Takarékszövetkezetek kontra állami korlátok

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

E dolgozat a Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda, az Új Jogtár és az Ars Boni jogi folyóirat által kiírt 2014. évi cikkíró-pályázat keretében született, és 33. helyezést ért el.

A szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. törvény (továbbiakban: integrációs törvény) 2013 nyarán született meg, rövid, de annál változatosabb utat bejárva. A törvény, amely első olvasatra is megrendítette a szövetkezeti hitelintézeteket, miután rendelkezéseivel több ponton is kivette a gyeplőt a kezükből, alapjaiban változtatta meg a takarékszövetkezetek rendszerét és határozta meg azok működését, mindezzel olyan feltételeket szabva ki rájuk, amelyek a szövetkezeti hitelintézetek véleménye szerint nem elfogadható és jogszerűségét tekintve is igencsak kétséges.

Miért volt elfogadhatatlan a törvény?

A törvény a hatályba lépésének napján megalakította a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezetét (továbbiakban: Integrációs Szervezet), amelynek tagjaivá a szövetkezeti hitelintézeteket, a Takarékbank Zrt.-t, valamint az Magyar Fejlesztési Bankot (MFB) jelölte ki. Induló vagyonát az MFB által rendelkezésre bocsátott hozzájárulásból, valamint a törvény erejénél fogva megszüntetésre kerülő – addig érvényesen működő – integrációs szervezetek vagyonának jogutódlásával hozta létre. A vagyonhoz hozzá tartozik az a tagdíj is, amelyet minden takarékszövetkezetnek meg kell fizetnie a kötelező tagságért csérbe. Az integrációs szervezet egy kötelező intézményvédelmi szervezet, amely azt jelenti, hogy a takarékszövetkezetek nem választhatnak kedvükre. Pontosabban a kilépés lehetősége adott, azonban, amennyiben a szövetkezeti hitelintézet így dönt, és megválik a kötelező tagságtól, abban az esetben azonnal elveszítheti működési engedélyét, hiszen ekkor a hitelintézetnek úgy kell a felügyelethez folyamodnia engedélyért, mintha a pénzügyi intézményt újonnan alapították volna. Minderre 8 nap áll rendelkezésére, és amennyiben további 120 nap alatt nem kap működési engedélyt – vagy nem is nyújt be kérelmet erre vonatkozóan –, akkor végleg elbúcsúzhat a pénzügyi intézmények körében betöltött helyétől. A kötelező jelleget igazolja az is, hogy a törvény felsorolta azon feltételeket, amelyekkel rendelkeznie kellett a szövetkezeti hitelintézeteknek, mint tagoknak ahhoz, hogy érvényesen – kvázi újra – működési engedélyt kaphassanak. Ezek a következők:
• igazolnia kellett azt, hogy előzetes kötelezettségvállaló nyilatkozatot tett a Takarékbank Zrt. felé egy darab, kétezer forint névértékű „C” sorozatú elsőbbségi részvény átvételére,
• igazolnia kellett, hogy az integrációs törvénynek megfelelő, a Takarékbank Zrt. által előzetesen elfogadott mintának megfelelő alapszabályt vagy alapító okiratot fogadott el,
• továbbá megfelelő formában nyilatkozott csatlakozási szándékáról az Integrációs Szervezethez, melyet utóbbi vissza is igazolt.

Ehhez szükséges tudnunk, hogy mi is a „C” típusú részvény. A „C” sorozatú elsőbbségi részvény a Takarékbank Zrt. által kibocsátott új, névre szóló, dematerializált speciális jogokat biztosító szavazatelsőbbségi részvény, amelynek összesített névértéke a teljes sorozat tekintetében 320 000 forint, a 160 darab részvény névértéke pedig egyenként 2000 forint. Ebből a részvényből kellett a takarékszövetkezetnek lejegyezniük egy-egy darabot, a törvényben megadott határidőig.

