Uniós ítélet a tachográf-szabálysértések többes büntetéséről


A menetíró készülék használatával kapcsolatos egy- vagy többrendbeli jogsértés kérdésében hozott ítéletet az Európai Bírósága a Prefettura Ufficio territoriale del governo di Firenze kontra M. I. és T. B. általi, egyesített ügyekben[1].

Bevezetés

A firenzei kormányhivatal, továbbá a prefektúra – a Prefettura Ufficio territoriale del governo di Firenze – és két közúti járművezető, M. I., valamint T. B. ügyeiben az olasz semmítőszék, a Corte suprema di cassazione az Európai Unió Bíróságához (EUB) fordult előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel két határozatával kapcsolatban.

E kérelmek tárgyát a vezetési és a pihenőidő betartására vonatkozó szabályozás megsértése miatt az említett két járművezetővel szemben kiszabott több közigazgatási szankció tárgyában folyamatban lévő két jogvita képezte. Az ügy jelentőségét mutatja, hogy a felülvizsgálatot kérelmező hatóság szerint „a jelen jogvita azonos azzal a több ezer jogvitával, amely az egész országban az érdemi bíróságok előtt jelenleg folyamatban van”; az e kérdésben egymással erőteljesen ellentétes megközelítések előadását követően azt is kérte, hogy a jogvitát jogértelmezési határozattal bírálják el[2].

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett azonos kérdések alapvetően a 3821/85/ EGK rendelet[3] értelmezésére irányultak. „A jármű vezetőjére vonatkozó különös tényállás tekintetében értelmezhető-e úgy e rendelet 15. cikkének (7) bekezdése, hogy olyan szabályról van szó, amely egyetlen egységes magatartásról rendelkezik, aminek következtében egyetlen jogsértés elkövetéséről és egyetlen szankció kiszabásáról van szó, vagy: az az anyagi halmazat alkalmazásával annyi jogsértés megállapítását és annyi szankció kiszabását teheti lehetővé, amennyi ama napok száma, amelyek vonatkozásában az előírt időszakon – az adott napon és az azt megelőző 28 napon – belül nem mutatták be a menetíró készülék adatrögzítő lapjait?”

Bár a jelen ügyben – tekintettel a kérdéses tényállások megvalósulásának időpontjára – az előterjesztő bíróság által hivatkozott 3821/85EGK rendelet és az 561/2006/EK/ rendelet[4] előírásait kell figyelembe venni, a jelenleg hatályos EU-szabályt – a 3821/85 rendelet főbb rendelkezéseit módosító egyértelműsítő, egyszerűsítő és átszerkesztő – az Európai Parlament és a Tanács 165/2014/EU rendelete[5] jelenti. A hatályos hazai jogszabály a 75/2016. (XII. 29.) NFM rendelet a menetíró készülékről.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek a 3821/85 rendelet 15. cikkének (7) bekezdését és az 561/2006 rendelet 19. cikkének értelmezésére vonatkoztak.

A 3821/85/ EGK rendelet 15. cikkének (7) bekezdése szerint:

(7) a) Ha a járművezető menetíró készülékkel felszerelt járművet vezet az I. mellékletnek megfelelően, a járművezetőnek az ellenőrzést végző hatósági személy kérésére a következőket be kell tudnia mutatnia:

i. az adott héten és az azt megelőző 15 napon a járművezető által használt adatrögzítő lapok;

ii. járművezetői kártya, ha van ilyen a birtokában, és

iii. bármely kézi feljegyzést és kinyomatot, amelyet az adott héten és az azt megelőző 15 napon készítettek e rendeletnek és az 561/2006/EK rendeletnek megfelelően. 2008. január 1. után azonban az i. és iii. pontokban megadott időszakok az adott napot és az azt megelőző 28 napot fedik.

b) Ha a járművezető az IB. mellékletének megfelelő adatrögzítő berendezéssel felszerelt járművet vezet, a járművezetőnek be kell tudnia mutatni az ellenőrzést végző személy kérésére a következőket:

i. a nevére szóló járművezetői kártyáját;

ii. bármely kézi feljegyzést és kinyomatot, melyet az adott héten és azt megelőző 15 napon készítettek e rendeletnek és az 561/2006/EK rendeletnek megfelelően, és

iii. az adatrögzítő lapokat az előző albekezdésben megadott olyan időszakra vonatkozóan, melyek során az I. mellékletnek megfelelő adatrögzítő berendezéssel felszerelt járművet vezetett.

