A pompázatos Plitvicei-tavak

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Sokak „bakancslistáján” szerepel Horvátország legnagyobb nemzeti parkja, a Plitvicei-tavak; szerencsére ez a vágyálom könnyen valóra válhat.

Nyaranta magyarok százezrei veszik célba a horvát tengerpartokat és hajtanak el autóval egy vízesésekkel övezett csodálatos tórendszer közelében. Pedig nagyon is érdemes egy fél- vagy egynapos kitérőt tenni. Ha Magyarországról, a letenyei határátkelő felől utazunk a Plitvicei-tavakhoz, a horvát A4-es autópályán Zágrábig hajtunk, majd a tengerpart felé tartó A1-es A7-es autópálya közös szakaszán Karlovacot vesszük célba. Itt kell letérnünk az 1-es főútra, ahonnan még 75 kilométer, részben kanyargós, szép erdős út vezet a plitvicei lehajtóig. A legideálisabb a park alsó, déli főbejáratát megcéloznunk.

(A szerző felvételei)

Budapestről kényelmesen hat órán belül elérjük úti célunkat, így akár két-három napos önálló kirándulással is felkereshetjük a világ e nagy természeti kincsét, amely 1979-től az UNESCO Világörökség-listáján is szerepel. (Ha innen tovább akarunk haladni a tenger felé, egyórányi autózással, szerpentines utakon átszelve a Velebit-hegyláncot, máris Senj tengerpari városkánál találjuk magunkat.)

Évente 1,7 milliónyian keresik fel a Plitvicei-tavak Nemzeti Parkot, mely lassan eléri fogadóképességénék határát. Ezért is emelik évről évre egyre drasztikusabban a jegyárakat: 2018 nyarán egy felnőtt belépő már 250 kunát kóstál, vagyis több mint 11 ezer forintot (1 kuna körülbelül 45 forint), a diák- 160, a gyermekjegy pedig 110 kunát. Az árak 16 órától a 20 órás zárásig jelentősen olcsóbbak, csakúgy, mint az őszi szezonban és télen. (A park az év 365 napján látogatható.) Reggel akár már a 7 órai nyitáskor útra kelhetünk, hogy bebarangoljuk a szépséges vidéket. Nem kell félnünk, hogy eltévedünk, mert jól elhelyezett táblák, jelölések mutatják a széles vagy épp szűkebb utakat, ösvényeket hegyen-völgyön, kisebb és nagyobb vízzuhatagok fölött és mellett.

A hatalmas természetvédelmi terület több mint 294 négyzetkilométer; 8 kilométer hosszú a tórendszere, melyhez teraszosan elhelyezkedő kisebb-nagyobb állóvizek tartoznak. Összesen tizenhat, melyből tizenkettőt felső tavaknak neveznek, négyet alsó tavaknak. A legfelső tó a tengerszint felett 636 méter magasan áll, a legalsó 503 méteren. A Dinári-hegység e karsztos része az évezredek során folyamatosan változott, s ma is mozgásban van. Csak pár száz éve nyerte el a maihoz hasonló formáját a tórendszer, melyet folyamatosan táplálnak felszíni és földalatti patakok. A szintkülönbségek miatt gátak, folyamok, zuhatagok, vízesések képződnek, formálódnak, majd tűnnek el. Az erdős térség egyben ezernyi növény- és állatfaj ideális otthona. Csaknem ezerháromszáz növényfaj él itt, köztük vagy ötven orchideafajta. A gazdag állatvilág tagja a barnamedve, mely szerencsére kerüli az embereket. Több mint százhatvan madárfaj, húsz denevérfajta és háromszázhúsz lepkeféle őshonos e zöldellő területen. A tavak halban gazdagok, élükön a pisztránggal, csapataik jól megfigyelhetők a tavak fölötti hidakon elsétálva.

Hasznos hallgatni a jó tanácsra: ha a déli, alsó főbejárathoz érkeztünk, válasszuk a kisbuszt, amely felvisz minket a tórendszer legmagasabb pontjára – az St. 3 állomáshoz –, ahonnan a H-jelű gyalogos túrát választva négy-hatórás, könnyen teljesíthető program vár ránk. (A jegyár magában foglalja a buszozást.)

Fantasztikus látványvilág fogad minket a túrázás során. Megcsodálhatjuk a víz erejét, szépségét, csobogását, zuhanását. A Labudovac elnevezésű, húsz méter magasról alázúduló vízesés az első látványosabb zuhatag, mely utunkba esik.

Olykor gerendákon, pallókon, fahidakon vezetnek az utak. Talpunk alatt szaladnak a patakok, buknak alá a kis vízesések, a tavak partja mentén olykor szinte egy szintben sétálunk a vízzel. De nem árt óvatosnak lennünk, mert esetenként csúszósak lehetnek a fából tákolt utak. Ám azért biztonságosak.

A felső tórendszer záró tava a Kozjak, ahonnan kirándulásunkat hajóval kell tovább folytatnunk. (Jegyünk tartalmazza a hajóutat is.) Érkezésünkkor, a kikötő mellett, egy erdőszélen hatalmas terasz fogad minket, ahol a faasztalok mellett elfogyaszthatjuk a magunkkal vitt elemózsiánkat vagy kedvünkre vásárolhatunk a sütödékben. Étellel és itallal amúgy nem árt még az út kezdete előtt felszerelkeznünk.

Amikor újra útra kelünk, azt hinnénk, már szinte mindent láttunk, ám hamarosan feltűnik az alsó tavak szemkápráztató természeti képződménye, a 78 méter magas, hatalmas Nagy vízesés. Először alulról közelítjük meg kanyargós utakon, majd egy hegyre kapaszkodva vele egy magasságban is elámulhatunk. Ráadásul a távolban égszínkékben pompázik a többi tó is a maga gátrendszerével. Azok a tavak, amelyek mellett néhány perccel-órával korábban elhaladtunk.

Egészséges fáradság lesz úrrá rajtunk a szépséges túra végén. Megér legalább egy teljes napot rászánni a Plitvicei-tavakra. Akinek azonban nincs rá ennyi ideje, vigasztalódhat két rövidített útvonallal, az E- és az F-jelűvel.

Aki túlvan e bámulatos kiránduláson, egy sort kipipálhat a „bakancslistáján”.

Jöhet a következő úti cél, szép emlékekkel és fényképekkel a hátunk mögött.

---