Jogorvoslatok és külön eljárások az új Be.-ben

  • Értesítő a rovat cikkeiről

A másodfokú bírósági eljárásban főszabályként megmarad a teljes körű felülbírálat, a harmadfokú eljárásnál a felülbírálat terjedelme jelentősen szűkül, csak az eltérő döntés vonatkozásában érvényesül a teljes körű felülbírálat.

Olvassa el cikksorozatunk első, második, harmadik és negyedik részét is.

 

A fellebbezés

Az elsőfokú bíróság ítélete és ügydöntő végzése minden esetben önállóan támadható fellebbezéssel, a nem ügydöntő végzés esetén erre csak akkor van lehetőség, ha azt a törvény nem zárja ki. Az ügydöntő határozat a vád elsőfokú bírósági eljárásra való alkalmasságáról szól, ezért az elsőfokú eljárást lezáró, bűnösséget megállapító, felmentő ítélet és eljárást megszüntető végzés ellen is biztosítani kell a jogorvoslat lehetőségét. Maga a Javaslat pontosan felsorolja azokat az eseteket, amikor a fellebbezés lehetősége kizárt. Teljes körű jogorvoslati jogosultság illeti meg a vádlottat, az ügyészt, a védőt, azzal a korlátozással, hogy a vádlott és a védő kizárólag a vádlott javára fellebbezhet. A korlátozott jogorvoslati jogosultság azt jelenti, hogy a Javaslatban megnevezett személy az ítélet bizonyos, őt érintő rendelkezése tekintetében rendelkezik jogorvoslati jogosultsággal. Ide tartozik a vádlott örököse, aki az ítélet polgári jogi igénynek helyt adó rendelkezése ellen jelenthet be fellebbezést, ha a vádlott az ügydöntő határozat meghozatala után, de még a fellebbezésre nyitva álló határidőn belül meghal. A vádlott házastársa vagy élettársa a kényszergyógykezelés elrendelése ellen jelentheti be a fellebbezést a vádlottól függetlenül. A magánfél a polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezés ellen élhet fellebbezéssel, illetőleg akivel szemben az ítélet rendelkezést tartalmaz, mint vagyoni érdekelt gyakorolhatja fellebbezési jogát.

Fellebbezésnek helye van jogi, illetve ténybeli okból egyaránt. A jogi okra alapított fellebbezés az elsőfokú bíróság anyagi jogszabálysértését sérelmezi, mely kiterjedhet a törvénysértő bűnösség megállapításra, valamint a felmentő és megszüntető rendelkezésekre, a cselekmény jogi minősítésére, az ezzel összefüggésben alkalmazott szankcióra és egyéb jogkövetkezményekre. Jogi okra alapított az a fellebbezés is, mely az elsőfokú bíróság perrendvitelét sérelmezi. A fellebbezés tartalmát tekintve a bűnösség kérdésében hozott döntés, a cselekmény minősítése, az alkalmazott büntetés vagy intézkedés neme és mértéke, továbbá az egyéb, a büntetőjogi főkérdéssel is összefüggő rendelkezés, mint lefoglalt dologról vagy a felmerült bűnügyi költségről való döntés egyaránt támadható a rendes jogorvoslattal.

A Javaslat a jelenleg szűk körben ismert korlátozott fellebbezés eseteit jelentősen kiterjeszti. Korlátozott a fellebbezés, ha a fellebbezés a büntetőjogi főkérdés érintetlenül hagyása mellett csak a törvényi előírás szerint megjelölt rendelkezéseket vagy azok valamelyikét, illetőleg kizárólag az indokolást sérelmezi. A hatályos szabályok alapján, ha a fellebbezés kizárólag az ítéletnek az elkobzásra, vagyonelkobzásra, a pártfogó felügyelet elrendelésére, lefoglalásra, polgári jogi igényre, a szülői felügyeleti jog megszüntetésére, vagy a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezése ellen irányul, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak ezt a rendelkezését bírálja felül. A Javaslat lehetőséget ad a fellebbezés bejelentésére kizárólag a kiszabott büntetés vagy az alkalmazott intézkedés neme és mértéke vagy tartama, illetve az ítéletnek az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás tárgyát képező rendelkezése, a szülői felügyeleti jog megszüntetése iránti indítványt, illetve a polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezése, vagy a felmentő ítélet valamint a megszüntető határozat indokolásának tartalma ellen is. Helye van fellebbezésnek kizárólag az indokolás ellen is, ez az ítélet vonatkozásában a felmentett vádlott esetében értelmezhető, aki kedvezőbb felmentési jogcím megállapítása végett jelenthet be fellebbezést.

