Jogértelmezés egy nemzetközi kereskedelmi, adásvételi ügylet során bekövetkezett káresemény kapcsán


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

E dolgozat a Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda, az Új Jogtár és az Ars Boni jogi folyóirat által kiírt 2014. évi cikkírópályázat keretében született, és 14. helyezést ért el.


A szóban forgó nemzetközi kereskedelmi, adásvételi ügyletet egy magyar és egy holland székhelyű vállalat bonyolította le egymást között. A holland fél vállalta, hogy a magyar fél által megrendelt terméket a szerződésben kikötött határidőre, megfelelő mennyiségben és minőségben a magyar fél rendelkezésére bocsátja. A szerződésben a felek megállapodtak a szállítási feltételekről is, mely során az Incoterms 2010 szokvány EXW paritásának alkalmazását kötötték ki. A holland fél az áru szállíthatóságáról e-mailben küldött üzenetet a magyar félnek. A magyar fél ekkor értesítette a szállítmányozóját, hogy megrendelheti a megfelelő méretű és teherbírású fuvareszközt a hollandiai cég telephelyére, hogy a fuvareszköz a rakományt a magyar fél részére eljuttassa.

Ekkor következett be a káresemény – árurakodás közben a rakodóeszköz villája a fuvareszköz külső felületét megsértette, és a festéket több helyen „eltávolította” a kamionról –, mely során mind a holland, mind a magyar fél elzárkózott a felelősség vállalásától. Vajon mi alapján lehet eldönteni, kinek van felelőssége a káresemény kapcsán? Lehet, hogy számunkra azonnal kitűnik, hogy ez egy egyszerű közlekedési baleset, és így a károkozó fél a felelős, de nézzük meg, miért keletkezett nézeteltérés a felek között?

Először ismertetem, hogy mit jelent az Incoterms 2010 szokvány EXW paritása, mert ez alapján kezdtek a felek „egymásnak esni”. „Incoterms® azoknak a három betűből álló kereskedelmi klauzuláknak a magyarázatai, melyeket üzletfelek használnak az árukra vonatkozó adásvételi szerződésekben. Az Incoterms-klauzulák elsődlegesen az áruk eladótól a vevőig történő elszállításának legfontosabb feladatait, költségeit és kockázatait írják le.” Forrás: http://www.icc.co.hu/kiadvanyaink/incoterms_2010 EXW: Üzemből (megnevezett helység) Az eladó számára a legkevesebb kötelezettség vállalásával jár.

Eladó kötelezettségei:
– Akkor teljesít, amikor a vevő részére bocsátja az árut a saját telephelyén.
– Nem köteles felrakodni a vevő által biztosított járműre, és nem feladata az exportra történő vámoltatás, de a vevő kérésére, költségére, kockázatára gondoskodni köteles a szállító eszközbe berakodásról, illetve segítséget kell adnia az áru exportálásához szükséges okmányok megszerzéséhez.
– Értesíti a vevőt, mikor és hol adja át az árut.
– Szállításra alkalmas, megfelelő csomagolással, jelzésekkel látja el az árut.
– Fizeti az ellenőrzési költségeket, amelyek az áru rendelkezésre bocsátásához szükségesek (például mérlegelés).
Vevő kötelezettségei:
– Visel minden költséget és kockázatot, mely az eladó telephelyétől a rendeltetés helyére jutással kapcsolatosak.
– Köteles gondoskodni az exportáláshoz és importáláshoz szükséges minden engedélyről, és eleget tenni minden vámkezelési formaságnak.
– Ha jogosult az átvétel helyét, és idejét meghatározni, értesítenie kell az eladót. Ha elmulasztja, akkor az ebből adódó többletköltséget meg kell fizetnie.
– Át kell vennie az árut, ha nem, akkor szintén ki kell fizetnie az ebből adódó összes többletköltséget.

Ez alapján a holland fél egyértelműen kijelentette, hogy ő nem tartozik kárfelelősséggel, hiszen a vevő kockázata a rakodás, és a fuvarozó forduljon a magyar félhez a kárrendezés ügyében. Igen ám, de itt nem az áruban történt kár, hanem a fuvareszközben. A károkozó pedig a rakodógép vezetője/kezelője volt, valószínűleg gondatlanságból, figyelmetlenségből kifolyólag. Vagyis itt nem kontraktuális felelősségről (szerződésszegésért való felelősség, csak szerződéshez kapcsolódhat, érdekhelyzet van a felek között, az esetleges szerződésszegés nem váratlanul következik be), hanem deliktuális felelősségről (szerződésen kívül okozott kárért való felelősség, a károkozás, mint jogi tény keletkezteti, előre meghatározott érdekhelyzet nem áll fenn, a szerződésszegés váratlanul következik be) van szó.

