Az EUB-nak abban a kérdésben kellett döntést hoznia, hogy köti-e a polgári bíróság személyes adatok megsértésével kapcsolatos ítélete a NAIH határozatát felülvizsgáló közigazgatási bíróságot.
Az EUB megállapította, hogy ellentétes az uniós joggal, ha a tagállami jog semmilyen jogorvoslati lehetőséget nem biztosít az ENYH kibocsátásával vagy tartalmával szemben.
Az ügy középpontjában a magyar államhatárról szóló törvény által bevezetett “feltartóztatás és átkísérés” intézkedés áll, amely felhatalmazást nyújtott a rendőrség számára, hogy a Magyarország területén illegálisan tartózkodó külföldi állampolgárokat határozat nélkül a határkerítés külső oldalára (a szerb határra) szállítsa. Az eljárás során Magyarország megsértette a kollektív kiutasítás tilalmát, mivel egyedi határozat hiányában a kérelmezőt, magatartásától függetlenül, 11 társával együtt kitoloncolta anélkül, hogy valódi és hatékony módot biztosított volna számukra a Magyarországra való beutazásra, illetve a megfelelő jogorvoslatra.
Az Alkotmánybíróság alkotmányos követelményként állapította meg, hogy a közérdekű adatokra vonatkozó igénynek a hosszabb, 45 napos határidőn belüli teljesítése esetén az adatkezelőnek rögzítenie kell azokat az okokat, amelyek valószínűsítik, hogy az adatigénylésnek az információs önrendelkezési szabadságról szóló törvényben rögzített 15 napon belüli teljesítése a veszélyhelyzettel összefüggő közfeladatainak ellátását veszélyeztette volna. A döntéshez Handó Tünde, Horváth Attila, Salamon László és Szívós Mária csatoltak különvéleményt.
Az Alkotmánybíróság szerint a szabályozás csak akkor marad az alkotmányos értelmezési tartományban, ha az adatkezelő nem csupán általánosan hivatkozik a veszélyhelyzetre, hanem valóban valószínűsíti, hogy milyen közfeladatának ellátása került volna veszélybe.
A kérelmezők tranzitzónában való ellátása sértette a kínzás és embertelen bánásmód tilalmát és a szabadsághoz való jogot.
Sérthetik az uniós jogot a lengyel igazságszolgáltatási tanácsról szóló törvény módosításai, amelyek a legfelsőbb bírósági tisztségekre pályázók kinevezését érintik – foglalt állást kedden közzétett ítéletében az Európai Unió luxemburgi székhelyű bírósága, de hozzátette, hogy a jogsértés tényleges fennállásáról a lengyel bíróságoknak kell dönteniük.
Az EJEB több cikk megsértését is megállapította, illetve feltárta, hogy az ukrán hatóságok a mai napig nem végeztek független és hatékony vizsgálatot a rendfenntartó erők és magánbiztonsági cégek által elkövetett bűncselekmények kivizsgálására.
Az EUB megállapította, hogy a bűncselekményben részt nem vevő jóhiszemű harmadik személlyel szemben nem alkalmazható elkobzás.
Az EJEE nem vagyoni kártérítés fizetésére kötelezte Németországot, mert megsértette a az embertelen bánásmód tilalmát és a kérelmező hatékony jogorvoslathoz való jogát.
