Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
E dolgozat a Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda, az Új Jogtár és az Ars Boni jogi folyóirat által kiírt 2014. évi cikkíró-pályázat keretében született, és 22. helyezést ért el.
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás alapvető szabályait, határait megvonó jogszabály, – a hatályba lépése óta többször módosult – 2004. évi Ket. lehetőséget biztosít bizonyos, jól körülhatárolható feltételek mellett az egyesülési jog által létrejött társadalmi szervezeteknek arra, hogy ügyfélként részt vehessenek, és ezáltal alakíthassák egy közigazgatási hatósági eljárás menetét.
A Ket. egyik sarokköve, hogy az ügyben érdekelt szereplők milyen jogokkal és kötelezettségekkel vehetnek részt az eljárásban, kik válhatnak fontos jogi és stratégiai helyzetet jelentő ügyféllé. Az eljárásba kerülő szokásos ügyfelek – tehát azon személyek vagy szervezetek, akiknek jogát, jogos érdekét érintő ügyről van szó, vagy akikkel a hatóság ellenőrzés vagy nyilvántartás útján kerül kapcsolatba, valamint az egyes beruházások hatásterületén található ingatlanok jogosultjai és a feladatkörük okán érdekelt hatóságok – mellett ugyanis civil szervezetek is részt vehetnek az eljárásban ügyfélként vagy az ügyféli jogok egy részének élvezőjeként. Ehhez azonban szükség van arra, hogy egy ágazati jogszabály lehetővé tegye, hogy ezen – jellemzően alapjog-védelemmel vagy közérdek érvényre juttatásával foglalkozó – szervezetek ügyfelekké válhassanak. Jogszabályi kijelölés nélkül is megilleti a szervezeteket a nyilatkozattételi jog, ha a fenti tevékenységgel foglalkoznak, bár ezen nyilatkozat nem köti azt a hatóságot, amely az ügyben eljár. A Ket. ezzel le is zárja a civil szervezetekre vonatkozó különleges szabályozást, az igazi kérdés azonban ott van, hogy mely területeken biztosított a szervezetek tényleges részvétele az eljárásokban és a szervezetek miként élnek e jogaikkal.
Az egyes ügyféli jogosultságokat létrehozó ágazati jogszabályok közül kiemelkedik a 1995. évi környezetvédelmi törvény, mely a környezetvédelmi érdekérvényesítéssel foglalkozó szervezetek részére biztosít beleszólást a környezetvédelmi terület hatósági eljárásaiba. Nem csoda, hogy ez a törvény jeleníti meg először a civil szervezetek ügyféli jogállását hazai jogterületen, hiszen az 1960-70-es években kibontakozó globális környezetvédelmi mozgalom vívmányai hamar átültetésre kerültek a magyar joganyagba. Már 1977-ben, egy törvényerejű rendelet létrehozta az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalt, melyet a környezetvédelmi tárca jogelődjének tekinthetünk, s pár évre rá megalakultak az ágazatot ellenőrző felügyelőségek is, s a környezeti ügyekben információk hozzáférhetőségét, a nyilvánosság bevonását és a jogorvoslati lehetőségek biztosítását szorgalmazó 1998. évi Aarhusi Egyezmény vezérfonala is már előzetesen megmutatkozott e területen. Mi sem bizonyítja jobban a terület dominanciáját a civil szervezetek eljárási részvétele során, minthogy napjainkban is a hatósági eljárásba bocsátkozó szervezetek döntő többsége környezetvédelmi érdekvédelemmel foglalkozik főprofilként.
Az 1990-es évek második felében sorra jelentek meg más ágazatok hasonló jellegű szabályozásai, amelyek hol fellépési lehetőséget (az 1996. évi természetvédelmi törvény csak jelzési, fellépési és intézkedés kérésére irányuló, valamint perindítási lehetőséget említ), hol pedig ügyféli jogokat említettek (1997. évi fogyasztóvédelmi törvény). Kisebb megtorpanás után a 2000-es évek második felében a kereskedelmi érdekképviseleti szervezetek [2005. évi CLXIV. törvény 8. § (1)], a betegjogi szervezetek [2006. évi XCVIII. tv. 18/A. § (3)] és nemdohányzók védelmét ellátó szervezetek ügyféli jogállása is körvonalazásra került.