Mivel itt a felek különböző állampolgárságúak, ezért a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet 32-34. §. szerint kellene eljárnunk: „Szerződésen kívüli kötelmi jogviszonyok 32. § A 33-34. §-ok rendelkezéseit az olyan szerződésen kívüli kötelmi jogviszonyokra kell alkalmazni, amelyekre az Európai Parlament és a Tanács a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló 864/2007/EK rendeletének hatálya nem terjed ki. 33. § (1) A szerződésen kívül okozott kárért fennálló felelősségre a károkozó tevékenység vagy mulasztás helyén és idején irányadó jogot kell alkalmazni. (2) Ha ez a károsultra kedvezőbb, annak az államnak a jogát kell irányadónak tekinteni, amelynek területén a kár bekövetkezett. (3) Ha a károkozó és a károsult lakóhelye ugyanabban az államban van, ennek az államnak a jogát kell alkalmazni. (4) Ha a károkozó tevékenység vagy mulasztás helyének joga szerint a felelősség feltétele a vétkesség, a vétőképesség fennállását akár a károkozó személyes joga, akár a jogsértés helyének joga szerint meg lehet állapítani. 34. § (1) Arra nézve, hogy a károkozó magatartás közlekedési vagy más biztonsági szabály megsértésével valósult-e meg, a károkozó magatartás helyének joga irányadó. (2) Ha a károkozó tevékenység vagy mulasztás helye lajstromozott vízi vagy légi jármű, a károkozásra és annak következményeire – állami felségterületen kívül – annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek lobogója vagy más felségjelvénye alatt a jármű a jogsértés idején közlekedett.”

De valóban megvalósul a nemzetközi kollíziós tényállás jelen esetünkben? A nemzetközi kollíziós tényállás szerint, „ha a lényeges nemzetközi elemet tartalmazó jogviszony alapján jogvita alakul ki, vagy valamely jogi eljárást kell lefolytatni, az így kialakuló tényállást nemzetközi kollíziós tényállásnak nevezzük.” Forrás: [Burián László – Czigler Dezső Tamás – Kecskés László – Vörös Imre: Európai és magyar nemzetközi kollíziós magánjog, KRIM Bt. Budapest, 2010. (30. oldal)] Vagyis megállapítható, hogy megvalósul a nemzetközi kollíziós tényállás, hiszen lényeges nemzetközi elemet tartalmaz a jogviszony, ugyanis több állam jogrendszerével áll kapcsolatban.

Mivel Hollandia és Magyarország is az Európai Unió tagjai, ezért figyelembe kell vennünk az Európai Parlament és a Tanács 864/2007/EK rendeletét (2007. július 11.) a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról („Róma II.”) [Hivatalos Lap L 199., 2007.7.31.] is. Az EU-hoz való csatlakozással Magyarországon is közvetlenül hatályosak és alkalmazandóak a rendeletek. „Ennek alapja pedig a magyar jogrendben a 2004. évi XXX. törvénnyel kihirdetett csatlakozási szerződés. Ez a szerződés egy nemzetközi jogi szerződés, mely rendelkezik az európai jog kötelező átvételéről és alkalmazásáról. Az elsődleges jogforrások és rendeletek közvetlenül hatályosak és alkalmazandóak, ami azt jelenti, hogy alkalmazásuk: a közösségi jog elsőbbségének elve révén – megelőzi a tagállamok jogszabályainak, így a Kódexnek az alkalmazását is.” Forrás: [Burián László – Czigler Dezső Tamás – Kecskés László – Vörös Imre: Európai és magyar nemzetközi kollíziós magánjog, KRIM Bt. Budapest, 2010. (50. oldal alapján)] Az Európai Unió jogharmonizációjának köszönhetően a tagállamok elfogadták a „864/2007/EK A szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jog – a »Róma II.« rendeletet. Ez a rendelet a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra az egyes nemzeti jogszabályok ütközése esetén alkalmazandó jogot (kollíziós szabályokat) határozza meg anélkül, hogy egyúttal harmonizálná a tagállamok anyagi jogi szabályait. A rendelet 2009. január 11-étől alkalmazandó az Európai Unió (EU) összes tagállamában, Dánia kivételével. Hatálya kiterjed valamennyi polgári és kereskedelmi ügyre, kivéve néhány területet, mint például a családi kapcsolatok és az állami felelősség kérdéseit.

