Elcsúszott a munkavállaló, a Kúrián pedig a munkáltató


A cikk a Kúria joggyakorlata alapján bemutatja a munkáltató ellenőrzési körének értelmezését, megvizsgálja a kártérítési felelőssége alóli mentesülés feltételeit.


A tényállás szerint a felperes szociális gondozói munkakörben állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél. 2017. február 1-jén reggel ónos eső esett, amikor a felperes munkatársával felkereste a gondozottat annak B.-i lakóhelyén. Az ingatlanon belül a gondozott lakrészének megközelítésére szolgáló terület annak ellenére csúszós, síkos volt, hogy használói azt mentesítő anyaggal felszórták. A felperes a gondozott ellátása után az udvaron, az utca felé haladva, a járdán megcsúszott, elesett és a fejét egy virágtartóba ütötte be. A baleset következtében koponyatörést (halánték- és sziklacsonttörést) szenvedett, jobb oldali dobüregi bevérzése keletkezett, amely a belső fület károsította.

A felperes balesetét a társadalombiztosítási kifizetőhely üzemi balesetnek ismerte el, amelyet követően kétéves időtartamban üzemi baleseti táppénzben részesült, majd a foglalkozás-egészségügyi orvos alkalmatlan minősítésére tekintettel közalkalmazotti jogviszonya 2019. február 28-án megszűnt.

A felperes elmaradt jövedelme, költsége, ápolással és gondozással felmerült költsége, háztartási kisegítő költsége, továbbá 6 millió forint sérelemdíj, és eme összegek késedelmi kamatának megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az első- és másodfokú bíróság egyaránt megállapította a munkáltató kártérítési felelősségét.

A munkáltató munkavállalója egészségi állapotában bekövetkezett károkért fennálló felelősségének egyes kérdéseiről szóló 1/2018. (VI. 25.) KMK vélemény II.1.2. pontjához fűzött indokolás és a Kúria EBH2016. M.9. számú határozata alapján megállapították, hogy a munkáltató telephelyén kívül végzett munka vagy szolgáltatás ellátása önmagában nem jelenti, hogy a kár ellenőrzési körön kívül következett be. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az Mvt. 2. és 54. §-ainak rendelkezése alapján az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés feltételeinek és eszközeinek biztosításán túl a munkáltatót terheli az ezzel összefüggő tájékoztatás, oktatás, a kockázati tényezők előzetes felmérése, a várható veszélyek azonosítása, illetve a szabályszerű működtetés ellenőrzésének kötelezettsége is.

Nem volt vitatott, hogy a baleset napján az ónos eső miatt az utak fagyosak, síkosak voltak, amely körülmények a gondozott lakóhelyén is fennálltak. Az alperesnek tisztában kellett lennie azzal, hogy a szociális gondozók feladatellátását, a gondozottak otthonukban való felkeresését veszélyessé teheti a rendkívül időjárási helyzet, azonban sem a kockázatértékelésben, sem a balesetvédelmi oktatások során nem hívta fel a munkavállalók figyelmét az ebből keletkező veszélyekre. Azokról nem adott tájékoztatást, így különösen nem adott sem általánosságban, sem a baleset napjára vonatkozóan utasítást arra, hogy a gondozottak felkeresését veszélyessé tevő időjárási körülmények esetén a konkrét munkafeladatokat halasszák el, ütemezzék át olyan időpontra, amikor azt fokozott veszély nélkül megtehetik. Az ítélőtábla rámutatott arra, hogy a munkáltatónak a gondozottak ingatlanán történő csúszásmentesítésre nincs közvetlen ráhatása, azonban az adott esetben a gondozottak lakhelyéül szolgálató ingatlanokon való közlekedés a munkáltató termelési kockázatába eső tényként értékelendő. A KMK-vélemény II.2. pontja szerint ugyanis általában a munkáltató ellenőrzési körébe tartozik a telephelyen/székhelyen kívül végzett munka kijelölt, körül határolt helyszíne, ideértve annak adottságait, a közlekedéssel összefüggő körülmények csak ezen a körön kívül nem tartoznak a munkáltató ellenőrzési körébe. A gondozott ingatlanának ónos eső miatt rendkívül síkos, az ott közlekedőkre ezért veszélyes volta a munkavégzés szükségszerű helyszínének olyan adottsága volt, amely a munkáltató ellenőrzési körébe tartozott, azonban a veszély kapcsán nem végzett kockázatértékelést és a munka megszervezése során sem írt elő munkavállalói számára annak elkerülése érdekében követendő eljárást, holott azzal a károkozó körülményt befolyásolhatta, kiküszöbölhette volna.