Ugyanakkor 2008. január 1. után az ii. pontban megadott időszakok az adott napot és az azt megelőző 28 napot fedik.

c) Az arra felhatalmazott ellenőrzést végző személy az adatrögzítő lapok, az adatrögzítő berendezés vagy a járművezetői kártya által rögzített, kijelzett vagy kinyomtatott adatok elemzésével ellenőrizheti az 561/2006/EK rendeletnek való megfelelést, illetve ha ezek nem állnak rendelkezésre, bármely más olyan dokumentum ellenőrzésével, mely egy előírás be nem tartását bizonyítja, mint például a 16. cikk (2) és (3) bekezdésében megadottak.

Az 561/2006/EK rendelet 19. cikkének előírásai szerint:

(1) A tagállamoknak az e rendelettel és a 3821/85/EGK rendelettel kapcsolatos jogsértésekre vonatkozó szankciókra előírt szabályokat kell lefektetniük, és meg kell tenniük minden olyan intézkedést mely azok végrehajtásához szükséges. Az említett szankcióknak hatékonyaknak, arányosnak, visszatartónak és diszkriminációmentesnek kell lenniük. E rendelet és a 3821/85/EGK rendelet semmilyen megszegése nem vonhat maga után több mint egy szankciót vagy eljárást. A tagállamoknak értesíteniük kell a Bizottságot ezekről az intézkedésekről és a szankciókra vonatkozó szabályokról legkésőbb a 29. cikk második albekezdésében meghatározott időpontig. A Bizottság ennek megfelelően tájékoztatja a tagállamokat.

(2) A tagállamok lehetővé teszik az illetékes hatóságok számára, hogy azok szankciókkal sújtsanak egy vállalkozást és/vagy a járművezetőt e rendelet saját területükön észlelt olyan megszegéséért, amely miatt korábban nem szabtak ki szankciót, abban az esetben is, ha a jogsértést egy másik tagállam vagy egy harmadik ország területén követték el.

Kivételes esetben, olyan jogsértés észlelése esetén:

melyet nem az érintett tagállam területén követtek el, és
melyet olyan vállalkozás követett el, melynek székhelye, illetve olyan járművezető követett el, aki esetében a szolgálatteljesítés helye egy másik tagállamban, illetve egy harmadik országban található,

a tagállamok 2009. január 1-jéig szankció kiszabása helyett jelenthetik a jogsértés tényét az abban a tagállamban vagy harmadik országban működő illetékes hatóságnak, ahol a vállalkozások székhelye, illetve a járművezető szolgálatteljesítésének helye található.

(3) Ha egy tagállam eljárást kezdeményez, vagy szankciókat vet ki egy adott jogsértés miatt, a járművezető számára megfelelő írásos bizonyítékot kell szolgáltatnia erről.

(4) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy arányos, adott esetben pénzügyi szankciókat is tartalmazó szankciórendszer működjön e rendelet vagy a 3821/85/EGK rendelet vállalkozások vagy az ahhoz kapcsolódó feladók, szállítmányozók, utazásszervezők, fővállalkozók, alvállalkozók és járművezetői munkaközvetítők általi megszegése esetén.

A tényállás[6]

Két, Olaszországban 2013. július 26-án, illetve augusztus 8-án végzett közúti ellenőrzés során a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok megállapították, hogy M. I. (C‑870/19. sz. ügy) és T. B. (C‑871/19. sz. ügy) közúti szállítójármű vezetőjeként nem tudta bemutatni a járművén elhelyezett menetíró készüléknek a folyamatban lévő napra, illetve az előző 28 nap közül többre vonatkozó adatrögzítő lapját.

A hatóságok a 727/1978. sz. törvény[7] 19. cikkének 24 rendbeli megsértése miatt több közigazgatási szankciót szabtak ki M. I.-vel és T. B.-vel szemben.

