Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A cigarettás dobozok elrettentő képeiről és az egységcsomagolásról szóló európai ítéleteket veszi górcső alá a szerző az alábbi írásában.
A bajor bírák szerint minden jogszerű
A német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság (Bundesgerichtshof, BGH) a napokban előzetes döntéshozatali eljárást indított az Európai Unió Bírósága (EUB) előtt.[1] Luxemburgnak a dohánytermékek gyártását, kiszerelését és értékesítését szabályozó 2014/40 irányelvet kell értelmeznie.
A német szupermarketekben a kasszák előtti futószalag mellett, zárt tárolókból árusítják a cigarettát. A vásárló kérésére a pénztáros távvezérléssel húzza fel a rolós fedelüket. Egészségvédő civil szervezetek keresettel éltek a gyakorlat ellen. Szerintük jogsértő, hogy a tárolókon nincsenek elrettentő képek és az egészségügyi kockázatokra figyelmeztető felhívások, pedig a cigisdobozok kicsinyített másolatait ábrázoló képek vannak rájuk ragasztva, felhívandó a fogyasztók figyelmét a dohánytermékekre és reklámozva azokat. A cigarettásdobozokon szereplők felhívásokat nem tartják elegendőnek a fogyasztóvédők, mert azok a szekrények felnyitása előtt nem láthatók. Így szerintük megvalósul az egészségvédelmi figyelmeztetések tiltott eltakarása, amelyet a 2014/40 uniós irányelv és az azt a német jogba átültető dohányforgalmazásról szóló törvény is tartalmaz (§ 11 Abs. 1 Satz 1 Nr. 4, Abs. 2 TabakerzV). Ennek áthágásával – a civilek szerint – a szupermarketek a versenytörvény szerinti tisztességtelen piaci magatartást tanúsítanak (§ 8 Abs. 1 Satz 1, §§ 3a, 5a Abs. 2 Satz 1 UWG), mert ’alapvető információ’ marad titokban a fogyasztók előtt (§ 5a Abs. 2 Satz 1 UWG): „A dohányzás súlyosan károsítja az Ön és környezete egészségét!”. Ezért a ’Pro Rauchfrei’ (’A dohányzásmentességért’) elnevezésű civil szervezet keresettel élt a Müncheni Területi Bíróságnál (LG München) két ’Edeka’ szupermarket ellen.
A dohánygyártók és a szupermarketek érvelése szerint eleget tesznek a jogszabályi előírásoknak azzal, hogy a vásárlók a tároló ajtajának felhúzásakor, majd, amikor kezükbe veszik a cigarettásdobozt, meglátják a feliratokat és a képeket is. „A fizetés, tehát az adásvételi szerződés pénztárossal történt megkötéséig elegendő idejük van a figyelmeztetés elolvasására és a kép megtekintésére. Semmilyen, a csomagoláson szereplő információ nem marad előttük titokban” – fejtette ki az alperesek jogi képviselője a müncheni bíróság előtt.
A bírák elfogadták az érvelést. Mind az LG München első fokon, mind a másodfokon eljáró Müncheni Tartományi Bíróság (OLG München) a szupermarketeknek adott igazat.[2] Az első fokú ítéletben a bírák kifejtettek további okokat is, amelyek a kereset elutasításához vezettek:
A szövetségi bíráknak kételyeik vannak
Az ügy harmadfokon a BGH előtt folytatódott. A bírák nem találták egyértelműnek a vonatkozó 2014/40 irányelv rendelkezéseit, ezért Luxemburghoz fordultak jogértelmezésért. Karlsruhe több kérdésre is választ vár:
Egyre szigorodó előírások
A dohánytermékek csomagolását uniós szinten először szabályozó 2001/37 irányelv értelmében 2003. október 1. óta csak ’képből és szövegből álló egészségvédő figyelmeztetés’ feltüntetésével kerülhet dohánytermékek kereskedelmi forgalomba az EU-ban. A 2001-es jogszabályt szigorító 2014/40 irányelv hatályba lépése óta az ’általános és kombinált egészségvédő figyelmeztetés’ a csomagolás 65 százalékát tölti ki (10. cikk).