Mindezek alapján az első- és másodfokú bíróság megállapította, hogy a kárt a munkáltató ellenőrzési körébe eső körülmény okozta, a törvényben előírt további feltételek vizsgálata ezért szükségtelen volt.

A munkáltató felülvizsgálati kérelme folytán a Kúria eltérő indokokkal ugyan, de a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Indoklásában kiemelte, az Mt. 166. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján a munkáltató akkor mentesül a felelősség alól, ha a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa.

A jogszabályi rendelkezésből következően, ha a kár a munkáltató ellenőrzési körébe esően következett be, a felelősség alóli kimentésre az a) pont alapján nincs lehetőség. Az ellenőrzési körön kívül álló körülmény esetén azonban a munkáltató felelősség alóli mentesülését csak a konjunktív feltételek együttes bizonyítása eredményezheti.

A KMK-vélemény II.2. pontjának második bekezdése szerint a munkáltató ellenőrzési körébe tartozik a feladatainak ellátása, az ezzel összefüggő személyi magatartás, a munka megszervezése; a termeléshez (munkavégzéshez) szükséges anyag, felszerelés, berendezés, energia tulajdonsága, állapota, mozgatása, működése, általában a termelés kockázata. Általában a munkáltató ellenőrzési körébe tartozik a telephelyen (székhelyen, stb.) kívül végzett munka kijelölt, körül határolt helyszíne, ideértve annak adottságait; a munkavégzés tárgyául szolgáló dolog, növény, állat, talaj, valamint a munkáltató által üzemben tartott vagy ténylegesen használt járművel, annak a munkáltató által megbízott vezetője magatartásával, mulasztásával összefüggő körülmény. A közlekedéssel összefüggő – előbbieken kívüli – körülmények általában nem tartoznak a munkáltató ellenőrzési körébe.

Az ellenőrzési kör arra a körre szorítja a munkáltató kártérítési felelősségét, amelyben lehetősége, egyben kötelezettsége is a károk megelőzése érdekében szükséges intézkedések megtétele. Az ellenőrzési körön minden olyan objektív tényt és körülményt érteni kell, amelynek alakítására bármilyen lehetősége van a munkáltatónak.

A felperes a sérülést a munkafeladatának ellátását követően, a további munkavégzés helyszínének megközelítése közben, közlekedésével összefüggésben szenvedte el, amely ekként a KMK-vélemény alapján sem minősült a munkáltató ellenőrzési körébe eső körülménynek. Az alperest az ellátott személy ingatlanának, udvarának tisztán tartására, síkosságmentesítésére jogszabály nem kötelezte és nem is jogosította fel, így fizikailag nem volt lehetősége a balesetet okozó csúszásveszély megelőzésére, vagy annak elhárítására.

A Kúria indoklásában hangsúlyozta továbbá, hogy az Mt. 51. §-ának (4) bekezdése értelmében a munkáltató biztosítja az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit. E rendelkezéssel összhangban az Mvt. 54. §-a (7) bekezdésének a) és b) pontja szerint az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató köteles a szükséges utasításokat és tájékoztatást a munkavégzést megelőzően a munkavállalónak megadni, rendszeresen meggyőződni arról, hogy a munkakörülmények megfelelnek-e a követelményeknek, a munkavállalók ismerik-e, illetve megtartják-e a rájuk vonatkozó rendelkezéseket.

Ennek érdekében a munkáltatónak rendelkeznie kell kockázatértékeléssel, amelyben köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat [Mvt. 54. § (2) bekezdés].

A szociális gondozók munkavégzésének helye a feladat jellegéből következően nem egy adott központi hely vagy telephely, hanem a gondozottak különböző lakó- és tartózkodási helye. A munkavégzés során az érintett személynek az egyes gondozási helyszíneket gyalog vagy közlekedési eszközzel kell megközelíteni, így a kockázatértékelés során nem lett volna mellőzhető a helyváltoztatásból eredő, egészséget veszélyeztető kockázatok azonosítása, és ezzel összefüggésben a munkavállalók kioktatása. Mivel a gondozási feladatok ellátását az időjárás aktuális helyzete nem befolyásolhatta, a munkáltatónak a szélsőséges hőmérsékleti, avagy csapadékhelyzet esetére is világos iránymutatást kellett volna adnia a veszélyhelyzetek elkerülésére. Az alperes kockázatértékelése és a munkavállalók balesetvédelmi oktatása azonban bizonyítottan e körülményekre nem terjedt ki, így nem állapítható meg, hogy mindent megtett annak érdekében, hogy a károkozó körülményt elkerülje. Az oktatáson kívül a munkáltatótól az adott esetben elvárható magatartás az lett volna, ha az ismert időjárási helyzetre figyelemmel lehetőséget ad a feladatellátás átütemezésére, vagy legalább figyelemfelhívással él a munkavállalók irányába. Az alperesnek ezentúl lehetősége lett volna arra is, hogy a szociális gondozók részére csúszásmentes lábbelit biztosít, ami lehetővé tette volna a balesetmentes közlekedést. A kockázatértékelés, a balesetvédelmi oktatás a károkozó körülmény bekövetkezése, míg a munkavédelmi cipő biztosítása a kár elhárítása körében értékelendő körülmény.

