Az elévülés megszakítása bírósági eljárás útján


Érdemes tisztában lenni az elévülés megszakításának szabályaival, mivel az új Ptk. alapján az írásbeli felszólítás már nem szakítja meg a követelés elévülését.

Hatályba lépésének 10. évfordulójához közeledve és a mindennapi alkalmazás tapasztalataiból kiindulva magabiztosan rögzíthető, hogy az új Ptk. egyik legjelentősebb újítása a követelések érvényesítésére vonatkozó szabályok körében az elévülést megszakító esetkörök szűkítése: az új Ptk. hatálya alatt ugyanis a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás már nem szakítja meg a követelés elévülését. A témakörnek üzleti szempontú aktualitást ad, hogy szemben a törvényes késedelmi kamat bázisaként meghatározott jegybanki alapkamat korábbi, elenyésző mértékével, még jelen cikk készítésekor is szemmel jól látható mértékű az alapkamat, amelynek köszönhetően a gazdasági szereplők egymással szemben akár 20 % feletti mértékű késedelmi kamatot is realizálhatnak külön szerződéses kikötés híján is. Jelenleg szólhatnak tehát amellett megalapozott üzleti érvek, hogy a követelést akár csak évek múltával kíséreljük meg behajtani, ezért érdemes tisztában lenni az elévülés megszakításának szabályaival.

Mindennek köszönhetően az üzleti gyakorlatban jelentősen felértékelődött az elévülést megszakító másik esetkörnek és a hozzá kapcsolódó bírósági értelmezésnek a szerepe: a régi Ptk. azonos tárgyú szabályát pontosítva az új Ptk. 6:25. § (1) bekezdés c) pontja rögzítette, hogy az elévülést megszakítja a követelés kötelezettel szembeni bírósági eljárásban történő érvényesítése, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hozott. Megszűnt ugyanis annak egyszerű lehetősége, hogy az elévülést egy egyszerű ajánlott-tértivevényes levéllel megszakítsa a jogosult, helyette a követelést immáron érdemi módon meg kell kísérelni bíróság előtt érvényesíteni, ha a követelés állami kényszerrel való érvényesítésének lehetőségét a jogosult nem kívánja egyszer és mindenkorra elveszíteni.

Zárójelben megjegyezzük, hogy tapasztalataink szerint a követeléskezeléssel üzletszerűen foglalkozó faktorcégek akkor sem esnek kétségbe, ha az adott követelés egyébként már elévült, hiszen jól tudják, hogy az elévülés nem jár jogvesztéssel, „csupán” pervesztéssel. Utóbbival is csak akkor, ha a kötelezett védekezés gyanánt a követelés elévülésére hivatkozik. Mindenesetre nagyobb összegű követelések esetén sem a követelés, sem a potenciálisan elvesztett perköltség mértéke nem teszi fenntarthatóvá ezt a megoldást a jogosultak számára.

Az új Ptk. pontosítása a korábban hatályos kódex azonos rendelkezéséhez képest abban áll, hogy a bírósági eljárás csupán akkor jár az elévülés megszakításával, ha annak folyományaképp jogerős, érdemi határozat született. Nem elegendő tehát egy pusztán „taktikai céllal” megindított, majd a felperes elállása folytán azonnal permegszüntetéssel záruló peres eljárás az elévülési idő újraindításához.

Hasonlóképpen, a közelmúltban BH2023. 104. szám alatt publikált eseti döntésében a Kúria egy jogerősen visszautasított keresetlevéllel zárult peres eljárás kapcsán állapította meg, hogy ahhoz nem fűződik elévülést megszakító joghatás. Számos egyéb fontos jogkövetkezménye mellett éppen a fentiekkel összefüggésben jelentős kérdés, hogy visszautasított keresetlevél esetén a felperes él-e a Pp. 178. § (1) bekezdése szerinti jogával, amely alapján a visszautasított keresetlevél előterjesztésének joghatásai fennmaradnak, ha a felperes az ügy előzményére hivatkozással, a visszautasító végzés jogerőre emelkedésétől számított harminc nap alatt a keresetlevelet szabályszerűen – a már megfelelően becsatolt mellékletek kivételével – újra előterjeszti, vagy igényét egyéb úton szabályszerűen érvényesíti.

Ezen a ponton lényeges kérdéshez érkezünk, hiszen nem ritka, hogy akár 1-2 napon múljon annak megítélése, hogy az elévülés megszakításra került vagy sem: ilyen formán közel sem mindegy, hogy az elévülés megszakítása szempontjából a bíróság előtti igényérvényesítés mely pontját szükséges figyelembe venni.

