Uniós ítélet a napelemgyártás és -forgalmazás „rejtélyes” kérdéseiről

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A szerző az uniós bíróság ítéletét ismerteti, mely a Renesola Ltd. és az Egyesült Királyság adó- és vámhatósága közötti jogvita részeként[1] született, érintve az EU vonatkozó végrehajtási rendeletének érvényességét is.

Az alábbiakban ismertetett ügyben az Egyesült Királyság másodfokú bíróságának adóügyi és kancelláriai tanácsa (Upper Tribunal Tax and Chancery Chamber) fordult előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel az Európai Unió Bíróságához (EUB, Luxembourg) a Renesola UK Ltd. (Renesola) és az ellenérdekű félként eljáró Egyesült Királyság adó- és vámhatósága (Commissioners for Her Majesty’s Revenue and Customs – Vámhatóság) közötti jogvitában. Utóbbi lényege, hogy az eljárás felperesére az alperes az Egyesült Királyságba behozott napelemmodulokra dömpingellenes és kiegyenlítő vámokat vetett ki. Nem mellesleg pedig érintette az EU Bizottsága egyik, vonatkozó végrehajtási rendeletének érvényességét is.

I. Bevezetés

I.1 A jelen ügy sajátosságát adja, hogy a másodfokú bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelmet az Egyesült Királyság Európai Unióból történő kilépéséről szóló megállapodás 86. cikkének (2) bekezdése alapján terjesztette elő.  Ezt és az e cikk (1) bekezdésében szereplő rendelkezést átültették az Egyesült Királyság jogába[2], így ott közvetlen hatállyal rendelkezik. A jogszabály értelmében az EUB által hozott ítéletek és végzések teljes egészében kötelező erővel bírnak az Egyesült Királyságban, valamint általában az országra nézve.

Ahhoz azonban, hogy az eljáró bíróság a jelen ügyben határozatot hozhasson, az Európai Unió két intézménye jogi aktusainak érvényességével és értelmezésével kapcsolatosan felmerült kérdések megválaszolására volt szükség. Ennek érdekében a másodfokú bíróság adóügyi és kancelláriai tanácsa célszerűnek látta az előzetes döntéshozatali eljárás elindítását.

Az Európai Bizottság 2013. június 4-én elfogadta az 513/2013 rendeletet, amellyel ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium-fotovillamos modulok és alapvető részeik – az elemek és lemezek – behozatalára. Ezután 2013. december 2-án az Európai Unió Tanácsa elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium-fotovillamos modulok és alapvető részeik behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetéséről szóló 1238/2013[3] és a 1239/2013 végrehajtási rendeleteket[4].

(Figyelemmel arra, hogy az ítélet magyar nyelvű fordítása konzekvensen a fotovillamos megnevezést használja, így azt a jelen tanulmányban a szerző is alkalmazza. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a napelemes rendszerekhez használt napelemtáblák esetében a fotovoltaikus megjelölés az elterjedtebb fogalom – a szerk.)

I.2 Általános érvényű megállapítás, hogy az uniós jog végrehajtásáért elsődlegesen a tagországok felelősek. Bizonyos területeken azonban, ahol egységes végrehajtási feltételekre van szükség, a Bizottság – vagy kivételes esetben a Tanács – végrehajtási aktust fogad el. A Bizottságnak azonban ezelőtt még – az esetek túlnyomó részében – konzultálnia kell az erre a célra létrehozott szakbizottsággal, amelyben mindegyik EU-ország képviselteti magát. E szakbizottságon keresztül tudják felügyelni az uniós államok a végrehajtási aktus elfogadásának folyamatát. A Bizottság minőségi jogalkotási programjának keretében azelőtt, hogy az illetékes komitológiai testület (bizottság) szavazna a szövegtervezet elfogadásáról vagy elutasításáról, az uniós polgárok és az érdekelt szervezetek négy héten keresztül véleményt nyilváníthatnak a végrehajtásiaktus-tervezetekről. Ez alól vannak kivételek, például sürgősségi helyzetben vagy ha a Bizottság már korábban konzultációra bocsátotta a jogszabálytervezetet.

