Damoklész kardja már a spájzban van – láthatáron az Egységes Hatályú Európai Szabadalom és az Egységes Szabadalmi Bíróság


Új szabadalmi rendszer van születőben, amely elindulása esetén minden eddiginél mélyrehatóbb változásokat fog indukálni az európai szabadalmi színtéren.


Az ún “közösségi szabadalomnak” a gondolata már hosszú évtizedekkel ezelőtt felmerült, ám a kézzelfogható eredmény még mindig várat magára. Az európai államoknak a különböző jogalkotási elképzelések, az adminisztratív problémák, és a nyelvi nehézségek miatt nagyon sokáig nem sikerült közös nevezőre jutniuk, így a rendszer elindítása számára a megerősített együttműködési eljárás kereteit választották.

Az Egységes Hatályú Európai Szabadalom (Unitary Patent, UP) egy új európai szabadalom, amely azonnal legfeljebb 24, a UP Egyezményben résztvevő európai tagállamra kiterjedő oltalmat biztosít. A vizsgálati eljárást az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) folytatja le, és az oltalomképességi feltételek teljesülése esetén végleges szabadalmi oltalmat engedélyez. Eddig a pontig az Európai Szabadalmakkal (EP) és UP szabadalmakkal kapcsolatos eljárások azonosak, a két típusú szabadalom megadás utáni életszakaszai azonban eltérők.

Az EP szabadalmakat a megadást követő 3 hónapon belül kell az egyes államokban érvényesíteni, míg a UP esetén a megadástól számított egy hónapon belül lehet kérni az egységes hatályú kiterjesztést, és így a szabadalom automatikusan érvényessé válik az Egyezmény államaiban. Az EP szabadalmak esetén a fenntartási díjakat országonként külön-külön, míg a UP esetén csak az EPO-nak kell fizetni (akár képviselő mellőzésével is), amely valóban jelentős előrelépés az adminisztratív terhek csökkentése felé vezető úton.

Nagyon fontos a fordítások kérdése, amely a szabadalmak oltalmi körének értelmezésnél, és így a jogkövető magatartási stratégiák kidolgozásánál játszhat alapvető szerepet. Míg az EP szabadalom esetén majdnem minden országban követelmény legalább az igénypontok fordításának benyújtása, a UP szabadalom esetén mindössze kettő – igaz teljes – fordításra lesz szükség, és arra is csak egy átmeneti időszakban. Ezt követően gépi fordítások állnak majd rendelkezésre ám a bírósági eljárásban humán fordítás is szükséges lehet. A fordító szoftverek jelenlegi (2021-es) fejlettségi szintjét alapul véve a gépi fordításokra történő teljes átállás komoly szövegértelmezési problémákat és ebből következően esetlegesen akár jóhiszemű jogsértéseket is eredményezhet.

A UP szupranacionális jellegénél fogva a jogérvényesítés területén is egy új, hasonló jellegű bírósági rendszer, az Egységes Szabadalmi Bíróság (Unified Patent Court, UPC) létrehozását kívánta meg. A UPC egy új nemzetközi bíróság, amely illetékességébe a UP és az EP szabadalmak érvényességével, illetve bitorlásával kapcsolatos kérdések tartoznak. A UPC nem EU-s hatóság, hanem a szerződő tagállamok által létrehozott, működtetett és finanszírozott szervezet. A UPC illetékessége az összes UP szabadalomra, valamint az olyan EP szabadalmakra terjed ki, amelyeket nem vontak ki a rendszerből. A kivonásra csak egy 7 éves átmeneti időszak alatt lesz lehetőség, a kivonás hatálya viszont a szabadalom teljes fennállása alatt megmarad. Lehetőség lesz az átmeneti időszak további 7 éves meghosszabbítására is.

A rendszer 2023. január 1-jei elindulásához a szükséges 13 ratifikációból egyelőre 11-re került sor, a még hiányzó két ratifikációt Ausztriától és Máltától várják. Magyarország egyike volt az Egyezményt aláíró 25 államnak, azonban még nem ratifikálta azt. A ratifikáció 2015-ben vetődött fel, ám egy korábbi hatástanulmány lesújtó következtetéseket vont le a következményeket illetően. A perek számának megtízszereződését jósolták, és kb. 1,2 millióra tették a pár évtized múlva a magyarokat korlátozó szabadalmak számát. Valószínűsítették a szabadalmi trollok megjelenését, illetve a magyar vállalkozók szinte kizárólagos alperesi státuszát.

