Többszörös Egyezménysértés a majdani tüntetéseken

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az EJEB több cikk megsértését is megállapította, illetve feltárta, hogy az ukrán hatóságok a mai napig nem végeztek független és hatékony vizsgálatot a rendfenntartó erők és magánbiztonsági cégek által elkövetett bűncselekmények kivizsgálására.

Az alapügy

A 38 ukrán és egy örmény állampolgár által indított öt ügyet tárgyalt az EJEB, amelyek a majdan téri tüntetésekkel kapcsolatosak.

2013 novembere és 2014 februárja között Ukrajnában tömeges tüntetésekre került sor amiatt, mert Ukrajna felfüggesztette az Európai Unióval való társulás előkészületeit. Ezek a tiltakozások „Euromaidan” vagy „Maidan” néven váltak ismertté. A tiltakozásokon Ukrajna elnökének leváltását, valamint politikai és alkotmányos változást követeltek.

Kezdetben a tüntetők 100.000-en voltak, majd végül már 800.000 ember vett részt a megmozdulásokban. Különleges rendőri erőket mozgósítottak az összecsapásokba torkolló tüntetések feloszlatására. Nem állami rendfenntartó erők is rendőrségi jogkörrel jártak el, ennek során állítólag számos támadást, emberrablást és gyilkosságot követtek el tüntetők ellen.

A tiltakozások elterjedtek egész Ukrajnában, majd 2013. december 22-én kikiáltották a Maidan Köztársaságot, amelyet a tüntetők tevékenységének összehangolására hoztak létre (Lutsenko úr volt az egyik vezetője a Köztársaság Tanácsának).

Kijev központjában a tüntetők színpadokat állítottak fel a tömegrendezvényeket tartottak, végül barikádokat építettek. Több állami épületet is elfoglaltak. A tüntetők folyamatos megszállás alatt tartották Kijev központját, a Maidan Nezalezhnostit (Függetlenség teret).

Az állami rendfenntartók több ezer rendőr, köztük speciális egységek bevetésével igyekeztek a rendet fenntartani. Állítólag több mint százan haltak meg (köztük hetvenet lelőttek) és ezrek sebesültek meg a tüntetők és a rendőrök közül. A hatóságok több vizsgálatot is indítottak az események kapcsán, amelyek többségét nemrégiben az Állami Nyomozó Iroda vette át. A büntetőeljárások folyamatban vannak, többek között a magas rangú kormánytisztviselőkkel és az akkor elnöki tisztséget betöltő Viktor Janukoviccsal szemben is. A rendőri intézkedéseket is belső vizsgálat követte. A maidani eseményekkel kapcsolatos hivatalos vizsgálatok hatékonyságát az Európa Tanács elnöke által 2015. márciusában létrehozott Nemzetközi Tanácsadó Testület is vizsgálja.

Az EJEB előtti eljárások

Shmorgunov és társai

Az eseményekre 2013. november 30-án kora reggel történtek, amikor a kérelmezők közül többen virrasztottak a Maidan téren.

A rendőrök erőszakot alkalmaztak a tömegoszlatás érdekében, többek között kábító gránátokat, könnygázt és gumilövedéket. Többeket megvertek, egyeseket eszméletvesztésig. Az egyikük fejére rá is tapostak a rendőrök (Zagorovka). Cherevko urat állítólag egy udvarra vitték és több órán át verték. Poltavecs urat eszméletlenre verték, majd előállították és letartóztatták, végül vádat emeltek ellene. A kérelmezők közül többeket szintén őrizetbe vettek vagy a tiltakozások kapcsán letartóztattak. Több kérelmezőt hamarosan orvosi vizsgálat alá vetettek, de másoknak akár egy vagy két napot is kellett várniuk mire ellátták a sérüléseiket. A kérelmezők különböző súlyosságú sérülésekről számoltak be, köztük Zagorovka úr traumatikus agysérülésről (kórházba szállították, de nem engedték, hogy ott maradjon). A sérüléseket is megvizsgálták a nyomozás során.