A beérkezett visszajelzésekről a Bizottság áttekintést ad a komitológiai bizottságnak, és az ennek eredményeképpen folytatott megbeszélést feljegyzik az összefoglaló jegyzőkönyvben. A komitológia tehát azokat az eljárásokat jelenti, amelyek lehetővé teszik, hogy az EU országai szakbizottságokon keresztül felügyeljék, az Európai Bizottság miként fogadja el a végrehajtási aktusokat.

A tárgyi ügyben hivatkozott végrehajtási rendeletekkel és az azok elfogadásához vezető vagy kapcsolódó eljárások keretében hozott különböző jogi aktusokkal szemben már több, megsemmisítés iránti keresetet nyújtottak be, amelyek közül többnek is alapjául szolgált a Törvényszék ítéleteinek, illetve végzéseinek, fellebbezéseknek, valamint a EUB ítéleteinek és végzéseinek[5].

Luxembourg szerint e végrehajtási rendeletek elfogadásával az uniós jogalkotó „egységet vagy csomagot” alkotó kereskedelempolitikai védintézkedéseket vezetett be, amelyek a napelemekre és napelemmodulokra vonatkozó kínai dömping uniós gazdasági ágazatra gyakorolt káros hatásának elhárítására vonatkozó közös cél elérésére irányulnak.

A Bizottság a 2013. december 17-én elfogadott 1357/2013 végrehajtási rendelettel[6] – melynek célja ama napelemek, -modulok és -panelek eredetének pontosítása, amelyek előállításában több harmadik ország is részt vesz – kiegészítette ezt az „egységet vagy csomagot”. E végrehajtási rendelet alkalmazása többek között azzal a következménnyel járt, hogy a Kínában gyártott napelemekből, Kínától eltérő harmadik országban előállított napelemmodulokat és -paneleket az 1238/2013-as, valamint az 1239/2013 végrehajtási rendelettel bevezetett dömpingellenes és kiegyenlítő vámok hatálya alá vonták.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló (1992. október 12-ei) 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó 2454/93/EGK rendeletet módosító 2013. december 17-ei 1357/2013/EU bizottsági végrehajtási rendelet érvényességére, valamint a 2700/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló tanácsi rendelet 24. cikkének értelmezésére vonatkozott.

A Közösségi Vámkódex 24. cikke szerint:

„Azokat az árukat, amelyeknek az előállításában egynél több ország vett részt, úgy kell tekinteni, hogy abból az országból származnak, amelyben az utolsó lényeges, gazdaságilag indokolt feldolgozáson vagy megmunkáláson mentek keresztül az ehhez felszerelt vállalkozás területén, és új termék létrehozását eredményezték vagy az előállítás fontos szakaszát képezték.”

II. A tényállás

A londoni székhelyű Renesola UK Limited napelemes és fotovoltaikus berendezések értékesítése céljából Indiából származó napelemmodulokat importált az Egyesült Királyságba, ahol e napelemmodulokat olyan napelemek összeszerelésével állították elő, amelyek Kínában készültek.

A 2454/93 rendelet 11. mellékletének az 1357/2013 végrehajtási utasításból eredő változata alapján 2016. december 28-án elfogadott határozatával az adó- és vámhatóság megállapította, hogy a Renesola által az Egyesült Királyságba behozott napelemmodulok Kínából származnak, és hogy ezért azok behozatala az 1238/2013 és az 1239/2013 végrehajtási rendeletnek megfelelően dömpingellenes és kiegyenlítő vámok beszedését vonja maga után.

