A felmondás indoklása, avagy „eltérő bánásmód” a munka világában
Európai ítélet született a határozott idejű munkaszerződés megszüntetése esetén elmaradt indoklás jogellenességéről.
Veszélyes WLAN–EU-s döntés a közvetítő szolgáltatók felelősségéről
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Ha a hírközlő hálózathoz való hozzáférés biztosítójának nem kellene az internetkapcsolatot biztonsági védelemmel ellátnia, a szellemi tulajdonhoz fűződő jogot mindennemű védelemtől megfosztaná, ez pedig ellentétes lenne az igazságos egyensúly elvével – az Európai Unió Bíróságának döntése előzetes döntéshozatali kérdésben.
Az EU Bíróság 2016. szeptember 15-én a Tobias Mc Fadden és a Sony Music Entertainment Germany GmbH közötti ügyben született döntésében arra a kérdésre kereste a választ, fennáll-e Tobias Mc Fadden felelőssége amiatt, hogy harmadik személy a T. Mc Fadden által működtetett vezeték nélküli helyi hálózatot (WLAN) arra használta, hogy egy Sony Music által előállított hangfelvételt engedély nélkül hozzáférhetővé tegyen a nyilvánosság számára.
Az alapügy tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
T. Mc Fadden egy fény- és hangtechnika értékesítésével és bérbeadásával foglalkozó vállalkozás ügyvezetője. A vállalkozása közvetlen környezetében egy vezeték nélküli helyi hálózatot működtet, amely ingyenes és névtelen internet-hozzáférést biztosít. Ehhez T. Mc Fadden egy telekommunikációs vállalat szolgáltatásait használja. A hálózathoz való hozzáférést szándékosan nem védte le, hogy ezzel felkeltse a szomszédos üzletek ügyfeleinek, a járókelőknek és a szomszédoknak a figyelmét vállalkozására. 2010. szeptember 4. környékén T. Mc Fadden „mcfadden.de”-ről „freiheitstattangst.de”-re változtatta a hálózata nevét, utalva ezzel az adatvédelem mellett és a túlzott állami felügyelettel szemben szervezett demonstrációra.
Ugyanebben az időszakban a T. Mc Fadden által működtetett, vezeték nélküli helyi hálózaton keresztül egy zeneművet (mely hangfelvétel előállítója a Sony Music) a jogosultak engedélye nélkül, ingyenesen hozzáférhetővé tettek az interneten. T. Mc Fadden azt állítja, nem követte el az állítólagos jogsértést, ugyanakkor nem tudta kizárni, hogy azt a hálózatának egyik felhasználója követte el.
A Sony Music kártérítés fizetését kérte a T. Mc Faddentől a zeneműhöz fűződő jogainak megsértéséhez kapcsolódó közvetlen felelőssége miatt, másodszor pénzbírság terhe mellett a jogsértés abbahagyására való kötelezését kérte a bíróságtól. Az elsőfokon elmarasztalt T. Mc Fadden fellebbezésében úgy érvelt, hogy a 2000/31 irányelv 12. cikkének (1) bekezdését átültető német jogszabályi rendelkezések alapján kizárt a felelőssége.
A vonatkozó joganyag
Az Elektronikus kereskedelemről szóló2000/31/EK IRÁNYELV 12. cikk (1) bekezdése szerint:
„Ha az információs társadalommal összefüggő olyan szolgáltatásról van szó, amely a szolgáltatás igénybe vevője által küldött információnak hírközlő hálózaton keresztül történő továbbításából vagy a hírközlő hálózathoz való hozzáférés biztosításából áll, a tagállamok biztosítják, hogy a szolgáltatót ne terhelje felelősség a továbbított információért, azzal a feltétellel, hogy nem a szolgáltató:
a) kezdeményezi az adatátvitelt;
b) választja ki az adatátvitel címzettjét; és
c) választja meg vagy módosítja a továbbított információt.”
Az irányelv fogalomrendszerében az „információs társadalommal összefüggő szolgáltatások” alatt a 98/48/EK-irányelv által módosított 98/34/EK-irányelv 1. cikkének 2. pontja szerinti szolgáltatásokat kell érteni [2. cikk a) pont]. E pont értelmében pedig szolgáltatásnak minősül az információs társadalom bármely szolgáltatása, azaz bármely, általában térítés ellenében, távolról, elektronikus úton és a szolgáltatást igénybe vevő egyéni kérelmére nyújtott szolgáltatás.
A német elektronikus médiáról szóló törvény 8. § (1) bekezdése értelmében:
„A szolgáltatók nem tartoznak felelősséggel az olyan idegen információkért, amelyeket hírközlő hálózaton keresztül továbbítanak, vagy amelyekhez felhasználás céljából hozzáférést biztosítanak, amennyiben:
1. nem ők kezdeményezik az adatátvitelt,
2. nem ők választják ki az adatátvitel címzettjét, és
3. nem ők választják meg vagy módosítják a továbbított információt.