A hatályos szabályokhoz képest a Javaslat is lehetőséget teremt arra, hogy a fellebbező új bizonyítékra hivatkozzék fellebbezésében, azonban ezt a perkoncentráció elvéből fakadóan csak olyan tény vagy bizonyítási eszköz tekintetében teszi lehetővé, mely az ítélet kihirdetése után keletkezett vagy arról a fellebbező önhibáján kívül az ítélet kihirdetése után szerzett csak tudomást.

A Javaslat a hatályos rendelkezéstől eltérően az ügyészséget és a védőt az eddigi lehetőséggel szemben kötelezi arra, hogy a fellebbezést, illetőleg a már bejelentett fellebbezést írásban indokolja, melyet az ügyiratok felterjesztéséig az elsőfokú bíróságnál, az ügyiratok felterjesztése után a másodfokú bíróságnál − legkésőbb a másodfokú tárgyalást megelőző tizenötödik napon − kell előterjeszteni.

bíró

 

A másod- és harmadfokú bírósági eljárás

A másodfokú bírósági eljárásban főszabályként megmarad a teljes körű felülbírálat. A másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletet, valamint az azt megelőző bírósági eljárást teljes terjedelmében felülbírálja. A revízió során elsőként a bírósági eljárás törvényességének vizsgálatára kerül sor, mely magában fogalja a bizonyítás felvételére, egyéb eljárási cselekmények megtartására és a résztvevők eljárási jogai biztosítására vonatkozó szabályok érvényesülésének ellenőrzését. A ténybeli felülbírálat foglalja magában az ítélet megalapozottságára, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, valamint a büntetőjogi jogkövetkezmények alkalmazására vonatkozó szabályok felülvizsgálatát.

Szűk körben lehetőség van korlátozott felülbírálatra, amely során a tényállás az elsőfokú ítéletben megállapítottak szerint rögzül, és annak helyességét a másodfokú bíróság nem vizsgálja. A felülbírálat korlátozottsága rögzíti, hogy nem bírálható felül az ítéletnek az a felmentő vagy eljárást megszüntető rendelkezése, amely ellen nem fellebbeztek, valamint deklarálja a személyi hatályt, mely szerint, ha az elsőfokú bíróság ítélete több vádlottról rendelkezett, az ítéletnek csak a fellebbezéssel érintett vádlottra vonatkozó rendelkezése, illetve része felülbírálatának van helye. Korlátozott felülbírálatra van lehetőség, ha a fellebbezés kizárólag a kiszabott szankció nemét, illetve mértékét vagy tartamát, az ítéletnek az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás tárgyát képező rendelkezését, a szülői felügyeleti jog megszüntetése iránti indítványt, illetve a polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezését, vagy a felmentő ítélet vagy az eljárást megszüntető határozat indokolását sérelmezi. A másodfokú bíróság a korlátozott felülbírálat keretei között is hivatalból vizsgálja az esetleges abszolút és relatív eljárási szabálysértéseket, amelyek az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését vonják vagy vonhatják maguk után. Vizsgálnia kell a másodfokú bíróságnak a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezést, ha a terheltet fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, és a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezést, valamint bizonyos esetekben a büntetés kiszabására, vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezést, ha a bűnösség megállapítására, illetve a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezést megváltoztatja. Mindez a hatályos eljárási törvény korlátozott felülbírálatának terjedelméhez képest bővebb, de a teljes körű felülbírálattól messze elmaradó vizsgálati kötelezettséget eredményez.

A másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásához kötöttsége értelmében, ha az elsőfokú bíróság megalapozott tényállást állapított meg, úgy a másodfokú bíróság köteles határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítani. Ehhez párosul a felülmérlegelés tilalma is, hogy a bizonyítékokat az elsőfokú bíróság ítéletétől eltérően értékelni, az elsőfokú bíróság által a bizonyítékok megvizsgálása alapján megállapított tényállástól eltérő tényállást a másodfokú bírósági eljárásban megállapítani nem lehet, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetve ha a másodfokú bíróság a fellebbezésben állított új tény vagy bizonyíték alapján bizonyítást folytat le. Nem érvényesül a tényálláshoz kötöttség elve, ha az ítélet megalapozatlan, továbbá, ha a fellebbezésben új tényt állítottak, vagy új bizonyítékra hivatkoztak és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítást vesz fel.

Az új szabályozás szerint a tényállás megalapozatlansága lehet részleges vagy teljes. Részleges a megalapozatlanság, ha az elsőfokú bíróság a tényállást hiányosan állapította meg, a tényállás részben felderítetlen, vagy a megállapított tényállás ellentétes a bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával, továbbá ha az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett. Ilyen esetben a másodfokú bíróság köteles megkísérelni annak megszüntetését a tényállás kiegészítésével, helyesbítésével, az ügyiratok tartalma, ténybeli következtetés vagy felvett bizonyítás alapján. Ezzel szemben a teljes megalapozatlanság (ha az elsőfokú bíróság nem állapított meg tényállást vagy a tényállás teljes egészében felderítetlen) szükségszerűen hatályon kívül helyezést eredményez. Ha a vádlott felmentését tartalmazó ítélet megalapozatlan, az ügyész által indítványozott bizonyítás eltérő tényállás megállapítása mellett a bűnösség másodfokú bíróság általi kimondására is lehetőséget teremt. Ha a vádat alátámasztó bizonyíték beszerzését a vádló nem indítványozta és az ítélet megalapozatlansága nyilvánvalóan erre vezethető vissza, a megalapozatlanság következményei nem alkalmazhatóak, azaz nem kerülhet sor az ítélet hatályon kívül helyezésére.

A súlyosítási tilalom lényegi eleme, hogy a vádlott és a védő részére lehetővé teszi a fellebbezési jog kockázat nélküli gyakorlását, kizárva azt, hogy a fellebbezés folytán, alapvető érdemi kérdésekben a vádlottra hátrányosabb másodfokú bírósági határozat szülessen, ha az elsőfokú bíróság ítéletét csak a vádlott javára szóló fellebbezés támadta. A terhelt részfelmentését vagy az eljárás részmegszüntetését támadó fellebbezések esetében a súlyosítási tilalom akkor nem érvényesül, ha a felmentő vagy eljárást megszüntető rendelkezés támadása eredményre vezet. Ugyancsak nem terjed ki a súlyosítási tilalom − kivéve, ha alkalmazásukra büntetés helyett kerül sor − a büntetőjogi intézkedések körére, így az elsőfokon marasztalt terhelttel szemben a másodfokú bíróság az elkobzásról, a vagyonelkobzásról illetve az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételéről rendelkezhet, ha azt az elsőfokú bíróság a törvény rendelkezése ellenére elmulasztotta.

Másodfellebbezés benyújtására továbbra is rendes jogorvoslatként, de csak szűk körben van lehetőség, az újabb jogorvoslati fórumot pedig csak a másodfokú bíróság elsőfokú bírósággal ellentétes döntésének ténye nyitja meg.