2016-ban a Brexit népszavazás következtében a rendszerben fellépő bizonytalanság hatására a magyar ratifikálás is aktualitását vesztette. Ennek ellenére egy újabb hatástanulmány is készült, amely a korábbi tanulmánnyal azonos eredményre jutott. Fontos fordulatot jelentett dr. Ficsor Mihály 2017-es tanulmánya, amely a UPC-t alkotmányossági szemszögből vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a csatlakozás az alkotmánytörténetben eddig nem látott szuverenitástranszfert eredményezne (egy magánfelet érintő jogvita teljes egészében kikerül a hazai bíróságok joghatósága alól), ezért szükséges lehet az Alaptörvény felülvizsgálata. A tanulmány hatására a Kormány az AB-hoz fordult, amely a 9/2018 (VII.9) számú határozatában megállapította, hogy a UPC Egyezmény kihirdetése az Alaptörvénybe ütközik. A határozat kihirdetése óta érdemi változás nem történt, azonban egy korábbi kormányhatározat alapján szükséges az Egyezmény kihirdetésének felülvizsgálata a Brexit és a német UPC ratifikáció függvényében. Mára a Brexit és a német ratifikáció tény, időszerű tehát, hogy újra foglalkozzunk a kérdéssel.

A UPC ratifikálása során elsődleges kérdés a hazai vállalkozások és a belső piac védelme. (Megjegyzendő hogy a UPC nem az EU jog része, így ratifikációs kötelezettség az országgal szemben nem áll fenn). A rendszer előnyeit csatlakozás nélkül is élvezhetjük, ám a csatlakozással rengeteget veszíthetünk. A hatástanulmányok és a szakmai szervezetek álláspontja szerint a ratifikáció beláthatatlan és visszafordíthatatlan károkat okozhat a hazai innováció teljes folyamatában és számos innovatív gazdasági szereplő teljes ellehetetlenülését fogja maga után vonni. A hazai bejelentők csak elenyésző mértékben tudnák kihasználni a nagyobb területi hatályt, és a nagyon magas pereskedési költségek még a tőkeerős hazai cégek esetében sem engednék meg a rendszer használatát.

Jelen pillanatban a magyarországi vállalkozásoknak évi 5-6000 új monopóliummal kell szembenézniük, ami a UPC-csatlakozás esetén akár 15-20 szorosára is növekedhet. Ez rendkívüli mértékben szűkítheti gazdasági mozgásterüket, ráadásul az ellenük indított eljárásokban külföldön, idegen nyelven kellene védekezniük, ami eddig nem látott szuverenitás-feladást is jelentene. A perköltségek az eddigi pár millió forintról akár 100 milliós nagyságrendűre is emelkedhetnek, és már pusztán a védekezési költségek kikényszerítésével is tönkretehetők lennének a hazai KKV-k (még akkor is, ha alaptalanul indítják ellenük az eljárást, vagy vétlenül keveredtek az ügybe), így a külföldi szabadalmasoknak kézenfekvő megoldást jelenthetne a hazai KKV-k perköltségek útján történő ellehetetlenítése. A V4 államok közül Lengyelország határozottan elzárkózott a csatlakozástól, és a cseh és szlovák ratifikációval kapcsolatban is egyre több kétség merül fel.

Aggályos, hogy a UPC rendszerrel kapcsolatos információk nem kapnak kellő teret a gazdasági szereplők tájékoztatásában, kiemelve ezen belül különösen azt a tényt, hogy a cégek egyik pillanatról a másikra egy idegen nyelven és idegen országban folyó európai perben találhatják magukat, amelynek költségei a számukra elképzelhetetlen millió eurós tartományban mozoghatnak. Amennyiben a döntéshozók valamilyen okból a magyar gazdaság érdekeit figyelmen kívül hagyva a ratifikálás mellett döntenének (ami egyébként az Alaptörvény módosítását is megkövetelné) a beláthatatlan károk mérséklésére észszerű késleltetési időt, megfelelő tájékoztatást, széleskörű konzultációt, és egy a UPC működéséből keletkező költségek kompenzációjára irányuló rendszert kellene biztosítaniuk.

Legvégül pedig érdemes megemlíteni, hogy a UPC-hez szükséges mértékű szuverenitás-transzfer adott esetben a jelenlegi kormányzati politika által messzemenően elutasított rendszerek előtt is kinyithatja a kaput, amellyel a döntéshozóknak mindenképpen tisztában kell lenniük.

Az SBGK, mint a hazai gazdálkodó szervezetek és a szabadalmi ügyvivői szakma iránt elkötelezett cégcsoport, kiemelt feladatának tekinti az Egységes Szabadalmi Bírósággal és az Egységes Hatályú Európai Szabadalmakkal kapcsolatos fejlemények naprakész nyomon követését, az ebből fakadó, az iparjogvédelmi színtéren bekövetkező változások monitorozását, és azok hatásainak a piaci szereplőkkel történő részletes megismertetését.




Kapcsolódó cikkek

2021. október 14.

A személyes adatok kezelése a munkaviszonyban

A munkavállalók adatinak kezelésével kapcsolatosan elsődlegesen a GDPR (Általános Adatvédelmi Rendelet) rendelkezései érvényesülnek, a magyar jogszabályok abban az esetben alkalmazhatóak, ha azok nem ellentétesek a GDPR rendelkezéseivel.