Uniós szociális biztonság a tengeren

Alábbi cikkében a szerző az Európai Unió Bíróságának az SF kontra Inspecteur van de Belastingdienst-ügyben hozott döntését mutatja be[1].

Az Európai Unió Bíróságának (EUB) alábbiakban ismertetett verdiktje egy harmadik állam lobogója alatt közlekedő, az Európai Unión (EU) kívül tartózkodó tengerjáró hajón, hollandiai székhelyű társaság alkalmazásában álló, Lettországban lakóhellyel rendelkező lett állampolgár, és a holland adóhatóság esetét vette górcső alá.

Bevezetés

Az Európai Unióban a tagállamok szociális védelmi rendszerei nem harmonizáltak, a jogharmonizáció a szociális biztonsági rendszerekre nem terjed ki. A jogosultság feltételeiről, az ellátások köréről, azok színvonaláról, illetve a finanszírozási forrásokról, a járulékok mértékéről a tagállamok szabadon döntenek. Mivel szuverenitásuk e területéről a tagállamok, az eddigiek szerint nem kívánnak lemondani, így a jogharmonizáció helyett a szociális biztonság területén a koordináció elve érvényesül.  A szociális biztonsági ellátások meghatározó jellemzője, hogy alapvetően a keresőtevékenységhez, a gazdasági aktivitáshoz kapcsolódnak[2].

A közösségen belüli szociális biztonsági rendszereket szabályzó korábbi 1408/71. sz. és a végrehajtásáról szóló 574/72. sz. EGK rendeleteket[3], a 2010. május 1-től hatályos, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet valamint a végrehajtásról szóló 987/2009/EK rendelet modernizálta és egyszerűsítette[4].

A rendeleteknek közvetlen hatálya, és a tagállamokra nézve kötelező, a belső joggal szemben jogalkalmazási elsőbbsége van. Mivel azonban e téren a szabályozás nem jogharmonizáció, így az ellátó rendszerekre vonatkozó feltételek meghatározása területén a nemzeti szuverenitást érintetlenül marad. Ez a helyzet olyan eszközt teremt, amelyekkel két vagy több tagállam szociális biztonsági rendszerei között a jogosultságok megállapítása és az ellátások biztosítása érdekében kapcsolat hozható létre.

A rendelet személyi hatálya a tagállamok állampolgáraira, illetve valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező hontalanokra, menekültekre – akik egy vagy több tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak/ tartoztak –, továbbá ezek családtagjaira és hátramaradott hozzátartozóira terjed ki. Körük, az EUB döntéseire tekintettel folyamatosan bővül.

A munkavállaló és az önálló vállalkozó fogalmakat kiterjesztően kell értelmezni, ide kell sorolni minden olyan személyt, akire egy állam szociális biztonsági jogrendszere kiterjed, vagy kiterjedt.

A rendelet egyes ellátások tekintetében jogosultságokat határoz meg az Európai Unió minden biztosított, vagy az egészségügyi ellátásokra jogosult polgára számára, függetlenül attól, hogy az él-e a szabad munkavállalás jogával. Tárgyi hatálya csak a szociális biztonsági ellátásokra terjed ki. Területi hatályát tekintve, az Európai Gazdasági Térség (EGT) területén is alkalmazni kell.

A rendelet alapvető előírásai azokat az általános és különös szabályokat tartalmazzák, amelyek alapján meghatározható, hogy az EU-n belül mozgó munkavállaló vagy önálló vállalkozó esetében, mely tagország jogszabályait kell a szociális biztonsági rendszer keretébe tartozó juttatások vonatkozásában alkalmazni.

Az általános szabály[5], a lex loci laboris szerint, hogy a munkavállaló annak az egyetlen országnak a biztosítási rendszeréhez tartozik, amelyben dolgozik. A kiküldetés, és a szokásosan két vagy több tagállam területén foglalkoztatottak vonatkozásában a rendelet ettől eltérő szabályokat tartalmaz.