 

Nem változik a harmadfokú eljárás feltételrendszere, azonban a felülbírálat terjedelme jelentősen szűkül, csak az eltérő döntés vonatkozásában érvényesül a teljes körű felülbírálat. A hatályos eljárási törvény rendszerében a másodfellebbezés lehetőségére a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságtól eltérő döntése alapján van lehetőség, az ezt követő felülbírálat teljes körű. Ennek keretében a harmadfokú bíróság nem csak az elsőfokú, hanem a másodfokú bíróság eljárásának törvényességét is vizsgálja, kasszációs jogkörét pedig mind az első-, mind a másodfokú eljárásban történt abszolút eljárási szabálysértés esetén köteles gyakorolni. Összességében ez azt jelenti, hogy a harmadfokú bíróság revíziós jogköre a másodfokú bíróságéhoz képest szélesebb körű. A Javaslat rendelkezései alapján a harmadfokú eljárás koncentráltabbá válik, mind a fellebbezés tartalmára, mind az ehhez kapcsolódó felülbírálat terjedelmére vonatkozó szabályokban. A Javaslat abban az esetben biztosítja a harmadfokú eljárás lehetőségét, ha a másodfokú bíróság

1. olyan vádlott bűnösségét állapította meg, vagy olyan vádlott kényszergyógykezelését rendelte el, akit az elsőfokú bíróság felmentett, vagy vele szemben az eljárást megszüntette,

2. az elsőfokon elítélt vádlottat felmentette vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette,

3. a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben állapította meg, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett.

Nem képezheti tehát fellebbezés tárgyát olyan, a másodfokú eljárásban meghozott döntés, amely a büntetőjogi főkérdést illetően azonos az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatával, kivéve, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság vádlott felmentéséről szóló rendelkezésének helybenhagyása mellett a vádlott kényszergyógykezelését rendeli el. Ezzel szemben nem eltérő a döntés, ha az elsőfokú bíróság a vádlottat kóros elmeállapota miatt felmenti, és a kényszergyógykezelését rendeli el, ez utóbbi intézkedés alkalmazását pedig a másodfokú bíróság mellőzi, vagy ha a másodfokú bíróság a felmentés más jogcímét állapítja meg. Nincs helye másodfellebbezésnek akkor sem, ha a cselekmény téves minősítése, vagy a joghátrány alkalmazása törvénysértő, vagy ha az eltérő döntés az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdések tárgyát érinti. A másodfokú bíróság ítélete elleni fellebbezés egyrészt csak magát a harmadfokú eljárást megnyitó eltérő rendelkezést sérelmezheti, másrészt önmagában, kizárólag a másodfokú bíróság azon rendelkezését, amelyet a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságtól eltérő döntése eredményezett. A Javaslat a korlátozott fellebbezés és az ehhez kapcsolódó korlátozott felülbírálathoz igazodás szükségszerűsége alapján rendelkezik úgy, hogy ha a másodfokú bíróság a korlátozott fellebbezés alapján bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét, illetve a fellebbezéssel nem érintett bűncselekmény vonatkozásában elvégzett felülbírálat eredményeként, eltérő jogi megítélés alapján jutott eltérő döntésre, a másodfellebbezésnek kizárólag a jogkövetkezményre koncentráltan van helye.

 

A Javaslat indokolása szerint széles körű kritika fogalmazódott meg a fellebbviteli bíróságokkal szemben, miszerint gyakran, még olyan esetekben is hatályon kívül helyezik az elsőfokú ítéleteket, amikor a Be. rendelkezései alapján lehetőségük lenne, bizonyítás felvétele mellett az ügy érdemi elbírálásra. A hatályon kívül helyezés pedig nem más, mint az „ügy halála”, hiszen a megismételt eljárásra utasítással újra elsőfokon indul az ügy, méltatlanul és indokolatlanul megnyújtva a büntetőeljárás időtartamát. Az Országos Bírósági Hivatal, illetőleg a Kúria részéről megfogalmazódott igény alapján a hatályon kívül helyezések észszerű korlátok között tartását célzó intézményként a Javaslat új intézményként vezeti be, mint rendes jogorvoslatot a másod- és harmadfokú bíróságok hatályon kívül helyező végzése elleni fellebbezés lehetőségét. A hatályon kívül helyező bíróság eljárás folytatására utasítása a döntés, ha a fellebbezést elbíráló bíróság azt állapítja meg, hogy a hatályon kívül helyezés indokolatlan volt.

