Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Prof. Dr. Czine Ágnes, a Károli Gáspár Református Egyetem rektori feladatokkal megbízott rektorhelyettese adta át idén az „Év joghallgató tehetsége” kategóriában a díjat – őt kérdeztük a technológia miatt átalakuló jogászképzéssel, az egyetemi mentorálás fontosságával kapcsolatban, és arról, hogy mire figyeljenek a joghallgatók már az egyetemi évek alatt a későbbi sikeres karrierjük érdekében.
Egyfelől a technológia egyre kiterjedtebb használata, másfelől az ügyfelek jogászoktól, főképp az ügyvédektől történő növekvő elvárásai miatt átalakulóban van a jogi szakma. Hogyan hat ez a tendencia a jogászképzésre, hogyan fog alakulni a jogászképzés jövője?
A technológia teljes egészében megjelenik a jogászképzésben is. Egyfelől pont a pandémia miatt szükségessé vált, hogy az oktatók, hallgatók különböző rendszereket (pl. Teams, Moodle) használjanak, és ez a járványhelyzet okozta kényszer egy nagy lendületet adott minden egyetemen. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy bizonyos esetekben nem mindig szükséges a közvetlen jelenlét – különösen a levelező képzéseknél jelentett könnyebbséget és időmegtakarítást az, hogy nem kellett mindig személyesen bemenni az egyetemre. Ha ettől a helyzettől eltekintünk, akkor is a technológiai megoldásokat, újdonságokat a jogászképzés keretében mindenképp használni kell, és meg kell ismertetni a hallgatókkal ezeket az új eljárásokat. Látjuk, hogy a gyakorlati életben például a fizetési meghagyásokat ma már csak elektronikus úton intézi a közjegyző, de említhetném a végrehajtást is, amely elektronizált eljárás keretében folyik. A bírósági rendszerekben szintén megtörtént a digitalizálás abban az értelemben is, hogy például a polgári peres eljárásban az ügyvédnek, mint jogi képviselőnek a keresetlevelet elektronikus úton, az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. évi törvényben (E-ügyintézési tv.) és végrehajtási rendeleteiben meghatározott módon kell előterjesztenie. A büntetőeljárásban is lehetőség van arra, hogy ebben a formában tartsa a kapcsolatot az eljárás résztvevőivel, akár a terhelttel is a bíróság. De említhetem a különböző adatbázisokat (jogtárak, nyilvántartások stb.) is, melyeknek ma már elengedhetetlen a használata a jogászok számára. Éppen ezért mindenképp szükséges, hogy a hallgatók mélyebben megismerjék a jogi informatikát.
Prof. Dr. Czine Ágnes
Richard Susskind professzor – aki egy ismert jövőkutató jogász – írta Az ügyvédsége vége? című könyvében, hogy „ha lehetségessé válik a jogi munka sztenderdizálása, illetve számítógépesítése, akkor a konvencionális jogász hagyományos egyedi, mérték utáni szolgáltatása iránti igény jelentősen csökken”. Susskind szavaival élve: „Ha a jogi praxist demisztifikáljuk, sok jogi feladatot fogunk tudni kisebb részekre felosztani, melyeket máshogyan is el lehet majd végezni, például kiszervezéssel, off-shoringgal és távmunkával.” Mindez az ő elmélete szerint „jogi hibridek” kialakulásához vezet és multidiszciplináris hátterű emberekhez, akik jogi végzettség mellett két-három másik szakma területén is gyakorlati és elméleti ismeretekkel rendelkeznek. A digitális technikákat a mindennapok jogászi munkájába be kell építeni, mert ezek nélkül már nem tudja ellátni a jogász a feladatát. Azonban úgy gondolom, hogy az algoritmusok nem fogják megoldani a feladatokat, csak részfeladatokat váltanak majd ki. Az ügyvédi munkában például a személyes kapcsolatot, a jelenlétet, a bizalmat – például a büntetőeljárásban védők esetében, ahol a törvény előírja, hogy hatékony legyen az a védelem – nem fogja tudni pótolni a digitális technika. A tárgyalóteremben az ügyvéd emberi megnyilvánulásai, vagyis a biztató szempár vagy a mosoly nem helyettesíthető a legkiválóbb digitális adattárral sem. Mindig meg kell maradni érző, gondolkodó, szellemes, lényeglátó, kompromisszumkészséggel is rendelkező embernek, és nem válhat az ember és a jogászi munka sem robottá.