Az SF és az Inspecteur van de Belastingdienst-ügyben a holland legfelsőbb bíróság, a Hoge Raad der Nederlanden jogszabály-értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelmének tárgya SF-nek az általános holland szociális biztonsági rendszerben egy viszonylag rövid ideig tartó időszakban fennállt tagságával kapcsolatos. Az EUB-nak azt a kérdést kellett megválaszolnia, hogy a tényállás körülményei között, melyik állam alkalmazandó jogszabályaira utal a 883/2004 rendelet.

Az EUB-nak a jelen ügyben első alkalommal nyílt lehetősége – a korábban hatályos 1408/71 rendeletben még nem tartalmazott – a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének e) pontjában előírt rendelkezés értelmezésére.

A tényállás[6]

SF, Lettországban lakóhellyel rendelkező lett állampolgár, a 2013. augusztus 13-ától 2013. december 31-éig tartó időszakban a hollandiai székhelyű Oceanwide Offshore Services B. V.-nél utaskísérőként dolgozott. E tevékenységet egy bahamai lobogó alatt közlekedő tengerjáró hajón gyakorolta, amely ezen időszakban az Északi-tenger alatti kontinentális talapzat német része fölött tartózkodott. A holland adóhatóság vele szemben a 2013-as adóévet érintően adómegállapító határozatot hozott, amely őt a jövedelemadó és a társadalombiztosítási járulékok megfizetésére kötelezte. Az SF által az e határozattal szemben előterjesztett jogorvoslati kérelem nyomán az adóellenőr e határozatot csak annyiban hagyta helyben, amennyiben az SF-et a 2013. augusztus 13-ától 2013. december 31-éig tartó időszak vonatkozásában a holland társadalombiztosítási rendszerben felmerülő járulékok megfizetésére kötelezi.

SF, a holland zeeland‑nyugat‑brabanti bíróság, a rechtbank Zeeland‑West‑Brabant Hollandia előtt keresetet indított az adóellenőr határozatával szemben, arra hivatkozva, hogy nem tartozik a holland adóhatósági rendszerbe. Mivel e bíróságnak, a járulékfizetési kötelezettség fennállását illetően kétségei voltak, ezért előzetes kérdéseket terjesztett a holland legfelsőbb bíróság, a Hoge Raad der Nederlanden elé, amely úgy vélte, hogy még ha az SF által a szóban forgó időszakban gyakorolt szakmai tevékenység nem is tekinthető olyannak, amelyet az unió valamely tagállamának a területén valósítottak meg, e tevékenységnek kellően szoros a kötődése az unió területéhez, ami az ügyben a 883/2004 rendelet alkalmazását vonja maga után. E bíróság szerint, SF e rendelet személyi hatálya alá tartozik. Véleménye szerint a zeeland‑nyugat‑brabanti bíróság a rechtbank Zeeland‑West‑Brabant előtt folyamatban lévő jogvitát jellemző helyzet, amelyben az érintett munkavállaló tevékenységét harmadik állam lobogója alatt közlekedő tengerjáró hajón gyakorolják, nem tartozik a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdése a)‑d) pontjának hatálya alá, sem a 883/2004 rendelet 11. cikke (4) bekezdésének hatálya alá, azonban a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdése e) pontjának hatálya alá tartozhat, amely rendelkezés szerint az említett 11. cikk (3) bekezdése a)–d) pontjának hatálya alá nem tartozó személyekre a lakóhely szerinti tagállam jogszabályai vonatkoznak.