Ezzel önmagában még nem lett volna eget rengető problémájuk az érintetteknek, azonban azt tudni kell, hogy a Takarékbank Zrt.-t a takarékszövetkezetek – mint annak alapítói – saját tulajdonuknak tudták egészen odáig, amíg a törvény azt erővel ki nem szakította köreikből, hiszen a bank eddigi tulajdonosi szerkezete szerint a szövetkezeti hitelintézetek 60,42 százalékos tulajdonrésszel rendelkeztek, a szó szoros értelmében alapítói voltak a központi banknak, míg az MFB-n keresztüli közvetett állami tulajdon ennek jóval kevesebb részét testesítette meg. A törvényt a szövetkezetek ezért tulajdonosi joguk megsértéseként élték meg, miután a jelentős piaci értéket képviselő részvényeiket fel kellett váltaniuk egy-egy 2000 forintot érő részvénnyel. Erre a törvény azon pontjában ösztönözte őket, ahol kimondta, hogy az előzetes kötelezettségvállaló nyilatkozat kiállításával egy időben a Takarékbank Zrt. részvényese köteles a tulajdonában álló „B” sorozatú elsőbbségi részvényeket – amely a jelenlegi többségi tulajdont biztosította a takarékoknak – a KELER Zrt.-nél letétben elhelyezni. Ezt követően 60 napos időtartamra a letétbe helyezett részvény tulajdonosát egyoldalú eladási jog illette meg, melynek kötelezettje az MFB. Miután pedig a törvény azt mondja ki, hogy a Takarékbank részvényese – azaz minden takarékszövetkezet – csak egyféle elsőbbségi részvénnyel rendelkezhet (amely a „C” típusú), így a szövetkezeti hitelintézetnek kötelezően élnie kellett eladási jogával, tehát értékesítenie kellett az MFB részére „B” típusú elsőbbségi részvényeit. Aki pedig nem szüntette meg ily módon részvényesi minőségét a Takarékbankban, az nem volt jogosult a „C” típusú elsőbbségi részvényre sem. Ennek következményeként pedig a felügyelet megvonta volna működési engedélyét, ugyanis a PSZÁF az érvényes engedéllyel rendelkező szövetkezeti hitelintézetek körében vizsgálta azt, hogy eleget tett-e a törvényi kötelezettségeinek.

A takarékok nem csak ezt sérelmezték, hanem azt is, hogy a közvetett állami tulajdon újabb szerepelővel egészül ki, miután a Magyar Posta részére jelentős tőkeemelést hajtott végre a törvény a Takarékbankban, ezáltal több mint 650 000 000 forinttal lett tulajdonosa annak, méghozzá törzsrészvényi formában. A hitelintézeti vezetők ellenállása a legerőteljesebben akkor került felszínre, amikor meg kellett jelenniük a Takarékbanki közgyűlésen, ahol „igennel” kellett szavazniuk a Takarékbank új alapszabályáról is – melyet az integrációs szervezet készített el a törvényi hatályba lépést követő 30 napon belül –, mivel a törvény kimondja, hogy amely részvényes „nemmel” szavaz, tartózkodik, vagy távol marad, annak a Takarékbankban tulajdonolt valamennyi részvényére megnyílik az MFB vételi joga. Arról nem is beszélve, hogy az utóbbi esetben a takarék nem teljesítette volna a törvényi kötelezettségét sem, amely pedig a működési engedélye megvonásához vezetett volna, mivel ebben az esetben felfüggesztésre kerül az integrációs tagsága.

Válsághelyzetben a takarékszövetkezetek?

A törvény az előzőekben írtakon felül tartalmaz még olyan rendelkezéseket is, amelyek állandó jelleggel félelmet gerjesztenek a takarékok tulajdonosokban és vezetőiben. Ilyen például a „hitelezési mutatója rossz” fogalom, amelyre vonatkozóan úgy rendelkezik a törvény, hogy amelyik takarékszövetkezet nem teljesítő (90 napon túl késedelmes) hiteleinek aránya a teljes hitelállományhoz képest valaha is meghaladja a 12 százalékot, az a törvény szerint azonnal válsághelyzetben lévő szövetkezeti hitelintézetnek minősül. Ezt a százalékos arányt egyébként még a köztársasági elnöki kontroll nyomán növelték meg (10-ről 12 százalékra) annak érdekében, hogy a törvény aláírásra kerüljön, bár a módosítás csekély engedménye csak 2016. január 1-jéig van érvényben. A takarékok véleménye szerint ez nem jelentett könnyebbséget, miután a teljes – kereskedelmi bankokat is beleértve – hitelintézeti szektor nem teljesítő hiteleinek aránya átlagosan a 12 százalékot is meghaladja, ezért lehetetlennek tartják azt, hogy ne kerülnének valaha is ebbe a kategóriába. Gondolják ezt azért is, mivel a törvény nem elégszik meg az előzőekben írt „rossz” fogalommal, hanem ide sorolja azt a helyzetet is, amikor a nem teljesítő hitelek aránya egy naptári negyedév alatt legalább 1 százalékponttal nő – tehát nem rossz, csak romlik –, vagyis hiába felel meg a takarék a 12 százalékos korlátnak, ha annak növekedését nem tudja negyedéves viszonylatban mindig kordában tartani.

