Karrierutazás jogász diplomával IX. (interjú) – Mennyire komfortos a talár, ha lila a gallérja?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Sorozatunk előző heti, bírói karrierrútról szóló része után ezúttal a hivatás egy gyakorló képviselője, Dr. Mocsáry Eszter, a Debreceni Törvényszék büntető ügyszakos bírája osztotta meg velünk gondolatait a pályáról.

A jogász szakmán belül miért pont a bírói hivatás felé orientálódott? Mit szeret leginkább a munkájában?

Baráti körömből kaptam az inspirációt, így kerültem Szegedre, a JATE Jogi Karára. A büntető eljárásjogi gyakorlatvezetőm – aki egyébként nemcsak tanárként, hanem aktív bíróként is dolgozott – ajánlotta, hogy járjunk minél többet bírósági tárgyalásra. Amint beléptem a Szegedi Járásbíróság (akkor még Városi Bíróság) tárgyalótermébe, eldőlt a kérdés – tudtam, hogy bíró szeretnék lenni. Nagyon sok mindent szeretek a munkámban, a legjobban talán azt, hogy érdekes. Csupa nagybetűvel. Amióta bíró vagyok, a bírói hivatásnál szebbet nem ismerek. Az Országos Bírósági Hivatal által a napokban ajándékozott Bírák vagyunk című kötetből idézve László Adolftól: „Mindég azt tartottam, hogy a bírói hivatásnál szebb hivatás nincs a földön, ez a hivatások koronája.”

Bíróvá válása útjának mely állomására gondol vissza legszívesebben és miért?

Fogalmazói és titkári éveim minden pillanatára szívesen emlékszem. Talán az egyik legmaradandóbb állomás az volt, amikor a szakvizsgákkal végeztem és titkárként már önállóan is dolgozhattam. A legfelemelőbb pillanat azonban egyértelműen a bírói kinevező okiratom átvétele és a bírói eskü letétele volt. Pontosan fel tudom idézni azt a napot.

A professzió gyakorlásának elengedhetetlen feltétele a jogi szakvizsga abszolválása. Hogyan emlékszik, nagyjából mennyi idejét vette igénybe a megmérettetésre való felkészülés és mi képezte a legnehezebb feladatot azon belül az Ön számára?

Egy bírósági fogalmazó számára a szakvizsgákra való felkészülés valójában az első munkanapján elkezdődik. Óriási előny, hogy a bíróságon belül a fogalmazó minden ügyszakot körbejár, és az elmélet mellé a gyakorlati tudást is megszerezheti, szinte észrevétlenül. Így – amellett, hogy komplexebb alapokra tehet szert – könnyebben választhat érdeklődésének megfelelő ügyszakot.

Valamennyi vizsgára három hét tanulmányi szabadságot biztosít a bíróság, jelenleg is, erre a felkészülési időszakra azonban már szinte mindennek fejben kell lenni. Számomra a legnehezebb a polgári jogi szakvizsga volt, talán azért, mert egyértelmű volt, hogy büntető bíró szeretnék lenni, ezért ez kevésbé érdekelt.

Időről időre téma a szakvizsga reformja, Ön szerint szükség van-e változtatásra, és ha igen, milyen tekintetben?

Én személy szerint elégedett voltam/vagyok a jelenlegi szakvizsga-rendszerrel. Tudtommal a lényegét illetően azóta sem változott. Fontos, hogy a vizsgázó maga dönthet arról, hogy melyik tárgyból írásbelizik, nyilván amelyik tárgyban a legmagabiztosabb a tudása. Minden tárgyból kötelező azonban a szóbeli megmérettetés.

Nyugodt szívvel állíthatom azonban, hogy egy bírósági fogalmazónak nem probléma a szakvizsga sikeres letétele. Talán ezért sem hagyott bennem negatív emléket.

Használ-e a munkája során „okos rendszert”? Miként látja a bírói hivatás digitális jelenét és jövőjét?

Ez egy nagyon aktuális kérdés. A bíróságon minden bíró rendelkezik saját „okos eszközzel” és használja is, a fejlesztések folyamatosan zajlanak. Egyre jobban háttérbe szorul a papíralapú akta, a jegyzőkönyveket kép-és hanganyag helyettesítheti, a határozatok leírását az ún. beszédfelismerő rendszer segíti. Egyre több tárgyalás bonyolódik távmeghallgatás útján, ami a valóságban videokonferenciát jelent. 2020. január 1-től valamennyi bíróságon végleg bevezetésre kerül az e-akta, az erre való átállás folyamatos.

Mit tart a legnehezebbnek a bírói pályán?

Talán azt, hogy fejben folyamatosan készenléti állapotban kell lenni, nem lehet hátradőlni a székben, a bírói döntéseken emberi sorsok, életek múlnak, ami óriási felelősség.

Milyen tulajdonságok/jellemvonások megléte fontos azok számára, akik szintén a bírói hivatást szeretnék választani? Kiknek ajánlaná leginkább?

Azoknak ajánlom, akik utálnak unatkozni, de szeretnek és hajlandóak is folyamatosan, életük végéig tanulni, fejleszteni tudásukat és egyben okulni is. A jogszabályok ismerete mellett a lelkiismeret, a lényeglátási képesség és az emberség fontos tulajdonság. Egy bíró csak akkor aludhat nyugodtan, ha minden nap úgy fekszik le, hogy mindent megtett azért, hogy egy-egy ügyet „jól” oldjon meg.

Mit csinál egy bíró amikor éppen nem bíró? Mivel tölti szívesen a szabadidejét, van-e valamilyen hobbija?

Aki szellemi munkát végez, annak nagyon fontos a passzív és az aktív pihenés. Egy rövidebb téli és egy néhány hetes nyári ítélkezési szünetnek köszönhetően erre optimális lehetőség nyílik minden bíró számára. Ilyenkor a bíróságokon csak ügyelet működik, azaz kizárólag a halasztást nem tűrő ügyek intézése zajlik.

Szabadidőmet legszívesebben családi és baráti körben töltöm. Szívesen járok koncertekre, színházba, emellett igazi „filmfaló” vagyok. Ha tehetem, szívesen utazom, legyen szó magyarországi vagy külföldi helyszínről.

---