Az ügyféli jogok tartalmát tekintve a civil szervezeteket legjobban az iratbetekintési-, nyilatkozattételi- és jogorvoslathoz való jog érinti. Kétségtelen azonban, hogy a civil szervezetek számára a fent említett jogosultságok közül az első, az információkhoz való hozzáférés a legjobban működő, míg a jogorvoslati jog a leggyengébb gyakorlat a hazai körülmények között. Az utóbbi években nyomon követhető jogalkotási irányvonal szerint is ez a jogosultság szenvedi el a legnagyobb korlátozásokat – gondoljunk csak a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások engedélyezési eljárásainak eltéréseire, vagy a nehezen kimutatható, de a napi gyakorlatban tetten érhető helyi hatóságok „akadályaira”. amiket a civil szervezetek elé gördítenek az eljárás gyors és olcsó lefolytatásáért (lehetetlen időpontban megrendezett közmeghallgatások, rövid határidők). E rendszer figyelembevételével érdemes vizsgálni a civil szervezetek részvételi magatartását is.
Az eljárás megindításáról és az egyes eljárási cselekményekről szóló hagyományos értesítési formák mellett a civil szervezetek elektronikusan is értesülhetnek, feltéve, ha bejelentkeznek egy, a közigazgatási hatósági eljárás megindulásáról szóló értesítés érdekében vezetett elektronikus adatbázisba, melyet a 187/2009. (IX. 10.) Korm. rendelet hívott életre. Az ügyfélkapun keresztül regisztráló szervezetek megjelölhetik az általuk figyelni kívánt ügytípusokat. A társadalmi szervezetek névjegyzékének rendszerébe eddig 48 szervezet regisztrált, többségük akkor is országos vagy regionális szintű megfigyelési jogot kért saját szervezetének, ha tevékenysége, működési köre ezt nem feltétlenül kívánná meg. A környezetvédelmi szervezetek dominanciája itt is nyomon érhető, 24 bejegyzés található ezen szakterületet érintő eljárások ügytípusaira.
Elgondolkodtató és egyben elszomorító tendencia mutatkozik meg az eljárásban való részvétellel, s az ott szerzett információk, tapasztalatok nyilvánosságra hozatalával kapcsolatban. Annak ellenére, hogy egy-egy szervezet (különösen igaz ez a környezet- és természetvédelem területén tevékenykedő civil szervezetekre) havonta legalább 40-50 alkalommal kaphat értesítést a hatósági eljárások megindulásáról, illetve valamely eljárási cselekmény bekövetkeztéről, s számos szervezet igen aktív az iratbetekintés és a nyilatkozattétel során, mégis kevés figyelmet szentelnek ennek nyilvános anyagaikban, honlapjukon.
A mintegy félszáz szervezet közül 13 nem rendelkezik honlappal, melyen nyilvánosságra hozhatná egyes állásfoglalásait, az ügyre vonatkozó közérdekű információkat. Azon szervezetek közül, akikről bármilyen elektronikus forrás elérhető (35 szervezet) – honlap, bírósági bejegyzés, újságcikk, stb. – csupán egy tucatnak szerepel a tevékenységei között elkülöníthetően a hatósági eljárásokban való részvétel, s csak tíz szervezet jelentetett meg hírei között az eljárásokban való részvételre utaló tartalmakat az elmúlt két év során. Mindössze 12 szervezet tesz említést éves, bíróságra benyújtandó közhasznúsági beszámolójában az eljárásokban folytatott tevékenységről. Ezek alapján az látható: annak ellenére, hogy a civil szervezetek legalább értesítés szintjén kapcsolatba kerülnek az egyes hatóságok eljárásaival, nagyrészt hallgatnak erről. Pedig a legtöbb esetben elvárható lenne a minimális fokú nyilvánosság biztosítása a szervezetek részéről, hiszen az eljárásokban végső soron a hatásterületi lakosság és az általuk képviselt szakterület egészének érdekeit képviselik, s az ügyekben tett állásfoglalásaik tekintetében, sok esetben csak a nyilvánosság rendelkezik némi „elszámoltató” szereppel.
|
Kluwer International
Külföldi jogi e-könyvek
Egy kattintásra Öntől!
