Nehézkes az Európai Ügyészség születése

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Európai Ügyészség (EPPO) megvalósítása hosszú folyamat eredménye lesz, különösen, hogy már így is komoly „előélete” van: bár jogi alapjait a Lisszaboni Szerződés teremtette meg, az EU pénzügyi érdekeinek védelmére jóval korábban megszületett egy, azóta is fiókban heverő jogszabálytervezet.

Az Európai Ügyészség (EPPO) létrehozásának jogi alapját a Lisszaboni Szerződés teremtette meg. A 86. cikk értelmében az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények üldözése lesz az EPPO feladata. Az Európai Tanács rendelettel hozná létre ezt a szervezetet, az Európai Parlament egyetértésével. Az elképzelések szerint az Eurojustból születne, de működésének konkrét feltételeit még nem dolgozták ki. Semmit sem tudunk a pontos joghatóságáról és a nemzeti ügyészségekhez való viszonyáról. Utóbbi tekintetében vita folyik arról, vajon a tagállamokba delegált európai ügyész „egykalapos”, vagy „kétkalapos” legyen. Előbbi azt jelenti, hogy a delegált európai ügyész csak az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekményekben érdekelt, utóbbi esetben viszont a tagállami ügyészi feladatait is ellátná.

Az EPPO létrejöttének feltétele, hogy minden tagállam egyetértsen az Európai Tanács rendeletével. Ha a tagállamok nem szavazzák meg az EPPO-t egyhangúlag, akkor ebben az esetben legalább kilenc tagállamnak kell kérnie, hogy a rendelettervezetet terjesszék az Európai Tanács elé.

Hatáskör

Az eddigi elképzelések szerint az Európai Ügyészség az EU pénzügyi érdekeinek védelmében járna el, de hatásköre kiterjedne azokra a járulékos bűncselekményekre is, amelyek azonos ténybeli alapokon nyugszanak a pénzügyi érdekeket sértő bűncselekményekkel. Feltétel továbbá, hogy az együttes eljárás indokolt és szükséges legyen a hatékonyság érdekében. Mindig az uniós érdek a meghatározó. Ha ez nem mutatható ki, akkor a tagállam joghatósága áll fenn.

Szervezet

Az Európai Ügyészség szervezetét tekintve háromféle modell képzelhető el:
– az office,
– a kollégiumi és a
– hálózati modell

Feladat

Az Európai Csalásellenes Hivatal, az OLAF 2012-es adatai. A szervezet az egyik előszobája lehet az EPPO megvalósításának

Az Európai Ügyészség feladata lenne

– az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények tetteseinek és részeseinek felkutatása,
– a nyomozás lefolytatása,
– vádemelés a nemzeti bíróság előtt,
– vádképviselet a nemzeti bíróság előtt.

Az Európai Ügyészség jogállására, feladatainak ellátására vonatkozó részletes szabályokat az Európai Tanács rendeletben határozza majd meg, mely ki fog térni a delegált európai ügyész tevékenységét szabályozó egyéb eljárási szabályokra, továbbá a bizonyítékok elfogadhatóságának feltételeire, és a feladatok ellátása során végzett eljárási cselekmények bírósági felülvizsgálatára is.

Bár az EPPO jogi alapjait a Lisszaboni Szerződés teremtette meg, az elképzelés sokkal korábban született. Miraille Delmas-Marty egyetemi professzor és csapata sok-sok évvel ezelőtt megálmodta az úgynevezett Corpus Jurist, az Európai Büntető Törvénykönyvet és Büntetőeljárási Jogot, mely az EU pénzügyi érdekeinek védelmére létrejött jogszabálytervezet maradt, benne a közösségi költségvetés sérelmére elkövetett különféle csalási tényállásokkal, nevezetesen:

– piac-spekuláció,
– korrupció,
– hivatali visszaélés,
– hűtlen kezelés,
– hivatali titoksértés,
– pénzmosás,
– bűnszövetkezet.