E határozattal szemben a Renesola keresetet nyújtott be az egyesült királyságbeli elsőfokú bíróság adójogi tanácsához (First-tier Tribunal Tax Chamber), melynek alátámasztása érdekében arra hivatkozott, hogy az általa az Egyesült Királyságba behozotthoz hasonló napelemmodulok esetében az 1357/2013 végrehajtási rendelet alkalmazása helytelen, ahogy e modulok Kínából származó termékeknek minősítése is. E napelemeket ugyanis a Közösségi Vámkódex 24. cikkének helyes értelmezése és alkalmazása alapján Indiából származó termékeknek kell tekinteni.

Az eljáró bíróság a 2018. november 5-ei ítéletével a keresetet megalapozatlanság miatt elutasította. Ezután az ítélettel szemben a Renesola fellebbezett a végül Luxembourghoz forduló másodfokú bíróság adóügyi és kancelláriai tanácsánál.

E bíróság a 2020. március 4-ei ítéletében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értékelte azokat a bizonyítékokat, amelyeket a Renesola az általa az Egyesült Királyságba behozott napelemek származásának megállapítása érdekében előterjesztett. Nyilvánvalóvá tette, hogy e moduloknak a Kínában gyártott napelemekből való, Indiában történő összeszerelését nem az azokat alkotó napelemek pusztán formai változásának kell tekinteni, hanem olyan, műszaki szempontból összetett és kényes folyamatnak, amely különösen a villamosenergia-termelési kapacitás, az ellenállóképesség (a külső levegővel, az éghajlati változásokkal és a sugárzással szemben), valamint az élettartam szempontjából sajátos tulajdonságokkal rendelkező termékek előállítását teszi lehetővé.

A másodfokú bíróság adóügyi és kancelláriai tanácsa ebből azt a következtetést vonta le, hogy a Renesola által az Egyesült Királyságba behozott napelemmodulokat a Közösségi Vámkódex 24. cikke értelmében – annak közvetlen alkalmazhatósága esetén – Indiából, nem pedig Kínából származó termékeknek kell minősíteni. Erre tekintettel az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában arra az álláspontra helyezkedett, hogy e jogvita kimenetele attól a kérdéstől függ, miszerint a Közösségi Vámkódex 24. cikkére tekintettel érvényes-e az 1357/2013 végrehajtási rendelet – figyelemmel arra a mérlegelési mozgástérre, amelyet az EUB a Bizottság számára elismert annak érdekében, hogy eseti alapon határozza meg az e cikkben szereplő absztrakt szempontokat –, ha e cikk az előtte folyamatban lévő jogvitára közvetlenül alkalmazandó.

E körülményekre tekintettel fellebbviteli bíróság adóügyi és kancelláriai tanácsa az eljárását felfüggesztette, és kérdéseivel az EUB-hoz fordult.

III. A felek álláspontja

A Renesola álláspontja szerint a másodfokú bíróság az általa előadott okokból helyesen állapította meg, hogy a Vámkódex 24. cikkének alkalmazása esetén a napelemmodulok gyártási eljárása a származás szempontjából meghatározó.

A vámhivatal álláspontjával szemben rámutatott arra, a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján egyértelműen arra a következtetésre jutott, hogy „a napelemmodulok gyártási eljárása révén biztosított »fokozott tartósság« jelentősebb a Zentrag-ügyben[7] meghatározottnál; eszerint „ az áruk származásának meghatározására vonatkozó rendelkezés körében a 802/68 rendelet szerint[8], az említett utolsó megmunkálás vagy feldolgozás csak akkor „lényeges”, ha a keletkező termék különleges tulajdonságokkal és olyan sajátos jelleggel rendelkezik, amelyekkel ez a termék a kezelés vagy feldolgozás előtt nem rendelkezett. Ezen kívül minőségi szempontból is eltér attól, mivel lehetővé teszi, hogy a napelemek betöltsék a kívánt funkciót, vagyis, hogy kültéri környezetben, napfényből stabil és fenntartható villamos energiát állítsanak elő”. Mindemellett „a napelemmodulok gyártása nem pusztán formai változást eredményez: a napelemmodulok olyan tulajdonságokkal és összetétellel rendelkeznek, amelyekkel az egyes napelemek nem rendelkeztek”.

