Veszélyben az azeri civil szervezetek

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Egy azeri férfi még 2014-ben fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához azt állítva, hogy Azerbajdzsán megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményében garantált szabadsághoz való jogát, mert alapos gyanú nélkül, jogellenesen tartották fogva. 

Az alapügy

A kérelmező egy Bakuban született és Azerbajdzsánban jól ismert emberi jogi és civil aktivista, illetve a Választási Elemző és Demokratikus Tanulmányok Intézetének (Intézet) alapító vezetője.

A férfi aktívan részt vett az azeri választások ellenőrzésében is. Számtalan jelentést készített a választásokról és az emberi jogok helyzetéről a hazájában. Az Európa Tanács keretein belül többször felszólalt és ENSZ szervezetekkel is együttműködött.

Az Intézet rövidtávon és hosszútávon is foglalkozott a 2013-as választásokkal, illetve együttműködött hasonló tevékenységet végző szervezetekkel. Az Intézet a 2013-as választásokról először azév októberében adta ki jelentését, amely megállapította, hogy a voksolás körülményei nem feleltek meg a demokratikus elvárásoknak.

A legfőbb ügyészség még október végén vizsgálódni kezdett az Intézetnél, annak feltételezett illegális pénzügyi tevékenysége miatt.

A nyomozóhatóság házkutatást is tartott a szervezet irodáját és lefoglalták az összes dokumentumot és elektronikus adathordozót.

Decemberben már őrizetbe is vették a kérelmezőt illegális vállalkozási tevékenység, adócsalás és hatalommal való visszaélés vádjával. A vád és indokolása mindössze egyetlen oldalból állt. A vád szerint saját maga és a projektekben résztvevők számára teljesített jogosulatlan kifizetéseket, munkabér és költség címén annak ellenére, hogy az Intézetet az állam nem ismerte el jogi személyként, noha ezt a törvények alapján meg kellett volna tenni. Az Intézet regisztrációs eljárása két év után sem zárult le, így jogi személyként nem tudott működni. Azzal is vádolták, hogy ezeket a juttatásokat nem jelentette be, ezzel pedig jogszabályi kötelezettséget szegett. Nagy értékű adócsalás elkövetését is megállapították, amellyel a kérelmező a köznek jelentős kárt okozott.

 Ugyanezen a napon az ügyész indítványozta a férfi előzetes letartóztatását a tárgyalás kezdetéig. Az ügyész indokolása szerint a kérelmező nem a bejelentett lakcímén él, illetve külföldön tanult és kapcsolatot tart számos külföldivel, ez pedig fokozza annak kockázatát, hogy elmenekül az eljárás elől, és lehetősége lesz a tanúk befolyásolására.

A bíróság helyt adott az ügyészi indítványnak és három hónapra elrendelte a férfi előzetes letartóztatását.

A kérelmező fellebbezett. Kifogásolta a jogellenes fogva tartását, amelyet alapos gyanú nélkül nem lehetett volna elrendelni, nem bizonyították az illegális vállalkozási tevékenységét, a juttatások kifizetése pedig jogszerű volt. A kérelmező szerint a juttatásokat a törvényi előírásoknak megfelelően minden hatóságnak bejelentette. A kérelmező kifejtette, hogy a védelemhez való jogát sem tudja gyakorolni, mert az összes irat a vádhatóságnál található.

A másodfokon eljáró bíróság jogszerűnek ítélte az elsőfokú döntést és elutasította a fellebbezést. A kérelmező által felvetett körülményeket a másodfokú ítélet figyelmen kívül hagyta, illetve az előzetes letartóztatás indokainak vizsgálatakor azt sem vette figyelembe, hogy a kérelmezőnek van állandó lakóhelye, házas, családja van, aki anyagilag függ tőle, ezek alapján pedig meg kellett volna szüntetni az előzetes letartoztatást, mert nem állt fenn sem a szökés elrejtőzés, sem a tanúk befolyásolásának veszélye.

[htmlbox valasztojogi_komm]

Az ügyészség kérésére a bíróság három hónappal meghosszabbította az előzetes letartóztatást, az ügy bonyolultságára és a szükséges nyomozati cselekmények nagy számára tekintettel.

A vádhatóság ezt követően kiegészítette a vádat jelentős értékre elkövetett sikkasztással és hamisítással. Az ügyészség szerint a vádlott különböző okiratokat hamisított és több személynek nem fizette ki a szerződésben vállalt összegeket.