|
 |
Ezen jelenségek társadalmi megítélését kívántam megfigyelni egy 2014 tavaszán lefolytatott közvélemény-kutatási projektben, melyben 550 fő vett részt, jellemzően a dél-dunántúli régióból, on-line kitölthető kérdéssoron keresztül. A kutatási projekt arra kereste a választ, hogy a kitöltők hogy viszonyulnak a civil szervezetek közigazgatási hatósági eljárásban való részvételéhez, s miként ítélik meg ezen szervezetek eredményességét az ügy menete során. A kérdőív első fele a hatósági eljárás alapvető ismertségével foglalkozott. A válaszadók mintegy 38 százaléka találkozott ügyeinek intézése során a Ket. elnevezéssel, s csupán negyedük vett részt az elmúlt három évben közigazgatási hatósági eljárásban. A kitöltők leginkább ügyfélként illetve tanúként, hatósági tanúként vettek részt az eljárásban. A civil szervezetek ügyféli jogállásának megítélését górcső alá véve: a válaszadók mintegy fele van tisztában azzal, hogy civil szervezetek meghatározott ügyekben részt vehetnek a hatósági eljárások során ügyfélként, azonban 80 százalékuk helyesnek találja az ügyben való részvétel ezen formáját. Azon kérdésekre, hogy a válaszadó kapott-e korábban információt a civil szervezetek eljárásba lépéséről, abban tett cselekményeiről, magáról az eljárás tárgyát képező ügyről vagy az ügy végkimeneteléről, jellemzően nem (61-70 százalék) vagy csak egy alkalommal (14-19 százalék) volt a válasz. Az információ forrása is nagy fontossággal bír: a válaszadók több mint harmada a médiából értesült az egyes eljárással kapcsolatos információkról, s csak 15 százalékuk, az eljárásban résztvevő civil szervezettől. Pedig a válaszadók egy jelentős részének (46 százalék) véleménye alapján az eljárás részleteinek nyilvánosságra hozása a résztvevő civil szervezet feladatkörébe tartozik. A fenti adatok ellenére, a válaszadók több mint fele (56 százalék) úgy érzi, hogy a civil szervezetek megfelelően végzik feladatukat az eljárás során (közel harmaduk nem tudta megítélni a kérdést). A kitöltők háromnegyede nem, vagy csak feltételek mellett (72 százalék) engedné meg egy civil szervezetnek, hogy nem a szakterületéhez vagy érintetti köréhez tartozó ügyet befolyásoljon.
A válaszadók leginkább attól tartanak mint kockázattól, hogy az eljárásban ügyfélként résztvevő szervezetek saját érdekükben befolyásolják az eljárást vagy megvesztegethetővé válnak. A válaszadók 72 százaléka szerint csak megközelítőleg vagy nem minden esetben fedik le a civil szervezetek által képviselt érdekek a hatásterületen élők/érintettek érdekeit. Ezek alapján az a következtetés vonható le, hogy a lakossági kitöltők nagy része bizalommal fordul a civil szervezetek irányába és helyesnek tartja részvételüket a hatósági eljárásban, de ezzel párhuzamosan követelményeket is támaszt az érdekvédelmi szervezetek elé: az eljárásban tisztességgel járjanak el, az etikai elvárások teljes körű teljesítése és az ügyek nyilvánosságának biztosítása azonban alapkövetelmény amellett, hogy igyekezzenek lefedni a képviselt szakterület vagy hatásterületi lakosság érdekeit állásfoglalásaik során.
A probléma mibenléte és egyben a megoldási irányok is kirajzolódnak ezzel: alapvetően jó irány a jogalkotás során a civil szervezetek közigazgatási hatósági eljárásba való bevonása, melynek alapvető feltételrendszere napjainkra adottá vált. A megfelelő – s nem a társadalmi nyilvánosságot biztosító szervezetek kizárására törekvő –, folyamatosan fejlesztett követelményrendszer mind a hatóságok, mind pedig a civil szervezetek irányába és a közvetítőszerepet ellátó szervezetek társadalmi kontrollja azonban alapvető fontosságú és nem elhanyagolható kritérium egy átlátható, hatékony hatósági eljárás folyamat szabályozása és lebonyolítása során.
A tanulmány szerzője: Hohmann Balázs
| Források, felhasznált irodalom |
|---|
| Móra Veronika – dr. Kalas Görgy: Ajánlások – Társadalmi részvétel a környezeti döntéshozatalban in: SZÖVETSÉG a Közösségi Részvétel Fejlesztéséért: Ajánlások a részvétel fejlesztéséért, Debrecen, 2010. |