M. I. és T. B. az e határozatokat megtámadó keresetükben előadták, hogy a határozat téves, mivel – a gépjárműre felszerelt menetíró készülék adatrögzítő lapjaira vonatkozó szabályozás megsértését illetően – szerintük az említett lapok bemutatásának elmulasztása kizárólag a szabályozásban előírt keretek között („az adott héten és az azt megelőző 15 napon a járművezető által használt adatrögzítő lapok (vagy) 2008. január 1-je után az adott napon és az azt megelőző 28 napon használt adatrögzítő lapok”, a hivatkozott rendelet 15. cikke), egyetlen jogsértésért járó egyetlen szankcióval szankcionálható; nem szankcionálható azonban a szabályozás által figyelembe vett teljes időszak részét képező több rövid időszakhoz kapcsolódó több szankcióval, amint az az ügyükben is történt.

Az elsőfokú bíróság mindkét ügyben elutasította az e határozatokkal szembeni kereseteket. Ítéleti megállapításai szerint a 727/1978. sz. törvény tekintetében M. I. és T. B. csak egyetlen jogsértést követett el azzal, hogy nem mutatták be az érintett időszakra vonatkozóan megkövetelt dokumentumokat, következésképpen a velük szemben kiszabott bírságot lecsökkentette egyetlen szankcióra.

A firenzei bíróság (Tribunale di Firenze) e két ítéletével szemben a Prefettura Ufficio territoriale del governo di Firenze felülvizsgálati kérelmet terjesztett az – utóbb az EUB-hoz forduló – olasz semmítőszékhez (Corte suprema di cassazione). Két felülvizsgálati kérelme alátámasztásában arra hivatkozott, hogy ha a járművezető nem tudja bemutatni az adott nap és az azt megelőző 28 nap tekintetében a járműbe szerelt menetíró készülék adatrögzítő lapját, e vezetővel szemben nem egyetlen szankciót kell kiszabni egységes jogsértés miatt, hanem több szankciót, az ezen átfogó időszakban az adott napot és az azt megelőző 28 napot lefedő, rövidebb időszakok mindegyikére vonatkozóan, amelyekre e járművezető nem mutatja be e dokumentumokat.

A kérdést előterjesztő bíróság kifejtette, hogy Olaszországban több ezer, a jelen eljárásokkal azonos tárgyú jogvita van folyamatban, ezért az e területen fennálló nem egységes nemzeti ítélkezési gyakorlatra tekintettel a jogvitákat elvi ítéletben kell eldönteni. E bíróság szerint M. I. és T. B. megszegte a 3821/85 rendelet 15. cikkének (7) bekezdését, és az alapeljárások megoldása e rendelkezés értelmezésétől függ.

Ha e rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy az egyetlen kötelezettséget ír elő a járművezető számára, mégpedig azt, hogy ellenőrzés esetén az adatrögzítő lapok összességét a releváns időszak egészére vonatkozóan be kell tudnia mutatni, akkor e rendelkezés megsértése egységes jogsértést valósít meg, és csak egyetlen szankció kiszabásához vezethet.

Ha viszont e rendelkezés több kötelezettséget ír elő, megszegése annyi rendbeli jogsértést valósít meg, ahány napból vagy napcsoportból az ellenőrzés napját és az azt megelőző ama 28 napot felölelő időszak áll, amelyek tekintetében nem mutatták be az adatrögzítő lapokat.

Mivel – az eljáró bíróság e megállapításaiból fakadóan – objektív értelmezési bizonytalanság állt fenn, e körülményre tekintettel az olasz semmítőszék az eljárását felfüggesztette és előzetes döntéshozatal céljából mindkét, egyesített ügyben azonos módon megfogalmazott kérdést terjesztett a luxemburgi testület elé. Az EUB elnöke ítélethozatal céljából, határozatával a C‑870/19. és a C‑871/19. sz. ügyet egyesítette.

Az EUB értékelése és ítélete

Kérdésével az előterjesztő bíróság arra kereste a választ, hogy a 3821/85 rendelet 15. cikkének (7) bekezdését és az 561/2006 rendelet 19. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy ha az ellenőrzött közúti szállítójármű vezetője nem mutatja be a menetíró készülék ama adatrögzítő lapjait, amelyek az ellenőrzés napját és az azt megelőző 28 napot felölelő időszak több napjára vonatkoznak, akkor az ellenőrzés helye szerinti tagállam illetékes hatóságainak e járművezetővel szemben egyrendbeli jogsértés miatt egyetlen szankciót kell kiszabniuk, vagy akként, hogy többrendbeli – a hiányzó adatrögzítő lapok számának megfelelő – számú jogsértés miatt több szankciót.

