társai-ítélet; 1991. november 11-ei C-362/89. Sz., D’Urso és társai egyesített ügyekben ítélet, EBHT 1991., I-4105; 1992. július 12-ei C-132. sz. / 91, C-138/91. és C-139/91. sz., Katsikas és társai egyesített ügyek; C-C-229/96. 1998. december 10-ei C-127/96., C-229/96. és C-74/97. sz ügy; Francisco Hernández Vidal SA kontra Prudencia Gómez Pérez, María Gómez Pérez és Contratas y Limpiezas SL; C-127/96, Friedrich Santner kontra Hoechst AG és Mercedes Gómez Montaña kontra Claro Sol SA és a Red Nacional de Ferrocarriles Españoles (Renfe); 1997. március 11-ei C-13/95. sz. ügy Ayse Süzen kontra Zehnacker Gebäudereinigung GmbH Krankenhausservice; C-24/85. Spijkers-ügy; 1987. április 15-ei 287/86. sz. Ny Mølle Kro-ügy, ítélet; 1992. július 12-ei C-209/91. Watson Rask és Christensen-ügy

[3] A munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12-ei 2001/23/EK tanácsi irányelv

[4] Ítélet 10-27. pont

[5] A pénzügyi eszközök piacairól szóló törvény, a Zakon o trgu finančnih instrumentov /Uradni list RS 108/10. szám./ZFTI

[6] A Zakon o delovnih razmerih /Uradni list RS 21/13. száma/ZDR. 73. cikk (1) bekezdés

[7] A ZDR 88. cikk (1) bekezdés első francia bekezdés

[8] A ZDR 89. cikke (1) bekezdésének hetedik francia bekezdése

[9] ZTFI 159. cikk (1) bekezdése

[10] ZFTI 159. § (3) bekezdés

[11] Ld. 8. lábjegyzet

[12] A 2011. január 20-ai CLECE-ítélet, C‑463/09, EU:C:2011:24, 29. pont; 2017. július 20-ai Piscarreta Ricardo-ítélet, C‑416/16, EU:C:2017:574, 37. pont

[13] A 1998. december 10-ei Hidalgo és társai-ítélet, C‑173/96 és C‑247/96, EU:C:1998:595, 25. pont; 2010. július 29-ei UGT‑FSP-ítélet, C‑151/09, EU:C:2010:452, 26. pont

[14] Ítélet 33. pont

[15] Az 1998. december 10-ei Hidalgo és társai-ítélet, C‑173/96 és C‑247/96, EU:C:1998:595, 21. pont; 2015. szeptember 9-ei Ferreira da Silva e Brito és társai-ítélet, C‑160/14, EU:C:2015:565, 25. pont

[16] Ferreira da Silva e Brito és társai-ítélet, 26. pont

[17] Ferreira da Silva e Brito és társai-ítélet, 27. pont

[18] A 2018. augusztus 7-ei Colino Sigüenza-ítélet, C‑472/16, EU:C:2018:646, 45. pont; 2018. december 6-ai Montag-ítélet, C‑480/17, EU:C:2018:987, 34. pont

---