Nem lehet feltétel nélkül megtiltani a volt sógorok házasságkötését

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az ügy férfi kérelmezője korábbi házastársának testvérét vette feleségül. A volt házastárs később megtámadta a frigyet, amelyet több mint tíz év elteltével a görög bíróság érvénytelenített is a korábbi házasságra tekintettel fennálló sógori rokonságra tekintettel. A Bíróság összehasonlító elemzést folytatott le, és megállapította, hogy a nem vérrokon korábbi sógorok házasságának feltétel nélküli tiltása nem illeszkedik az európai konszenzusba. Az egy évtizede fennálló házasság érvénytelenítése erre is tekintettel a házasságkötéshez való egyezményes jog aránytalan korlátozását jelentette.

Az alapügy

Az ügy egyik kérelmezője, Georgios Theodorou 1971-ben házasságot kötött, amelyből egy gyermeke is született. A pár azonban 1996-ot követően már nem élt együtt, a házasságot 2001-ben a bíróság fel is bontotta. 2005-ben Theodorou úr egyházi szertartás keretében feleségül vette korábbi házastársa testvérét, Sophia Tsotsorou-t (a másik kérelmezőt).

Egy évvel később a korábbi házastárs bejelentést tett az ügyészségen, amelyben a házasság érvénytelenségét állította arra hivatkozva, hogy a kérelmezők egybekelésük idején házassági rokonságban (sógori kapcsolatban) álltak egymással, így érvényesen nem köthettek volna házasságot.

A görög polgári törvénykönyv kifejezetten tiltotta a harmadfokú és közelebbi, nem vérszerinti (házassági) rokonok házasságát is.

2010-ben a bíróság érvénytelenítette is a kérelmezők házasságát arra tekintettel, hogy a férj korábbi házassága közte és Sophia Tsotsorou között sógori, azaz másodfokú házassági rokonságot hozott létre. A pár eredménytelen fellebbezését követően a házasságukat érvénytelenítő döntés 2015-ben jogerőre emelkedett.

A kérelmezők ezt követően fordultak a Bírósághoz az Emberi Jogok Európai Egyezménye házasságkötéshez való jogot garantáló 12. cikkének megsértésére hivatkozva.

Az EJEB döntése

Az EJEB elöljáróban leszögezte, hogy a 12. cikk csak a tagállamok belső joga szerinti házasságra vonatkozik, azaz nem vonja el a tagállamok döntéshozatali jogát abban a kényes morális kérdésben, hogy milyen kapcsolatokat ismernek el házasságként. Ahogyan azonban az EJEB a Parry-ügyben is rámutatott, e széles mérlegelési jog (margin of appreciation) azonban a nemzetközi egyezmények általános jellege miatt nem lehet korlátlan. A Rees-ügy pedig egyértelművé tette, hogy a tagállami korlátok a házasság intézményének lényegét nem vonhatják el.

A házasságkötéshez való Egyezményben garantált jog értelmezési kereteinek kijelölését követően az EJEB az érdemi vizsgálat részeként átfogó összehasonlító vizsgálatot végzett: az Európa Tanács negyvenhét tagjából negyvenkét állam jogrendszerét tekintette át.

A vizsgált országok közül huszonnégyben engedélyezett a korábban házassági rokonságban (azaz nem vér szerinti, hanem a rokonaik közötti házasság okán rokonságba kerülő) állók közötti házasság.

Tizenhat tagállamban létezik ugyan tilalom a korábbi rokonságra tekintettel, de ez a korábbi sógori kapcsolatra nem vonatkozik.

Az EJEB által megvizsgált államok közül csupán kettő, Olaszország és San Marino joga tiltja a korábbi sógorok házasságát, de ez a házassági akadály sem abszolút: az érintettek kérésére a bíróság kivételt tehet. Az összehasonlító vizsgálat eredményeiből arra lehet következtetni, hogy a kérdésben kimutatható európai konszenzusba nem illik bele a volt sógorok közti házasság mérlegelés nélküli tilalma.

Az EJEB annak is jelentőséget tulajdonított, hogy a görög jog szerint a házasulni vágyó feleknek előzetesen nyilvánosan közzé kell tenni e szándékukat. A kérelmezők ezt meg is tették, a tervezett frigy ellen pedig ekkor senki, így Theodorou úr korábbi felesége sem tiltakozott. A volt házastárs tiltakozásáig az esküvőtől számítva közel másfél év telt el, az ügyész pedig a bejelentés után hét hónappal támadta meg az ekkor már két éve fennálló házasságot.

A héttagú kamara kiemelte, hogy a kérelmezők házasságkötése ellen a hatóságok sem emeltek kifogást, pedig a házassági anyakönyvi kivonat kiállítását megelőzően a házasság jogszerűségéről meg kellett, hogy győződjenek. A kérelmezők házasságkötésüktől az érvénytelenség jogerős kimondásáig eltelt több mint tíz évben a társadalmi és jogi megítélés szerint is házasságban éltek egymással.

A kormány védekezésében arra is hivatkozott, hogy a tilalmat “biológiai megfontolások” is indokolták. Az EJEB  azonban ezt az érvet sem tekintette elfogadhatónak, hiszen a kérelmezők nem álltak vérrokonságban egymással.

Minderre figyelemmel a héttagú kamara arra jutott, hogy a kérelmezők házasságának érvénytelenítése aránytalan korlátozását jelentette a 12. cikkben garantált házasságkötés jogának, ezért egyhangú döntéssel megállapította az egyezménysértést. Nem-vagyoni kártérítésként a Bíróság összesen 10.000 eurót is megítélt a kérelmezők részére.

(ejeb.atlatszo.hu)

---