A kérdést előterjesztő bíróság előtt arra hivatkoztak, hogy a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének e) pontja nem alkalmazható az olyan helyzetre, mint amely az ügy tárgyát képezi, mivel a szociális biztonsági rendszerek koordinációjának modernizációjáról – a 883/2004/EK és a 987/2009/EK bizottsági rendeletről –szóló, 2011 januári magyarázó megjegyzésekből az következik, hogy e rendelkezés csak a gazdaságilag inaktív személyekre vonatkozik. Azonban úgy vélte, hogy e rendelkezés szövegéből – mely rendelkezés olyan általánosan megfogalmazott kollíziós szabály, amely alapértelmezés szerint a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdése a) ‑d) pontjának és 12–16. cikkének hatálya alá nem tartozó személyekre vonatkozik – ilyen értelmezés nem következik.

Az előterjesztő bíróság előtt továbbá arra is hivatkoztak, hogy a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének a) pontját és 11. cikkének (4) bekezdését – bár nem alkalmazandóak közvetlenül – analógia útján alkalmazni kell, és e rendelkezéseknek a munkáltató székhelye szerinti tagállami jog megjelölését kell eredményezniük, hasonlóan az EUB-nak az 1408/71 rendelet[7] értelmezésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatával[8].

A holland legfelsőbb bíróság azonban úgy vélte, hogy a 883/2004 rendelet által bevezetett, kollíziós szabályokra vonatkozó rendszer teljesebb, és nem tartalmaz joghézagokat, így a jelen ügyben nem szükséges az említett ítélkezési gyakorlatot alapul venni, továbbá kételyei voltak a 883/2004 rendelet rendelkezéseinek a tényállás szerinti helyzetre alkalmazandó jog meghatározása szempontjából való értelmezését illetően.

E megfontolásokat figyelembe véve a holland legfelsőbb bíróság az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjesztett az EUB elé.

Az EUB értékelése és ítélete

Kérdésével az előterjesztő bíróság arra várt választ, hogy a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének e) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy az olyan helyzet, amelyben valamely személy, mialatt egy valamely tagállamban székhellyel rendelkező munkáltatónál tengerészként dolgozik egy olyan tengerjáró hajón, amely harmadik állam lobogója alatt, az Európai Unió területén kívül közlekedik, megőrizte a lakóhelyét a származási tagállamában, az említett rendelkezés hatálya alá tartozik, és így az alkalmazandó nemzeti jog az e személy lakóhelye szerinti tagállam joga.

E jogszabályhely szerint:

(1) Az e rendelet hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandóak. E jogszabályokat e cím rendelkezései szerint kell meghatározni.

(2) E cím alkalmazásában a munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenységük miatt vagy következtében pénzbeli ellátásokban részesülő személyeket úgy kell tekinteni, mint akik folytatják az említett tevékenységet. (3) A 12–16. cikkre is figyelemmel:

  1. a) a munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként egy tagállamban tevékenységet folytató személyek az adott tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartoznak;
  2. b) a köztisztviselők azon tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak, amely tagállam jogszabályainak hatálya alá az őket alkalmazó közigazgatási szerv tartozik;
  3. c) a 65. cikk értelmében a lakóhely szerinti tagállam jogszabályai alapján munkanélküli-ellátásban részesülő személyek az adott tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartoznak;
  4. d) egy tagállam fegyveres erőibe szolgálatra vagy polgári szolgálatra behívott vagy újból behívott személyek e tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak;
  5. e) az a)–d) pont hatálya alá nem tartozó bármely személyre a lakóhely szerinti tagállam jogszabályai vonatkoznak, e rendelet egyéb olyan rendelkezéseinek sérelme nélkül, amelyek szerint az ilyen személyeknek egy vagy több tagállam jogszabályai alapján ellátásokat biztosítanak.

Giovanni Pitruzzella főtanácsnok indítványában foglaltak szerint, e tekintetben két álláspont ütközik.

A kérdést előterjesztő bíróság, a görög kormány és a lengyel kormány, valamint SF által képviselt egyik álláspont szerint SF helyzetére a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének e) pontjában foglalt gyűjtőrendelkezést kell alkalmazni, mivel azt a 883/2004 rendelet egyetlen másik rendelkezése sem szabályozza. Következésképpen az érintett a lakóhelye szerinti tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik.

