Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A jogsértő közlés sajtóban vagy interneten való megjelenése akkor minősíthető nagy nyilvánosság előtt elkövetett jogsértésnek, ha maga a szerző teszi azt közzé, vagy a közzétételre az ő hozzájárulásával kerül sor – a Szegedi Ítélőtábla eseti döntése.
Az ügyész felperesnek az alperes Szebb Jövőért Egyesület ellen társadalmi szervezet feloszlatása iránt indított keresete alapján folyt peres eljárás. Az ügyben eljáró bíró a 2014. március 24-én 14 órakor tartott, határozathirdetésre halasztott tárgyaláson hirdette ki a bíróság ítéletét. A tárgyaláson az alperes képviselője, hallgatóságként három magánszemély, valamint a sajtó képviselői voltak jelen.
Az ítélet indokolása – egyebek mellett – a következőket tartalmazza: „Egyértelmű ugyanakkor, hogy a verbális támadások középpontjában nem bizonyos faj, vagy nemzetiség áll, hanem egy bűnözői réteg, mellyel szemben a társadalom normakövető tagjait megilleti a jogos önvédelem. A cigányság, mint kategória nem elsődlegesen faji alapon értelmezhető és értelmezendő, hanem az ekként jelzett életformát követő faji hovatartozástól függetlenül, a lakosságnak egy elkülönült, a többi társadalom hagyományos értékeit semmibe vevő csoportjaként, akik egy bizonyos munkakerülő életforma, a magántulajdont, egyesülési normákat nem tisztelő erkölcsi felfogás követői.” …. „Nem elhallgatható tény viszont a cigány származásúaknak az elkövetői körben való viszonylag magas aránya. Ebből adódóan bár a cigányok és a bűnelkövetők köre nem azonos, és a vagyon elleni cselekményeknek a cigánylakosság egy részét a megélhetési szükséglet motiválja, az átfedések alapot adnak az anomáliák cigánybűnözésként való megfogalmazására.”
Az Index internetes hírportálon a Roma Sajtóközpont 2014. április 24-én jelentette meg az I. r. felperes „Mindenki cigány, aki bűnöző?” című cikkét, amelyben az említett ítéletet elemzi. Másnap, 2014. április 25-én a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szakértőjének nyilatkozata, a Magyar Helsinki Bizottság és számos más szervezet közleménye is megjelent, amelyben az ítélet indokolásának idézett részét érintő véleményüket fejtették ki, az „atlatszo.hu” honlap pedig az ítéletet teljes terjedelmében közzétette.
A jelen perben alperes törvényszék 2014. április 2-án kézbesítette az ítéletet a „Másság” Jogvédő Egyesület részére, amelynek beavatkozás iránti kérelme az ítélet kihirdetésének időpontján még nem lett jogerősen elbírálva.
A kereseti kérelem és az ellenkérelem
A felperesek a 2014. május 16-án előterjesztett keresetükben a 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:54. § (5) bekezdésére alapított keresetet terjesztettek elő. Kérték a jogsértés megállapítását, az alperes további jogsértéstől való eltiltását, elégtétel adására kötelezését, valamint hogy a bíróság kötelezze az alperest, fizessen meg a részükre mint egyetemleges jogosultak részére 200 000 forint sérelemdíjat.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Elsődleges védekezése szerint a felperesek keresetüket a jogszabályban írt 30 napos jogvesztő határidő elteltét követően terjesztették elő, ezért az elkésett. Érdemben is vitatta a kereset megalapozottságát.
Az első fokú ítélet
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Annak eldöntése körében, hogy a felperesek keresetüket a jogszabályban írt 30 napos jogvesztő határidő alatt terjesztették-e elő, annak tulajdonított jelentőséget, hogy az ítélet indokolásában szereplő jogsértőnek minősített megállapításokról a nagy nyilvánosság mikor szerzett tudomást. Álláspontja szerint az ítélet sérelmezett kitételei már az ítélet kihirdetésekor 2014. március 24-én nagy nyilvánosságra kerültek, figyelemmel arra, hogy a határozatot teljes terjedelemben kihirdették, és a tárgyaláson hallgatóság is jelen volt. Okfejtése szerint a nagy nyilvánosság jogszabályi követelménye megvalósult azzal: az ítélet kihirdetésekor fennállt annak a lehetősége, hogy a jogsértőnek ítélt közlés nagy nyilvánosság előtt ismertté váljon, de akkor mindenképpen, amikor a felpereseket képviselő „Másság” Jogvédő Szervezet részére az ítéletet annak indokolásával együtt kézbesítették. Rámutatott, annak nincs jelentősége a határidő számítása szempontjából, hogy a felperesek az ítéletben foglaltakról ténylegesen mikor szereztek tudomást. Utalt arra, tekintve hogy a keresetlevél elkésett, az igényérvényesítés jogszabályban írt további feltételeinek vizsgálata szükségtelen.
A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem
Az ítélet ellen benyújtott fellebbezésükben a felperesek elsődlegesen annak keresetük szerint megváltoztatását, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását kérték. Érvelésük szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok téves értékelésével állapította meg az igényérvényesítési határidő elmulasztását. Utaltak arra, hogy a 2014. március 24-én tartott ítélethirdetésről készült jegyzőkönyv tanúsága szerint a tárgyalás 14 órakor kezdődött és 14 óra 30 perckor fejeződött be. Ezen időtartam alatt – az egyéb eljárási cselekményekre is figyelemmel – kizárt a 20 oldalas ítélet teljes terjedelmében történő felolvasása. Hivatkoztak továbbá Pp. határozatok kihirdetésére vonatkozó 218. paragrafusának (3) bekezdésében írtakra, amely szerint a határozatok kihirdetése a rendelkező rész felolvasásából és az indokok rövid ismertetéséből áll. Véleményük szerint a tárgyalási jegyzőkönyvben rögzített személyek jelenléte nem alkalmas a nagy nyilvánosság feltételeinek a megállapítására, másrészt a tárgyalási jegyzőkönyv a sajtószervekre vonatkozó konkrét adatokat nem tartalmaz, így a tárgyaláson való jelenlétük puszta feltételezés. Érvelésük szerint téves az az ítéleti megállapítás is, miszerint a nagy nyilvánosság megvalósult a jogsértést tartalmazó határozat „Másság” Alapítvány részére történő kézbesítésével, amelynek időpontja 2014. április 2-a. E tekintetben ugyanis figyelembe kell venni, hogy a társadalmi szervezet beavatkozás iránti kérelme az elsőfokú ítélet meghozatalának időpontjában még nem lett jogerősen elutasítva, így a kérelem jogerős elintézéséig a perben a Pp. 56. § (4) bekezdése alapján részt vehetett. A nagy nyilvánosság kritériumának pedig nem felel meg az, hogy a bíróság a feleknek illetve a beavatkozónak megküldi a határozatot.
Álláspontjuk szerint a vélemények közlése csak akkor okozhat jogsérelmet, ha a csoport tagjainak esélye van azokkal szembesülni, miután pedig a sérelmezett ítéleti megállapítások elsőként a Roma Sajtóközpont cikkében jelentek meg a sajtóban 2014. április 24-én az Index internetes hírportál által közvetítve, a 30 napos jogvesztő határidőt ezen időponttól kell számítani.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Utalt arra, hogy a határozathirdetésre halasztott ítélet teljes terjedelmében írásba van foglalva, ilyenkor a határozathirdetésen a tényállási rész és a felek kérelmeinek összefoglaló jellegű ismertetése mellett a mérlegelés eredményének és a jogi indokokat tartalmazó indokolásnak a részletezése történik meg, mindez pedig álláspontja szerint a határozathirdetés jegyzőkönyv szerinti tartamához képest nem volt kizárt. Hangsúlyozta, a sajtó képviseletében a Csaba Tv. jelen volt a határozathirdetésen, amit igazol az is, hogy a Csaba Tv. a saját weboldalán az ítélethirdetés napján fényképes tudósítást közölt az eseményről. Emellett a tárgyalási jegyzőkönyv is bizonyítja a sajtó ítélethirdetésen való jelenlétét. Utalt arra, az elsőfokú ítélet azon megállapítása, hogy a nagy nyilvánosság kritériumát kimeríti a közlés akkor, ha annak lehetősége megteremtődik, összhangban van a nagy nyilvánosság fogalmának bírói gyakorlatban kialakult értelmezésével. E körben hivatkozott a Btk. 459. § (1) bekezdés 22. pontjához fűzött miniszteri indokolásra.
Ettől eltérő álláspont elfogadása esetére megjegyezte, azt a felperesek sem állítják, hogy az ítéletet az alperes tette közzé 2014. április 24-én, vagy, hogy annak terjesztésében részt vett volna. A perbeli jogszabályhelyen alapuló igényérvényesítésnek azonban feltétele az is, hogy a nagy nyilvánosságra kerülés is az alperes magatartásának következménye legyen. Mivel ez hiányzik, a felperesek igényérvényesítése abban az esetben is alaptalan lenne, ha keresetüket határidőben terjesztik elő.
A Szegedi Ítélőtábla megállapításai
A fellebbezés alaptalan.
A Ptk. 2:54. § (5) bekezdése értelmében a közösség bármely tagja jogosult a személyisége lényeges vonásának minősülő, a magyar nemzethez, illetve valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösséghez tartozásával összefüggésben a közösséget nagy nyilvánosság előtt súlyosan sértő vagy kifejezésmódjában indokolatlanul bántó jogsérelem esetén a jogsértés megtörténtétől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül személyiségi jogát érvényesíteni. A törvény idézett rendelkezése az úgynevezett gyűlöletbeszédet („kollektív defamáció”) szankcionálja, elfogadva, hogy a közösséget is érheti személyiségi jogsértés, amely jogsérelem „átsugárzik” az adott közösség tagjaira, akik így a közvetve őket ért személyiségi jogsértés miatt jogosultak lehetnek igényt érvényesíteni. Ez a kollektív személyiségvédelem azonban korlátozott, annak egyebek között nélkülözhetetlen feltétele, hogy a jogsértésre nagy nyilvánosság előtt kerüljön sor, továbbá hogy a megsértett közösség tagja igényét a jogsértés megtörténtétől számított 30 napos jogvesztő határidőn belül érvényesítse.
A Ptk. nem definiálja, hogy a jogsértés mikor minősül nagy nyilvánosság előtt megvalósultnak, egyetért azonban az ítélőtábla az alperes álláspontjával, nevezetesen, hogy e tekintetben irányadó a büntető ítélkezés során kialakult bírói gyakorlat. Eszerint egy adott magatartás akkor minősül nagy nyilvánosság előtt tanúsítottnak, ha annak megvalósításakor nagyobb létszámú személy van jelen, vagy fennáll annak a reális lehetősége, hogy arról nagyobb, előre meg nem határozható, egyszeri ránézésre meg nem állapítható számú személy szerezzen tudomást (BH1981. 223.). Nagy nyilvánosság előtt tanúsított magatartásnak minősül az is, ha rádió, televízió, újság, elektronikus hírközlő hálózat (például internet), vagy sokszorosítás útján történik a közlés [Btk. 459. § (1) bekezdés 22. pont].
Jelen esetben az alperes per tárgyát képező ítéletének kihirdetésekor – a tárgyalási jegyzőkönyvből megállapíthatóan – jelen volt a sajtó képviselője is, ezért fennállt annak a reális lehetősége, hogy a sajtóban tudósítás jelenjen meg az alperes döntéséről és annak szóban elhangzott indokairól. Erre figyelemmel az ítélethirdetés úgy értékelendő, hogy arra nagy nyilvánosság előtt került sor. Helytállóan utaltak ugyanakkor a felperesek arra, kétséges, hogy a határozathirdetés 35 perces időtartama alatt a bíró teljes terjedelmében felolvasta volna a 20 oldalas ítéletet. Ilyen tényt a határozathirdetésről készült jegyzőkönyv sem rögzít, és ez a Pp. 218. § (3) bekezdése értelmében a bíróságnak nem is feladata. A határozat kihirdetése során a bírónak a rendelkező részt kell felolvasnia, és a bíróság döntésének indokait kell röviden ismertetnie. A peradatokból nem állapítható meg, hogy az eljárt bíró a határozathirdetés időpontjára írásba foglalt ítélet indokait miként és milyen részletességgel ismertette, így nem ismert az sem, hogy az írásba foglalt ítélet indokolásának felperesek által kifogásolt része a határozathirdetés alkalmával elhangzott-e vagy nem. Ennek a körülménynek a tisztázása azonban a jelen jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen. Ha ugyanis az ítélet kihirdetésekor nem hangzott el a kifogásolt megállapítás, ez alkalommal jogsértés sem történhetett, ha viszont elhangzott, ekkor történt a felperesek álláspontja szerinti közösséget ért jogsértés, ezért ebben az esetben a határozathirdetés időpontjától számít az igényérvényesítésre nyitva álló 30 napos jogvesztő határidő, amit a felperesek elmulasztottak.
Arra helytállóan hivatkoztak a felperesek, hogy a cigányságra, illetve a cigánybűnözésre vonatkozó okfejtést is tartalmazó írásba foglalt ítélet peres felek és beavatkozó részére történő kézbesítése nem minősül az ítélet nagy nyilvánosság előtti közlésének, ezért az ítélet kézbesítése a Ptk. 2:54. § (5) bekezdésének alkalmazását nem alapozhatja meg.
|
Bírósági Döntések Tára |
|---|
|
A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni. |
Téves ugyanakkor az a felperesi álláspont, miszerint a perindítási határidő kezdő időpontja az a nap, amikor a csoporthoz tartozó személy a sértő magatartással szembesül, adott esetben, amikor az a sajtóban illetve az interneten nyilvánosságra kerül. A törvény ugyanis a nagy nyilvánosság előtti jogsértés megtörténtétől, nem pedig annak sajtóban vagy valamilyen elektronikus hírközlő hálózaton (internet) való megjelenésétől rendeli számítani az igényérvényesítési határidőt. A jogsértő közlés sajtóban vagy az interneten való megjelenése akkor minősíthető a közlés szerzője által nagy nyilvánosság előtt elkövetett jogsértésnek, ha maga a szerző teszi azt közzé, vagy a közzétételre az ő hozzájárulásával kerül sor, azaz ha a jogsértés nyilvánosságra kerülése a jogsértő magatartásának a következménye. Jelen esetben ezt maguk a felperesek sem állították. Az alperesnek semmilyen szerepe nem volt abban, hogy az ítélet szövege megjelent a sajtóban, illetve az interneten, következésképpen, ha esetlegesen követett is el jogsértést, arra nem a nagy nyilvánosság előtt került sor.
Mindezt figyelembe véve a közösséget ért jogsértésre alapított egyéni személyiségvédelem iránti igény érvényesítésének törvényi feltételei nem állnak fenn, ezért az elsőfokú bíróság helytállóan utasította el a felperesek keresetét.
Az ismertetett döntés [Szegedi Ítélőtábla Pf. II. 20 986/2014/4.] a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2015/4. számában 52. szám alatt jelent meg.