Az EUB válaszában rögzítette, hogy e két rendelet célja egyrészt a hatályuk alá tartozó járművezetők munkafeltételeinek, valamint általánosságban a közúti biztonságnak a javítása, másrészt pedig a járművezetők vezetési és pihenőidejével, valamint az ezek ellenőrzésével kapcsolatos egységes szabályok megállapítása[8]. Ezért többek között olyan, a járművezetők vezetési és pihenőidejével, valamint ezek ellenőrzésével kapcsolatos egységes szabályokat írtak elő, amelyeknek tiszteletben tartását a tagállamoknak az e rendeletekkel kapcsolatos valamennyi jogsértésre vonatkozó szankciórendszer alkalmazása révén kell biztosítaniuk. Ezért a munka- és a pihenőidők ellenőrzésének céljából szükség van arra, hogy a munkáltatók és a járművezetők felelősek legyenek a készülék kifogástalan működésének figyelemmel kíséréséért és az előírt műveletek kellő gondosságú végrehajtásáért[9].

A rendelet szerint a közúti járművekben elhelyezett – analóg vagy digitális – menetíró készülék működtetésével lehetővé kell tenni az e járművek útvonalával, valamint járművezetőik munkaidejének szakaszaival kapcsolatos egyes adatok jelölését és rögzítését.

Amennyiben a közúti jármű analóg menetíró készülékkel van felszerelve, ezeket az adatokat a készülékbe beillesztett adatrögzítő lapon kell rögzíteni. Ha a járművet digitális menetíró készülékkel látják el, az adatokat a járművezetői kártyán kell tárolni. Az adatrögzítő lapot vagy a járművezetői kártyát a járművezetőnek mindennap használnia kell, amikor járművet vezet, attól az időponttól kezdve, amikor a járművet átveszi. Az adatrögzítő lapot vagy a járművezetői kártyát nem szabad kivenni a napi munkaidő vége előtt, kivéve, ha a kivétele egyébként engedélyezett.

A 3821/85 rendelet ezzel a kötelezettséggel összefüggésben írta elő, hogy az analóg menetíró készülékkel felszerelt jármű vezetője 2008. január 1. után a felügyeleti hatóságok kérésére köteles többek között bemutatni az aktuális nap, valamint az azt megelőző 28 nap adatrögzítő lapjait. E rendelkezés egyetlen kötelezettséget állapított meg e teljes időszak egészére, nem pedig több, az érintett napokon vagy a vonatkozó adatrögzítő lapokon alapuló külön-külön kötelezettséget.

Miként az EUB rámutatott, az e kötelezettség megsértése egyetlen és pillanatnyi jogsértésnek minősül, ha az érintett járművezető az ellenőrzéskor nem tudja bemutatni e 29 adatrögzítő lap egészét vagy egy részét. E jogsértés csak egyetlen szankciót vonhat maga után, vagyis, az 561/2006 rendelet 19. cikke (1) bekezdésének megfelelően a 3821/85 rendelet semmilyen megszegése egynél több szankciót nem vonhat maga után.

Ezt az értelmezést nem cáfolják a 2006/22 irányelv [10] rendelkezései és a III. sz. mellékletének eme eljárásokra alkalmazandó változata, mivel az nem a 3821/85 és az 561/2006 rendelet megsértéseinek pontos és kimerítő felsorolását akarta megállapítani, hanem csupán közös iránymutatásokat nyújtott a tagállamok számára e rendeletek megsértésével kapcsolatban. Következésképpen ezek az iránymutatások a 3821/85 rendelet 15. cikke (7) bekezdése a) pontján alapuló értelmezésétől nem térhetnek el.

E megfontolásokból következik az, hogy ha egy ellenőrzés alkalmával a közúti szállítójármű vezetője nem tudja bemutatni a menetíró készülék adatrögzítő lapját az adott napra és az azt megelőző 28 napra vonatkozóan, e magatartása olyan egységes jogsértésnek minősül, amelynek egységes szankcióval kell járnia.