 

A rendkívüli jogorvoslatok

A Javaslat nem vezet be jelentős változásokat a rendkívüli jogorvoslatok Be. által megteremtett rendszeréhez képest. Új rendkívüli jogorvoslatként az egyes járulékos kérdések tekintetében fogyatékos határozatok orvoslását lehetővé tevő egyszerűsített felülvizsgálat jelenik meg. Az egyszerűsített felülvizsgálat alapja, hogy a bíróság az alapügyben meghozott jogerős ügydöntő határozata valamely felsorolt járulékos jellegű kérdésben hiányos vagy törvénysértő. Az egyszerűsített eljárásban nem kerülhet sor az anyagi jogerő áttörésére, csupán korrekció útján a másodlagos kérdések törvényességének biztosítására, az anyagi jogerő tiszteletben tartása mellett. A Javaslat felsorolja azokat a kérdéseket, amelyek esetében lehetőség van egyszerűsített felülvizsgálatra. Helye van, ha a bíróság az alapügyben a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem rendelkezett, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett:

1. a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megállapításáról,

2. a próbaidőre felfüggesztetett szabadságvesztés próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatti végrehajtásának elrendeléséről,

3. a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtása elrendelésének hatályon kívül helyezéséről,

4. a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezésről,

5. a feltételes szabadságnak a Btk. 40. § (1) bekezdése alapján történő megszüntetéséről,

6. az előzetes fogva tartás és a bűnügyi felügyelet beszámításáról,

7. a közérdekű munkaként végzendő munkáról,

8. arról, hogy mely foglalkozástól tiltja el a terheltet,

9. a járművezetéstől eltiltás utólagos beszámításáról,

10. a kitiltás helyéről,

11. sportrendezvények látogatásától való eltiltás esetén sportszövetség vagy sportlétesítmény meghatározásáról,

12. az elkobzásról, a vagyonelkobzásról vagy az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételéről, a lefoglalt dologról, a zár alá vétel feloldásáról,

13. a próbára bocsátás megszüntetéséről,

14. a pártfogó felügyelet elrendeléséről,

15. a bűnügyi költségről,

16. az elítélt visszaesői minőségéről,

17. a javítóintézetből való ideiglenes elbocsátásnak a megszüntetéséről, vagy

18. a polgári jogi igény érvényesítésével okozati összefüggésben felmerült – bűnügyi költségnek nem minősülő – költségről.

Az eljárás során főszabály szerint az alapügyben elsőfokon eljárt bíróság jár el, az eljárás hivatalból vagy indítványra indul. Ha az alapügybeni rendelkezést pótolni vagy korrigálni szükséges, a bíróság erről a törvénynek megfelelő határozatot hoz. A bíróság ahhoz, hogy a törvénynek megfelelő döntése és az ezzel ellentétes törvénysértő döntés ne álljon ellentétben, szükség esetén az alapügyben meghozott határozat törvénysértő rendelkezését hatályon kívül helyezi.

A külön eljárások

A fiatalkorúak elleni büntetőeljárásnál a korábbi szabályozáshoz képest a Javaslat karakteresen jeleníti meg a fiatalkorúak elleni büntetőeljárás célját: az eljárás a fiatalkorú nevelésének előmozdításával biztosítsa a fiatalkorú társadalmi beilleszkedését, ismételt bűnelkövetésének megelőzését, és a bűncselekménnyel okozott sérelem jóvátételét. A Javaslat a fiatalkorúakra is kiterjeszti a terhelti együttműködés rendszerét, ezért fokozott követelményeket támaszt az eljárás tisztessége és szakszerűsége tekintetében, és a vádemelés előtt is kötelezővé teszi a védő jelenlétét azon a fiatalkorú terhelt részvételével tartott eljárási cselekményen, mely a személyes közreműködése mellett közvetlenül szolgálja a bizonyítást. A Javaslat szerint a fiatalkorúak elleni külön eljárásban indokolt fenntartani az ülnökrendszert, azzal a változtatással, hogy a pedagógusok mellett lehetőséget kell biztosítani más speciális szaktudással rendelkező és a gyermekvédelemben tapasztalatot szerzett szakember számára is az elsőfokú bírói tanács munkájában való részvételre.