A büntetőbíróság az összes vádpontban bűnösnek találta a férfit, ezért öt és fél szabadságvesztést szabott ki rá.

A Bakui Fellebbviteli Bíróság is jóváhagyta az ítéletet, ezért az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került. Végül 2016 márciusában a kérelmező elnöki kegyelemmel szabadult.

Az EJEB döntése

A személyes szabadsághoz való jog megsértése

Az EJEB kifejtette a személyes szabadság elvonásának eseteit az Egyezmény szigorúan értelmezendő taxatív felsorolása határozza meg. Az érintett 5. Cikk előírja, hogy az adott személy szabadságát törvényes letartóztatással vagy őrizetbe vétellel abból a célból lehet elvonni, hogy e bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt az illetékes hatóság elé állítsák, vagy amikor ésszerű oknál fogva szükséges, hogy megakadályozzák bűncselekmény elkövetésében vagy annak elkövetése után a szökésben.

A letartóztatáshoz tehát nem szüksége, hogy a rendőrség a vádemeléshez elegendő bizonyítékot szerezzen be a letartóztatás időpontjáig. Az sem előírás, hogy az őrizetbe vet személyt azonnal megvádolják, vagy bíróság elé állítsák. Az őrizetbe vétel azt biztosítja, hogy a gyanúsítottat a nyomozás során meg lehessen hallgatni a közölt bűncselekménnyel kapcsolatban.

Azonban a gyanúnak megfelelő indokokon kell alapulnia, amely az önkényes fogva tartás elleni legfőbb garancia. Az alapos gyanú szavaknak azt kell jelentenie, hogy valamely tény vagy információ arra enged következtetni, hogy az őrizetbe vet személy összefüggésbe hozható a bűncselekmény elkövetésével. Annak eldöntése, hogy mit tekint a nyomozóhatóság alapos gyanúnak, csak az eset összes körülményének ismeretében lehetséges. Az őrizet meghosszabbítása pedig szükséges lehet az egyes bűncselekmények gyanúja esetén.

Az alapos gyanú fennállásához ezen kívül szükséges, hogy az adott cselekményt a nemzeti büntetőjog büntetendő cselekménynek minősítse, enélkül alapos gyanúról nem is beszélhetünk.

Az alapos gyanú fennállása nélkül pedig a szabadság korlátozását sem lehet jogszerűnek tekinteni. Ahogyan az alapos gyanúnak az őrizetbe vételkor és az előzetes letartóztatás elrendelésekor, úgy annak meghosszabbításakor is fenn kell állnia.

A jelen ügyben az EJEB figyelembe vette a beavatkozó harmadik személyek álláspontját és megállapította, hogy az azeri nem kormányzati szervezetek helyzete az elmúlt években jelentősen romlott. Nehézségekbe ütközik többek között a bejegyzésük és a finanszírozásuk, illetve jelentéstételre kötelezik őket. A jogszabály módosításokkal számos jelentéstételi és regisztrációs kötelezettséget írtak elő számukra, amelyek megsértése súlyos szankcióval jár. Az EJEB emellett számos beadványt kap olyan nem kormányzati szervezetektől, amelyek regisztrációja indokolatlanul elhúzódik. Ezek közül kettőt a kérelmező nyújtott be. A fenti intézkedések bevezetése együttesen szinte lehetetlenné tette az ilyen szervezetek működését.

Az EJEB szerint a kérelmezővel közölt eredeti vádak között nincs összefüggés, azok mibenléte nem tisztázott és az elkövetett cselekményeket egyszerű mondatokkal, egyetlen oldalon tartalmazza a vádirat.

A vádhatóság mindössze annyit tudott megállapítani, hogy a férfi egy nyilvántartásba vett szervezettől fogadott el különböző juttatásokat az általa vezetett, nyilvántartásba nem vett szervezet képviseletében. Ennél többet a letartóztatása óta nem sikerült felderíteni.

[htmlbox Jogászvilág_hírlevél]

A fenti körülmények alapján az EJEB szerint külső, független személy számára nem igazolható a bűncselekmény elkövetése.