Az Európai Unió Bírósága a menetíró készülék használatával kapcsolatos jogsértések esetében alkalmazandó szankció arányosságára vonatkozó jogvita vizsgálata során már megállapította: „e rendelet 19. cikkének (1) bekezdése arra kötelezte a tagállamokat, hogy állapítsák meg a »[…] kapcsolatos jogsértésekre vonatkozó szankciók« szabályait, melyeknek »hatékonyaknak, arányosnak, visszatartónak és diszkrimináció-mentesnek kell lenniük«”. E megállapítás alapját egy olyan ítéletével lezárt jogvita képezte, amelyek tárgya a magyar bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelme volt[11].

A fentiekből nyilvánvalóan következik, hogy az egyes államoknak olyan megfelelő szankciókat kell előírniuk, amelyek a teljes időszakhoz (huszonnyolc nap) és nem az esetlegesen halmozható, egyes napi szabálysértésekhez igazodnak, ami azzal a további – jelentős és releváns – következménnyel jár, hogy a szankció visszatartó hatása nyilvánvalóan nem érhető el egy sor olyan szankció kiszabásával, amelyek a mulasztásos magatartás egészéhez viszonyítva – alacsony összegük miatt – eleve aránytalanok.

Az eljáró bíróságnak más szempontból már volt lehetősége megvizsgálni azt a magatartást, amelyet annak a vállalkozásnak kell tanúsítania, amely a 3821/1985/EGK rendelet 14. cikkének (2) bekezdése alapján köteles az adatrögzítő lapokat a felhasználás napjától számított legalább egy évig megőrizni[12].

Megállapítása szerint azonban e rendelkezés eltérő funkciója és célja azonban önmagában nem vezethet a magatartás és a szankció egységességének a jelen ügy tárgyát képező eltérő tényállásra való alkalmazásához. Még akkor sem, ha a hivatkozott 14. cikk szó szerinti értelmezése – a vezetéssel érintett napokra vonatkozó minden egyes hiányzó lap utáni szankció előírásával – a contrario és e vonatkozásban kifejezett megerősítés hiányában az összes jogsértés és az összes szankció (az e rendelet 15.cikke által szabályozott jogsértés tekintetében) egységességének megállapításához vezethet.

Ezzel az értelmezéssel egy olyan eltérő értelmezést is szembe lehet állítani, amely inkább arra irányul, hogy ne lehessen kijátszani a jogszabályi előírást, illetve részekre bontani azt, vagyis amely jobban megfelel a nagyobb szigorúság követelményének[13].

A luxemburgi bíróság ennek kapcsán hangsúlyozta, hogy a 3821/85 rendelet 15. cikke (7) bekezdésének megszegése nem tekinthető csekély jelentőségű jogsértésnek, mivel nem bír minden, a 3821/85 és az 561/2006 rendelettel kapcsolatos jogsértés ugyanazzal a súllyal. A járművezetők munkafeltételei, valamint a közúti biztonság tiszteletben tartása hatékony ellenőrzésének megakadályozására alkalmas jogsértések nem sorolhatók ama jogsértésekkel azonos kategóriába, amelyek ugyan a szóban forgó rendeletek előírásainak megsértését képezik, de nem akadályozzák az uniós jogszabályokban előírt kötelezettségek tiszteletben tartásának ellenőrzését.

Az EUB a tárgyi ügy körülményeire tekintettel emlékeztetett arra, hogy az e rendeletekkel kapcsolatos jogsértésekért kiszabott szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak, visszatartó erejűeknek és hátrányos megkülönböztetéstől menteseknek kell lenniük. Ezt meghaladóan, a rendeletekkel kapcsolatos jogsértések csoportjait megkülönböztető célzattal, a III. sz. melléklet minden egyes kötelezettségtípus tekintetében feltünteti azok jogalapját, a jogsértés típusát és azok súlyosságának fokát. Ezeket három csoportra – azaz „nagyon súlyos jogsértésre”, „súlyos jogsértésre” és „enyhébb jogsértésre” – bontja. Következtetése szerint az e jogsértésre előírt szankciónak –  ahhoz, hogy valós visszatartó hatást fejthessen ki – e jogsértés súlyosságára figyelemmel kellően nagynak kell lennie.

A 3821/85 rendelet 15. cikke (7) bekezdésének megsértése annál is inkább súlyos, mivel – a tényállás szerint – magas volt azoknak az adatrögzítő lapoknak a száma, amelyeket a járművezető nem tudott bemutatni. Az ilyen kötelezettségszegés ugyanis több napon keresztül megakadályozza a járművezetők munkafeltételeinek és a közúti biztonság tiszteletben tartásának tényleges ellenőrzését. Ezért a szankciók arányosságára vonatkozó, az 561/2006 rendelet 19 cikkének (1) bekezdésében megállapított követelménynek való megfelelés érdekében, a büntetésnek kellő mértékben a jogsértés súlyosságához igazíthatónak kell lennie.

E rendeleteknek, többek között a járművezetők vezetési és pihenőidejével, valamint ezek ellenőrzésével kapcsolatos egységes szabályainak tiszteletben tartását a tagállamoknak az e rendeletekkel kapcsolatos jogsértésekre vonatkozó szankciók rendszerének alkalmazása révén kell biztosítaniuk[14].

Abban az esetben, ha az ilyen jogsértésre a tagállam joga szerint alkalmazandó bírság összege nem lenne kellően visszatartó erejű, a nemzeti bíróságot a belső jog összhangban álló értelmezésének elve arra kötelezi, hogy e jogot a lehető legteljesebb mértékben az uniós szabályozás követelményeivel összhangban értelmezze.

Ennek az elvnek az alkalmazása teszi lehetővé ugyanis a nemzeti bíróság számára, hogy hatásköre keretein belül biztosítsa az uniós jog teljes érvényesülését az előtte folyamatban lévő ügy elbírálása során[15]. Mindazonáltal ügyelnie kell arra is, hogy tiszteletben tartsa a bűncselekmények és büntetések törvényességének az Európai Unió Alapjogi Chartája 49. cikke (1) bekezdésének első mondatában kimondott elvét[16].

Az EUB ítélkezési gyakorlata szerint ez az elv megköveteli, hogy a törvény egyértelműen meghatározza a jogsértéseket és az azok miatt alkalmazandó büntetéseket. E feltétel akkor teljesül, ha a jogalany a releváns rendelkezés megfogalmazásából – szükség esetén a bíróságok által nyújtott értelmezés segítségével – megtudhatja, hogy büntetőjogi felelősségét mely cselekmények és mulasztások vonják maguk után[17].

Az EUB egy korábbi – a tehergépjármű menetíró készüléke adatrögzítő lapjának használatára vonatkozó rendelkezések megsértése miatt kiszabott bírság tárgyában hozott – ítéletében a magyar szabályozást illetően hangsúlyozta: az arányosságnak a rendeletekben foglalt követelményét akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozással bevezetett szankciórendszer, amely az 561/2006 rendelettel módosított, a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló 3821/85/EGK tanácsi rendelet 13–16. cikke szerinti adatrögzítő lapok használatával kapcsolatos szabályok megsértése esetére – a jogsértések súlyától függetlenül – átalányösszegű bírság kiszabását írja elő[18].

Az arányosság 561/2006 rendelet 19. cikke (1) és (4) bekezdésében előírt követelményét továbbá akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az objektív felelősséget alkalmazó nemzeti szabályozás, viszont az e szankciórendszerben előírt büntetések mértéke igen. A szankció nem léphet túl a jogszabály által jogszerűen elérni kívánt célok megvalósításához szükséges mértéken, és a szabályozás céljaihoz képest nem lehet túlzott mértékű.

Az EUB az előterjesztő bíróság kérdésére adott válaszában rögzítette: a nemzeti bíróság – még ha számára az alapügyekben kiszabható bírság maximális összege nem is bizonyulna kellően magasnak ahhoz, hogy visszatartó erejű lehessen –, akkor sem szabhat ki több olyan szankciót, amelyek mindegyike az ellenőrzés napját és az azt megelőző 28 napot felölelő időszak egy vagy több napjára vonatkozik.

