A munkaügyi akcióellenőrzések eredményei I.
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munkaügyi hatóság – a 2016. évi munkaterv szerint – a munkavállalók jogviszonyának rendezettsége érdekében a foglalkoztatásra vonatkozó jogszabályok érvényre juttatására irányuló akcióellenőrzést 2016. június 20. és július 8. között lefolytatta. Ezt a célzott vizsgálatot a munkaügyi hatóság minden évben megtartja, így a tavalyi (2015. június 22. és július 10.) és az idei ellenőrzés során szerzett reprezentatív adatok összehasonlítása rámutathat e tárgykörben a foglalkoztatási gyakorlat alakulására.
A fővárosi és megyei kormányhivatalok munkaügyi ellenőrzési feladatkörükben vizsgálták a munkaügyi előírások érvényesülését, melynek során elsődleges szempont volt a munkavállalók törvényes foglalkoztatásának és a munkavállalói alapjogok érvényesülésének elősegítése mellett a jogszerűtlenül foglalkoztató, ezáltal tisztességtelen versenyelőnyhöz jutó vállalkozások kiszűrése. A hatóság célja a foglalkoztatók által elkövetett legsúlyosabb jogsértések feltárása volt.
Ennek megfelelően az akcióellenőrzés fő iránya
- a foglalkoztatási jogviszonyok rendezettsége, különös tekintettel az írásba foglalt munkaszerződés és bejelentés nélküli foglalkoztatásra a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény és az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény szerinti munkavégzés esetén, illetve a színlelt szerződéssel, a részmunkaidőre történő bejelentéssel teljes munkaidőben történő foglalkoztatás, a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatottakkal kapcsolatos jogszabályok megtartása, valamint a harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatásának szabályszerűsége (munkavállalási engedélyek megléte, illetve a munkavállalási engedélyekben szereplő munkakörben és munkavégzési helyen történő foglalkoztatás)
- a munkavállalók anyagi biztonságát, megélhetését érintő – munkabér mértékére és védelmére vonatkozó – jogszabályok megtartása,
- a munkavállalók pihenéshez való jogának érvényesülése,
- a munkaidőre és az azzal kapcsolatos adatok nyilvántartására vonatkozó jogszabályok megtartása
Az akcióellenőrzés kiemelt ágazati területe volt az építőipar, a kereskedelem, a vendéglátás, a vagyonvédelem, a feldolgozóipar, valamint a mezőgazdaság. A vizsgálatok fókuszában elsősorban az építkezések, kereskedelmi egységek (boltok, standok), változó (fesztivál, vásár) és állandó helyen működő vendéglátóhelyek (éttermek, presszók, éjszakai szórakozóhelyek, szálláshely szolgáltatók) voltak. Az ellenőrzések továbbá kiterjedtek mezőgazdasági területekre (szőlőültetvény, barackos, állattelep) és feldolgozóipari létesítményekre (húsüzem, bútorgyártó üzem, elektronikai üzem), illetve a különböző szolgáltatásokra (fizikai közérzetet javító, személy- és vagyonvédelmi, rendezvényekhez kapcsolódó, stb.).
Az ellenőrzések megszervezésénél – tekintettel a nyári „fesztivál-szezonra” – a munkaügyi hatóság törekedett arra, hogy ne csak rendes munkaidőben, hanem hétvégenként, illetve hétköznap a hivatali időn túl is tartsanak ellenőrzéseket a hatóság munkatársai, illetve indokolt esetben társhatóságokat is bevonjanak az ellenőrzéssorozatba.
1. Ellenőrzési adatok
Az akcióellenőrzés 1 032 vállalkozás – 4 032 munkavállalóját érintő – foglalkoztatási gyakorlatát vizsgálta. Az ellenőrzések a munkáltatók közel 86 %-nál tártak fel a vizsgálatba vont munkavállalók 78%-át érintő valamilyen munkaügyi jogsértést.