E szabályok szerint tehát egy bizonyos szerződésen kívüli kötelmi viszonyra ugyanazon tagállam joga irányadó, függetlenül attól, hogy a rá vonatkozó keresetet melyik tagállamban nyújtják be. Általános szabályként ilyen esetekben az alkalmazandó jog:
– annak az országnak a joga, amelyben a kár bekövetkezik; vagy, ennek hiányában,
– ha a károkozó és a kárt elszenvedő személy szokásos tartózkodási helye a kár bekövetkezésének időpontjában ugyanabban az országban található, akkor ennek az országnak a joga; vagy, ennek hiányában,
– ha az ügy nyilvánvalóan szorosabban kapcsolódik egy, a fentiektől eltérő egyéb országhoz, akkor ennek az országnak a joga.
– Végezetül pedig a rendelet lehetővé teszi, hogy a felek közös megegyezéssel válasszák meg a közöttük fennálló kötelmi viszonyra irányadó jogot.” Forrás: http://europa.eu/legislation_summaries/justice_freedom_security/judicial_cooperation_in_civil_matters/l16027_hu.htm. Fenti esetben tehát a holland jogot kellene alkalmazni a károkozóval szemben. Tehát a kárfelelősség a holland károkozót terheli. Neki kell a kárt teljes mértékben megtérítenie. A teljesség kedvéért még egy fontos Egyezményről is szót kell ejtenünk, ha közlekedési balesetről van szó, hiszen „a szerződésen kívüli kötelmi viszonyok jelentős részét a közlekedési balesetek teszik ki. A 864/2007/EK rendelet 28. cikke szabályozza a meglévő nemzetközi egyezményekkel való kapcsolatot.

Ezen cikk (1) bekezdése kimondja, hogy e rendelet nem érinti az olyan nemzetközi egyezmények alkalmazását, amelyekben e rendelet elfogadásának időpontjában egy vagy több tagállam részes, és amelyek a szerződésen kívüli kötelmek vonatkozásában kollíziós szabályokat állapítanak meg. A (2) bekezdésben arról található rendelkezés, hogy kizárólag két vagy több tagállam közötti nemzetközi egyezmény tekintetében élvez elsőbbséget ez a rendelet.” Ennek kapcsán a közlekedési balesetre alkalmazandó jogról szóló 1971. május 4-ei Hágai Egyezménynek van jelentősége. Ezen nemzetközi szerződésnek nemcsak tagállamok a részesei, hanem más államok is, így a Róma II. rendelet 28. cikk (1) bekezdése értelmében elsőbbséget élvez ez az egyezmény a rendelettel szemben. Azonban nem mindegyik tagállam részese ezen egyezménynek, így az egyik tagállamban a Hágai Egyezményt kell alkalmazni, míg a másikban, amelyik nem részese ennek az egyezmények, a Róma II. rendeletet. Ez pedig tág teret ad a forum shoppingra.

A tagállamok közül Ausztria, Belgium, Csehország, Franciaország, Hollandia, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Spanyolország, Szlovákia és Szlovénia ratifikálta ezt az egyezményt. Látható ezen felsorolásból, hogy Magyarország nem tagja ennek a Hágai Egyezménynek, így hazánkban a Róma II. rendeletet kell alkalmazni. Ami a Róma II. rendelet főszabályát illeti, a kár bekövetkezésének a helye szerinti jog (lex loci damni) az alkalmazandó. Ez a szabály e rendelet 4. cikk (1) bekezdésében található, miszerint, ha e rendelet másképp nem rendelkezik, a jogellenes károkozásból eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyra azon ország jogát kell alkalmazni, amelyben a kár bekövetkezik, függetlenül attól, hogy mely országban következett be a kárt okozó esemény, valamint függetlenül attól, hogy ezen esemény közvetett következményei mely országban vagy országokban következnek be. A közlekedési balesetek során a károkozás helye és a kár bekövetkezése gyakorlatilag egybeesik.

A Róma II. rendelet szerint a közvetlenül bekövetkezett kár számít kárnak kollíziós jogi értelemben, tehát e szempontból szűkebb a kárfogalom. A főszabály alól két kivétel található a rendeletben, ami a közlekedési baleseteket illeti. Az egyik a közös szokásos tartózkodási hely szabálya, ami szerint, ha a károkozásért felelősnek tekintett személy és a kárt elszenvedő személy szokásos tartózkodási helye a kár bekövetkezésének időpontjában ugyanabban az országban található, a jogellenes károkozásra ezen ország jogát kell alkalmazni. A másik kivétel a nyilvánvalóan szorosabb kapcsolat elve. Ezen elv értelmében amennyiben az eset valamennyi körülménye alapján egyértelmű, hogy a jogellenes károkozás nyilvánvalóan szorosabban kapcsolódik egy, a rendelet 4. cikk (1) vagy (2) bekezdésben említettektől eltérő országhoz, akkor e másik ország jogát kell alkalmazni. A Róma II. rendelet alapján a kárt elszenvedő személy követelését közvetlenül érvényesítheti a kártérítésért felelős személy biztosítója ellen, amennyiben a szerződésen kívüli kötelmi viszonyra alkalmazandó jog vagy a biztosítási szerződésre alkalmazandó jog így rendelkezik. A gépjármű-biztosítási irányelvek alapján van lehetőség közvetlen keresetindításra is a biztosító ellen.