Ezzel szemben a Bizottság és a holland kormány által képviselt másik álláspont szerint a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének e) pontjában foglalt rendelkezés kizárólag az inaktív személyek tekintetében alkalmazható, ezért e rendelkezés a tényállás megvalósulásának idején jövedelemszerző tevékenységet végző SF helyzetéhez hasonló helyzetre nem vonatkozik. A 883/2004 rendeletnek a Bíróság ítélkezési gyakorlata[9] tükrében értelmezett II. címében foglalt rendelkezései alapján egy, az SF helyzetéhez hasonló helyzetre ehelyett az érintett munkáltatója letelepedésének helye szerinti tagállam jogszabályait kell alkalmazni[10].

A főtanácsnok álláspontja szerint a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett kérdést az EUB-nak ezen megfontolások és a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdése e) pontjának értelmezése tükrében kell megválaszolni és ennek során e jogszabályhely rendelkezését – a rendelet és a szabály EUB által meghatározott célkitűzéseinek megfelelően – tágan kell értelmezni.

A főtanácsnok álláspontja szerint a kérdést előterjesztő bíróság által az EUB elé terjesztett kérdés alapját képező három feltevés tűnik helyesnek.

– Először, valójában nem kétséges, hogy SF a 883/2004 rendelet 2. cikkének megfelelően e rendelet hatálya alá tartozik. SF ugyanis lett állampolgár, aki Lettországban lakik, és nem vitatott, hogy a tényállás megvalósulásának időszakában SF‑nek valamely tagállam – vagyis Lettország vagy Hollandia – jogának hatálya alá kellett tartoznia

– Másodszor, az EUB-nak már alkalma nyílt megállapítani, hogy harmadik állam lobogója alatt közlekedő tengerjáró hajó fedélzetén munkavállalóként végzett tevékenység nem tekinthető valamely tagállam területén történő munkavégzésnek, ha e hajó nemzetközi vizeken, a kontinentális talapzat e tagállam mentén húzódó részének magasságában tartózkodik[11].

– Harmadszor, az is kétségtelen, hogy kellően szoros kötődés áll fenn SF munkaviszonya és az unió területe között. Az ítélkezési gyakorlatból ugyanis az következik, hogy ilyen kötődés akkor áll fenn, ha az egyik tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárt egy másik tagállamban székhellyel rendelkező vállalkozás foglalkoztatta, és ennek javára fejtette ki tevékenységét[12].

Az EUB-nak a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdés megválaszolása céljából a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdése e) pontjának hatályát kellett meghatároznia. Ennek kapcsán emlékeztetett arra, hogy ha valamely személy e rendelet 2. cikkében meghatározott személyi hatálya alá tartozik, főszabály szerint az egy tagállam jogszabályai alkalmazásának e rendelet 11. cikkének (1) bekezdésében rögzített szabálya alkalmazandó, és az alkalmazandó nemzeti jogszabályokat e rendelet II. címe rendelkezéseinek megfelelően kell meghatározni[13]. Tárgyi időszakban SF a származási tagállamában, Lettországban fennálló lakóhelyét megőrizve tengerészként dolgozott egy másik tagállamban, Hollandiában székhellyel rendelkező munkáltatónál, egy harmadik állam lobogója alatt, az Unió területén kívül közlekedő tengerjáró hajón.

Miként korábbi ítéletében már megállapította, önmagában az a körülmény, hogy a munkavállaló a tevékenységét az unió területén kívül gyakorolja, nem elég a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó uniós szabályok, és különösen a 883/2004 rendelet szabályai alkalmazásának a mellőzéséhez, ha a munkaviszony megőrzi az unió területéhez való kellően szoros kötődését[14]. Ítélkezési gyakorlata szerint a tényállás szerinti munkaviszonynak az unió területéhez fűződő kellően szoros kötődése különösen abból a körülményből következik, hogy az egyik tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárt egy másik tagállamban székhellyel rendelkező vállalkozás foglalkoztatta, és ennek javára fejtette ki tevékenységét. Ebből az következően – bár a jelen ügyben SF a tevékenységét az unión kívül gyakorolta – a szóban forgó munkaviszony megőrzi az e területhez való kellően szoros kötődését, mivel a szóban forgó időszak során SF fenntartotta a Lettországban fennálló lakóhelyét, és a munkáltatójának a székhelye Hollandiában volt.

