A munkaidő-nyilvántartás szabályai és a bírói gyakorlat
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az alábbi cikkben a szerző a munkaidő-nyilvántartásra vonatkozó követelményeket és az 1/2022 JEH jogegységi határozatot mutatja be.
A munka törvénykönyve (Mt.) előírja, hogy a munkáltató kötelezettsége nyilvántartani a munkavállaló rendes és rendkívüli munkaidejének, készenléti idejének, szabadságának, valamint az önként vállalt túlmunkájának tartamát. Mindemellett a munkáltató nyilvántartja a hosszabb napi munkaidő tekintetében kötött megállapodásokat, a hosszabb munkaidőben foglalkoztatottak munkaidő-beosztására és az önként vállalt túlmunkára vonatkozó megállapodásokat, illetve a 135. § (4) bekezdésében érintett személyi kör tekintetében a kollektív szerződésben foglalt megállapodásokat is.
Az Mt. továbbá előírja, hogy a nyilvántartásból naprakészen megállapíthatónak kell lennie a teljesített rendes és rendkívüli munkaidő, valamint a készenlét kezdő és befejező időpontjának is. A rendes és rendkívüli munkaidő tekintetében azonban az írásban közölt munkaidő-beosztás annak a hónap végén történő igazolásával, de a változás naprakész feltüntetésével is vezethető.
A Kúria az Mfv.II.10.636/2015 számú ítéletében kimondja, hogy a munka törvénykönyve a munkaidő-nyilvántartással szembeni követelményét a hitelességben, az ellenőrizhetőségben és a naprakészségben határozza meg, azonban nem támasztja feltételként, hogy azt kizárólag egy dokumentum tartalmazza. Az a tény, hogy az adott munkavállaló munkavégzése megkezdését követően rövid idővel az elektronikus nyilvántartási rendszer még nem tartalmazta a munkakezdés időpontját, önmagában további bizonyított körülmények hiányában nem ad alapot az Mt. 134. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak megsértésének megállapítására, tehát nem állapítható meg a munkáltató kötelezettségének, valamint a naprakészség követelményének megsértése.
Eltérő álláspontok születtek azonban egy további követelmény – a nyilvántartás fizikai fellelhetőségének – tárgyában. A Kúria Kfv.X.38.354/2018/6. számú ítéletben aszerint foglalt állást, hogy a munkaidő-nyilvántartásnak meg kell felelnie a teljesség, az ellenőrizhetőség (mind a hatóság, mind a munkavállaló részéről), a naprakészség, a hitelesség és a munkavégzés helyén tartás követelményének. Ettől eltérően a Kfv.X.37.156/2019/5. számú ítéletben pedig arra az álláspontra helyezkedett, annak ténye, hogy a munkaidő-nyilvántartás fizikailag hol lelhető fel, illetve, hogy az hozzáférhető-e a munkavégzés helyszínén, nem releváns.
Az egységes bírói gyakorlat kialakítása érdekében került sor ebben a témában az előzetes döntéshozatali indítvány előterjesztésére és ennek eredményeként született meg az 1/2022. JEH jogegységi határozat, amely kimondja, hogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 134. §-a kifejezetten nem írja elő a munkaidő-nyilvántartás munkavégzés helyszínén tartásának munkáltatói kötelezettségét. A munkáltatónak ugyanakkor a munkaidő-nyilvántartást – a nyilvántartási kötelezettség szabályozási céljára tekintettel – objektíven, megbízhatóan, naprakészen és mindezek ellenőrzését lehetővé tévő módon kell vezetnie.
A jogegységi határozat indokolásában a Jogegységi Panasz Tanács véleménye szerint a „naprakészség” törvényi követelménye valójában nem a munkaidő-nyilvántartás vezetésének az időbeliségéhez, hanem annak a tartalmához kötődő követelményt jelent. A munkaidő-nyilvántartás naprakész vezetése és annak fellelhetőségi helye között nincs közvetlen összefüggés, így a naprakészség törvényi követelményéből nem vonható le alappal olyan következtetés, hogy a munkaidő-nyilvántartást a munkavégzés helyszínén kell tartani (utalás az Mt. 134. § (3)).
Továbbá kimondja, az Mt. nem írja elő köztelezettségként, hogy a munkáltatónak a munkavégzés helyén való azonnali megtekintést lehetővé tévő módon kell a munkaidő-nyilvántartást vezetnie, de annak céljából következik az, hogy az abban foglaltaknak – a naprakészségen túl – megbízhatónak és ellenőrizhetőnek kell lennie mind az érintett munkavállaló, mind az ellenőrzést végző hatóság számára. Habár e célból általános érvénnyel nem következik annak „helyben tartási” kötelezettsége, azonban, ha a munkáltató azt csak oly módon képes bemutatni az azt ellenőrizni jogosultak számára, hogy annak következtében a munkaidő-nyilvántartással szemben támasztott követelmények (naprakészség, hitelesség) ellenőrizhetősége sérül, nem tesz eleget a munkaidő-nyilvántartás vezetésére vonatkozó jogszabályon alapuló kötelezettségének. A munkaidő-nyilvántartás ellenőrizhetőségét az adott ellenőrzés során, de nem feltétlenül az ellenőrzéssel érintett munkavégzési helyszínen kell biztosítani.
A cikk szerzője dr. Jean Kornél irodavezető partner ügyvéd és dr. Tóth Blanka ügyvédjelölt. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.