Az EJEB megállapította, hogy a nemzeti jog nem köti regisztrációhoz a civil szervezetek működését. Azonban a szervezetek működése nehézségekbe ütközik, mert nyilvántartásba vétel nélkül nem tudnak bankszámlát nyitni és támogatásokat fogadni, ezért kellett a kérelmező által vezetett szervezetnek együttműködnie egy nyilvántartásba vett szervezettel.

A fő vád az volt a férfi ellen, hogy ezen a regisztrált civil szervezeten keresztül fogadott el támogatást, azonban az EJEB ebben nem látott bűncselekményre utaló jelet. A nemzeti jog szerint az ilyen típusú jogszabálysértést közigazgatási bírsággal kell sújtani.

A másik vád szerint a kérelmező illegális vállalkozási tevékenységet folytatott. A nemzeti jog pontosan meghatározza, hogy a profitszerzésre irányuló tevékenység tekinthető vállalkozási tevékenységnek.

A kapott támogatásokat a 2013-as választások elemzésére fordították. Az ügyészség sem a célt, sem a kérelmező által kifejtett tevékenységet nem minősítette jogszerűtlennek ezen eljárás során. Az EJEB szerint a szervezet és a kérelmező tevékenységét nem kereskedelmi tevékenységnek kell tehát tekinteni, amely nem jár adófizetési kötelezettséggel.

Az ügyészség ezen felül nem bizonyította, hogy a kérelmező a támogatási szerződésektől eltérő célra használta fel a juttatásokat, illetve, hogy haszonszerzésre törekedett. Tehát semmilyen bizonyítékkal, tanúval, információval nem támasztható alá a bűncselekmény elkövetése. A kormány elsősorban szakértői véleményekre hivatkozott, ezeket azonban nem csatolta. A férfi előzetes letartóztatásba helyezése és annak meghosszabbítása, ezért indokolatlan volt és a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja sem merülhetett fel. 

A vádkiegészítés az előzetes letartóztatás legutolsó meghosszabbítása után történt, az ezt megelőző döntésekben ezek a vádak nem szerepeltek. Ennek azért van jelentősége, mert, így ezek a vádak nem indokolhatják az előzetes letartóztatást, illetve annak meghosszabbítását.

Az EJEB a fentiek alapján megállapította, hogy a kérelmezőt jogszerűtlenül, alapos gyanú nélkül, fosztották meg a személyes szabadságától, ezzel pedig megsértették az Egyezményben foglalt jogát.

A tisztességes eljáráshoz való jog sérelme

A kérelmező azt is előadta, hogy a bíróságok nem értékelték megfelelően a szabadon engedése érdekében előadott tényeket és körülményeket.

Ezzel kapcsolatban az EJEB emlékeztetett, hogy az Egyezmény szerint a fogvatartottaknak joguk van a fogva tartásukat lehetővé tevő döntések bírósági felülvizsgálatára. A felülvizsgálat során a bíróságnak nemcsak az eljárási szabályok betartását, hanem a fogva tartást megalapozó anyagi jogi szabályoknak megfelelő tényállást is felül kell vizsgálniuk, ez a tisztességes eljáráshoz való jog keretein belül vizsgálandó.

A tisztességes eljáráshoz való jogot nem lehet egységesen értelmezni, azt minden esetben az eset körülményei, az irányadó tényállás és bizonyítékok alapján kell mérlegelni. Az eljárásban biztosítani kell a fegyveregyenlőség elvét a felek számára. Ugyan az előzetes letartóztatáshoz nem kellenek konkrét bizonyítékok, de olyan valós tények igen, amelyek alapján valószínűsíthető, hogy a kérelmező bűncselekményt követett el.

Ugyanakkor az Egyezmény nem írja elő az előzetes letartóztatás kötelező bírói felülvizsgálatát, de, ha egy állam ilyet alakít ki, akkor annak meg kell felelnie az Egyezményben foglaltaknak.

Az EJEB megállapította, hogy a nemzeti bíróságok egyik esetben sem tudták alátámasztani a bűncselekmény gyanújának alaposságát, amely lehetővé tette volna a kérelmező őrizetbe vételét. A bíróságok csak lemásolták az ügyészség érvelését és azt röviden végzésbe foglalták.  Ezzel a döntések formális felülvizsgálata megvalósult ugyan, de az valódi jogorvoslatnak nem tekinthető és a fogva tartás jogszerűségét sem igazolja. Ez az Egyezménnyel és a nemzeti joggal is ellentétes.