A Javaslat a bíróság elé állítás kétféle formáját alakítja ki. Tettenérés esetén a bűncselekmény elkövetésétől számított tizenöt napon belül, míg beismerés esetén a gyanúsítotti kihallgatástól számított egy hónapon belül lesz lehetőség a bíróság elé állításra. A bűnözéssel szembeni hatékony fellépés, valamint a generális és speciális prevenció fokozott érvényesítése érdekében a Javaslat a bíróság elé állítás keretében elbírálható bűncselekmények körét kiterjeszti a 10 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekményekre. A másodfokú eljárást az elsőfokú ügy másodfokú bíróságra érkezésétől számított két hónapon belül kell befejezni.

A Javaslat a korábbi „a tárgyalás mellőzése” elnevezést büntetővégzés meghozatalára irányuló büntetőeljárás megnevezésre változtatja át. Az eljárás egy egyszerűsített eljárás, amelynek hatékonysága abból fakad, hogy írásbeli, jogorvoslat hiányában a tárgyalás előkészítése és a tárgyalási szak teljesen elmarad, ugyanakkor a határozat jogerőre emelkedése esetén az ítélettel egyenértékű ügydöntő befejezést eredményez. A beismeréshez nem kötött büntetővégzés legfeljebb három évig terjedő, míg a beismeréshez kötött büntetővégzés a legfeljebb öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények esetében alkalmazható. A korábbiakhoz képest változást jelent, hogy a tényállás egyszerűsége helyett a jövőben az ügy ténybeli és jogi megítélésének kell egyszerűnek lennie, illetve a szabadon lévő vádlott mellett a más ügyben fogva lévő vádlottal szemben is hozható büntetővégzés. A beismeréshez kötött büntetővégzés alkalmazásának az előzőekhez képest további feltétele, hogy a vádlott a bűncselekményt megvalósító tényeket a vádemelést megelőzően előadja. A büntetővégzésben alkalmazható legsúlyosabb joghátrány a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés. Az eljárás érdekeltté teszi a terheltet az eljárás egyszerűsítésében és gyorsításában, egyúttal biztosítja az egyszerű megítélésű, legfeljebb kis-közepes tárgyi súlyú és tömegesen előforduló ügyek időszerű befejezését, és jelentősen csökkenti az eljáró hatóságok munkaterhét. A büntetővégzés meghozatalára egy hónap áll rendelkezésre, amelyet közvádas ügy esetében az ügy bíróságra érkezésétől, magánvádas ügyben a személyes meghallgatás napjától kell számítani. Az eljárás sajátossága, hogy a büntetővégzéssel szemben kizárt a fellebbezés, ugyanakkor a jogosultak a kézbesítéstől számított nyolc napon belül tárgyalás tartása iránti indítványt terjeszthetnek elő.

A Javaslat újraszabályozza a biztosíték letétbe helyezésével folyó eljárást. A biztosíték célja, hogy az életvitelszerűen külföldön élő terhelt egy bizonyos összeg letétbe helyezése mellett az eljárási cselekményektől az eljárás teljes folyamatában távol maradhasson. Mindez azt jelenti, hogy a terhelt nemcsak a tárgyalástól, hanem akár nyomozási cselekményektől is távol maradhat. A Javaslat alapján biztosíték letétbe helyezése engedélyezésének akkor van helye, ha:

− az adott bűncselekményre a törvény ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést

rendel,

− a terhelttel szemben előreláthatóan pénzbüntetés kiszabására, illetve vagyonelkobzás elrendelésére kerül sor,

− a terhelt tárgyalástól és az eljárási cselekményektől való távolmaradása az eljárás érdekeit nem sérti, és

− a terhelt megbízta a védőjét a kézbesítési megbízotti feladatok ellátásával.