A helyzet tehát a 883/2004 rendelet hatálya alá tartozik, és az alkalmazandó nemzeti jogot emiatt a rendelet II. címének rendelkezései alapján kell meghatározni[15]. Nem vitatottan SF nem tartozik:

  • a 883/2004 rendelet 12–16. cikkében előírt különös szabályok hatálya alá, amelyek a kiküldetésben dolgozó személyekre, a két vagy több tagállamban tevékenykedő személyekre, az önkéntes vagy szabadon választható folytatólagos biztosítást választó személyekre, vagy az uniós intézmények segédszemélyzetére vonatkoznak.
  • a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének a)‑d) pontjában előírt helyzetek körébe sem, melyek a valamely tagállamban munkavállalói tevékenységet folytató személyekre, a köztisztviselőkre, a munkanélküli-ellátásban részesülő személyekre, vagy a valamely tagállam fegyveres erőibe szolgálatra vagy polgári szolgálatra behívott vagy újból behívott személyekre vonatkoznak.
  • SF, mivel tengerészként harmadik ország lobogója alatt közlekedő tengerjáró hajón dolgozott, nem tartozik a 883/2004 rendelet 11. cikkének (4) bekezdésében előírt főszabály hatálya alá sem, amely a tengeren dolgozó személyek tekintetében a lobogó szerinti tagállam jogának alkalmazását írja elő[16].

Azt a kérdést illetően, hogy a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének e) pontja alkalmazandó-e a tényállás szerinti helyzetre, az EUB a szövegkörnyezet, és a szabályozási a célkitűzések figyelembevételét előíró korábbi ítéletére utal[17], továbbá rögzíti, hogy e rendelkezés értelmezése szempontjából annak keletkezése is relevánsnak bizonyulhat[18]. A 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdése e) pontjának szövegéből az következik, hogy „az a)–d) pont hatálya alá nem tartozó bármely személyre a lakóhely szerinti tagállam jogszabályai vonatkoznak, e rendelet egyéb olyan rendelkezéseinek sérelme nélkül, amelyek szerint az ilyen személyeknek egy vagy több tagállam jogszabályai alapján ellátásokat biztosítanak, továbbá, e rendelkezés szövege nem írja elő hatályának a keresőképes tevékenységet nem folytató személyekre való korlátozását.

A 883/2004 rendelet által követett célokat illetően, az EUB emlékeztetett arra, hogy állandó ítélkezési gyakorlata szerint a rendelet II. címének rendelkezései, amelybe a 11–16. cikk tartozik, teljes és egységes kollíziós szabályrendszert képeznek, amelyek célja nemcsak több nemzeti szabályozás egyidejű alkalmazásának és az esetlegesen ebből eredő bonyodalmaknak az elkerülése, hanem annak megakadályozása is, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó személyek – rájuk nézve irányadó szabályozás hiányában – a szociális biztonsági rendszer nyújtotta védelem nélkül maradjanak[19].

A rendelet 11. cikkének (3) bekezdése tekintetében az EUB megállapította, hogy e rendelkezés célja az alkalmazandó jogszabályok megállapítása azon személyek vonatkozásában, akik az említett 11. cikk (3) bekezdésének a)–e) pontja szerinti valamelyik helyzetben vannak[20].

