Karrierutazás jogász diplomával I. – Milyen magas a katedra valójában?

Hétről-hétre megjelenő cikksorozatunkban a jogász képesítés birtokában elérhető különféle életpályákat mutatjuk be. Összeállításunk célja, hogy szakmai igényességgel, egyúttal közérthetően engedjünk bepillantást a lehetséges munkakörök valójába, továbbá iránymutatást nyújtsunk a foglalkoztatási szférába belépni készülő joghallgatók, pályakezdők számára. Bízunk abban, hogy írásaink megkönnyítik a szakmán belüli orientációt. A jogász szakmán belül a felsőoktatási oktatói, kutatói karrier sokak képzeletében a leginkább háborítatlan, irigylésre méltó életpályaként él. A diploma megszerzését követően az ember itt már szinte kizárólag a saját kedvelt kutatási területében mélyedhet el,…

Hétről-hétre megjelenő cikksorozatunkban a jogász képesítés birtokában elérhető különféle életpályákat mutatjuk be. Összeállításunk célja, hogy szakmai igényességgel, egyúttal közérthetően engedjünk bepillantást a lehetséges munkakörök valójába, továbbá iránymutatást nyújtsunk a foglalkoztatási szférába belépni készülő joghallgatók, pályakezdők számára. Bízunk abban, hogy írásaink megkönnyítik a szakmán belüli orientációt.

A jogász szakmán belül a felsőoktatási oktatói, kutatói karrier sokak képzeletében a leginkább háborítatlan, irigylésre méltó életpályaként él. A diploma megszerzését követően az ember itt már szinte kizárólag a saját kedvelt kutatási területében mélyedhet el, megbolondítva mindezt esetleges pedagógiai ambíciói gyakorlati kibontakoztatásával. Kétségtelen, hogy a hivatás fent említett vonzó arca is sokszor megmutatkozik, útja azonban hasonló mértékben rögös és kitartást próbáló is egyszerre.

E cikk origóját a 2011. évi CCIV. törvény (Felsőoktatási törvény – Ftv.) bújtatja „foglalkoztatási köntösbe”. A jogszabály az oktatással összefüggő feladatok ellátása kapcsán oktatói és tanári, önálló kutatói tevékenység végzése tekintetében pedig tudományos kutatói munkakörökről rendelkezik.

Írásunkban a köztudatban leginkább ismert oktatói státuszt vesszük górcső alá, melynek „elnyeréséhez” mindenekelőtt legalább mesterfokozat (itt a jogi karokon, jogász szakon megszerezhető diploma) szükséges. Ennek meglétekor a Felsőoktatási törvény 27. § (1) bekezdése alapján hierarchikus rendszerben a következő pozíciók tölthetők be: tanársegéd, adjunktus, főiskolai, illetve egyetemi docens, valamint főiskolai, illetve egyetemi tanár (a főiskolai titulusokkal relevanciájuk híján jelen esetben nem foglalkozunk bővebben). Ezek mellett, de némileg szeparáltan említhető a mesteroktató kategória.

A tanársegédi munkába állásnak egyedüli elengedhetetlen kritériuma, hogy az illető kezdje meg a doktori (PhD) képzést. Itt érdemes néhány sornyit elidőznünk a doktoranduszi tanulmányok áttekintését illetően. A PhD-hallgatói minőség alapvetően sokkalta szabadabb formájú, mint a graduális jogviszony, ám ugyanakkor (pláne a rendszer nemrégiben végrehajtott átfogó reformját követően) komoly erőfeszítéseket igénylő próbatétel is egyben. A négyéves képzésben részt vevő a saját maga által választott témában végezheti kutatását, melyről rendszeresen számot kell adnia, ezzel egyidőben pedig Doktori Iskolától függően szakmai tárgyakat szükséges hallgatnia. A negyedik szemeszter leteltét követően a hallgató az ún. komplex vizsgán adja érdemessége bizonyságát a képzés második ütemére (disszertációs szakasz) történő tovább haladására. A kutatási témája szempontjából releváns, gyakorlatilag teljes szakirodalmi, illetve jogszabályi bázis magabiztos ismeretével felvértezett doktorandusznak a komplex vizsgát követő maximum három éven belül be kell fejeznie értekezését, mely felettébb kemény dió, ezzel együtt kétségkívül impozáns feladat.

Ha a tanársegéd megfelel az adott felsőoktatási intézmény foglalkoztatási követelményrendszerében meghatározott feltételeknek, a doktori fokozat megszerzését követő három éven belül adjunktusi munkakörbe kell átsorolni. Mind a tanársegédek, mind pedig az adjunktusok kötelesek legalább heti tizenkét órát a hallgatók felkészítését szolgáló előadás, szeminárium, gyakorlat, konzultáció megtartására fordítani.

Az egyetemi docensi munkakörben történő alkalmazás feltétele, hogy az érintett rendelkezzen doktori fokozattal, és alkalmas legyen a hallgatók, a doktori képzésben részt vevők, a tanársegédek tanulmányi, tudományos munkájának vezetésére, valamint arra, hogy idegen nyelven előadást tartson. Emellett az oktatásban szerzett megfelelő szakmai tapasztalat megléte is követelmény.

