Bevezetés a lopológiába, 1. lecke: mi az offshore és mire jó?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Panama-botrány kapcsán ismét napirendre kerültek – teljes joggal – az offshore befektetések és gazdasági manőverek. Mivel az offshore a közbeszédben gyakran direkt rossz szándékú adócsalást, korrupciót takar, az alaposabb olvasók fejében felmerülhet a kérdés: offshore-ozni vajon mindig illegális? Mire használják az offshore-műveleteket azok, akik legálisan használják, s hol lép át a jogszerűség az illegalitásba? Cikksorozatunk első részében azt vizsgáljuk meg, hogy mi az „offshore”, miben különbözik tőle az adóparadicsom és mire használják ezeket a lehetőségeket a magánemberek.

Az offshore-módszerek legegyszerűbb definíciója: számlák, vagyontárgyak, cégek birtoklása olyan területen, mely kívül esik a polgár saját államának az illetékességi területén (vagyis az offshore nem azonos az offshore pénzügyi központ, leánykori nevén az adóparadicsom fogalmával).

A definíció alapján technikailag offshore-nak minősül, ha egy magánember gyakran utazik egy másik országba és ott bankszámlát tart fenn a bankköltségei csökkentése érdekében, de az is, ha a Magyarországon leadózott pénzét – például magasabb hozam reményében, vagy attól tartva, hogy a kormány folytatja a magánmegtakarítások államosítását – külföldi bankszámlán, esetleg külföldi nyugdíjalapban, befektetési alapban helyezi el. Teljesen más, külön kezelendő eset ugyanakkor, ha valaki idegen országban dolgozik, illetve áthelyezi a szokásos tartózkodási helyét, mert akkor változik, változhat az adóügyi illetékesség is.

Offshore-ozás ≠ adóparadicsomozás

Az offshore pénzügyi központok – adóparadicsomok – ezzel ellentétben olyan adóilletékességi területek (államok), amelyek arra rendezkednek be, hogy fedőcégeket (shell companies), vagyis tényleges tevékenységet nem végző cégeket adminisztratív módon adó- és egyéb kedvezményekkel saját területükre csábítsanak, túllépve a klasszikus adóverseny és versenyképességi verseny fogalmain. Vagyis az adóparadicsomok arra rendezkednek be, hogy adminisztratív, jogi és pénzügyi szolgáltatásokat nyújtva, adóbevételeket és GDP-tételeket szívjanak el más államok elől, a banktitok és üzleti titok fogalmát kihasználva, gyakran szemet hunyva afelett, hogy az efféle fedőcégek adócsalásban segítik a tényleges tulajdonosokat, akik a széleskörű titoktartás és a lazább szabályozás miatt gyakran teljesen ismeretlenek maradnak.

Az adóparadicsomok elleni politikai fellépés szempontjából egyébként nem lényegtelen, hogy hogyan definiáljuk a fogalmat. Egy – a szervezet álláspontját nem feltétlenül tükröző – IMF Working Paper például egy oldalon keresztül sorolja az offshore pénzügyi központok lehetséges értelmezési szempontjait: a nem rezidens vállalatok az elsődleges célcsoport, kedvező szabályozási környezet, alacsony vagy nulla adókulcs, túl nagyra nőtt pénzügyi szektor a hazai igényekhez képest, sok az üzletkötés nem hazai devizában és így tovább… a szerző végül azt javasolja, hogy az offshore pénzügyi központ fogalma az olyan joghatóság legyen, amely a saját gazdasága igényeit meghaladó mértékben biztosít pénzügyi szolgáltatásokat nem rezidens ügyfeleknek (a tanulmány a szokásos versenyzők – a Bahamák, Bahrein, a Kajmán-szigetek, Svájc, Panama stb. – mellett ezután offshore pénzügyi központként azonosítja az alábbi EU-tagállamokat is: Luxemburg, Ciprus, Málta, Lettország, Írország, Nagy-Britannia).

Public Governance, Administration and Finances Law Review
A lap angol nyelvű nemzetközi közigazgatási és közpénzügyi folyóiratként került megalapításra. Tematikáját, tartalmát tekintve alapvetően tudományos jellegű, de a kiadványban helyet kap a joggyakorlat- és jogesetelemzés, szakmai fórumok is. Megrendelés >>

Mikor legális, mikor illegális?

Az offshore-ozás fő szabály szerint legális, amennyiben a célja nem adócsalás, a vagyonnak, jövedelemnek a területileg illetékes hatóságok elöli elrejtése. Vagyis ha a NAV tud a külföldi számláinkról, vagyontárgyainkról, és azok hozamáról, akkor semmi gond, bár – ne legyünk naivak – egy szép kifejlett adóparadicsomi offshore-számla mindenképpen ad némi gyanakvásra indokot, ha bejelentjük, akkor is… Az illetékes adóhatóságnak történő bejelentés fontos egyébként az örökösödési adó szempontjából, már ahol létezik ez az adónem. Számos országban van továbbá vagyonadó, például Franciaországban. Ilyenkor az adóhatóság különösen harap a vagyon, vagyis az adóalap külföldi eltitkolására. Nyilván az adócsalási céllal létrehozott adóparadicsomi fedőcégeket sem tapsolják meg.

Hogy a Panama-iratokban található offshore-gyakorlatok nem mindegyike illegális, azt Barack Obama amerikai elnök „problémának” nevezte, amikor a szivárogtatás után beszélt a globális adóelkerülés témájáról a Fehér Ház sajtótermében. A legalitás problémáját mások is felvetették, hozzátéve, hogy nemcsak a korrupciós pénzek eltüntetésére alkalmasak az átláthatatlan az offshore gyakorlatok, különösen az adóparadicsomi szolgáltatások, hanem nemzetközi szankciók megkerülésére, pénzmosásra, szervezett bűnözői jövedelmek eltüntetésére is kiválóak. Vagyis, húzzák alá, nemcsak igazságossági szempontból probléma az átláthatatlanság, hanem nemzetbiztonsági problémákat is felvet (maga az amerikai kormány sem követeli meg, hogy a közbeszerzésein átlátható hátterű vállalatok induljanak).