Az ’általános egészségvédő figyelmeztetés’ az irányelv 9. cikk (1) bek. szerint a következők lehetnek: „A dohányzás halált okoz – szokjon le most!”, vagy „A dohányzás halált okoz.” A ’kombinált egészségvédő figyelmeztetés’ 14 lehetséges formáját az irányelv I. melléklete sorolja fel. Például: „A tüdőrákot tízből kilenc esetben a dohányzás okozza.”, „A dohányzás száj-, garat- és gégerákot okoz.”; „A dohányzás roncsolja a tüdőt.”; „A dohányzás szívinfarktust okoz.” A 9. cikk (2) bek. szerint a két mondat mellett minden dohánytermék csomagolásán fel kell tüntetni az alábbi tájékoztatást is: „A dohányfüst több mint 70 rákkeltő anyagot tartalmaz.” A felhasználható képek listáját az irányelv II. melléklete tartalmazza.
A szabályozás célja a dohányzók és a nemdohányzók felvilágosítás, illetve elrettentése. E mellett a jogalkotó meg akarta akadályozni, hogy a dohányipar továbbra is fontos marketingeszközként használhassa a cigarettásdobozokat. Ezekkel korábban könnyen és olcsó tudták a gyártók megszólítani a dohányosokat és a nemdohányzókat is.
Kutatások igazolják, hogy a képek az elrettentés hatásos eszközei. Jobban és hosszabb időre vonzzák a tekintette és így a figyelmet, mint a feliratok. Nagyobb emocionális hatást váltanak ki. Így hatásosabban szolgálják a dohányzók leszoktatását, illetve a nem-dohányosok távol tartását a cigarettától.[3]
Az elrettentő képek hatását mérséklik a piacra került tartók, amibe a cigisdobozt behelyezve takarásba kerülnek a képek és a figyelmeztető feliratok. A tárolókon ezek helyett vicces feliratok, illetve képek láthatók.
A 2014/40 irányelv megtiltotta a nikotin-, szénmonoxid- és a kátránytartalom feltüntetését a dobozokon. Az indokolás szerint az ezekre vonatkozó adatok megtévesztőek, mivel a fogyasztók ez alapján úgy vélik, hogy egyes termékek kevésbé károsak.
Felkerül a pont az i-re?!
Egyre több ország lép tovább és teszi kötelezővé az egységes csomagolást (plain packaging). Ezzel megakadályozzák a csomagolás legkisebb mértékű marketingcélú felhasználást is. A gyártók csak a jogszabályban előírt mérettel és betűtípussal tüntethetik fel a termék nevét a dobozon, amelyen ezen kívül csak az egészségügyi figyelmeztetés és az elrettentő kép látható. Így egyrészt több hely marad az egészségvédelmi figyelemfelhívásra. Másrészt megszűnik a dizájn és a színek szuggesztív, vásárlót csábító hatása.
A világon elsőként Ausztrália tette kötelezővé az egységes csomagolást 2012-ben. A második Franciaország volt 2017-ben. Az országok listája folyamatosan bővül: Norvégia (2018), Írország (2018), Szlovénia (2020), Törökország (2020). Hollandiában és Belgiumban az év végével jön a szigorítás.
Magyarországon a 39/2013 kormányrendelet által előírt egységes csomagolás 2019-től lett volna kötelező. A kormány azonban 2018 végén 2022-re tolta ki a dátumot (21/A. § (4a) bek.).
Az európai uniós jog egyelőre nem teszi kötelezővé a tagállamoknak az egységes csomagolás bevezetését, de már a 2001/37 irányelv is megengedte ezt.
Alapjogi aggályok
Az egységcsomagolás uniós jogi aggályokat vet fel. Sértheti az áruk szabad áramlásának elvét (334. cikk EUMSZ) és az EU Alapjogi Chartájának több rendelkezését. Kötelezővé tétele esetén a dohánygyártók az irányelv jogszerűsége miatti eljárást indíthatnának az EUB előtt (263. cikk EUMSZ).