Érdemes kiemelni, hogy a tavalyi akcióellenőrzéshez képest szabálytalan munkáltatók szempontjából arányaiban érdemi változás nem történt, mivel akkor 1 036 foglalkoztató 84%-nál találtak valamilyen szabálytalanságot a kormánytisztviselők. Ugyanakkor a jogsértéssel érintett munkavállalók aránya az idei ellenőrzési adatok alapján növekedést mutat (tavaly 64% volt a jogsértési arány).
Az akcióellenőrzés egyik kiemelt célpontja a feketefoglalkoztatás feltárása volt: az ellenőrzésbe vont 4032 munkavállalóból közel 25% (996 munkavállaló) jogviszonya volt rendezetlen. Ez arányaiban növekedést jelent, mivel a tavalyi vizsgálat során az ellenőrzéssel érintett 4600 munkavállaló közel 21%-át érintett a feketefoglalkoztatás valamelyik formája.
A szabálytalanságok egy része olyan súlyos volt, illetve ismételt szabályszegésnek minősült, hogy a jogsértések miatt a jelenlegi adatok alapján 112 db munkaügyi bírság kiszabása várható. A kis-és középvállalkozások által – első esetben – elkövetett szabálytalanságok jogkövetkezménye elérheti a 348 db figyelmeztetést. A tavalyi évhez képest így itt is kisebb növekedés figyelhető meg (2015-ben 101 db munkaügyi bírság és 310 figyelmeztetés kiadására került sor).
A tavalyihoz hasonlóan az ellenőrzések több mint egyharmada történt az építőipar területén, mely a korábbi évek tapasztalataira vezethető vissza, ugyanis ebben a szektorban kiemelkedő a bejelentés nélküli foglalkoztatás. Az ágazatok közül a kereskedelemben az idén kevesebb ellenőrzés történt az akcióellenőrzés keretében, mivel a vagyonvédelemre – ahol szintén rendszeres szabálytalanság a feketefoglalkoztatás -, valamint a feldolgozóiparra – mely kiemelt ellenőrzési cél az erre az évre szóló ellenőrzési irányelv szerint – nagyobb hangsúlyt fektettek a hatóság munkatársai.
Az ellenőrzések 8%-a során társhatóságok is közreműködtek, így a vizsgálatok egy része a kormányhivatalok szervezeti egységeinek együttműködésével zajlott: így többek között a fogyasztóvédelmi, földművelésügyi valamint a munkaerő-piaci feladatokat ellátó kormánytisztviselők is részt vettek a vizsgálatokban, az előzőeken túl még a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal is együttműködött a munkaügyi hatóságokkal.
A legtöbb vizsgálatban hagyományosan a rendőrség, valamint a munkavédelmi hatóság vett részt.
2. Tipikus jogsértések
Az akcióellenőrzés során a munkaviszony létesítésének, illetve az egyszerűsített foglalkoztatási jogviszony bejelentésének elmulasztása miatt kellett a leggyakrabban intézkednie a munkaügyi hatóságnak. A jogsértéssel érintett munkavállalók közül 23%-ot érintett a feketefoglalkoztatás, míg az összes intézkedésből 45% ennek a szabálytalanságnak a jogkövetkezménye volt. A legrosszabb kép az építőiparban mutatkozott, figyelemmel arra, hogy a hatóság minden második feketefoglalkoztatással érintett munkavállalót ebben az ágazatban talált, holott „csak” a vizsgálatok harmada érintette ezeket a vállalkozásokat. A tavalyi év ugyanilyen akcióellenőrzéséhez képest jelentős javulás figyelhető meg a mezőgazdaság területén, ahol a több intézkedés ellenére az érintett munkavállalói létszám jóval alacsonyabb. Kedvezőtlen volt azonban a jogkövetési magatartás a vendéglátó ágazatban. Az ellenőrzések változatlan aránya mellett a feketén foglalkozatott munkavállalók 14%-át ezen a területen találták a hatóságok, szemben a tavalyi 11%-al. Hasonlóan kedvezőtlen a feldolgozóiparban tapasztaltak, mivel a feketén foglalkoztatott munkavállalók száma ebben ágazatban is megnövekedett, itt azonban árnyalja a képet, hogy az ellenőrzések száma is több volt, mint a múlt évben lefolytatott akcióellenőrzés során.
