Bepillantás az online vitarendezés alapjaiba – II. rész
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
„Az internet a ’virtuális világban’ létezik és semmissé teszi azon jogi koncepciókat, amelyek jelentős mértékben fizikai, helyhez kötött jogi aktusokat használnak.” (Eddie Hurter)
A cikk második részében az előnyökről és hátrányok teszek említést. Az OVR fejlődésének végigkísérését követően, jelen fejezetben kísérletet teszek arra, hogy bemutassam az OVR-módszerek legmarkánsabb előnyeit és hátrányait. Fontos kiemelni: eme jellemzők közül több igaz az offline vitarendezésre is, ellenben a cikk tartalmából adódóan jelen fejezetben kizárólag általánosságban az OVR áll a középpontban. Természetesen az itt elemzett generális hátrányok az online kis értékű kereskedelemben szintúgy megjelenhetnek, mint például a cikk által nem érintett választottbírósági eljárások során.
Elsőként az előnyöket szeretném felvázolni, amelyeknek köszönhetően az OVR a jelenlegi szintjére fejlődött.
„Az idő pénz”, miként azt a jól ismert mondás is tartja, s mindez hatványozottabban igaz mai, rohanó, kiélezett versennyel tarkított világunkban. Az idő az egyik legfontosabb tényező, mely az OVR mellett szól, hiszen ezen elem már az AVR esetén is kulcsfontossággal bírt, így virtuális formájára ez még inkább igaznak tekinthető. Egyik oldalról számításba vehetjük az idő olyan megközelítését, mely szerint a vitában részes feleknek nem szükséges egy adott helyen és időben megjelenniük, hanem a vita során a virtuális térben ésszerű határidőn belül kötelesek reagálni a másik állításaira. Másrészről a felek temérdek időt veszítenek az utazással, míg a vitarendezés helyszínére érnek. Mindez elkerülhető, ha a saját munkahelyükről, lakóhelyükről intézhetik a vita minden mozzanatát. Az e-kereskedelem során számolni kell továbbá az időeltolódással is, mely komoly gondot jelenthet a résztvevők számára*. Mindezen akadályok eltűnnek, ha a felek vitájukat elektronikusan, gyakorlatilag karosszékben ülve rendezik.
A mondás második felében említett fogalom a pénz. A vitarendezések egyik fő célja mindig is az volt, illetve lesz, hogy bármely vita rendezése során a költségeket a lehető legnagyobb mértékben csökkentsék. Az offline vitarendezés (értsd: AVR) során a feleknek találniuk kell egy megfelelő helyet, illetve, ha az biztosított is számukra, rendszerint ki is kell bérelniük, amely igen magas költséget jelenthet a vita részeseinek, emellett az útiköltség is emeli a kiadásokat, továbbá a semleges harmadik fél/felek (ha van/vannak) díjazása is hozzászámítandó a kiadási oldalhoz. Az OVR során az előbb felsoroltakból legalább két tényezővel nem kell számolniuk a feleknek: a helyszín és az utazás költségeivel, hiszen az eljárás online történik, helyszíne a virtuális tér**.
Mindezek ellenére, hiába takaríthatnak meg a felek jelentős időt és összeget, nem terelnék alternatív útra vitáikat, ha nem lenne számukra biztosítva, hogy személyes és üzleti titkaikat nem fedik fel, ebből következően az OVR kulcsfontosságú előnye az adatvédelem és a titoktartás***. E két fogalom önmagában akkora területet jelent a jogtudományon belül, hogy kifejtésükre, elemzésükre jelen sorok között nincs lehetőség, így csupán megemlítek pár, az esszé kapcsán releváns olyan elemet, mely megfelelően körülírja e fogalmak OVR-ben betöltött szerepét.
Az Amerikai Egyesült Államok (USA) Szövetségi Kereskedelmi Bizottsága felsorolta azon kulcselemeket, melyek megléte biztosítja az online adatvédelmet, ezek a következők „(…) a kereskedelmi kezelőknek értesítést kell küldeniük az ügyfeleiknek arról, miként használják a személyes adataikat, választást kell biztosítani a fogyasztónak, hogy használhatják-e az adatait, meg kell védeni a begyűjtött információkat és engedélyezni kell a fogyasztónak, hogy hozzáférjen az információihoz, ezáltal bátorítani az adatcserére.”**** Online felhasználóként teljes mértékben egyetértek e pontokkal, ugyanis, ha egy oldal olyan adatvédelmi nyilatkozatot tesz közzé, melyből megismerhetővé válnak adatkezelési folyamatai, valamint hozzáférhetővé teszi számomra a nála tárolt személyes adataimat, nagyobb bizalommal használom majd az adott weblapot, s mint ahogy említettem, az online világ egyik sarokköve a bizalom megléte.