Az első mondat nem alkalmazható abban az esetben, ha a szolgáltató a szolgáltatásának egyik igénybe vevőjével jogellenes cselekedetek elkövetése céljából szándékosan együttműködik.”
A német ítélkezési gyakorlatban a szerzői jog vagy szomszédos jogok megsértése esetén fennálló felelősség származhat mind a jogsértő személy magatartásából (Täterhaftung), mind pedig harmadik személy magatartásából (Störerhaftung). Jogsértés esetén az a személy, aki anélkül, hogy a jogsértésben elkövetőként vagy közreműködőként részt venne, ahhoz bármely módon, szándékosan és kellő okozati összefüggés mellett hozzájárul, felelősségre vonható (Störer). Egy korábbi ítéletben a szövetségi legfelsőbb bíróság megállapította, hogy „Störernek” tekinthető az internet-hozzáféréssel rendelkező wifi-hálózatot működtető magánszemély, amennyiben hálózatát nem tette jelszóval biztonságossá, ily módon lehetővé téve harmadik személyek számára a szerzői jog és a szomszédos jogok megsértését.
Azt az előzetes döntéshozatalt kezdeményező bíróság is megállapította, hogy nem személyesen T. Mc Fadden, hanem az ő vezeték nélküli helyi hálózatának egyik ismeretlen felhasználója követte el a Sony Music jogainak megsértését, de fontolóra vette T. Mc Fadden harmadik személyek magatartásáért való felelősségének (Störerhaftung) megállapítását amiatt, hogy a hálózatát nem védte le jelszóval, és ezáltal lehetővé tette, hogy ezt a jogsértést névtelenül elkövessék. Az eljárás során azonban kérdésként merült fel, hogy a 2000/31 irányelv 12. cikk (1) bekezdésében foglalt [és az elektronikus médiáról szóló törvény 8. § (1) bekezdés első mondatával átültetett] felelősség alóli mentesítés nem képezi-e akadályát T. Mc Fadden bármilyen mértékű felelősségre vonhatóságának
Az előzetes döntéshozatali eljárás eredménye
Az előzetes döntéshozatali eljárás során az EU Bírósága a következő megállapításokat tette:
1) Az Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 12. cikk (1) bekezdését [tekintettel az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások fogalmára ugyane irányelv 2. cikk a) pont] úgy kell értelmezni, hogy egy olyan, az alapügyben szereplőhöz hasonló szolgáltatás, amelyet egy hírközlő hálózat működtetője nyújt, és amely a hálózatnak a nyilvánosság számára történő ingyenes rendelkezésre bocsátására irányul, az elsőként említett rendelkezés értelmében vett „információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak” minősül abban az esetben, ha azt az érintett szolgáltató az általa értékesített áruk, vagy az általa nyújtott szolgáltatások reklámozása céljából nyújtja.
2) Az Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 12. cikk (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a hírközlő hálózathoz való hozzáférés biztosítására irányuló, e rendelkezésben említett szolgáltatás nyújtásához a hozzáférésnek nem kell túllépnie a szükséges információtovábbítás végrehajtására irányuló, automatikus és passzív műszaki eljárás kereteit, és nem kell további követelményeknek teljesülniük. A fő kérdés ezzel kapcsolatban az volt, hogy a szolgáltatásnyújtáshoz elegendő, ha az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást csupán ténylegesen rendelkezésre bocsátják, a konkrét esetben tehát hozzáférhetővé tesznek egy nyílt WLAN t [vezeték nélküli, helyi hálózatot], vagy ezen túlmenően például reklámozásra is szükség van.
3) Az Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 12. cikk (1) bekezdésével kapcsolatban a Bíróág megállapította, hogy nem kell vonatkozásában alkalmazni 14. cikk (1) bekezdésé b) pontjában előírt feltételt. Vagyis azt, hogy ha az információs társadalommal összefüggő olyan szolgáltatásról van szó, amely a szolgáltatás igénybe vevője által küldött információ tárolásából áll, a tagállamok biztosítják, hogy a szolgáltatót ne terhelje felelősség a szolgáltatás igénybe vevőjének kérésére tárolt információért, azzal a feltétellel, hogy a szolgáltató, amint ilyenről tudomást szerzett, haladéktalanul intézkedik az információ eltávolításáról vagy az ahhoz való hozzáférés megszüntetéséről. Ennek oka a Bíróság szerint, hogy meg kell egymástól különböztetni a webhelyszolgáltató által nyújtott, adattárolásra irányuló szolgáltatást a hírközlő hálózathoz való hozzáférés biztosítója által nyújtott adattovábbítási szolgáltatástól. Előbbi esetében a szolgáltatás hosszú távra szól. Következésképpen a webhelyszolgáltató az általa tárolt egyes információk jogellenességéről a tárolás elvégzését követő időpontban is tudomást szerezhet, amikor még mindig felléphet az információk eltávolítása, illetve a hozzáférhetőségük megszüntetése érdekében. Utóbbi vonatkozásában a szolgáltatás rendszerint nem tart hosszabb ideig, így ez a személy az információk továbbítását követően már nem gyakorol ellenőrzést azok felett. E feltételek mellett a hírközlő hálózathoz való hozzáférés biztosítója a webhelyszolgáltatóval ellentétben gyakran nem tud utólag fellépni bizonyos információk eltávolítása, illetve a hozzáférhetőségük megszüntetése érdekében.