A Renesola e következtetései az általa felhozott és a másik fél által nem vitatott bizonyítékokon alapultak. Álláspontja szerint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre – vagyis, hogy a vitatott rendelet érvénytelensége esetén a származás szempontjából meghatározó-e a napelemmodulok gyártási szakasza – „igenlő” választ kell adni.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első – a vitatott rendelet érvényességével kapcsolatos – kérdést illetően a másodfokú bíróság által megállapított tényállás alapján a Bizottság nem határozhat meg eltérő származási szabályt. A Bizottság „24. cikkben szereplő elvont fogalmak konkrét munkavégzési vagy feldolgozási műveletekkel összefüggő meghatározására vonatkozó hatásköre nem terjed ki a 24. cikkel ellentétes származási szabályok előírására[9]. E hatáskör kizárólag akkor áll fenn, ha a szóban forgó meghatározást „egyrészt a jogbiztonság igénye, másrészt pedig a többféle gazdasági körülmény esetén történő meghatározással kapcsolatos problémák indokolják”[10].

A vitatott rendelet (5) preambulumbekezdése szerint a napelemmodul gyártása „főbb lépés”. A felek azonban egyetértettek abban, hogy a napelemmodul gyártásának szakasza az „utolsó” szakasz.

A vitatott rendelet angol nyelvi változatából kitűnik, hogy az (5) preambulumbekezdés pusztán „főbb” lépésekre utal, és nem azt akarja rögzíteni, hogy a 24. cikk szerinti utolsó lényeges átalakítás jogi tesztje teljesül a napelemmodulok gyártási szakaszában. Az elsőfokú bíróság rendelkezésére álló bizonyíték szerint azonban a napelemmodulok gyártásában nem történt olyan változás, amely „többféle gazdasági körülménynek” minősülne, és a vámhivatal sem akart az ennek ellenkezőjére utalni minőségi jellemzőkkel.

A villamos energiát a napelemek képesek napfényből előállítani, és ezzel a képességgel már a napelemmodulba történő beszerelésük előtt is rendelkeznek. A hozzáadott-érték – mint kiegészítő feltétel – nem alkalmazható, mivel a származást ezek a műszaki feltételek határozzák meg.

A Renesola a teljesítmény központi kérdését illetően a másodfokú bíróság előtti eljárásban nem vitatta, hogy a napelem a napelemmodul egyetlen olyan alkotóeleme, amely azzal a minőségi jellemzővel rendelkezik, hogy a napfényből villamos energiát képes előállítani, és amellyel már a -modulokba történő beszerelésüket megelőzően is rendelkeznek. A minőségi jellemzőt és felhasználást a villamos energiának napfényből történő, a napelem fotovoltaikus rendszerbe történő beépítése utáni, előállítása képezi.

Luxembourg már egy korábbi ítéletében megállapította, hogy a Bizottság mérlegelési mozgástérrel rendelkezik[11].  A vámhivatal további érvei szerint a vitatott rendelet e mérlegelési mozgástér keretén belül van, amely a jogbiztonságot – a 12. pont c) alpontjában és a 24. pontban említett 3 százalékos hatékonyság-növekedéssel kapcsolatos megállapításaihoz hasonlóan, a technológiai fejlődésből eredően idővel felmerülő, többféle gazdasági körülményből adódó problémák kezelését – célozta.

Emellett azzal érvelt: nem releváns az, hogy a napelemek más, nem villamosenergia-előállítást szolgáló termékben, például sugárzásmérőben, fényérzékelős kapcsolóban vagy önvezérlő eszközben is felhasználhatók, megítélése szerint a napelemek -modulokban betöltött szerepét kell megvizsgálni.