A hivatkozott Pp. rendelkezéshez fűzött kommentár rögzíti, hogy a keresetlevél előterjesztéséhez fűződő anyagi joghatások közé tartozik az elévülési idő megszakítása is, következésképpen a keresetlevél előterjesztésének, tehát a bíróság részére történő benyújtásnak az időpontját kell figyelembe venni az elévülés megszakítása szempontjából is. Fontos kiemelni, hogy anyagi jogi határidőként az elévülés megszakítása szempontjából nem vehető figyelembe a Pp.  612. §-ában rögzített szabály, amely szerint határidőben benyújtottnak tekintendő a beadvány, ha azt a határidő lejárta napján az elektronikus kapcsolattartás szabályai szerint benyújtották.

Kevésbé ismert, mégis súlyos jogkövetkezménnyel járó különbség mutatkozik a fizetési meghagyásos eljárások terén. Az Fmhtv. 12. § (2) bekezdése szerint „díjköteles beadvány beérkezési idejének azt a napot kell tekinteni, amikor a díjat a MOKK pénzforgalmi számláján jóváírták”. Tehát a fizetési meghagyás iránti kérelem előterjesztésének – ennélfogva az elévülés megszakításának – időpontja nem a beadvány előterjesztésétől, hanem az eljárás díj jóváírásától számítandó. Utóbbi időpontot a díj megfizetésére vonatkozó visszaigazolás rögzíti.

Abban az esetben tehát, ha az elévülési idő lejártához közel esik a követelés érvényesítésére irányuló eljárás megindításának időpontja, mind a jogosulti, mind a kötelezetti oldal felelős jogi képviseletének szükségszerű velejárója az eljárást kezdeményező beadvány előterjesztési időpontjának vizsgálata.

A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy az új Ptk. Tanácsadó Testületének a Ptk. 6:25. §-ához fűzött véleménye ugyanakkor az alábbiakat is rögzíti: „Nem zárja ki az elévülés nyugvására vonatkozó szabályok alkalmazását az, ha az eljárás megindítása az elévülés megszakítását nem eredményezte.”

Nincs tehát minden veszve, ha a visszautasított keresetlevél nyomán nem élünk az előterjesztéshez fűződő jogkövetkezmények fenntartásának lehetőségével, hiszen a fenti értelmezés szerint megkísérelhető az elévülés nyugvására hivatkozással kimenteni a késedelmünket. Figyelemmel ugyanakkor arra, hogy az elévülés nyugvása megállapításának alapvető feltétele, hogy a követelést a jogosult menthető okból nem tudta érvényesíteni, ezen szubjektív elem megítélése esetről esetre eltérő.

Biztos megoldásnak tehát a legkevésbé sem érdemes hagyatkozni az elévülés nyugvásának kifogására ilyen esetben, helyette alapos körültekintéssel célszerű szem előtt tartani az elévülési határidő lejártának napját és ehhez szükséges tervezni a követelés érvényesítésének folyamatát.

A cikk szerzője dr. Szigeti-Szabó Andrea partner ügyvéd és dr. Farkas Márton ügyvéd. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.

ECOVIS 202107




Kapcsolódó cikkek

2024. április 15.

Felszámolná a nemek közötti bérszakadékot az EU

A bérek átláthatóságáról szóló európai uniós irányelv hamarosan részletes jelentésre kötelezi a közép- és nagyvállalatokat a női és a férfi dolgozóik fizetéséről. Az Európai Bizottság döntése értelmében a kikért adatok alapján akár bírósági pert is indíthatnak majd a hátrányosan érintett alkalmazottak – hívja fel a figyelmet az EY. A tanácsadócég kollégái arra ösztönzik a társaságokat, hogy minél hamarabb világítsák át a szervezetüket, és szükség esetén tegyék meg a bérszakadék megszüntetéséhez vezető lépéséket.

2024. április 10.

Randstad: a karrierépítési lehetőségnél fontosabb a munka és a magánélet egyensúlya a munkahelyválasztásnál

A Randstad 34 ország 27 000 munkavállalóját kérdezte meg arról, hogy mi a fontos számukra a munka világában és mit várnak el munkáltatójuktól. A legfrissebb Workmonitor felmérésből kiderül, hogy a munkavállalói elvárások hogyan írják át a munkaerő-menedzsment ABC-jét: hogyan kell átgondolniuk a cégeknek a munkaerő-menedzsment stratégiájukat annak érdekében, hogy a legkiválóbb tehetségeket magukhoz vonzzák és meg is tudják tartani őket.

2024. április 10.

Due diligence az ESG támogatására

A vállalati fenntarthatóságról szóló irányelv tervezete várhatóan még áprilisban az Európai Parlament elé kerülhet. Az úgynevezett due diligence-folyamat elsőként csak az 1000 főt meghaladó alkalmazottal és 450 millió euró feletti árbevétellel rendelkező cégekre fog vonatkozni.