E jogszabályhely e) pontjának a keletkezését illetően, az EUB emlékeztetett arra, hogy az a 1408/71 rendelet 13. cikke (2) bekezdése f) pontjának a helyébe lépett, amely azt írta elő, hogy „az a személy, akire az egyik tagállam jogszabályai már nem alkalmazhatóak, és egy másik tagállam jogszabályai sem alkalmazandók rá az előző pontokban megállapított szabályok egyikével összhangban vagy a 14–17. cikkekben megállapított kivételeknek vagy különös rendelkezéseknek megfelelően, azon tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozik, amelyiknek a területén lakóhellyel rendelkezik”. E pontot tágan értelmezték annak érdekében, hogy megfeleljenek azon szabályozás céljának, amelynek annak elkerülésében áll, hogy az e rendelkezés hatálya alá tartozó személyeket megfosszák a szociális biztonság nyújtotta védelemtől amiatt, hogy semmilyen szabályozás nem vonatkozik rájuk[21].

A 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének e) pontja ugyanezt a célt követi, és mivel e rendelkezés tágabban került megfogalmazásra, mint az 1408/71 rendelet 13. cikke (2) bekezdésének f) pontja, mivel kifejezetten azokra a személyekre vonatkozik, akik olyan helyzetben vannak, amelyre az említett rendelet egyéb rendelkezései nem vonatkoznak, azt nem lehet megszorítóan értelmezni[22]. Következésképpen a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének e) pontját úgy kell értelmezni, hogy az minden olyan személyre vonatkozik, aki nem tartozik e rendelkezés a)‑d) pontjának a hatálya alá, és az nem kizárólag a gazdaságilag inaktív személyekre alkalmazandó[23]. Erre tekintettel az ügy tárgyát képező helyzetre, a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének e) pontja irányadó, amely azt írja elő, hogy az alkalmazandó nemzeti jog az érdekelt lakóhelye szerinti tagállam joga[24].

Az EUB állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy bár az egyes tagállamok szabályozásának kell meghatároznia a szociális biztonsági rendszerhez való csatlakozásra vonatkozó jog létezésével kapcsolatos feltételeket, a tagállamoknak e feltételek meghatározása során tiszteletben kell tartaniuk a hatályos uniós jog rendelkezéseit. Így a 883/2004 rendeletben kialakított kollíziós szabályok kötelezőek a tagállamokra nézve, és ez utóbbiaknak nincs lehetőségük meghatározni, hogy mennyiben alkalmazandó a saját szabályozásuk vagy más tagállam szabályozása[25]. Következésképpen a szociális biztonsági rendszerben fennálló biztosításhoz való jog feltételei nem vezethetnek ahhoz, hogy a szóban forgó jogszabályok alkalmazási köréből kizárják azokat a személyeket, akik tekintetében a 883/2004 rendelet értelmében e jogszabályok alkalmazandók[26].

E megfontolások összességére tekintettel az EUB az előterjesztett kérdésre azt a választ adta, hogy a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének e) pontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan helyzet, amelyben valamely személy, mialatt egy valamely tagállamban székhellyel rendelkező munkáltatónál tengerészként dolgozik egy olyan tengerjáró hajón, amely harmadik állam lobogója alatt, az unió területén kívül közlekedik, megőrizte a lakóhelyét a származási tagállamában, az említett rendelkezés hatálya alá tartozik, és így az alkalmazandó nemzeti jog az e személy lakóhelye szerinti tagállam joga[27].

Lábjegyzetek:

[1] 2019. május 8-ai C‑631/17. sz. ügy, SF kontra Inspecteur van de Belastingdienst, ítélet ECLI:EU:C:2019:381 (Ítélet)

[2] Sajátos aspektusát mutatja az EUB 2014. november 11-ei Elisabeta Dano, Florin Dano kontra Jobcenter Leipzig, C-333/13. sz. ügyben hozott ítélete

[3] A szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71. sz. EGK rendelet és a végrehajtásáról szóló 574/72. sz. EGK rendelet

[4] E rendeleteket módosította a 2012 júniusában hatályba lépett 465/2012/EU rendelet

[5] 883/2004/EK rendelet 11. cikk (3) bekezdés a) pont

[6] Ítélet 10-18. pont

[7] Az 1996. december 2‑i 118/97/EK tanácsi rendelettel módosított és naprakésszé tett és a 2005. április 13-ai 647/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-ei 1408/71/EGK tanácsi rendelet vonatkozásában.