4) Az Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 12. cikk (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a hírközlő hálózathoz való hozzáférést biztosító szolgáltatás nyújtójával szemben az e rendelkezésben említetten kívül nem támasztandók további követelmények. Vagyis a szolgáltatóval szembeni követelmények kimerülnek abban, hogy szolgáltatónak minősül bármely, információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó természetes vagy jogi személy.
E-PER |
|---|
|
Az előadók bemutatják, hogy ügyvédi, bírósági és közigazgatási oldalról nézve milyen tapasztalatokat szereztek az elmúlt közel három hónapban. Beszélnek a várható változásokról és a résztvevőknek konzultációs lehetőséget biztosítanak. Időpont: szeptember 29. |
5) Az Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 12. cikk (1) bekezdésével nem ellentétes, ha az a személy, akinek valamely műhöz fűződő jogait megsértették, kártérítést kérhet a hírközlő hálózathoz való hozzáférést nyújtó szolgáltatótól amiatt, hogy harmadik személyek ezt a hálózati hozzáférést a jogai megsértésére használták, valamint kérheti a kártérítési kérelmével összefüggésben felmerült felszólítási vagy bírósági eljárási költségek megtérítését. Ehhez azonban az szükséges az EU Bírósága szerint, hogy a kérelmeket azt követően nyújtsák be, hogy nemzeti hatóság vagy bíróság eltiltotta ezt a szolgáltatót az említett jogsértés folytatásának lehetővé tételétől.
6) Az Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 12. cikk (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal – főszabály szerint – nem ellentétes az olyan határozat meghozatala, amely kényszerítő bírság terhe mellett arra kötelezi a nyilvános internetkapcsolatot lehetővé tévő hírközlő hálózathoz való hozzáférés biztosítóját, hogy akadályozza meg, hogy harmadik személyek egy szerzői jogi védelem alatt álló művet vagy abból származó részleteket ezen az internetkapcsolaton keresztül fájlmegosztó weboldalak útján (peer‑to‑peer) a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegyenek. Ehhez szükséges azonban, hogy a hozzáférést nyújtó szolgáltató szabadon választhassa meg a határozatban foglaltaknak való megfelelés érdekében megteendő műszaki intézkedéseket, még ha a választása egyedül az internetkapcsolat jelszóvédelemmel való ellátására szűkíthető is le, feltéve hogy az internet-felhasználóknak a kért jelszó megszerzéséhez fel kell fedniük a kilétüket, így tehát nem cselekedhetnek névtelenül. A bíróság meglátása szerint az internetkapcsolat biztonsági védelemmel való ellátására irányuló intézkedést olyan lépésnek kell minősíteni, amely alkalmas a szellemi tulajdon védelméhez fűződő alapvető jog és a hírközlő hálózathoz való hozzáférést biztosító szolgáltató vállalkozási szabadságához fűződő jog, valamint az e szolgáltatás címzettjeinek tájékozódási szabadságához való jog közötti igazságos egyensúly megteremtésére. Ezt megvizsgálva a bíróság megállapította, hogy az ilyen intézkedés nem sérti a hírközlő hálózathoz való hozzáférést nyújtó személy vállalkozás szabadságához való jogának lényeges tartalmát, mivel ez a lépés csupán az internet-hozzáférést nyújtó által folytatott tevékenység gyakorlásának egyik technikai részletszabályát változtatja meg elhanyagolható mértékben. Nem sérti az internet-hozzáférésre irányuló szolgáltatás címzettjei tájékozódási szabadsághoz való jogának lényeges tartalmát sem, mivel csak arra kötelezi őket, hogy kérjenek jelszót, és emellett természetesen ez a kapcsolat csupán az egyik módja az internetelérésnek. Ráadásul az intézkedés szigorúan célirányos is, mivel arra szolgál, hogy a szerzői vagy szomszédos jogok harmadik személy által történő megsértésének anélkül vessen véget, hogy ez kihatással lenne az internet-hozzáférés nyújtójának szolgáltatásait igénybe vevő internet-felhasználók jogszerű információkhoz való hozzáférésének lehetőségére.
Az ismertetett döntés elérhető: