Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Igazságügyi Minisztérium az alig két éve hatályba lépett Polgári Törvénykönyv módosítását tervezi. Dr. Vékás Lajos professzor úr, aki a Ptk. előkészítését vezette, nyílt levélben tiltakozott a módosítás ellen. A tézisek a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény felülvizsgálatához című dokumentum és a professzor úr nyílt levele is ezeken a hasábokon jelent meg. Professzor úr nyílt levelét azzal fejezi be, hogy bár vannak bizonytalanságot okozó rendelkezések a Ptk.-ban, azokat a bizonytalanságokat nem a jogalkotónak, hanem a majdan kialakuló bírói gyakorlatnak feladata feloldani. Ezen gondolat kapcsán ragadtam billentyűzetet.
Hadd kezdjem rögtön a poén lelövésével: gyakorló jogászként alapjában véve üdvözlöm a minisztérium törekvését. Meggyőződésem, hogy a Ptk. módosítása több ponton szükséges, a zálogjogi szabályok felülvizsgálata pedig egyenesen elengedhetetlen. A zálogjogi szabályozás legnyilvánvalóbb hibái már másfél-két évvel ezelőtt is ügyfél rendezvényeink témáját szolgáltatták, az azóta összegyűlt gyakorlati tapasztalatok során felfedezett további hiányosságok pedig szinte kimeríthetetlen aranybányául szolgálnak a témaválasztás tekintetében. A tézisekben is említett kockázat, hogy a Ptk. zálogjogi rendelkezései nem felelnek meg a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013/EU rendelet (CRR) követelményeinek az egyik legsúlyosabb kritika, amit zálogjogi szabályozás kaphat. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy a kockázatot nem csak a Ptk. okozza; a Vht., a Csődtörvény és egyéb a zálogjogra vonatkozó ágazati szabályok átvizsgálása is üdvözítő lenne.
Polgári Jog: havonta megjelenő online folyóirat |
|---|
|
|
Persze vannak pusztán bizonytalan, ámde nem hibás szabályok is a Ptk.-ban, amelyeknél lehet vitázni, hogy okoz-e olyan súlyos fennakadást ezen bizonytalanság az alkalmazás során, amelyet kezelni kell. Itt csak mellékesen jegyzem meg – szerény véleményem szerint – ha egy szabályt meg lehet fogalmazni egyértelműen – még ha erre utólag is ébredünk rá –, akkor nem szabad habozni. Viszont vannak ténylegesen – vagy koncepciójában vagy technikailag – hibás szabályok, amelyekkel együtt élni nem lehet, és amelyek kijavítására a judikatúra legfeljebb contra legem értelmezéssel lehetne képes, ami megint csak a jogbiztonság rovására megy. Ezek kijavítása halasztást nem tűrhet.
Ezen írásnak nem kíván témája lenni a hibás szabályok részletes ismertetése vagy akár csak felsorolása, de egy példát hadd hozzak fel az elhibázott szabályokra a zálogjogi szabályok köréből. A Ptk. 6:208.§ (3) bekezdése szerint az átruházandó szerződést biztosító zálogjog mindenképpen megszűnik. Ha a zálogkötelezett hozzájárul a szerződés-átruházáshoz, akkor az új zálogjog az eredeti zálogjog ranghelyén jön létre. Az tűnik az alapvető kérdésnek, hogy miért kell a szerződés-átruházásnak noválnia a kötelmet? Az egész megszűnés és újra létrejövetel hátterében az a jogdogmatikai mozgatórugó áll ugyanis, hogy a szerződés-átruházás egy nováció nem pedig szerződésmódosítás, holott a felek szándéka ilyenkor tipikusan nem új kötelem létrehozása, hanem a meglévő fenntartása azzal a módosítással, hogy az egyik fél helyét átveszi egy harmadik fél. Nem mennék bele abba a tucatnyi jogértelmezési bizonytalanságba, amit a Ptk. 6:208.§ (3) bekezdésének mindössze két rövid mondata okoz. A legkomolyabb probléma ugyanis a szerződés-átruházás ezen szabálya kapcsán az, hogy rendkívül megnehezíti a bankok számára, hogy megszabaduljanak a nem-teljesítő hiteleiktől (hiszen csak biztosítatlanként tudnák eladni, ennek megfelelő áron), és ezáltal újra beindulhasson a hitelezés. Ennek megoldása nem partikuláris, hanem nemzetgazdasági érdek. A megoldáshoz szükséges módosítást a jogalkotón kívül más viszont nem képes elvégezni.
dr. Szalóki Gergely a Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda Banki és finanszírozási csoportvezetőjedr. Szalóki Gergely a Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda Banki és finanszírozási csoportvezetője
dr. Szalóki Gergely a Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda Banki és finanszírozási csoportvezetője
Azonban véleményem szerint a csupán értelmezésében bizonytalan szabály esetében sem szabad várni még további három, öt vagy akár tíz évet, mire kialakul egy egységes – bírói vagy piaci – gyakorlat az alkalmazás tekintetében. A gazdasági szereplők, akiknek most kell üzleti döntéseket hozniuk, nem tudják, és nem is akarják kivárni ezt az időt. Tőlünk, ügyvédektől ők azt várják, hogy megmondjuk nekik, hogy mit és hogyan tehetnek meg, és mi az, amit nem. A jogbiztonság követelményébe az is beletartozna, hogy az ügyvéd ilyenkor határozott választ tud adni. Erre azonban jelenleg fájdalmasan gyakran egyszerűen nincs mód. A bizonytalan szabály alkalmazását ilyenkor pedig – ha csak egy mód van rá – elkerülik a felek, mert a biztos rosszal könnyebb kalkulálni, mint a bizonytalannal.
Ennek folyománya, hogy bírói joggyakorlat kialakulására – szélsőséges esetben – várni tökéletesen felesleges, hiszen azt a szabályt, amelynek alkalmazását kizárják (a tézisek is megemlít jó néhány ilyet a franchise-szerződéstől a lízing-szerződésig), a bíróság sem fogja tudni értelmezni. Ha egyáltalán eljut bíróságra az ügy, hiszen a gazdasági szereplők, ha lehetséges, inkább peren kívül rendezik a vitás helyzeteket vagy választott bírósághoz fordulnak. Az a kevés ügy pedig, ami bíróságra jut, nem biztos, hogy eljut kúriai magasságokba.
Tehát, amit a bírói gyakorlat nem javíthat ki, vagy amelynek tekintetében várhatóan nem fog olyan helyzetbe kerülni, hogy kijavíthassa, azt a jogalkotónak kell megtennie. Ha pedig lépni kell, akkor jobb most, mint várni, és továbbra is bizonytalanságban tartani a gazdasági szereplőket.
http://www.jogiforum.hu/hirek/34033
http://www.jogiforum.hu/hirek/34983
http://88.151.102.238/cikk/48621/