A Hágai Egyezmény szabályozása igen bonyolult. Az egyezmény 3. cikkében található főszabály szerint az alkalmazandó jog annak az államnak a joga, ahol a baleset bekövetkezett. Ezen főszabály alól azonban számos kivétel található. Így például, ha két azonos államban regisztrált jármű ütközött egymásnak, akkor az alkalmazandó jog a járművek regisztrációjának a helye szerinti jog. Ezen egyezményben a gépjárművek regisztrációjának a helye a döntő, míg a rendelet alkalmazásában a balesetben részesek azonos tagállamban lévő szokásos tartózkodási helyének van jelentősége. A főszabály vonatkozásában a Római II. rendelet és a Hágai Egyezmény elvileg jelentősen eltérő szabályt tartalmaz, azonban gyakorlatilag nincs különbség a két főszabály között. Egy közlekedési baleseti ügyben felvetődhet az a kérdés, hogy melyik ország bíróságai előtt pereljen a károsult, ha peren kívül nem sikerült elintézni a kártérítési ügyet. Lehet az alperes biztosítótársaság székhelye szerinti országban perelni, vagyis a példa szerint Magyarországon, lehet a baleset helye szerinti országban, vagyis a példa alapján Hollandiában, s végül lehetőség van arra, hogy a károsult a saját lakóhelye szerinti országban pereljen, vagyis a példa szerint Magyarországon. Szükséges a felelősségbiztosító pontos neve. Ez általában a cég honlapjáról letölthető. Elengedhetetlen külföldi cégkivonat beszerzése. Ehhez nagy valószínűséggel külföldi ügyvéd segítségét kell igénybe venni, ami külön költséggel jár. Nehézséget jelent továbbá a külföldi jog szabályainak a meghatározása. Ehhez megint külföldi kolléga közreműködését kell kérni, ami további költséget jelent. Ezt követően a beszerzett jogszabályi rendelkezések hiteles fordítását kell elkészíttetni az OFFI-nél, ami szintén nem kis költséget von maga után. A Róma II. rendelet 17. cikke tartalmazza, hogy a felelősnek tekintett személy magatartásának megítélése során – tényszerűen és megfelelő mértékben – figyelembe kell venni a felelősségre okot adó cselekmény helyén és időpontjában hatályban lévő biztonsági és magatartási szabályokat.” Forrás: http://www.biztositas.hu/Hirek-Informaciok/Biztositasi-szemle/2009-januar/Biztositasi-Jogi-Szakosztaly-ulese.html

A tanulmány szerzője: Sipos Béla

*
1. http://www.icc.co.hu/kiadvanyaink/incoterms_2010 (lásd: fent)
2. Burián László – Czigler Dezső Tamás – Kecskés László – Vörös Imre: Európai és magyar nemzetközi kollíziós magánjog, KRIM Bt. Budapest, 2010. (30., és 50. oldal alapján)
3. http://europa.eu/legislation_summaries/justice_freedom_security/judicial_cooperation_in_civil_matters/l16027_hu.htm
4. http://www.biztositas.hu/Hirek-Informaciok/Biztositasi-szemle/2009-januar/Biztositasi-Jogi-Szakosztaly-ulese.html

 

Az írás az Ars Boni jogi folyóiratban jelent meg, az ars boni az Ügyvédvilág.hu szakmai partnere.


Kapcsolódó cikkek

2024. július 15.

Amikor a mesterséges intelligencia megmérgezi magát: a beazonosíthatatlan szintetikus adatok problémája

A generatív mesterséges intelligencia terjedése maga után vonta a nem ember által létrehozott képek, szövegek videók rohamos elszaporodását is. Egyes új kutatások arra utalnak, hogy az ilyen „szintetikus adatok felhasználása új GAI (Generative artificial intelligence, azaz generatív mesterséges intelligencia) modellek tanítása során katasztrofális következményekkel járhat. Ez még inkább sürgetővé teszi a mesterségesen generált tartalmak explicit jelölésének kötelezettségét, amennyiben a jövőben továbbra is profitálni szeretnénk az MI nyújtotta gazdasági és társadalmi előnyökből.

2024. július 12.

Augusztus 1-jén hatályba lép az EU AI Act

2024. július 12-én kihirdették az Európai Parlament Hivatalos Lapjában a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabályt (AI Act), amely úgy ad lendületet az innovációnak, hogy közben garantálja biztonságunkat és alapvető jogainkat. A jogszabály 20 nap múlva, augusztus 1-jén lép hatályba, fokozatosan kell alkalmazni, de 24 hónap múlva már minden tagországban be kell tartani a rendelkezéseit.