A felsőoktatási oktatói, kutatói életpálya csúcsa vitathatatlanul az egyetemi tanári pozíció. Az ebben a munkakörben történő alkalmazás kritériuma, hogy az érintett személynek doktori fokozata legyen, amennyiben magyar állampolgár, habilitációval vagy azzal egyenértékű nemzetközi felsőoktatási oktatói gyakorlattal rendelkezzen, továbbá az adott tudomány (esetünkben a jog) olyan nemzetközileg elismert képviselőjéről legyen szó, aki kiemelkedő tudományos kutatói munkásságot fejt ki. Az oktatásban, kutatásban, kutatásszervezésben szerzett tapasztalatai alapján alkalmasnak kell lennie a hallgatók, a doktori képzésben részt vevők, tanársegédek tanulmányi, tudományos, illetve művészi munkájának vezetésére, képesnek idegen nyelven publikálni, szemináriumot, előadást tartani. Az egyetemi tanár jogosult a professzori cím használatára, s a köztársasági elnök nevezi ki.

Az iménti bekezdésben említett habilitáció az Ftv. 108. § 7. pontja értelmében „az oktatói és az előadói képesség, valamint a tudományos teljesítmény intézményi megítélése”. Mindez általában az eljárás alanyának tudományos igényű előadás-sorozata alapján történik, pontos részleteit az intézmények külön-külön határozzák meg habilitációs szabályzataikban. Egyes egyetemek már az egyetemi docensi kinevezés feltételeként is megjelölik, végsősoron azonban az egyetemi tanárság előszobájának tekinthető.

A mesteroktatói munkakör betöltéséhez mesterfokozat, legalább tízéves szakmai-gyakorlati munkatapasztalat, ismeret igazolása, valamint az szükséges, hogy az érintett alkalmas legyen a hallgatók gyakorlati képzésére.

A tudományos hivatás gyakorta összemosódik a jogászi szakma gyakorlati oldalával is. Aktív egyetemi oktatói pályafutásuk mellett sokan dolgoznak (vagy szeretnének dolgozni) ügyvédként, közjegyzőként, ügyészként vagy éppen bíróként, s a jogi szakvizsgának a legtöbb esetben emiatt kezdenek neki. A megmérettetés abszolválása az oktatói, kutatói pálya folytatásának egyébiránt nem immanens feltétele.

A felsőoktatásban alkalmazott oktatók és kutatók előtt számos alternatíva nyitva áll tapasztalataik, kutatási (rész)eredményeik külföldön történő gazdagítására, továbbá kamatoztatására. A teljesség igénye nélkül az Erasmus+, Campus Mundi, illetve CEEPUS elnevezésű programok cserelehetőségekkel, külföldi felsőoktatási intézményekben végezhető időszakos kutatási, illetve tanítási tevékenység biztosításával támogatják az oktatói-kutatói mobilitást.

Összességében elmondható, hogy felsőoktatási tudományos karrier egyszerre felel meg a róla alkotott laikus képnek, valamint igaz rá annak teljes ellentéte is. Az újszerű, jogi diskurzusokban elismerést kiváltó eredmények elérése, ezáltal a szakmai „tekintély-rangsorba” történő sikeres betagozódás élménye mögött, a háttérben felsejlő olykor nagyon is keserves műhelymunkálatok (a nyelvi kompetenciák fejlesztése, a specifikus jogszabályi rendszer és az egyes normák konvertálható   ismeretének elsajátítása, s a nálunk tapasztaltabbak olykor abszurd elvárásainak történő megfelelés) olyan embert kívánnak, aki kellőképpen eltökélt, energikus és kitartó eme elismerésre méltó pályaív megrajzolásához.

Kapcsolódó cikkek:


Karrierutazás jogász diplomával X. – Középpontban a közjegyzők
2019. december 3.

Karrierutazás jogász diplomával X. – Középpontban a közjegyzők

A közjegyzők a kapu őrei: olyan közhiteles személyek, akiknek az a feladatuk, hogy pártatlan jogi szolgáltatást nyújtsanak, és ezzel lehetőség szerint megelőzzék a jogvitákat. Nem mindenki válhat közjegyzővé, cikksorozatunk ezen részében ezért azt vesszük végig, milyen lépcsők, milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy valakit közjegyzővé nevezzenek ki, és milyen nehézségekkel kell szembesülniük azoknak, akik ezt az utat választják.

Ülj be a legizgalmasabb perekre!
2019. december 2.

Ülj be a legizgalmasabb perekre!

Légy részese a bírósági eljárásoknak és nézd élőben a tárgyalásokat. Ismerd meg, hogy a megtanult elmélet hogyan működik a gyakorlatban, és tanulj, miközben a legizgalmasabb ügyek részletei tárulnak fel előtted.

Jogászdíj 2019 Red Carpet – Reflektorfényben a díj átadói IV.
2019. november 27.

Jogászdíj 2019 Red Carpet – Reflektorfényben a díj átadói IV.

A közelgő 2019-es Wolters Kluwer Jogászdíj Díjátadó felvezetéseként rövid interjúkat olvashatnak az elismeréseket átadó szakemberekkel. Ebben a részben a Versenyjog és vállalatfelvásárlás kategória díjátadója, Dr. Liber Ádám, a Magyar Versenyjogi Egyesület főtitkára válaszolt kérdéseinkre.