 

A különleges eljárások

A különleges eljárások terén a Javaslat profiltisztítás, egyszerűsítés és átstrukturálás révén átláthatóbb és könnyebben alkalmazható rendszer létrehozását kísérli meg. A Javaslat szerinti különleges eljárások:

a) a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának elhalasztása életfogytig tartó szabadságvesztés esetén,

b) az összbüntetési eljárás,

c) eljárás próbára bocsátás esetén,

d) eljárás jóvátételi munka esetén,

e) halasztás vagy részletfizetés engedélyezése az államot illető bűnügyi költség megfizetésére.

A bevezetett egyszerűsített felülvizsgálati eljárások fejezetében összefoglalt és egyszerűsített szabályok szerint orvosolhatók a jogerős ügydöntő határozat hibái vagy hiányosságai, amennyiben azok csupán járulékos kérdésekben merültek fel. A különleges eljárások rész alatt olyan intézmények maradnak, amelyek nem a jogerős ügydöntő határozat hibáinak orvoslására szolgálnak, hanem az azt követően felmerült új körülményre tekintettel végzik el a döntés korrekcióját, egyúttal egyes anyagi jogi intézmények szükségszerű eljárási megfelelői. A büntetőeljárásra szorosan véve nem tartozó eljárások nem szerepelnek a Javaslatban.

 

A kártalanítás

Akkor jár kártalanítás a terheltnek, ha a büntetőeljárásban vagy annak eredményeként a szabadságát alaptalanul korlátozták, illetve elvonták, továbbá a kártalanítás kizárólag a szabadság korlátozásának, illetve elvonásának a ténye és a tartama miatti hátrányok orvoslására szolgál. A Javaslat bevezeti az osztott szerkezetű kártalanítást, ami két eljárást: az egyszerűsített, tarifarendszeren alapuló kártalanítási eljárást és a kártalanítási pert foglalja magában. Az egyszerűsített eljárás során külön kormányrendeletben meghatározott tarifarendszer szerinti, a személyes szabadság alaptalan korlátozásának vagy elvonásának naptári napjai szerint meghatározott fix összeg jár a kártalanítást igénylőnek a jogalap fennállása esetén, a kártalanítás napi díjtételei pedig aszerint térnek el, hogy letartóztatást vagy előzetes kényszergyógykezelést alkalmaztak a terhelttel szemben, illetve ha olyan bűnügyi felügyeletet írt elő a bíróság a terhelt számára, amelynek során lakást, egyéb helyiséget, intézményt, vagy ahhoz tartozó bekerített helyet engedély nélkül nem hagyhatott el. A kártalanítást igénylő választása dönti el, hogy melyik eljárás kerül lefolytatásra. Amennyiben az egyszerűsített kártalanítási eljárást választja és ott az állammal (igazságügyért felelős miniszterrel) – bírósági eljárás nélkül – a megállapodás megtörténik, további igényérvényesítésre (sem jogorvoslatra, sem kártalanítási perre) nem kerülhet sor.

A Javaslat hat hónapról egy évre emeli az igényérvényesítés határidejét.

Az egyszerűsített kártalanítási eljárás lényege, hogy ennek kérelmezése esetén az igazságügyért felelős miniszter megvizsgálja a megállapodás megkötéséhez szükséges törvényi feltételek fennállását, és ha a jogalap nem vitás, továbbá kizáró ok sem merül fel, akkor a kormányrendeletben meghatározott tarifa alapján meghatározza az igénylőnek járó összeget, erről a kártalanítást igénylőt írásban tájékoztatja. Az egyszerűsített kártalanítási eljárást írásbeli megállapodás zárja le, ha a meghatározott kártalanítási összeg elfogadásra kerül a kártalanítást igénylő részéről.

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Kapcsolódó cikkek

Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!