IV. Az eset értékelése

Első kérdésével az angol bíróság arra várt választ, hogy a Közösségi Vámkódex 24. cikkére tekintettel érvénytelen-e az 1357/2013 végrehajtási rendelet, amennyiben előírja, hogy azokat a napelemmodulokat, amelyek előállításában több ország működött közre, abból az országból származónak kell tekinteni, amelyből az azokat alkotó napelemek származnak. A vámkódex 24 cikke ugyanis kimondja: „Azokat az árukat, amelyeknek az előállításában egynél több ország vett részt, úgy kell tekinteni, hogy abból az országból származnak, amelyben az utolsó lényeges, gazdaságilag indokolt feldolgozáson vagy megmunkáláson mentek keresztül az ehhez felszerelt vállalkozás területén, és új termék létrehozását eredményezték vagy az előállítás fontos szakaszát képezték”. –

A már többször hivatkozott 1357/2013 végrehajtási rendelet módosította a 2454/93 rendelet 11. mellékletét, amely ama termékek listáját állapította meg, amelyek feldolgozását vagy megmunkálását úgy kell tekinteni, mint amely a Közösségi Vámkódex 24. cikke értelmében azok származását megalapozza. E mellékletbe a módosító végrehajtási rendelet új termékeket foglalt bele, nevezetesen a napelemeket, a -modulokat és a -paneleket, a napelemmodulokat és napelempaneleket illetően pedig pontosította, hogy azokat abból az országból származónak kell tekinteni, amelyből az azokat alkotó napelemek származnak.

Annak igazolása érdekében, hogy a napelemek eredete megalapozza az e napelemekből gyártott -modulok és -panelek eredetét, a Bizottság kimondta[12]: a szilíciumlemezek napelemekké történő feldolgozása a -modulok és -panelek előállításának „legfontosabb szakasza”, mivel olyan termékek előállítását teszi lehetővé, amelyek „jövőbeni felhasználása véglegesen [meghatározásra kerül]” és amely „sajátos tulajdonságokkal” rendelkezik, ily módon e szakaszt a Közösségi Vámkódex 24. cikke értelmében vett utolsó lényeges feldolgozásnak kell tekinteni.

A Bizottság eme értékeléssel és a tények e jogi minősítésével hallgatólagosan, de szükségszerűen úgy vélte, hogy a napelemmodulok és a -panelek előállítási folyamatának két másik – a szilíciumlemezek előállításából álló korábbi szakasz és a napelemeknek a -modullá vagy -panellé való összeállításából álló későbbi – szakasza nem minősül e termékek utolsó jelentős átalakításának.

A kérdést előterjesztő bíróság Luxembourgtól az 1357/2013 végrehajtási rendelet rendelkező része alapjául szolgáló indokok érvényességének a felülvizsgálatát kérte, amit a jogi aktus jellegének és tárgyának figyelembevételével kell elvégeznie, és amelynek jogalapját a Közösségi Vámkódex 247. cikke képezte.

Luxembourg állandó ítélkezési gyakorlatából e tekintetben az következik, hogy a Közösségi Vámkódex 247a. cikkével összefüggésben értelmezett 247. cikke felhatalmazza a Bizottságot valamennyi, a végrehajtásához szükséges vagy célszerű intézkedés meghozatalára[13], és különösen az olyan végrehajtási aktusok elfogadására, amelyek annak meghatározására szolgálnak, hogy a 24. cikkében rögzített absztrakt szempontokat hogyan kell konkrét helyzetekben értelmezni és alkalmazni[14].