Ítéleti megállapításai szerint a 2006. március 15-ei 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló 1985. december 20-ai 3821/85/EGK tanácsi rendelet 15. cikkének (7) bekezdését és az 561/2006 rendelet 19. cikkét akként kell értelmezni, hogy ha az ellenőrzött közúti szállítójármű vezetője nem mutatja be a menetíró készülék ama adatrögzítő lapjait, amelyek az ellenőrzés napját és az azt megelőző 28 napot felölelő időszak több munkavégzési napjára vonatkoznak, akkor az ellenőrzés helye szerinti tagállam illetékes hatóságai e járművezető terhére csak egyrendbeli jogsértést állapíthatnak meg, és amiatt csak egyetlen szankciót szabhatnak ki.

Lábjegyzetek:

[1] A 2021. március 24-ei, a Prefettura Ufficio territoriale del governo di Firenze kontra M. I. (C‑870/19), TB (C‑871/19) egyesített ügyek, ítélet ECLI:EU:C:2021:233. (Ítélet)

[2] A Corte suprema di cassazione előzetes döntéshozatal iránti kérelme, C-870/19. sz. ügy összefoglaló, 2. pont

[3] A közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló 1985. december 20-ai 3821/85/EGK tanácsi rendelet

[4] Az Európai Parlament és Tanács rendelete a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről az „utazó munkavállalókról”

[5] Az Európai Parlament és a Tanács 165/2014/EU rendelete (2014. február 4.) a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről, a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló 3821/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről és a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról szóló 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról

[6] Ítélet 20-30. pont

[7] Az 1978. november 13-ai, a közúti közlekedési ágazatban a munkaidő betartásának ellenőrzésére szolgáló speciális készülék bevezetéséről szóló, módosított és kiegészített 1463/70. sz. rendelet végrehajtásáról szóló 727. sz. törvény, a legge n. 727 – Attuazione del regolamento […] n. 1463/70 […], e successive modificazioni e integrazioni, relativo alla istituzione di uno speciale apparecchio di misura destinato al controllo degli impieghi temporali nel settore dei trasporti su strada – 19. cikke szerint közigazgatási szankció alkalmazandó azzal szemben, aki a módosított és kiegészített 1463/70 rendelet, illetve e törvény vagy végrehajtási rendeleteinek olyan rendelkezéseit szegi meg, amelyek nem helyeznek kilátásba külön szankciót

[8] A 2012. február 9-ei Urbán Márton és a Vám- és Pénzügyőrség Észak-alföldi Regionális Parancsnoksága-ítélet, C‑210/10 sz. ügy, EU:C:2012:64, 25. pont

[9] A 3821/85 rendelet tizenegyedik preambulumbekezdése

[10] Az Európai Parlament és a Tanács 2006/22/EK irányelve (2006. március 15.) a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályokkal kapcsolatos 3820/85/EGK és a 3821/85/EGK tanácsi rendelet végrehajtásának minimumfeltételeiről és a 88/599/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről

[11] Urbán-ítélet

[12] A semmítőszék, a munkaügyi tanács, Cass. civ., Sez. Lav. Sent. 17073.sz. ítélete (2007. augusztus 3.)

[13]  Előzetes döntéshozatal iránti kérelem, összefoglaló, 2. pont

[15] A 2020. október 15-ei Association française des usagers de banques-ítélet, C‑778/18, EU:C:2020:831, 59. pont

[16] Alapjogi Charta 49. cikk (1) bekezdés: „Senkit sem szabad elítélni olyan cselekményért vagy mulasztásért, amely az elkövetése idején a hazai vagy a nemzetközi jog alapján nem volt bűncselekmény. Ugyancsak nem lehet a bűncselekmény elkövetése idején alkalmazható büntetésnél súlyosabb büntetést kiszabni. Ha valamely bűncselekmény elkövetése után a törvény enyhébb büntetés kiszabását rendeli, az enyhébb büntetést kell alkalmazni”

[17] A 2015. október 2-ei AC-Treuhand kontra Bizottság-ítélet, C 194/14 P, EU:C:2015:717, 40. pont

[18]  A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 20. §-ának (1) és (4) bekezdése; 57/2007 kormányrendelet 1. §-ának (1) és 5. §-ának (1) bekezdése


Kapcsolódó cikkek