Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Előző cikkünkben az általános, lényegesebb információkat ismertettük a jogi szakvizsga jelentkezési tudnivalóiról, jelen írásunkban pedig a vizsga pontos menetéről, a nehézségekről, és néhány ezzel kapcsolatos tanácsról esik szó. Jelszó: vizsgapánik helyett készüljünk megfontoltan, és legyünk tisztában azzal, hogy mire számíthatunk.
Bizonyára sokan ismerik az alábbi, a felkészülési idő szubjektív mércéjét kifigurázó viccet:
Felmérést tartanak, hogy ki szerint mennyi idő alatt lehet megtanulni kínaiul?
Megkérdeznek egy tanyán élő bácsit:
– Hát, ha minden időm erre fordítom, talán 5-8 év.
Aztán megkérdeznek egy egyetemen tanító professzort:
– Véleményem szerint 1-2 év alatt sikerülne.
Majd egy egyetemistát:
– Miért? Holnap ZH-t írunk?
Azok, akik az őszi szakvizsga időszakban szeretnének vizsgázni, a fenti vicc ellenére már valószínűleg elkezdtek készülni, vagy legalábbis szembesültek azzal az anyagmennyiséggel, amit az adott részvizsgájuk sikeres teljesítése érdekében el kell sajátítaniuk, ugyanis még ha az egyetem alatt szerencsésen meg is lehetett úszni egy-két vizsgát az optimálisnál kevesebb tanulással, a szakvizsga nem ezek közé tartozik.
A jogi szakvizsga három részvizsgája a polgári (vagy A) rész, mely a polgári jog és családjog, gazdasági jog, polgári eljárási jog anyagainak ismereteiből áll), a büntető (vagyis B) rész, melyben a büntetőjog, büntető eljárási jog, büntetés-végrehajtási jog és szabálysértési jog anyagairól kell számot adni) és a „vegyes” (a C) rész, ami a munkajogból, társadalombiztosítási jogból, alkotmányjogból, közigazgatási jogból és európai uniós jogból áll).
Nincs jó „taktika”, de értelemszerűen célszerű azzal a részvizsgával kezdeni, amelynek a területeivel a gyakorlatban is a legtöbbet foglalkozott a jelölt, mivel az első részvizsgán a szóbeli vizsgát megelőzi egy, az adott részből választható írásbeli vizsga. Az írásbelit négy óra alatt kell megírni, amelyhez papír alapon be lehet vinni jogszabályszöveget, de szigorúan csak azt, tehát pl. kommentárt, ami a normaszöveget is tartalmazza, nem lehet használni. A jogesetek megoldásaként ítéletet/határozatot, vagy valamilyen jogi beadványt kell készíteni, vagy állást kell foglalni egy adott jogkérdésben. A vizsgázónak előzetesen meg kell jelölnie, hogy melyik vizsgatárgyból kíván írásbelizni, viszont minden esetben érdemes a többi kapcsolódó jogszabály szövegét (pl. polgári anyagi jog esetén a Pp.-t) is bevinni, mivel ha mégis szükség lenne rá, vagy csak a biztonság kedvéért szeretne ellenőrizni benne néhány paragrafust, a hiányzó jogszabályok eléréséhez a mobiltelefon/tablet nem használható offline állapotban sem.
Az írásbeli vizsgát mindig a szóbeli vizsga hetének a hétfőjén tartják. Az írásbeli eredményét a szóbelin mondják csak meg, és ha nem sikerült, akkor nem lehet szóbelizni. Arra is készülni kell, hogy a szóbelin az írásbeli megoldásáról is kérdezni fognak. Ha nem sikerül a szóbeli, akkor az írásbelit nem kell megismételni, csak ha a második pótvizsga sem sikerül.
Az egyik fő nehézség a készülésnél a kevés idő: önmagában is, de munka, család mellett főleg nagyon sok az az anyag, amit egy-egy részvizsgához meg kell tanulni. Éppen ezért elég sokan már hónapokkal a vizsga előtt elkezdik a készülést, és inkább apróbb részekre bontva osztják be a tananyagot, napi 1-2 órát tanulva, többször ismételve. Vannak persze sprinterek, akik úgy vannak vele, hogy a vizsga előtti 3-4 hétben a nagyobb tanulási kényszerben jobban megjegyzik az anyagot – ezt mindenki maga tudja eldönteni, hogy számára melyik a jobb. A vizsga előtti egy hétben azonban mindenkinek javasolt szabadságot kivenni. A jelenlegi Munka Törvénykönyve már nem szabályozza a tanulmányi szerződésen kívüli tanulmányi szabadidőt, a Kttv.-ben illetve a Kit.-ben viszont négy munkanapra (beleértve a vizsga napját) is mentesítik a kormánytisztviselőt a munkavégzési kötelezettség alól. Továbbá a Kit. 151. § (18) bekezdése alapján – feltételesen – négyévente egyszer tizenöt nap (szabadságon felüli) fizetett, valamint azon túl fizetés nélküli szabadság biztosítható pl. szakvizsga megszerzése céljából. Érdemes tehát a munkáltatóval, foglalkoztatóval beszélni a különböző lehetőségekről, hogy ne teljes egészében a rendes szabadság rovására menjen a felkészülés időtartama.
A másik fő nehézséget a számon kérhető anyagok mennyisége okozza. Az A) részben összesen 220 tétel van, a B) részben 229, a C) részben pedig 179 darab. Mindezek mellett tudni kell a főbb és néhány kisebb törvény, AB határozatok, jogegységi határozatok, PK-k, BK-k, egyéb állásfoglalások, vélemények stb. tartalmát is. A vizsgán nem is igazi tételhúzás szokott lenni, hanem a három vizsgatárgy anyagaiból összefüggésében tesznek fel kérdéseket, ezért a szerencsés tételhúzásban sem érdemes reménykedni. Mivel a kérdéseket ott helyben teszik fel a vizsgabizottság tagjai, ezért nincs külön idő a kidolgozásra, hanem azonnal válaszolni kell.ű
A harmadik fő nehézség az előzőhöz kapcsolódóan az, hogy a készüléshez a normaszövegeken túl valamennyi tétel esetében egyesével kell összeszedni az adott tételre vonatkozó szakaszokat, döntvényeket. Ráadásul mivel mindig a vizsga napján hatályos rendelkezéseket, szabályokat kell ismertetni, ezért a felkészülés hosszú ideje alatt akár a jogszabályi szöveg, akár a tételsor is módosulhat, ezért erre is figyelni kell, mivel a júniusban lelkesen kinyomtatott anyag októberben már lehet, hogy jogtörténetnek számít.
Ha már nagyon elegünk van a tanulásból, akkor motivációként nem árt felidézni, hogy miért is jó megcsinálni a szakvizsgát. Az egyértelmű, hogy néhány hivatás – így a bírói, ügyészi, ügyvédi – csak szakvizsgával gyakorolható, de emellett általánosan elmondható, hogy a szakvizsgával magasabb fizetési igénnyel lehet fellépni, elérhetővé válnak senior jellegű munkakörök a nagyobb cégeknél, és talán némi vigaszt jelent az is, hogy pl. kiváltható vele a közigazgatásban dolgozók számára kötelező közigazgatási szakvizsga. (Azonban csak mindhárom részvizsga teljesítésével, tehát csak a vegyes, C) rész abszolválásával önmagában nem.) A jogi szakvizsga teljesítése persze nem váltja ki az élethosszig tartó folyamatos ön- és továbbképzést, de mindenképp jelentős mérföldkő a jogászi hivatást választók életében.