Az EUB megállapítása szerint e hatáskör azonban csak bizonyos követelmények tiszteletben tartása mellett gyakorolható. A végrehajtási jogi aktust ugyanis – amelynek elfogadására a Bizottságot felhatalmazták – a jogbiztonság, valamint az uniós vámszabályozás egységes alkalmazásának biztosítására irányulóhoz hasonló céloknak kell igazolniuk[15]. Ennek célja pedig a Közösségi Vámkódex 24. cikke valamely konkrét helyzetben való értelmezésének és alkalmazásának pontosítása. Megalapozottságának bírósági felülvizsgálata egyrészt annak ellenőrzéséből áll, hogy a Bizottság e jogi aktus elfogadása során nem alkalmazta-e tévesen az említett cikknek a konkrét helyzetre vonatkozó értelmezése és az e helyzetre való alkalmazása során a vonatkozó jogot, így például olyan szempontok kizárásával, amelyektől az említett cikk az áruk származásának meghatározását teszi függővé [16].

Miként az 1357/2013 végrehajtási rendelet (1), (3) és (4) preambulumbekezdéséből kitűnik, e jogszabály célja annak pontosítása, hogy a Közösségi Vámkódex 24. cikkében a termékek származásának meghatározása céljából előírt szempontokat milyen módon kell alkalmazni a Kínából származó napelemmodulokra és -panelekre, valamint az ezek egyik alapvető részére, a napelemekre annak érdekében, hogy biztosítsák az unió által bevezetett dömpingellenes és kiegyenlítő vámok helyes és egységes alkalmazását.

A Bizottságra hárul annak feladata, hogy a Közösségi Vámkódex rendelkezéseinek – különösen a származási szabályok végrehajtásához szükséges intézkedések elfogadására vonatkozó mérlegelési mozgástere keretében – olyan általános rendelkezéseket hozzon, amelyek a jogbiztonság érdekében tartósan figyelembe veszik az ipari ágazat egészének helyzetét, és amelyeket ezután nem befolyásolhat az ágazatba tartozó egyik vagy másik vállalkozás adott időpontban fennálló egyedi helyzete. Emellett figyelembe veszi az összeszerelés fogalmába tartozó műveletek érintett ipari ágazatbeli sokféleségét. Semmiképpen sem lehet azonban a különálló alkatrészek összeszerelési műveleteiből arra következtetni, hogy ez az eljárás minden gyártó esetében azonos, és hogy az összeszerelés fogalmába tartozó műveletek az érintett ipari ágazatban ne lennének sokfélék.

Ebben az összefüggésben a vámszabályok egységes alkalmazásának a követelménye a közösség egész vámterületén azt jelenti, hogy az utolsó lényeges feldolgozás vagy megmunkálás elvont fogalmát – amelyre az összes áru tekintetében a Közösségi Vámkódex 24. cikke utal, sajátos termékek szempontjából – különös rendelkezésekkel kell pontosítani, amelyek figyelembe tudják venni, hogy az ilyen készülékek gyártási eljárásai különbözőek. Így nem valósít meg téves jogalkalmazást az olyan egyértelmű és objektív kritériumra való hivatkozás, amely lehetővé teszi annak kifejezését, hogy e bonyolult összetételű árufajta tekintetében miből is áll a származását megalapozó lényeges feldolgozás.

Az ilyen célkitűzés az EUB ítélkezési gyakorlatának megfelelően alkalmas arra, hogy e kifogásolt jogi aktus elfogadását igazolja [17].

Luxembourg megállapítása szerint a végrehajtási jogi aktust úgy kell indokolni, hogy az uniós bíróságoknak lehetőségük legyen közvetlen kereset keretében felülvizsgálni annak jogszerűségét, vagy előzetes döntéshozatalra utalás keretében megállapíthassák annak érvényességét – feltéve, hogy e kérdéssel e bíróságokhoz fordulnak[18].