A Corpus Juris eljárásjogát három alapelv mentén képzelték el:

– európai territorialitás,
– bírói kontroll és
– kontradiktórius eljárás.

Az eredeti elképzelés szerint, az európai territorialitás elve alapján az uniós tagállamok a felsorolt nyolc bűncselekmény esetében egységes jogterületet alkotnak, ezért akarták már a múlt század kilencvenes éveiben létrehozni az Európai Ügyészség intézményét. Ezt a szervezetet olyan joghatóságként képzelték el, ami független egyrészről a tagállamok hatóságaitól, másrészről pedig a közösség intézményeitől is.

A mintegy húsz éve vitára bocsátott Corpus Juris hívei szerint a közösségi jog kikényszerítésének egyik módja mindenképp a bírói kontroll lenne, vagyis az, miszerint a tagállam bírósága járna el az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények esetén, és a nemzeti bíróság hozna döntést, az Európai Bíróság feladata pedig előzetes és jogorvoslati kérdésekre terjedne ki.

A harmadik elv, a kontradiktórius eljárás eszméje, amely arra a meggyőződésre épül, miszerint az a bizonyíték a legmegbízhatóbb, amely a kontradiktórius elvet tiszteletben tartó kihallgatásokból származik.

Bár a Corpus Juris mindvégig csak javaslat maradt, az Európai Ügyészség felállítása ma is aktuális az EU-ban, annak ellenére, hogy a tagállamok sokáig idegenkedtek egyfajta közös büntetőjog létrehozásától.

Polgári Jog: havonta megjelenő online folyóirat
Az új folyóirat célja, hogy tudományos igénnyel, de a gyakorlat számára is hasznosítható módon, a gyakorlatban felmerülő problémákra fókuszálva mutassa be a Polgári Törvénykönyvet. Főszerkesztő: dr. Vékás Lajos További részletek, megjelenés >>

Az EPPO megvalósítása hosszú folyamat eredménye lesz, melynek előszobájában szerepel mindenképpen a PIF-egyezmény (A Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 1995-ös egyezmény és annak kiegészítő jegyzőkönyvei 1996-ban és 1997-ben), valamint az OLAF (Európai Csalásellenes Hivatal) 1999-ben történő felállítása. Utóbbi hatásköre csekély, bizonyos közigazgatási vizsgálatok elvégzéséből áll.

Az Európai Bizottság 2001-ben Zöld Könyvben vitára bocsátotta az EPPO-val kapcsolatos elképzeléseit, majd a Zöld Könyv megállapításai alapján megalkották a már említett rendelettervezetet. Az Európai Bizottság álláspontja szerint az Európai Ügyészség olyan független szervezet, melynek élén az EPPO vezetője, az Európai Ügyész áll, tagjai pedig a tagállami igazságszolgáltatásba illeszkedő, delegált ügyészek. A szervezet sajátossága, hogy olyan speciális érdekek védelmére hozzák létre, mely kizárólag az EU pénzügyi érdekeivel kapcsolatos. A függetlenség megvalósításának a kulcsa, hogy az EPPO-hoz tartozó ügyészek nem utasíthatóak, sem a tagállam, sem az uniós szervek részéről.

A büntetőeljárást az Európai Ügyészséghez tartozó ügyek esetében úgy kell elképzelnünk, hogy a nyomozást ténylegesen a delegált ügyész vezeti, bár az Európai Ügyész nevében. Egyes nyomozási cselekményeket a delegált ügyész maga is elvégezhet, bár a gyakorlatban legtöbbször bevonja majd a nemzeti nyomozóhatóságokat, és természetesen együtt kell működnie az Europollal is. Ez leginkább az információ cseréjére korlátozódik. A vádemelésről az Európai Ügyész dönt, ő választja ki, hogy melyik nemzeti bíróság előtt emeljenek vádat.

Az EPPO felállításával kapcsolatos kételyek leginkább arra vezethetőek vissza, hogy a rendelettervezet sérti az Európai Unióról szóló Szerződés 5. cikkében megfogalmazott szubszidiaritás elvét.

---