Az offshore-gyakorlatoknak van ugyanakkor néhány fontos legális funkciója is, bár távolról sem az az „adóellenes szabadságharc”, amiről neoliberális körökben hallani lehet. Először is elképzelhető, hogy bizonyos (pénzügyi) szolgáltatásokat (bizonyos minőségben) a saját adóhatóságunk illetékességi területén nem érünk el, csak offshore. A jelenlegi 0,9%-os magyar jegybanki alapkamat mellett például lehet értelme offshore tartani a pénzünket, ha mondjuk magasabb kamat-haszonra áhítozunk. A második fontos szempont, hogy szükség esetén offshore struktúrák által védhetjük a legális, adózott vagyonunkat a túlterjeszkedő, a magántulajdont esetenként nem tisztelő államtól, amely így persze szabályos esetben tud a vagyonunkról, adóztatni is tudja, de magát a vagyont nem tudja könnyen elérni, államosítani, konfiskálni. Így védhetők továbbá – harmadszor – a legális források külső támadások, zsarolások, opportunista perek ellen is (egy offshore trösztbe helyezett pénz nem igazán mozgatható és nehezebben látható, hiszen elég, ha csak az adóhatóság tud róla: szóval önvédelemből akkor sem árt legális offshore-műveleteken gondolkodnunk, ha egyszerűen csak nem akarjuk, hogy a szomszédtól az összes családtagon át az unokatesóig bezárólag mindenki tudja és lehetőségként élje meg, hogy megnyertük a lottót). Negyedszer, legitim üzleti érdek is fűződhet egy-egy offshore cég alapításához. Elképzelhető, hogy valaki legitim okokból el akarja titkolni milyen részvénybe fektet, hogy az ne befolyásolja a papírok tőzsdei árát (nyilván más árfelhajtó hatása van annak, ha Kis Pista vesz egy részvényt, vagy ha Warren Buffet bevásárol ugyanabból a papírból). Az offshore-ról és az adóelkerülésről szóló magyarázatában a Fehér Ház is ismertetett egy hasonló, spekulatív árfelhajtást elkerülő, legális példát.

Ügyvédvilág hírlevél
Friss hírek, szakmai cikkek, bírósági döntések, jogszabályfigyelő. Kéthetente megjelenő hírlevelünkben összefoglaljuk az elmúlt időszak aktuális változásait, válogatunk értékes szakmai tartalmainkból, valamint tájékoztatjuk a legújabb szakirodalmakról, szolgáltatásokról, képzésekről. Feliratkozás >>

Sok pénz, sok probléma, sok kérdés

Végül, ennek az egész offshore-történetnek van egy szürke zónája is, melyben még a jó szándékú állampolgár is elveszhet. Számos olyan befektetési, munkavégzési lehetőség kering az interneten, amelyeket nem lehetetlen, de nehézkes beilleszteni a magyar (vagy valamelyik lokális) számviteli rendbe. Ezek a nap végén sokszor olyan virtuális számlákhoz kötődnek, mint például a Paypal, és a hagyományos bankszámlákhoz hasonlóan járhat velük bankkártya is. De nem a Paypal az egyetlen ilyen szolgáltatás, ma már számos internetes piactér ajánl virtuális számlához kötött bankkártyát a felhasználóknak, akik így közvetlenül férhetnek hozzá offshore forrásaikhoz. Persze székhely és hatósági étvágy mértéke szerint ezek a számlák is fokozatosan részei lehetnek az adatcsere rendszereknek, ami magánemberek sokaságának okozhat komoly fejfájást.

Technikailag ezek a számlák is az offshore problémájához tartoznak, és a szabályozás igen nehezen tartja a lépést a globális gazdaság alakulásával. A problémára természetesen nem nagyon lehet mást mondani, mint hogy aki virtuális piactereken egerészik, esetleg szolgáltatásokat nyújt, az ne legyen rest, keressen magának egy komoly könyvelőt és egy jó ügyvédet, jóhiszeműen tegyen meg mindent, amit kell, egyebekben pedig reménykedjen a jó sorsban és abban, hogy az adóhatóságok a jelenleginél gyorsabban alkalmazkodnak a modern gazdaság új, virtuális jellegéhez.

Sajnos azonban az offshore legális – vagy legalábbis jóhiszemű – alkalmazása a „kisebbségi” gyakorlat. A teljes offshore vagyon nagy része, mintegy 80%-a lehet rejtett, bejelentetlen, eltitkolt vagyon. Ez Gabriel Zuckman, egy az offshore-ral foglalkozó közgazdász számításai szerint világszinten 130 milliárd euró adókiesést okoz, ebből 50 milliárdot veszít az Európai Unió és 17 milliárdot Franciaország. (Zuckman egyébként az adóparadicsomokat büntetővámokkal venné rá arra, hogy szüntessék meg a banktitok intézményét, az IMF segítségével nyilvántartásba venné a globális vagyont, globális tőkeadót vezetne be, s akár a „szuverenitását áruba bocsájtó” Luxemburgot is kizárná az Európai Unióból… .)

Nem csoda tehát, hogy a jóléti szolgáltatásokat egyre nehezebben finanszírozó államok egyre inkább az adóelkerülő-adócsaló magánemberek nyomában vannak. Ezekről a kezdeményezésekről szól majd cikksorozatunk következő része.

---