Ma már egyre több kutatás folyik a mesterséges intelligencia és a jog összefüggéseiről és indokoltak azok a kutatások is, amelyek azt kutatják, hogy a digitális technológiák milyen hatást gyakorolnak az egyénre, a társadalomra, az intézményekre.
A Károli Gáspár Református Egyetemen szakirányú továbbképzés keretében például létezik Digitális gazdasági szakjogász képzés. Ennek az a célja, hogy a résztvevőket végigvezesse a digitális gazdaság legaktuálisabb jogi és szabályozási kérdésein, és hogy segítséget kapjanak a technológiai lehetőségek jelentette jogalkotási kihívások kezeléséhez. Ez azoknak a korábban végzett jogászoknak is segít, hogy fejlődjenek e téren, akik annak idején még nem kapták meg ezeket az ismereteket. De igazából az a tudás sem elegendő, amit az egyetemen szereznek, hiszen ezt tovább kell fejleszteni, mert minden folyamatosan változik, fejlődik. Éppen ezért is az Egyetemünkön 2018-ban létrehoztunk egy kutatóközpontot, az Információs és Kommunikációs Technológiák Kutató- és Továbbképző Központot. Ez arra hivatott, hogy az oktatók olyan új ismereteket kapjanak, amelyek a munkájuk során szükségesek – például, hogy hogyan készítsenek elektronikus teszteket, az oktatásban hogyan használják a digitális rendszereket, konferenciák megtartásához segítséget kapjanak stb. Először egy alaptudást kellett biztosítani, most pedig már az ismeretek továbbfejlesztése folyik workshopok formájában online tananyagokról, digitális osztályteremről, interaktivitásról, vagy épp digitális eszközök tantermi környezetben történő használatáról. Létfontosságú, hogy ne csak a hallgatókat képezzük és adjunk nekik tudást, hanem ahhoz, hogy ők fejlődjenek, az oktatókat is rendszeresen oktatni kell.
Mit jelent a tehetséggondozás a jogi szakokon, hogyan lehet támogatni a joghallgatókat?
A tehetséggondozás nagyon fontos, azért, hogy a hallgatók megismerkedjenek egy másfajta légkörrel is, és hogy később utána az ebből származó tudásukat, tapasztalatukat kamatoztatni tudják. Ezekkel a lehetőségekkel meg tudják mutatni, hogy egyrészt mire képesek, másrészt a megmérettetés, a kihívás ösztönzi őket, hogy magasabb minőségű tudást sajátítsanak el. Egyfelől nagyon sok pályázat, ösztöndíj van, mint például a Magyar Közigazgatási Ösztöndíjprogram keretében az IM által kiírt pályázatok, a Magyar Nemzeti Bank pályázatai, az OTKA pályázatok, vagy az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat pályázatai – az egyetemi belső kutatások, amelyekben rendszeresen részt vesznek a hallgatók az oktatókkal együtt. A hivatásrendek is szoktak kiírni felhívásokat – például a Legfőbb Ügyészség Kozma Sándor pályázata, az OBH, vagy az ügyvédi kamarák versenyei. Meghatározó az, hogy a hivatásrendeknek a képviselői és vezetői hagyományt teremtsenek, és ilyen módon alkotásra serkentsék a joghallgatókat. Másfelől, létezik kifejezetten az oktatáshoz kapcsolódó ösztöndíj is, amit az Oktatási Hivatal, illetve az ITM ír ki, vagy a külföldi pályázatok, az Erasmus programok stb. Kiemelten fontos az Országos Tudományos Diákköri Konferencia, mely kétévente kerül megrendezésre.
Erre az Egyetemen már egy évvel korábban előkészítjük, bátorítjuk a hallgatókat jelentkezésre. A személyes megszólítás nagyon fontos, azaz, hogy az oktató meglássa, ösztönözze, megszólítsa a hallgatókat, felkeltse az érdeklődésüket és motiválja őket. Ez segíti a mindennapi munkát is, hiszen ez egyben visszajelzés is az oktatónak. A perbeszédversenyek, és a másfajta pályázatok, mint pl. az Önöké, nagyon pozitív egyrészt az egyén vonatkozásában, másrészt pedig a többieket is arra bátorítja, hogy próbálják meg – illetve az egyetemeknek és az oktatónak is presztízs, ha egy-egy hivatásrend vagy kiadó pályázatán a saját diákja ér el helyezést.
A Jogászdíjon idén „A vállalkozó joghallgató” jeligével nyert az Év joghallgató tehetsége, de sok érdekes jelölti pályázat volt. Nehéz általánosan jó tanácsot adni, mégis hadd kérdezzem meg: mit tanácsol azoknak, akik elkötelezettek a jogi pálya iránt, hogyan tudnak a legjobban felkészülni a gyakorlati életre az egyetem alatt?
Nagyon fontosnak tartom, hogy legyen egy megalapozott általános jogi tudás, főleg az alapelvek, az alaptételek vonatkozásában, legyen egy jogtörténeti tudás, ahova vissza lehet nyúlni. De egy idő után minden hallgatónak el kell dönteni, hogy a polgári jog területe, vagy a gazdasági jog, büntetőjog, a közigazgatás stb. érdekli, hiszen olyan kiterjedt ismeretek vannak, amelyek egyszerűen nem teszik lehetővé, hogy a jó értelemben vett polihisztorok legyenek. A specializáció ezért nagyon fontos: ha egy jogterületen kiváló jogászok szeretnének lenni, ahhoz el kell mélyedni, ahhoz pedig idő kell. Nekem alkotmánybíróként mindennel kell foglalkozni, mert egy alkotmánybírónak mindenhez kell érteni, ehhez viszont szükséges egy nagyon jó lényeglátás, másrészt pedig minden jogterületen szükséges az alapelvek ismerete, és természetesen a konkrét ügy kapcsán a tételes jog ismerete.
Azt látom, hogy nagyon sok hallgatónk már másod-, harmadéves korában elmegy gyakornokoskodni, ami azért jó, mert a jogi munkáról egészen más ismereteket kap, és könnyebb lesz döntenie, hogy mi érdekli igazán. Az egyetemen működő karrierirodák, és a számos konferencián vagy a bírósági tárgyalásokon való részvétel is segítséget nyújt a döntésben.
Azt tanácsolnám ezzel kapcsolatban, hogy a kötelező gyakorlati időt vegyék nagyon komolyan a hallgatók. Ez segít abban, hogy könnyebben tudják eldönteni, hogy milyen jogterülettel szeretnének foglalkozni, ha pedig nem tetszik nekik, akkor van idejük más lehetőségeket keresni. Lényeges, hogy mielőtt elvégzik az egyetemet, már legyen egy elképzelésük, hogy hova szeretnének menni, legalább olyan szinten, hogy a közigazgatást vagy a hagyományos jogászi hivatásrend valamelyikét választják, vagy egyszerűen mégsem ezt a pályát választanák.
A jogászi hivatást számos elektronikus és digitális rendszer szolgálja, de a kiváló technika mögött ott kell állnia a humanista, méltányos, felkészült, pozitívan gondolkodó, elhivatott, vitaképes, problémaorientált, kompromisszumkész jogásznak.
| Az interjú a Wolters Kluwer Jogászdíj kiadványában jelent meg, mely teljes egészében ingyenesen letölthető innen. |