Számos bűnügyi nyomozást indítottak a majdani események miatt, ennek következtében bíróság elé kerültek jelenlegi és volt rendőrök, valamint a kijevi államigazgatás akkori vezetője. Zagorovka úr egy videót is benyújtott az EJEB részére állítólagos megveréséről. Tisztek százait és rengeteg tüntetőt hallgattak ki. Videós és fényképes bizonyítékokat vizsgáltak, valamint rekonstruálták az eseményeket. A kérelmezők többségét kihallgatták, néhányukat többször is. Sirenko úr nem működött együttműködni a rendőrséggel. A kormány állítása szerint 2016-ban további öt a kérelmezők tagadta meg az együttműködést a nyomozókkal. Zagorovka és Cherevko urak büntetőfeljelentést tettek a rendőri bántalmazás miatt 2013-ban, amelyet 2016-ban a bíróság megállapított. Az ítélet kimondta, hogy a majdani tüntetők nem sértették meg a közrendet. Továbbra is vannak folyamatban lévő büntetőeljárások.

Ratushnyy és Dymenko úr is feljelentést tett a rendőri bántalmazás miatt. Három tisztet vádoltak meg. Az egyikük elmenekült, de a másik kettő ellen folyamatban van az eljárás. Poltavets úr ügye továbbra is folyamatban van.

2014-ben a Belügyminisztérium belső vizsgálata során kétszer állapították meg, hogy a közrendet megsértették a rendőrök 2013. november 30-án, és hogy később provokálták és megtámadták a tüntetőket. Megállapították azt is, hogy a 2013. december 1-jei bántalmazásért felelős tiszt nem azonosítható.

Ratushnyy és Dymenko úr ügyének vizsgálata során arra jutottak, hogy a rendőrök által alkalmazott erőszak jogosságát nem lehet megállapítani. Fegyelmi eljárás indult bírák ellen és több törvénysértés miatt és eljárást indítottak.

Lutsenko és Verbytskyy

Az ügy az egyik kérelmező, illetve a másik kérelmező testvérének elrablásáról és bántalmazásáról szól. A második kérelmező testvérét állítólag meggyilkolták. Verbytskyy úr testvére megsérült a tüntetéseken 2014. január 21-én kora reggel és Lutsenko úr kórházba vitte. Pár órával később a Titushky elrabolta őket. Egy távoli területre vitték őket, megkötözve, közben súlyosan bántalmazták őket. Lutsenko úr körülbelül 50 km-re volt Kijevtől egy fagypont alatti helyen. Verbytskyy úr testvérének holttestét egy erdőben találták meg Kijevtől nem messze. Őt egy tompa tárggyal legalább 30-szor ütötték meg, de hipotermiában halt meg. A gyilkosságokkal és emberrablással kapcsolatos vizsgálatokat megkezdték. A gyanúsítottakat azonosították, és néhányat beidézték. A bánásmódot „kínzásnak” minősítették. Sok más nyomozást is végeztek és feltárták a rendőrök és vezetőik bűnrészességére utaló bizonyítékokat, amely további vizsgálatok megindításához vezetett. Az eljárások ezekben az ügyekben még folyamatban vannak.

Kadura és Smaliy

A tárgyidőszakban Kadura úr aktivista volt a tiltakozásokat támogató Automaidanban. Smaliy úr ügyvéd volt, aki az Automaidan egyik szervezőjét képviselte. 2013. december 5-én egy igazoltatás során Kadura urat két polgári ruhát viselő férfi beültette be egy kisteherautóba. Azt állította, hogy a kisteherautóban és a nyomozó iroda udvarán is megverték. A kórházban megvizsgálták, majd zárkájába vitték. Kadura urat 2013. december 6-án bíróság elé állították. Ügyvédei szóban és írásban is többször előadták a bántalmazást, de a bíróságok nem törődtek vele. Később többször tettek panaszt egy ügyésznél, de nem jártak sikerrel. 2013. december 5-én a tiltakozások során később használt jármű eltérítésével vádolták meg és a kérelmezőt előzetes letartóztatásba helyezték. Az autóját és egyéb vagyonát lefoglalták. 2014. január 24-én Kadura úr amnesztiát kapott és szabadon bocsátották. Elrendelték a vizsgálatot az elnöklő bíró ellen. 2013. December 6 – án büntetőeljárást indítottak Szmaliy úr ellen verbális bántalmazás és bíróság megsértése miatt. Három nappal később, miközben a rendőrségen egy másik ügyfelet képviselt letartóztatták és állítólag megverték. Telefonját és egyéb tárgyait lefoglalták. A cellába való belépéskor számos sérülést találtak a testén. Kórházba szállították és visszavitték a cellájába. Csak 11.55-kor engedték, hogy ügyvédet hívjon. Többek között jogellenes letartóztatásra és őrizetbe vételre, valamint a rendőri bántalmazásra hivatkozó feljelentését 2013. december 10-én nyújtotta be. Azt állította, hogy nem megfelelő indokok alapján vették őrizetbe. Ekkor a testi traumáit a törvényszéki orvosi vizsgálat során feljegyezték. A Parlament „politikai fogolynak” nyilvánította, ezért az ellene folyó bűnügyi nyomozást megszűntették. Bántalmazása miatt nyomozás indult 2013. december 9-én. A nyomozás a vagyonának jogellenes lefoglalására is vonatkozott. Három gyanúsított ellen indított ügyeket bizonyíték hiányában megszüntették, de a vizsgálat folyamatban van.