Az elmúlt évek tapasztalatainak megfelelően kiemelkedő volt a nyilvántartási kötelezettség megszegése (hiányos, hamis nyilvántartás, illetve nyilvántartás hiánya) is. Az intézkedések közel harmadának alapjául ezek a jogsértések szolgáltak. A bejelentés hiánya mellett a nyilvántartási kötelezettség megszegése is leginkább az építőiparban dolgozókat érinti (az összes ilyen jogsértés harmada ebben az ágazatban volt), mely főként úgy valósul meg, hogy nincs munkaidő nyilvántartás. A legtöbb munkavállalót azonban a feldolgozóipar területén érintett ez a szabálytalanság, mely két KomáromEsztergom megyei nagy munkavállalói létszámot foglalkoztató munkáltató (öntöde, elektronikai üzem) jogsértő magatartására vezethető vissza. A munkaidő nyilvántartására vonatkozó szabályok megkerülése a kereskedelem és a vendéglátás, területén is jellemző, előbbinél a szabálytalansággal kapcsolatos intézkedések 21%-a, utóbbinál 17%-a esett ezen szektorokra.
Az előbbieken túl a munkaidőre vonatkozó szabályok (munkaidő-beosztással kapcsolatos rendelkezések megszegése napi, illetve heti munkaidő megengedett legmagasabb mértékének túllépése) figyelmen kívül hagyása ugyancsak a kereskedelem és a vendéglátás jellemzőbb szabálytalansága, az összes ilyen jogsértés 29-31%-a esett ezekre az ágazatokra. Azonban a legtöbb munkavállalót a feldolgozóipar területén érintett ez a szabálytalanság, mely szintén a már említett két KomáromEsztergom megyei munkáltatóra vezethető vissza. A munkabérrel kapcsolatos jogsértések, mind az intézkedések számát, mind az érintett munkavállalói létszámot tekintve jóval kisebb mértékben fordultak elő, mint az előző évi akcióellenőrzésen, vagy 2016. első felében. Az intézkedések 4%-át a munkabérrel kapcsolatos szabálytalanságok alapozták meg, az érintett munkavállalói létszám is mindössze 3% volt.
Az akcióellenőrzés elsősorban a kis- és középvállalkozások jogsértő foglalkoztatási gyakorlatát tárta fel. A jogsértések a jogszabályi ismeretek hiányával, egyszerű mulasztással, illetve az ellenőrzés elmaradására, annak csekély valószínűségére alapozó munkáltatói kockázatvállalással hozhatók összefüggésbe. Ugyanakkor a korábbiakban tapasztaltakkal ellentétben, a nagyobb munkavállalói létszámot foglalkoztató munkáltatóknál is tártak fel jogsértést a hatóság munkatársai. Ez alól csak egy Pest megyei feldolgozóipari munkáltató volt kivétel, ahol az ellenőrzés alá vont 100 főt meghaladó munkavállaló létszámból senkit nem ért joghátrány. Néhány esettől eltekintve az ellenőrzések során a munkáltatók alapvetően együttműködő magatartást tanúsítottak a munkaügyi hatósággal.
3. A bejelentés nélküli foglalkoztatás megvalósulási formái és ágazati megoszlása
Az elmúlt év tapasztalataival egyezően a „hagyományos” munkaviszonyban foglalkoztatottak bejelentésének elmulasztása volt a leggyakoribb előfordulási forma, valamint az egyszerűsített foglalkoztatás keretében dolgozók bejelentésének elmulasztása kis mértékben növekedett. Megállapítható, hogy a feketefoglalkoztatás, több mint 80%-a a bejelentés elmulasztásával valósul meg.