A Bizottság a napelemmodulok és -panelek származásának általa elvégzett meghatározását azzal indokolta, hogy ténybeli szempontból a szilíciumlemezek napelemekké történő feldolgozását a -modulok és -panelek előállítási folyamata „legfontosabb szakaszának” kell tekinteni, mivel ebben a szakaszban határozzák meg az e termékek alapvető részeit képező napelemek „jövőbeni felhasználását”, valamint „sajátos tulajdonságait”. Ezért a Bizottság a tények eme értékeléséből azt a következtetést vonta le, hogy jogi szempontból az említett szakaszt a Közösségi Vámkódex 24. cikke értelmében vett utolsó lényeges feldolgozásnak kell minősíteni[19].

Ezek az indokok Luxembourg szerint a Bizottság érvelését jogilag megkövetelt módon igazolják. Egyrészt lehetővé teszik az 1357/2013 végrehajtási rendelettel érintett termékeket gyártó vagy azokat az EU-ba importáló gazdasági szereplők számára, hogy megértsék eme érvelés terjedelmét, és vitassák annak ténybeli és jogi megalapozottságát – amint azt a Renesola mind a tényállás szerinti jogvita keretében, mind pedig az EUB-hoz benyújtott írásbeli észrevételeiben tette –, másrészt lehetővé teszik az EUB számára e jogi aktus érvényességének értékelését.

A napelemmodulok és -panelek származását minden esetben ama meghatározó szempont függvényében kell megállapítani, amelynek az érintett áruk „utolsó lényeges feldolgozása vagy megmunkálása” minősül[20]. Az EUB ítélkezési gyakorlatából következően e kifejezést úgy kell érteni, mint amely a gyártási folyamat ama szakaszára utal, amelynek során eme áruk jövőbeni felhasználását meghatározzák, továbbá azok olyan sajátos tulajdonságokra és összetételre tesznek szert, amelyekkel korábban nem rendelkeztek[21], és amelyek tekintetében a későbbiekben nem terveznek jelentős minőségi változtatásokat[22].

Az 1357/2013 rendelethez hasonló végrehajtási jogi aktus megalapozottságának bírósági felülvizsgálata annak megállapítására irányul, hogy minden téves jogalkalmazástól függetlenül a Bizottság – amely számára az EUB a Közösségi Vámkódex 24. cikkének végrehajtása keretében annak végrehajtásakor mérlegelési mozgásteret ismer el[23] –, figyelemmel az érintett konkrét helyzetre vonatkozó körülményekre, nyilvánvaló értékelési hibát követett el[24].

Mivel pedig a napelemmodulok és -panelek előállítási folyamatának, valamint az abban foglalt különböző szakaszok egymáshoz viszonyított jelentőségének eme átfogó értékelése – Luxembourg hivatkozott ítélkezési gyakorlata alapján – nem tűnik nyilvánvalóan tévesnek. Ugyanis az a két elem, amelyen ez az átfogó értékelés alapul (nevezetesen a napenergia kinyerésére, majd annak elektromos árammá való alakítására vonatkozó képesség), úgy tekinthető, mint amely egyrészt a napelemek, -modulok és -panelek alapvető tulajdonságait képezi, másrészt pedig mint amely meghatározza e különböző termékkategóriák rendeltetését. Ezen kívül e két egymással összefüggésben értelmezett tényező alapján megállapítható, hogy a szilíciumlemezek napelemekké történő feldolgozása egyszerre bír alapvető, illetve azoknál a változtatásoknál nagyobb jelentőséggel, amelyeket az említett termelési folyamat későbbi szakaszában végeznek, melynek során többé-kevésbé jelentős számú napelemet -modulokká vagy -panelekké állítanak össze[25].

E megfontolások összességére tekintettel a luxembourgi taláros testület válasza szerint az előterjesztett kérdés vizsgálata nem állapított meg egyetlen olyan körülményt sem, amely befolyásolja az 1357/2013 végrehajtási rendelet érvényességét[26].

Az első kérdésre adott válaszára figyelemmel a második kérdést – melyet csak arra az esetre terjesztettek elő, ha az EUB az 1357/2013 végrehajtási rendeletet érvénytelenné nyilvánította volna – nem kellett megválaszolnia.