A férfinak tehát nem volt lehetősége hatékony jogorvoslatot igénybe venni a fogva tartása ellen, ezért a tisztességes eljáráshoz való jogát is megsértették.

Az Egyezmény alapelveinek megsértése

A kérelmező az Egyezmény alapelveinek megsértése miatt is kérte az EJEB eljárását.

Az EJEB a kérelem keretei között megvizsgálta, hogy az állam által alkalmazott intézkedéseknek volt-e olyan céljuk, hogy a kérelmező civil és emberi jogi tevékenységét korlátozzák, őt elhallgattassák, valamint akadályozzák a választási adatok elemzését.

Az Egyezmény 18. cikke kimondja, hogy a jogkorlátozást csak az előírt célokra lehet alkalmazni. Amennyiben a jogkorlátozás mértékét kell vizsgálni, akkor a gyakorlat szerint az EJEB-nek nem kell közvetlen bizonyítékra szorítkoznia a kérelem vizsgálatakor, mivel sokszor egy látszólag jogszerű magatartás következménye a jogszerűtlen jogkorlátozás bekövetkezése. A jelen ügyben az EJEB az alapos gyanú hiánya ellenére lefolytatott eljárást úgy értékelte, hogy annak tényleges célja az érintett elhallgattatása volt.

[htmlbox gyulekezesi_komm]

A jelen ügy megítélése során értékelni kell a civil szervezetek nyilvántartásba vételével és finanszírozásával kapcsolatos jogalkotói korlátozásokról szóló újságcikkeket és beszámolókat is. Ezek szerint Azerbajdzsánban a kormánypárti média a civil szervezeteket külföldi érdekeket képviselő, külföldről pénzelt, a nemzeti érdekeket eláruló, külföldi ügynököknek állítja be. Elsősorban azért éri kemény kritika ezeket a szervezeteket, mert külföldön negatív színben tüntetik fel az emberi jogok helyzetét.

A kérelmező ügyét nem lehet elkülönítetten kezelni azoknak az emberi jogi aktivistáknak az ügyétől, akik az emberi jogok védelme érdekében olyan nemzetközi szervezetekkel működtek együtt, mint az Európa Tanács, és akiket szintén hasonló vádak miatt tartóztattak le és ítéltek börtönbüntetésre. A férfi ügye is része a 2014 óta az országban egyre erősödő civil szervezetekkel szembeni fellépésnek.

A letartóztatás és vádemelés időpontját is figyelembe vette az EJEB és megállapította, hogy a 2013-as választásokról szóló első jelentés publikálása és a kérelmező letartóztatása között csak pár nap telt el. A kormány azt állította, hogy a két eset egymással nem függ össze, de ez kétségbe vonható. Az EJEB szerint az ügyészségnek nem állt rendelkezésére semmilyen információ vagy bizonyíték, amely alapos gyanút szolgáltatott volna a büntetőeljáráshoz vagy az érintett őrizetbe vételéhez. Az EJEB azt sem hagyhatta figyelmen kívül, hogy a fő vádpont a 2013 májusa óta jogszerűtlenül elfogadott támogatás volt, amellyel a kérelmező és szervezete a választásokról szóló jelentés elkészítését finanszírozta. Arra azonban semmilyen bizonyítékot nem találtak, hogy a férfi más célra használta volna fel a juttatásokat.

A kormány arra is hivatkozott, hogy a férfi ellen emelt vádak nem lehetnek politikai természetűek, mert nem tekinthető ellenzéki vezetőnek vagy közszereplőnek. Az EJEB ezzel szemben arra jutott, hogy a kérelmező egy jól ismert civil szervezet vezetője, amely választások elemzésével foglalkozik.

A fentiek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a büntetőeljárás célja az érintett elhallgattatása és kifejtette tevékenysége miatti megbüntetése volt. A kérelmező szabadságának korlátozására tehát nem a bíróság elé állítása miatt és nem alapos gyanúval, ezért az ország megsértette az Egyezmény jogkorlátozásra és törvényes letartóztatásra vonatkozó rendelkezéseit is.

Mivel az EJEB teljes mértékben alaposnak találta a kérelmet, ezért 20.000 euró kártérítés és 2.500 euró költség megfizetésére kötelezte Azerbajdzsánt.

(EJEB)

---