Az alperes alaptalanul hivatkozott a felperes kizárólagos és elháríthatatlan magatartására, mint a mentesülést lehetővé tevő kimentési okra is. A munkavállaló magatartása akkor vezet a munkáltató felelősség alóli mentesüléséhez, ha a kárt kizárólag a munkavállaló maga okozta, és az a munkáltató részéről elháríthatatlan volt (KMK-vélemény II.5.pont).

Az eljáró bíróságok e körben helytállóan állapították meg, hogy a felperesnek – eltérő munkáltatói utasítás hiányában – a gondozási feladatot el kellett látni, amelynek szükségszerű feltétele volt az érintett ingatlan megközelítése és annak elhagyása is. Peradat, hogy az ingatlan tulajdonosai megkísérelték a közlekedési útvonal síkosságmentesítését, felhívták a felperes figyelmét a sövény melletti közlekedésre, ennek ellenére a felperes nem a javasolt útvonalat használta. Tényadat ugyanakkor az is, hogy a síkosság a közlekedési útvonalnak csak kisebb részét érintette, így nem állapítható meg, hogy a felperes a zöld területről történő lelépést követően a balesetet elkerülte volna. Az ítélőtábla helytállóan állapította meg, hogy a bírói gyakorlat szerint nem róható a munkavállaló terhére, ha egy előre nem látható, váratlan helyzetben a lehetséges magatartások közül nem a legelőnyösebbet választja.

A baleset elháríthatatlanságának megítélése nem szorítkozhat a károkozás pillanatára, hanem figyelembe kell venni a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójának egész előző magatartását is, valamint általában annak a helyzetnek a kialakulására vezető valamennyi tényezőt, amelynek alapján a károsító cselekmény bekövetkezett (BH1992. 434.). Ebből következően nem kizárólag a felperes adott helyzetben választott magatartásának, hanem annak is jelentősége volt, hogy az alperes a munkafeladatok ellátása során potenciálisan kialakuló veszélyekre és azok elhárítására a munkavállalót nem oktatta ki, továbbá nem biztosított számára a csúszásmentes közlekedést lehetővé tevő lábbelit, amely adott esetben megelőzhette volna a baleset bekövetkezését. Ezért nem állapítható meg, hogy a balesetet a felperes kizárólagos és elháríthatatlan magatartása okozta.

A cikk szerzője dr. Jean Kornél irodavezetõ partner ügyvéd és dr. Demény Zoltán ügyvéd. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.

ECOVIS 202107




Kapcsolódó cikkek

2022. december 6.

Módosul a versenytörvény – az infláció a GVH eljárásaiba is begyűrűzött

2022. december 1-jén került kihirdetésre egy terjedelmes salátatörvény, mely többek között a magyar versenytörvényt (Tpvt.) is számos helyen módosítja. Nem csak a díjak és bizonyos bírságösszegek emelkedtek az infláció miatt, de egy új eszköz is bevezetésre került, mellyel élhet a GVH. Kovács Márk, a Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda szakértője foglalja össze a legújabb változásokat.

2022. december 6.

Bővül a kollektív igényérvényesítés köre Magyarországon

A parlamenti zárószavazás célegyeneséhez közeledik az az uniós jogalkotási gyökerű törvénymódosítási javaslatcsomag, amely nyomán újabb átfogó jogszabálymódosításra kerülhet sor a fogyasztóvédelmi jog területén. Az esetleges módosítás egyúttal új, a fogyasztói érdekek védelmét szolgáló eszközök alkalmazásának lehetőségét is megteremtheti, illetve a fogyasztóvédelmi érdekérvényesítést tekintve is változásokat hozhat – többek között ezekre hívja fel a figyelmet Molnár Levente, a DLA Piper Hungary versenyjogi csoportjának szenior ügyvédje.