Elfogadhatatlan volt a szövetkezeti integrációs törvény, a tagság lényegében zsarolásként élte meg és a magántulajdon elleni durva állami támadásnak

Törvény szerinti válsághelyzetbe nem csupán az előzőekben írt problémás hitelek által kerülhetnek a takarékszövetkezetek. Ide sorolja a jogszabály azokat a szövetkezeti hitelintézeteket is, amelyek esetében a tőkepozíciók rosszak vagy romlanak. A „rosszak” fogalom esetében a takarék tőkemegfelelési mutatója nem éri el a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényben meghatározott legkisebb mértéket. Az érintettek erre vonatkozó félelmét erősíti a Bázel III. nemzetközi egyezmény is, amely kis idő múlva jelentősen megemeli a mutató alsó határát, növelve ezzel annak kockázatát, hogy egyre több hitelintézet esetleg nem fog tudni megfelelni a törvényi előírásnak. A tőkepozíció romlása –mint szintén válsághelyzetet előidéző kategória – a törvény szerint akkor következik be, amikor a tőkemegfelelési mutató a tárgyhónapot megelőző három naptári hónap átlagában csökken. Ez az eset a nem teljesítő hitelek mutató romlásához hasonlóan arra vonatkozik, hogy bár a hitelintézet megfelel a törvényi határnak – vagy akár jóval afelett van –, így tőkehelyzete megfelelő, mégis belekerülhet a válsághelyzetű takarékok körébe, amennyiben nem tudja szinten tartani százalékos mutatóját. Erre pedig nagy az esély azon szövetkezeteknél, ahol hitelezni szeretnének, ugyanis ezáltal törvényszerűen csökken a mutató értéke. Ha a takarékszövetkezet meg is felel a fentiekben írtaknak, még mindig tartogat számára lehetőséget a törvény, hogy válsághelyzetűnek minősüljön, ugyanis ide tartozik az is, ha nem a jogszabályoknak vagy belső szabályzatainak megfelelően működik.

A válsághelyzetűvé minősítés pedig komoly következményekkel jár a takarékokra nézve, ugyanis a Takarékbank Zrt. igazgatósága dönthet a szövetkezeti hitelintézet vezető tisztségviselői megbízatásának felfüggesztéséről legfeljebb 180 napra, mely felfüggesztést legfeljebb további 180 napra meghosszabbíthat, vagy – különösen indokolt esetben – dönthet megbízatásuk megszüntetéséről illetve átmeneti időre vezető tisztségviselő vagy tisztségviselők megbízásáról. Legrosszabb esetben lehetséges következmény az is, mely szerint a Takarékbank Zrt. Igazgatóságának kezdeményezése alapján vagy saját kezdeményezéséből az Integrációs Szervezet igazgatósága dönt a szövetkezeti hitelintézet integrációs szervezeti tagságának felfüggesztéséről vagy – indokolt esetben – a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezetéből történő kizárásáról, amelyre volt is példa az elmúlt hónapokban. Ez végzetes a takarékra nézve, hisz a törvény szerint a tagságból való kizárással elveszíti működési engedélyét is.

Mi a takarékok legnagyobb félelme?