A titkosság legalább olyan mértékben fontos és meghatározó elem az online és offline vitarendezésben, mint az adatvédelem. Napjaink kiélezett üzleti versenyében az információk, üzleti titkok, know-how-k titokban tartásához fűződő érdek kiemelt jelentőségű. Mindezen elvek érvényesülését a vitarendezési eljárásokban jól szemlélteti az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsága (UNCITRAL) által kialakított Választottbírósági Modelltörvény, melynek 25. és 32. cikke rendelkezik a titkosság jogintézményéről: „A 25. cikk megerősíti, hogy a meghallgatásoknak zárt tárgyaláson kell zajlaniuk, kivéve, ha a felek másként rendelkeznek, és a 32. cikk szerint a döntés csak akkor hozható nyilvánosságra, ha abba mindkét fél beleegyezik.”*****
|
Kluwer International
Külföldi jogi e-könyvek
Egy kattintásra Öntől!
|
 |
A mediációban „a titkosságnak három eleme van. Az első, hogy biztosítani kell: a fél a mediátor elé tudjon terjeszteni érvelést, információt vagy bizonyítékot titkos módon. A második elem a mediátor kötelezettsége arra nézve, hogy minden adatot és információt, amely a mediációs eljárás során jutott a tudomására, szigorúan bizalmasan kezeljen mind az eljárás alatt, mind azt követően. A harmadik elem, hogy sem a mediátor, sem bármely személy, aki érintett a mediációs eljárásban (beleértve a feleket is) vallomást tegyen vagy bizonyítékot szolgáltasson – különösen – a felek által kifejtett nézetekről és kijelentésekről vagy elismerésekről, vagy olyan dokumentumokról, amelyek kizárólag a mediációban való felhasználás céljából készültek.”****** Vitán felül áll, hogy mind a választottbírósági, mind a mediációs eljárásban a feleknek, a harmadik félnek egyaránt érdeke, valamint egyaránt viselik annak a felelősségét, hogy az egész eljárás, beleértve minden apró részletet, titokban maradjon, s ez alól kizárólag a felek konszenzusa adhat kivételt. Többek között e feltételnek köszönhetően terjedt el széles körben az arbitráció az üzlet világában.
Az eleddig említett előnyökön túl további pozitívumok is megemlíthetők, mint például: az OVR eltávolít minden szimbolikus hátrányt (erőszakkal való fenyegetettség érzete, szégyenlősség vagy társadalmi pozícióból fakadó hátrány)*******, illetve a felek elkerülhetik a formalizált jogintézményeket és minimalizálhatják a kormányzati beavatkozást********, továbbá az OVR során a személyiség nem zavarja meg a vita rendezését*********, így a felek a vita lényegi elemeire fókuszálhatnak**********.
* Lásd bővebben KUMAR 2009; HURTER 2000; SZŐKE 2007; TURNER 2000.
** Lásd bővebben KUMAR 2009; HURTER 2000; SZŐKE 2007; TURNER 2000.
*** Ellenben, ha mindezt egy adott vitarendezésben nem tudják megfelelően biztosítani a felek számára, úgy e nagy előny a lehető legnagyobb hátrányba fordul át.
**** TURNER 2000, 146. o. “ …commercial operators should provide notice to their customers about how their personal information is used, offer the consumer a choice on whether their information is used, secure the information that is gathered, and allow the consumer access to their information to encourage accuracy”
***** Uo.146. o., aki idézi Vivienne M. Ashman, UNCITRAL Initiatives To Further Harmonize And Modernize Arbitration Laws, Rules And Practices 624 P. L. I. 635, 638 (2000). “Article 25 asserts that hearings shall be held in camera unless the parties agree otherwise, and article 32 provides that the award may be made public only with the consent of both parties”
****** SZŐKE 2007, 134. o. “the confidentiality has three elements. The first is that it should be ensured that one party is able to submit argument, information or evidence to the mediator on a confidential basis,….. The second element is that of the obligation of the mediator to handle all data and information obtained in a mediation process in strict confidentiality both during and after the process….The third element is that neither the mediator, nor any persons involved in the administration of mediation (including parties) shall give testimony or evidence regarding – in particular- the views expressed and the statements or admissions made by the parties, or documents prepared solely for the purposes of the mediation.”
******* Lásd KUMAR 2009.
******** Lásd HURTER 2000.
********* Lásd TURNER 2000.
********** Lásd KUMAR 2009.