Dubovtsev és társai

Ebben az ügyben összesen 14 kérelmező érintett. Dnipróban tartóztatták le őket 2014. január 26-án miután a tüntetők összecsaptak a rendőrséggel és a tituszkival. Tömeges rendzavarás gyanújával tartották őket fogva. A jelentkezőket később szabadon engedték, néhány esetben házi őrizetet rendeltek el. A vizsgálatokat végül bizonyítékok hiányában megszüntették. 11 kérelmező indított kártérítési eljárást. Néhány ügyben megítélték a kártérítést a jogellenes fogva tartás miatt, amelyeket fellebbezések során is jóváhagyott a bíróság. Az állam azonban nem fizette ki az összes kártérítést. A kérelmezők kérésére büntetőeljárást indítottak ügyészek, rendőrök és más, az ügyekben érintett tisztviselők, valamint két bíróval szemben. Az ügy az egyik bíró ellen folyamatban van, míg a másikat felfüggesztették. Fegyelmi eljárás volt a bírák ellen is, akik több törvényt és eljárást is megsértettek.

Vorontsov és társai

Valamennyi kérelmező jelen volt Harkovban, a Belügyminisztérium akadémiáján előtti Majdan tüntetésen, amelyekben Romankov úr is részt vett. A rendőrség törvényes rend megsértésének vádjával vették őrizetbe őket, majd pénzbírságot szabtak ki a szabálysértés miatt. A bírák bűnösnek találták őket, és azt is megállapították, hogy közülük néhányan trágár kifejezéseket skandáltak a rendőrökkel szemben, és Vorontsov úr beismerte bűnösségét. A kérelmezők amnesztiát kaptak és szabadon engedték őket. Több érintett rendőr ellen büntetőeljárás indult. Fegyelmi eljárás indult a bírák ellen az ügyekben és több törvénysértést is feltártak.

Az EJEB döntése

Az EJEB megismételte, hogy a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalma az egyik legalapvetőbb érték a demokratikus társadalomban. Hangsúlyozta azt is, hogy ítélkezési gyakorlata alapján a tagállamok kötelezettsége a hatékony hatósági vizsgálat az állami alkalmazottakkal szembeni, 3. cikket sértő, vitatható bánásmódra vonatkozó állításokkal kapcsolatban, még megváltozott biztonsági körülmények között is.

Az EJEB azt is megjegyezte, hogy sok időbe telt a kérelmezők bántalmazásról tett állításainak kivizsgálása. Vitathatatlan, hogy a rendőrség sok kérelmező ellen erőszakot alkalmazott. Az EJEB megállapította, hogy a bántalmazás nagy része a szándékos stratégia volt a hatóságok részéről. A bántalmazás okozta fájdalom és szenvedés, és három esetben súlyos és kegyetlen volt, ami kínzásnak minősül. Zagorovka úr ügyében az EJEB megállapította, hogy a rendőri kínzást követően a hatóságok nem reagáltak az ebből fakadó orvosi problémáknak megfelelően. Az állam sok esetben kudarcot vallott az állítólagos visszaélések megfelelő kivizsgálása során. Az EJEB megállapította, hogy nem sikerült hatékony vizsgálatot lefolytatni Verbytskyy úr testvérének elrablása, bántalmazása és halála, miatt különös tekintettel arra, hogy a hatóságok gyilkosságnak minősítették, és hogy megállapították az állam felelősségét. Az EJEB arra a következtetésre jutott, hogy az egyezmény 3. cikkét érdemben megsértették, valamint a 2. cikk anyagi és eljárási részér is megsértették Verbytskyy úr esetében