A 2001/37 és az azt megreformáló 2014/40 irányelv is az EUMSZ 168. cikkének 5. bekezdésén alapul. E szerint az EU „intézkedéseket hozhat az emberi egészség védelme érdekében, továbbá olyan intézkedéseket állapíthat meg, amelyeknek közvetlen célja – a dohányra és a túlzott alkoholfogyasztásra vonatkozóan – a közegészség védelme.” A rendelkezés azonban kizárja a jogharmonizációt. Ez az oka, hogy a 2001/37 és a 2014/40 irányelv megengedi, de nem írja elő a tagállamoknak az egységes csomagolás alkalmazását.” A 168. cikk (5) bek. nem lenne elegendő jogalap a figyelmeztető feliratok és elrettentő képek uniós szintű szabályozásához sem. Ezért a jogalkotó az EUMSZ 114. cikkét is segítségül hívta. Ebben az EU jogharmonizációs felhatalmazást kap a belső piac megteremtése és működtetése érdekében (1. bek.), amelynek gyakorlása során különös tekintettel kell lennie a népegészségügyre, a közbiztonságra, a környezet- és a fogyasztóvédelemre (3. bek.). Az EUB vonatkozó ítélete szerint a dohánytermékeket érintő irányelvek népegészségügyi és fogyasztóvédelmi szempontok figyelembevétele melletti harmonizációt jelentenek, így összhangban állnak a 114. és a 168. cikkel.[4]
A megfelelő alapszerződési jogalap meglététől függetlenül felmerül azonban az Alapjogi Charta négy pontjának megsértése: a véleménynyilvánítás, a tájékozódás (11. cikk) és a vállalkozás szabadsága (16. cikk), valamint a tulajdonhoz való jog (17. cikk).
1. A véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága (11. cikk)
„Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát, valamint az információk és eszmék megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhatna, továbbá országhatárokra való tekintet nélkül.” A csomagolás a gyártók legfontosabb marketingeszköze. Az irányelv korlátozza őket, hogy használatukon keresztül véleményt közöljenek termékükről. Fennáll tehát a 11. cikk korlátozása.
2. A vállalkozás szabadsága (16. cikk)
Az EUB ítélkezési gyakorlata szerint az alapjog magában foglalja a reklámozás, a szponzoráció és a piaci versenyben való részvétel jogát is.[5] Az egységcsomagolás az ismert logók nélkül bizonyosan megzavarja a fogyasztókat. Az intézkedés tehát befolyásolja a gyártók versenyképességét és megfosztja őket a doboz marketingcélú felhasználásának lehetőségétől is. Elsőre úgy tűnik, hogy a 16. cikk két okból is sérül.
Ugyanakkor az EUB joggyakorlata szerint a vállalkozási szabadság korlátozása csak közvetlen, egyes piaci szereplők ellen irányuló intézkedésekkel valósul meg (pl.: pénzbüntetés, forgalmazási tilalom). A piaci feltételek minden szereplőt érintő jogszabályváltozás miatti átalakulása nem releváns a szólásszabadság szempontjából – ítélkezett az EUB.[6] Így a 2014/40 irányelv nem tekinthető a 16. cikk korlátozásának. Egyrészt, mert egységesen vonatkozik minden gyártóra, nem befolyásolja tehát az egymás közötti versenyképességüket. Másrészt, mert a gyártók továbbra is termelhetnek, a fogyasztók pedig választhatnak a márkák közül.
3. A tulajdonhoz való jog (17. cikk)
A 17. cikk (2) bekezdésben védett tulajdonjog magába foglalja a szellemi alkotások, tehát a logók és receptúrák védelmét is.[7] Nem védi viszont az üzleti sikert, a piacon elért pozíciókat és a nyereségkilátásokat. Előbbiek közül a logók használatának joga sérülne az egységdoboz bevezetése esetén. A jelenlegi szabályozás mellett ez sem áll fenn.