HMJ – Hatályos Magyar Jogszabályok három nyelven
Több mint 350 jogszabály, több mint 120 Legfelsőbb Bírósági határozat rendelkező része, a kettős adóztatásról szóló egyezmények jelentős része, több mint 100 Legfelsőbb Bírósági állásfoglalást, több mint 120 Versenytanácsi határozat három nyelven. Az új Jogtáron online módon is elérhető. Bővebb információ és konstrukciók >>

A törvény kimondja, hogy az integrációs szervezet tőkeemeléssel tulajdont szerezhet a Takarékbank Zrt.-ben és a szövetkezeti hitelintézetben, ha az érintett takarékban egyedi alapon kalkulált a Hpt. előírásai szerint számított tőkemegfelelése a jogszabályban meghatározott mérték alá süllyed. Ez nem csupán a hitelintézetek vezetői számára okoz ellenérzést, hanem azok tagjainak is, akik különböző értékű részjegyeikkel jelenleg tulajdonolják a takarékokat, tudva ezzel azt, hogy tulajdonrészük kizárólag a szövetkezeti törvény rendelkezéseinek megfelelően változhat. Ezzel az új rendelkezéssel azonban veszélyben érzik tulajdonukat, amin nem segít az sem, hogy a törvény kimondja, az integrációs szervezet az ilyen módon tulajdonába került részvényeket, illetve üzletrészeket két éven belül köteles elidegeníteni. Mivel a rendelkezés egyáltalán nem szűkíti a tulajdonrészek vásárlására jogosultak körét, a tagok félelme és ezáltal hezitálása is igen nagy mértéket ölt, amely a legjobban akkor került kifejezésre, amikor a közgyűlésen arról az új alapszabályról kellett szavazniuk – és ezáltal elfogadniuk azt – amelyet az integrációs szervezet a takarékok részére alkotott meg, lecserélve ezzel saját alapszabályukat.

Az Alkotmánybíróság (AB) szerint is aggályos a törvény?

A törvény vizsgálata és jogsértő rendelkezéseinek eltörlése végett a takarékszövetkezetek minden utat bejártak, míg végül alkotmányjogi panaszként került az AB elé a beadványuk. Az Alkotmánybíróság 2014. június 30-án hozta meg erre vonatkozó határozatát, azonban a legtöbbek meglepődésére, a panaszban foglaltak igen kis részét fogadta el valós jogsértést megalapozó okként, ezáltal kimondva azt is, hogy az integrációs törvény önmagában nem tekinthető alaptörvény-ellenesnek. Határozatával megsemmisítette a törvény azon rendelkezését, amely szerint a takarékok egymás tartozásaiért az integrációs szervezet és a Takarékbankot megelőzően kötelesek helytállni. Ugyanígy kimondta azt is, hogy az MFB és a Magyar Posta esetleges jogutódjainak részvényesi jogai – a Takarékbank más részvényeseihez hasonlóan – szintén felfüggeszthetők. Ebben a körben az Alkotmánybírák csupán az MFB és a Magyar Posta részére tartották ésszerűnek a szövetkezeti hitelintézetektől való különbségtételt. A takarékszövetkezetek alkotmányjogi panaszukban a fentiekhez képest azonban jóval szélesebb körben támadták a törvényt, alátámasztva azt, hogy sérti az alaptörvényben rögzített tulajdonhoz való jogot, valamint a vállalkozás szabadságát, és nem utolsó sorban a Takarékbank részvényeseinek jogfosztásához vezet a tulajdoni struktúra kötelező erővel történő átalakítása is. Az Alkotmánybíróság azonban határozatában egyértelműsítette, hogy a törvényben hivatkozott közérdek elegendő ok a Takarékbank tulajdoni viszonyainak és a takarékszövetkezetek mindennapi működésének ilyen mértékű átalakítására. Az integrációs törvénnyel kapcsolatban bírói kezdeményezések is születtek, amelyben egyedi normakontroll eljárást kezdeményeztek a jogszabály bizonyos pontjait érintően. Erről az Alkotmánybíróság nem sokkal később döntött, és szintén nem a takarékok előnyére, hiszen a törvény mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség megállapítására, valamint a törvény egésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést visszautasította. Az AB döntését kötelező minden gazdasági szereplőnek elfogadnia, és az abban foglaltakat betartania. Valószínűleg a takarékok is – amelyeket nem zárnak ki valamilyen oknál fogva az integrációból – tovább fognak működni, amíg tehetik. Az pedig, hogy a tulajdon és a vállalkozás szabadságát az Alkotmánybírósági döntés tudatában mennyire érezzük megsértettnek vagy épp helytállónak, az olvasó döntse el magában és vonja le ennek minden konzekvenciáját.

A tanulmány szerzője: dr. Dénesné dr. Orcsik Judit

---