V. Az EUB ítélete

Luxembourg szerint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés vizsgálata során nem merült fel olyan körülmény, amely a Közösségi Vámkódexet létrehozó 2913/92/EGK-tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó 2454/93/EGK-rendelet módosításáról szóló, 2013. december 17-ei 1357/2013/EU-bizottsági végrehajtási rendelet érvényességét érintené.

Lábjegyzetek:

[1] A 2021. május 20-ai Renesola UK Ltd. és a Commissioners for Her Majesty’s Revenue and Customs-ítélet, C‑209/20. sz. ECLI:EU:C:2021:400 (Ítélet)

[2]  Az Európai Unióból történő kilépésről szóló megállapodásról szóló 2020. évi törvény (European Union Withdrawal Agreement, Act 2020 ) által módosított, az Európai Unióból történő kilépésről szóló 2018-as törvény, 1A. és 7 A. cikke

[3] A Tanács 1238/2013/EU végrehajtási rendelete (2013. december 2.) a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium-fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek) behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről

[4] A Tanács 1239/2013/EU végrehajtási rendelete (2013. december 2.) a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek) behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetéséről

[5] A 2019. március 27‑ei Canadian Solar Emea és társai kontra Tanács-ítélet, C‑236/17 P, EU:C:2019:258, 64. pont

[6] A Bizottság 1357/2013/EU végrehajtási rendelete (2013. december 17.) a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK-tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK-rendelet módosításáról. 2016. április 30-áig volt hatályos, közvetve hatályon kívül helyezte a Bizottság (EU) 2016/481 végrehajtási rendelete (2016. április 1. – a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről) 2016. május 1-jétől kezdődően

[7] Az 1984. február 23-ai Zentralgenossenschaft des Fleischergewerbes eG (Zentrag) kontra Hauptzollamt Bochum-ítélet [Áruk eredete] 93/83. EU:C:1984:78,13. pont

[8]  A Tanács 802/68/EGK-rendelete (1968. június 27.) az áruk származása fogalmának közös meghatározásáról. Már nem hatályos

[9] Söhl&Söhlke-ítélet, C-48/98.sz.ügy,EU:C:1999:548, 36.pont

[10] Az 1983. március 23‑ai Cousin-ítélet, 162/82.sz.ügy, EU:C:1983:93, 17.pont

[11] Cousin-ítélet, 17. pont

[12] 1357/2013 végrehajtási rendelet (6) és (7) preambulumbekezdése

[13] A 2017. október 12‑ei X.-ítélet, C‑661/15, EU:C:2017:753, 44. és 45. pont

[14]  Cousin-ítélet, 17. pont; 2007. december 13‑ai Asda Stores-ítélet, C‑372/06, EU:C:2007:787, 35. pont

[15] A 2007. március 8‑ai Thomson és Vestel France-ítélet, C‑447/05 és C‑448/05, EU:C:2007:151, 36. és 39. pont; Asda Stores ítélet, 45. és 48. pont

[16] Cousin-ítélet, 15. pont

[17] Asda Stores-ítélet, 45. és 48. pont

[18] Cousin-ítélet, 20. és 21. pont; Asda Stores-ítélet, 44. pont

[19] Ítélet 43. pont

[20] Brother-ítélet, 15. pont; a 2010. február 11‑ei Hoesch Metals and Alloys-ítélet, C‑373/08, EU:C:2010:68, 38. pont

[21] Az 1977. január 26‑ai Gesellschaft für Überseehandel-ítélet, 49/76, EU:C:1977:9, 6. pont; Hoesch Metals-ítélet, 46. pont

[22] Hoesch Metals-ítélet, 47. pont

[23] Cousin-ítélet, 17. pont; X.-ítélet, 45. pont

[24] Thomson-ítélet, 45. pont

[25] Ítélet 49. pont

[26] Ítélet 52. pont

---