4. Szükségességi-arányossági teszt
A releváns alapjogok áttekintése után megállapítható, hogy az irányelvek a 11. cikket korlátozzák. Az egységdoboz bevezetése esetén pedig sértenék a 17. cikket is. Kérdés, hogy (1) legitim célból, (2) megfelelő eszközzel és a (3) szükségesség, valamint az (4) arányosság követelményének betartása mellett, ahogy ezt az 52. cikk (1) bekezdés alapjogkorlátozás esetén megköveteli.
A közös piac védelme
A dohánygyártók szerint az egységes csomagolás lehetősége veszélyezteti az áruk szabad áramlását és így sérti az EUMSZ 34. cikkét. A ’plain packaging’ bevezetése csak lehetőség, ezért eltérő tagállami szabályozáshoz vezethet – érvelnek a gyártók. Az egységcsomagot valóban csak néhány tagország tette kötelezővé, méghozzá a többi tagállamban történő értékesítés, illetve onnan való behozatal tilalmával. A gyártók érve tehát első pillantásra megalapozott, az egységcsomag sérti a közös piac működését, ezzel az EUB korábbi, sokszor megerősített ’Dassonville’-ítélete szerint az uniós jogba ütközik.[12]
Figyelembe kell azonban venni más luxemburgi határozatokat is. Az uniós bírák azt is kimondták már, hogy „az árusítás módját a tagállamok maguk szabhatják meg.” A modalitás viszont nem sértheti a közös piac működését és minden érintett gazdasági szereplőre egységesen kell vonatkoznia”.[13] Később ez azzal egészült ki, hogy „a közegészségügy védelme érdekében, szükséges és arányos mértékben az áruk szabad áramlása is korlátozható, ahogy ez az egységcsomagolást előíró tagállamok által a többi tagállamban történő értékesítés, illetve onnan való behozatal tilalmával kiegészülve megtörtént.”[14] Az áruk szabad áramlásának korlátozása tehát jogkonform.
Jogellenes versenykorlátozás?
Az egységes csomagolás 2017-es Nagy-Britannia-i bevezetését a Philip Morris bíróság előtt támadta meg. A High Court of Justice előzetes döntéshozatali eljárásban kérte az EUB értelmezését a 2014/40 irányelv több rendelkezéséről. Luxemburg ezt az eljárását összevonta a Lengyelország és Románia által indítottal, amelyben a két tagállam az 2014/40 irányelv több rendelkezésének jogkonformitását vonta kétségbe. Az ítélet 2016-ban született meg.[15]
Luxemburg Varsó és Bukarest keresetét elutasította. A High Court of Justice által előterjesztett kérdésekben pedig megerősítette a Philip Morris ügyében alsóbb szinten eljárt brit bíróságok jogértelmezését.
Mentol
Az európai jogalkotó az irányelv indokolása szerint „a dohányzás visszaszorítása és a közös piac zavartalan működésének biztosítása érdekében” döntött úgy, hogy 2020-tól valamennyi tagállamnak meg kell tiltania az ízesített cigaretták árusítását. Ezek a jogalkotó szerint „kellemes aromájukkal attraktívabba teszi a cigarettát”. Lengyelország és Románia azonban továbbra is lehetővé akarta tenni a mentolos dohánytermékek forgalmazását. Az lengyel kormány felajánlotta az Európai Bizottságnak, hogy egyidejűleg megtiltja a mentolos cigaretták Lengyelországból más tagállamokba történő értékesítését. A Bizottság ezt a közös piac zavartalan működésének akadályozására hivatkozva elutasította. Az EUB hasonló véleményen volt. Nem tartja se az áruk szabad áramlása elvével (334. cikk EUMSZ), se az irányelvvel összeegyeztethetőnek az ízesített cigaretták árusításai tilalmától történő tagállami eltérést.