Egyszerűsített foglalkoztatás bejelentésének hiánya hátterében továbbra is a közterhek befizetésének elkerülésére, illetve az egyszerűsített foglalkoztatás időbeli korlátainak kijátszására irányuló szándék húzódik meg. A munkáltató havi 15 napnál több alkalommal foglalkoztatja a munkavállalót, ám rendes munkaviszonyban történő bejelentés helyett inkább megpróbálja „elbliccelni” az alkalmi munka havi korlátját meghaladó munkanapok bejelentését.
Ahol viszont az egyszerűsített foglalkoztatás keretében foglalkoztatott munkavállalót az adóhatóság felé bejelentik – annak ellenére, hogy a jogszabály nem teszi kötelezővé – egyszerűsített munkaszerződést is kötnek a munkáltatók, mert így a munkaidő-nyilvántartás vezetésével és a munkabér írásba foglalt elszámolásával kapcsolatos adminisztráció nem kötelező.
A munkáltatók (amennyiben a helyszínen jelen vannak) gyakran hivatkoznak arra, hogy a szabálytalanság oka nem szándékos mulasztás, elfelejtették a bejelentést, vagy sok dolguk volt, ezért nem volt rá idejük.
Bejelentés nélküli foglalkoztatás során a feltárt esetek nagy részében a munkavállalók nem rendelkeztek írásba foglalt munkaszerződéssel sem. A munkaszerződések hiánya általában szorosan összefügg a bejelentés hiányával, amikor a bejelentést szabályszerűen megtették a munkáltatók, a munkaszerződés hiánya ritka, ha ilyen előfordul, akkor a földrajzi távolságok vagy adminisztratív nehézségek miatt nem kerül rá sor.
Esetenként előfordult, hogy a munkavállalók részmunkaidőben történő bejelentése valójában teljes vagy magasabb heti munkaidőben történő munkavégzést leplezett. E jogsértés feltehetően nagyobb számban fordul elő, de az esetek döntő többségében a bizonyítást megnehezíti, hogy a munkájukat féltő munkavállalók nem mernek a munkáltatójuk ellen nyilatkozni.
Az akcióellenőrzés adatai szerint nem jellemző a harmadik országbeli állampolgárok engedély nélküli foglalkoztatása, összesen három esetben tárt fel (2015-ben két esetben) a hatóság ilyen jogsértést, mindegyiket a feldolgozóipar területén.
A színlelt szerződéssel történő foglalkoztatásnál is gyakori a jogszabályok téves alkalmazása, a munkáltatók sokszor „úgy gondolják”, hogy a megbízási szerződéssel történő foglalkoztatási forma megfelel a jogszabályi előírásoknak. Az akcióellenőrzés azonban nem tárt fel számottevő mértékben ilyen szabálytalanságot.
A feketemunkával érintett munkavállalók fele az építőipar területén dolgozott, ami alátámasztotta az általános ellenőrzési tapasztalatokat, amely szerint az idei év első felében az ágazatban egyértelműen a feketefoglalkoztatás volt a legtipikusabb szabálytalanság, melynek kapcsán a legtöbb intézkedés született és a legmarkánsabb munkavállalói érintettség volt tapasztalható mind az építőipart érintő egyéb jogsértésekhez, mind a többi ágazat feketefoglalkoztatási adataihoz mérten. A feketefoglalkoztatás szerkezeti megoszlása kapcsán megállapítható, hogy legtipikusabb formája a munkaviszonyhoz, illetve egyszerűsített foglalkoztatáshoz kapcsolódó bejelentés hiánya, egyéb formái (pl. színlelt szerződéssel történő foglalkoztatás) kevésbé jellemzők az építőiparban. Az ágazat fertőzöttségét jól mutatja, hogy a hatóság a véletlenszerűen kiválasztott építőipari munkáltatóknál is szinte mindig talált bejelentés nélküli foglalkoztatást, azaz még csak közérdekű bejelentésre vagy panaszra sincs szükség, hogy súlyos szabálytalanságot elkövető munkáltatókat leplezzenek le ezen a területen.