Az EJEB-nek meg kell állapítania, hogy a fogva tartáshoz a bűncselekmény alapos gyanúja fennált-e és ha igen, akkor a fogva tartás okai „elegendőek” és „relevánsak” voltak-e. Az EJEB megállapította, hogy a kormány sok esetben nem nyújtott be vallomásokat a letartóztatásokról. Sok esetben az ukrán bíróságok indoklása a rendőrségi indoklás kritika nélküli átvétele volt. Az EJEB megállapította, hogy a 3. cikk szerinti visszaélésekhez hasonlóan ezek az őrizetbe vételi utasítások is a stratégia részét képezték a hatóságok részéről. Lutsenko úr és Verbytskyy úr testvére esetében az EJEB megállapította, hogy valójában az állam égisze alatt tevékenykedő titushky rabolta el őket.

Összefoglalva, az EJEB megalapozottnak találta a legtöbb panaszt, miszerint a fogva tartás önkényes volt, és nem állapította meg az Egyezmény 5. cikkének (1) bekezdése megsértését. Kadura úr ügyében az EJEB megállapította, hogy az ügy folytatásának nincs megfelelő és elegendő indoka az 5. cikk 3. bekezdése és a 11. cikk megsértése miatt.

Az EJEB megismételte, hogy a gyülekezés szabadságának joga alapvető a demokráciákban. Az EJEB megállapította, hogy a majdani tüntetőkkel szemben alkalmazott túlzott és olykor brutális erőszak megzavarta a tüntetések kezdetben békés lebonyolítását, és hozzájárulhatott az erőszak fokozódásához. A rendőrség és a tüntetők összecsapásai egyre erőszakosabbá váltak és Kijev központjában általában jelentősen romlott a biztonsági helyzet. Az EJEB előtti eljárásban hivatkoztak a rendőrök elleni erőszakos eseményekre, egyénenként tüntetők néhány releváns esemény során nem voltak olyan információk, amelyek arra utalnának, hogy a tüntetők eredeti célja a békés obstrukció volt – megváltozott, de nem volt bizonyíték arra, hogy a tüntetéseken való részvételük során a kérelmezők szándékukban állt erőszakos cselekmények elkövetése, vagy bármilyen rendőrséggel szembeni ellenállás.

Az EJEB tehát úgy ítélte meg, hogy az érintett felperesek élvezik a 11. cikk védelmét, valamint, hogy a hatóságok beavatkozása aránytalan és indokolatlan volt a demokratikus társadalomban a legtöbbjük ellen indokolatlan erőszakot alkalmaztak. A tüntetők őrizetbe vétele és a tüntetések egyre erőszakosabbá válása potenciálisan visszatartja a tüntetőket és a közvéleményt a demokratikus tüntetéseken való részvételtől és általánosabban a nyílt politikai vitában való részvételtől.

Az EJEB megállapította, hogy megsértették Smaliy úr jogait, amikor lefoglalták a telefonját és iratait, mert nem volt megfelelő biztosítékok arra, hogy a hatóságok nem használják fel önkényesen a lefoglalt eszközökről megszerzett, ügyvédi titkot képező információkat.

Általános következtetések

Az EJEB több cikk megsértését is megállapította, illetve feltárta, hogy az ukrán hatóságok a mai napig nem végeztek független és hatékony vizsgálatot a rendfenntartó erők és magánbiztonsági cégek által elkövetett bűncselekmények kivizsgálására. Ezeknek az ítéletek a hatóságok részéről az volt a célja, hogy akadályozzák a tiltakozást, amely kezdetben békés volt, de a túlzott rendőri erőszak hozzájárult az erőszak eszkalálódásához.

(hudoc.echr.coe.int)

---