Kiszerelés
Az ítélet szerint az irányelvi előírás, miszerint a cigarettásdobozok felületének 65 százalékán egészségügyi figyelmeztetésnek és elrettentő képnek kell szerepelnie, a fent részletezett okokból kiállta a jogkorlátozás szükségességi-arányossági tesztjét, így jogkonform.
Az ítélet azt is jogkonformnak nyilvánította, hogy a jogalkotó meghatározta, legalább hány szálat kell tartalmaznia a legkisebb, forgalomba hozható kiszerelésnek. A bírák elfogadták a jogalkotó érvelését, miszerint az irányelv hatályba lépése előtti eltérő nemzeti szabályok akadályozták a dohánytermékek unión belüli szabad kereskedelmét.
E-cigi
Az EUB jogszerűnek találta az elektromos cigarettákra vonatkozó, részben megengedőbb szabályokat is: a gyártók és az importőrök kötelezettsége a nemzeti hatóságok értesítése minden, általuk a piacon forgalmazni kívánt termékről; különleges figyelmeztetések; 20 mg/ml nikotinkoncentrációs határérték; tájékoztató mellékelésére irányuló kötelezettség; a reklámozás és szponzorálás tilalma; éves jelentéstételi kötelezettség. A bírák érvelése szerint „az e-cigaretták nem dohánytermékek, így nem ütközik az egyenlőtlen elbánás tilalmába, ha a dohánytermékektől eltérő szabályok vonatkoznak rájuk”. Ezért az európai jogalkotó jogszerűen tekintett el az elrettentő képek alkalmazásától is. Maximalizálva van viszont a nikotintartalom (20mg), és a dohánytermékekhez hasonlóan tilos a reklám is.
Az EUB ugyanakkor szükségesnek és arányosnak találta, hogy ha kevésbé szigorúan is, de az irányelv az e-cigik forgalmazását is szabályozta, illetve korlátozta. Luxemburg szerint a használatukkal összefüggő tényleges és potenciális, részben ismeretlen kockázatok indokolják, hogy a jogalkotó az elővigyázatosság elve szerint cselekedjen.
Az EUB végezetül megjegyezte, hogy figyelemmel az elektronikus cigaretták piacának növekedésére, az uniós szintű harmonizáció hiánya az áruk szabad mozgásának akadályát képezheti.
Lábjegyzetek:
[1] EUB-határozat 25.06.2020, Az. I ZR 176/19
[2] LG München I – Urteil vom 05. Juli 2018 – 17 HK O 17753/17, juris; OLG München – Urteil vom 25. Juli 2019 – 29 U 2440/18, WRP 2019, 1380
[3] https://www.marktforschung.de/fileadmin/user_upload/Redaktion/marktforschung.dossier/marktforschung.dossier_Emotionen_Sinne_Verhalten.pdf
[4] EUB-ítélet 10.12.2002, C-491/01
[5] EUB-ítélet 5.10.2000, C-376/98 und C-74/99
[6] EUB-ítélet 28.4.1998, C-200/96
[7] EUB-ítélet 18.6.2009, C-487/07
[8] EUB-ítélet 26.6.1997, C-368/95
[9] Studie von Wakefield/Germain/Durkin, Tobacco Control, 2008; Germain/Wakefield/Durkin, Adolescents’Perceptions of Cigarette Brand Image: Does Plain Packaging Make a Difference? 46. Journal of Adolescent Health (2010), 385; Hammond, “Plain packaging” regulations for tobacco products: the impact of standardizing the color and design of cigarette packs, Salud Publica Mex 2010, 52; http://scielo.unam.mx/pdf/spm/v52s2/a18v52s2.pdf
[10] Többek között: Ennett/Bauman, Journal of Health and Social Behavior, 1993
[11] EUB-ítélet 17.7.1997, C-183/95
[12] EUB-ítélet 11.7.1974, 8/74, Dassonville
[13] EUB-ítélet 23.3.1994. C-267/93 és 268/93
[14] EFTA Bíróság, 12. 9. 2011, E-16/10
[15] EUB-ítélet 04.05.2016, C-358/14, C-477/14, C-547/14