Az építőipar mellett az akcióellenőrzés tapasztalatai szerint legfertőzöttebb ágazatok közé tartozik a vendéglátás és a kereskedelem az intézkedések számát illetően.
A jogsértéssel érintett munkavállalók számát tekintve az építőipar és vendéglátás ágazatain túl a feldolgozóipar területén volt a legmagasabb ez az arány az ellenőrzéssel érintett időszak alatt, melynek okáról már esett szó. „Pozitív”, hogy a kereskedelemben a magas intézkedésszám ellenére a munkavállalói érintettség alacsonyabb, nem fordul elő nagyobb számú feketén foglalkoztatott munkavállaló az adott munkáltatónál.
A munkaügyi hatóságok beszámolói szerint a vállalkozások egy része tudatosan figyelmen kívül hagyja a jogszabályokat, másik része nem ismeri, illetve nem tudja alkalmazni azokat.
A „feketefoglalkoztatással” kapcsolatban a munkáltatók képviselői részéről gyakori hivatkozás volt a folyamatosan változó jogszabályi környezet, annak ellenére, hogy a munkajogi szabályozás érdemben nem változtatott a munkaviszony létesítésekor kötelező alakszerűséggel és bejelentési kötelezettséggel kapcsolatban.
A munkavállalók nagy része ugyancsak nincs tisztában a munkajogi szabályokkal, amely a munkáltatók részéről esetleges visszaéléshez, a munkavállalók tudatlanságának kihasználásához vezethet. Természetesen ennek van másik oldala is, amikor a munkavállaló tisztában van az előírásokkal, de állását féltve saját érdekében nem mer fellépni. A felügyelőségek beszámolói szerint voltak olyan foglalkoztatottak, akik – félve a munkáltató által „betanítottaktól” való eltérő nyilatkozattétel következményeitől – akadályozták a hatósági ellenőrzést (helyszín elhagyása, dokumentumok bemutatásának megtagadása, stb.), nem tudva, hogy magatartásukkal jogalapot biztosítanak a hatósági ellenőrzés akadályozása, illetve meghiúsítása esetére alkalmazandó szankciók (eljárási bírság) alkalmazására.
A fentieken túl vélelmezhető egyes munkáltatók részéről a tudatosság, mivel – az ellenőrzés elmaradása esetén – a munkaerő költsége így alacsonyabbra szorítható.
Egyértelműen megjelent a foglalkoztatók részéről a „kockáztatás”. Egyes cégek nehezen megközelíthető, „eldugott” helyen tevékenykednek, nem számolnak ellenőrzéssel. A felügyelőségek beszámolói szerint ezt támasztja alá, hogy a foglalkoztatáshoz kapcsolódó bejelentést a munkáltató sok esetben percekkel az ellenőrzés megkezdését követően pótolja, mivel ismeri a jogszabályi kötelezettséget és a bejelentés teljesítésének előírt módját, valamint a bejelentés megtételéhez szükséges munkavállalói adatokkal már a munka megkezdése előtt rendelkezik. Ugyanakkor – bízva a hatósági ellenőrzés adott napokon, időszakban való elmaradásában – azt a bejelentés megtételével megbízott könyvelőirodának csak abban az esetben adja meg, illetve saját maga csak akkor teljesíti törvényi kötelezettségét, ha már elkerülhetetlen (pl.: hatósági ellenőrzés, munkavállaló kifejezett kérése) a bejelentés teljesítése.
A kis- és középvállalkozások támogatása miatt megvalósuló enyhébb szankciók egyértelműen a jogszabályok tudatos megsértése felé húznak egyes munkáltatókat.
Sokan már tudatában vannak annak, hogy a legsúlyosabb esetben sem kell a bírságszankcióval számolniuk és más hátrányos következménye sincs az első jogsértésnek, viszont a bejelentés nélküli foglalkoztatással jelentős költségcsökkentést érhetnek el a befizetendő adók és járulékok „megtakarításával”.