[8] 1994. június 29-ei Aldewereld-ítélet C‑60/93, EU:C:1994:271, 2015. március 19-ei Kik-ítélet C‑266/13, EU:C:2015:188

[9] Különösen: 1994. június 29-ei Aldewereld-ítélet C‑60/93, EU:C:1994:271; 2015. március 19-ei Kik-ítélet C‑266/13, EU:C:2015:188

[10] Giovanni Pitruzzella főtanácsnok C‑631/17. sz. SF kontra Inspecteur van de Belastingdienst-ügyben tett indítványa (Indítvány)

16-18. pont

[11] Kik-ítélet 40. pont

[12] Indítvány 62-65. pont

[13] 2015. március 19-ei Kik-ítélet, C‑266/13, EU:C:2015:188, 47. pont, 2018. október 25-ei Walltopia-ítélet, C‑451/17, EU:C:2018:861, 42. pont

[14] 2015. március 19-ei Kik-ítélet, C‑266/13, EU:C:2015:188, 42. pont

[15] Ítélet 25. pont

[16] 2015. március 19-ei Kik-ítélet, C‑266/13, EU:C:2015:188, 56. pont

[17] 2014. október 15-ei Hoštická és társai-ítélet, C‑561/13, EU:C:2014:2287, 29. pont, 2018. szeptember 19-ei González Castro-ítélet, C‑41/17, EU:C:2018:736, 39. pont

[18] 2013. október 3-ai Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács-ítélet, C‑583/11 P, EU:C:2013:625, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat

[19] 2016. június 14-ei Bizottság kontra Egyesült Királyság-ítélet, C‑308/14, EU:C:2016:436, 64. pont; 2018. október 25-ei Walltopia-ítélet, C‑451/17, EU:C:2018:861, 41. pont

[20] 2018. október 25-ei Walltopia-ítélet, C‑451/17, EU:C:2018:861, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat

[21]1998. június 11-ei Kuusijärvi-ítélet, C‑275/96, EU:C:1998:279, 40. pont

[22] Ítélet 39. pont

[23] Ítélet 40. pont

[24] Ítélet 42. pont

[25] 2018. október 25-ei Walltopia-ítélet, C‑451/17, EU:C:2018:861, 47. és 48. pont

[26]  2018. október 25-ei Walltopia-ítélet, C‑451/17, EU:C:2018:861, 49. pont

[27] Ítélet 47. pont

Kapcsolódó cikkek:


Gyermekek idegenrendészeti őrizete – EJEB-intő Törökországnak
2019. november 13.

Gyermekek idegenrendészeti őrizete – EJEB-intő Törökországnak

Az Emberi Jogok Európai Bírósága elmarasztalta Törökországot kiskorúak idegenrendészeti őrizetével kapcsolatos többszörös jogsértés miatt. Kiskorú gyermek idegenrendészeti őrizetben tartása kivételes esetekben fordulhat elő, tekintettel arra, hogy kiemelten sérülékeny csoportról van szó.

Európai ítélet speciális energiaár-támogatás ügyében
2019. november 7.

Európai ítélet speciális energiaár-támogatás ügyében

A szerző az Európai Unió Bíróságának a fotovoltaikus napenergiát hasznosító létesítmények általi villamosenergia-termelés támogatása megszüntetésének kérdésében született ítéletét veszi górcső alá, mely az Agrenergy Srl, a Fusignano Due Srl kontra Ministero dello Sviluppo Economico-ügyben született.