Élettársak ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonszerzésének illetékszabályai


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Kúria a 2022. 84 számú döntésében foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy élettársak esetén az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonszerzés elismerése vagy ítéleti megállapítása eredményez-e illetékfizetési kötelezettséget.

A Kúria döntésének alapjául szolgáló tényállás szerint az élettársak élettársi életközösségük ideje alatt 2003. december 17-én kelt adásvételi szerződéssel az egyik élettárs nevére megvásárolták az ingatlant. Az élettársi kapcsolat megszakadása után az élettárs keresetet nyújtott be a Fővárosi Törvényszékhez, melyben az ingatlan 80/100 hányadára élettársi közös vagyon jogcímén kérte tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését, és ennek az élettársa általi tűrésére kötelezését kérte.

A Fővárosi Ítélőtábla részítéletével elrendelte a felperesi élettárs tulajdonjogának bejegyzését az ingatlan-nyilvántartásba élettársi közös vagyon jogcímén az ingatlan ½ részére, és ennek tűrésére kötelezte az élettársat.

Budapest Főváros Kormányhivatala határozatával a felperes ½ arányú tulajdonjogát élettársi közös vagyon jogcímén bejegyezte az ingatlan-nyilvántartásba. Az elsőfokú adóhatóság 2019. szeptember 23-án kelt fizetési meghagyásával a felperesi élettárs terhére a 2018. november 14-én jogerőre emelkedett bírósági részítélet alapján történt tulajdonjog megszerzése után 1600000 forint visszterhes vagyonátruházásiilleték-fizetési kötelezettséget állapított meg.

A fizetési meghagyással szemben a felperes fellebbezést nyújtott be, amely végül a Kúrián kötött ki. Az eljárás során az adóhatóság azzal védekezett, a felperesi élettárs sem az első-, sem a másodfokú eljárás során nem vitatta a tulajdonszerzés tényét, illetőleg illetékfizetési kötelezettségének fennállását. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 27. § (1) bekezdése alapján a vagyonszerzési illetéket a vagyonszerző köteles megfizetni.

A szerzés visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség alá esik az Itv. 1. § (1) bekezdése, a 3. § (3) bekezdés c) pontja, a 18. § (1) bekezdése, a 19. § (1) bekezdése, valamint a 27. § (1) bekezdése értelmében. Az illetékfizetési kötelezettség az Itv. 3. § (3) bekezdés c) pontja alapján az ítélet jogerőre emelkedésének napján, azaz 2018. november 14-én keletkezett. Az a körülmény, hogy a bíróság ítélete szerint a felperes ½ tulajdoni illetősége ingatlan-nyilvántartáson kívüli, 2003. december 17-ei adásvételi szerződésen alapul, nem változtat azon, hogy jelen esetben a 2018. november 14-én kelt részítélet megállapításai alapján a felperes részéről vagyonszerzés következett be, amely illetékköteles szerzés a földhivatali bejegyzést követően jutott az adóhatóság tudomására.

A Kúria az adóhatóság érvelését nem fogadta el.

A legfőbb bírói fórum rámutatott arra, hogy a perbeli tulajdonjogszerzésre irányadó régi Ptk. az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonszerzés számos esetét ismerte (elbirtoklás, ráépítés, közös háztartásban élők, házastársak közös szerzése, élettársi vagyonközösség, öröklés stb.), és aki ilyen módon szerzett tulajdont, igényt tarthatott arra, hogy tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartás feltüntesse [Ptk. 116. § (1) bekezdés]. Azonos szabályozást tartalmaz a jelenleg hatályos polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 5:37. §-a, mely szintén kimondja, hogy ha az ingatlantulajdonos a tulajdonjogot ingatlan-nyilvántartáson kívül szerezte, igényt tarthat arra, hogy tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék. Ezekben az esetekben valamilyen tény bekövetkezte eredményezi a tulajdonjog keletkezését, és ily módon az örökös, az elbirtokló, a házastárs, az élettárs stb. tulajdonosnak tekintendő annak ellenére, hogy tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba nincs bejegyezve. Ezzel szemben, ha valaki adásvétel, csere vagy más szerződés alapján jut az ingatlanhoz, tulajdonjoga csak az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel keletkezik, és a bejegyzés időpontjáig legfeljebb kötelmi jogcíme lehet a különböző igények tekintetében. A perbeli esetben a felek megállapodásának hiányában ennek az igénynek az érvényesítése tulajdoni perben történhetett, és a már megszerzett tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartási bejegyzése deklaratív hatályú, vagyis joghatály nélküli, a tulajdonszerzést – ellentétben a konstitutív bejegyzéssel – nem az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés keletkezteti.

Illetékjogi szempontból vizsgálva a szerzést, rögzíthető, hogy a felperes már 2003-ban az adásvételi szerződés megkötésével megszerezte az ingatlan ½ tulajdoni illetőségét, ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosként. A visszterhes vagyonátruházásra figyelemmel az illetékkiszabás megtörtént, melyet az ingatlantulajdon teljes egészére megfizették, nem csupán az ½ tulajdoni hányadra. A felperes élettársa a teljes vagyonszerzésre vonatkozóan teljesítette illetékfizetési kötelezettségét. Az élettársak között folyamatban volt tulajdoni per és az ítéleti megállapítás nem keletkeztetett további tulajdonszerzést, csupán a valós tulajdonszerzési arányokat állapította meg, de illetékjogi szempontból ez további illetékfizetési kötelezettséget nem eredményezett.

A Kúria egyúttal akként foglalt állást, hogy téves az adóhatóság részéről az a felfogás, hogy az élettársak tartoznak elszámolni egymással az illetékfizetés vonatkozásában, mert az államnak a visszterhes vagyonátruházásra tekintettel járó illetékfizetés megtörtént, ennek ismételt, az ½ tulajdoni hányadra történő kiszabására nincs lehetőség. Ennek érvényesítése azt jelentené, hogy az állam olyan illeték megfizetésére kötelezné a felperest, melynek kiszabására már 2003-ban az ingatlan visszterhes megszerzésekor sor került. Annak sincs jelentősége, hogy az illetékfizetést melyik fél teljesítette, hiszen nem vitatott, hogy azt a teljes ingatlan tekintetében kiszabták és megfizették. Az alperesi nézőpont ellentétben áll az illetéktörvényben megfogalmazott céllal is, miszerint a vagyonszerzéshez kötődő illetékek – az arányos közteherviselés elvének megfelelően – a vagyonszerzésre felhalmozott jövedelem (nyereség) egy részének egyszeri alkalommal fizetendő vagyonadóként történő megfizetése. Az illeték a vagyonszerzéshez kötődik, az pedig a felperes esetében már 2003-ban megtörtént, és az államnak járó fizetési kötelezettséget is megállapították, függetlenül attól, hogy az melyik tulajdonszerző tekintetében merült fel és lett kiszabva.

Így a fenti indokok alapján a Kúria az elsőfokú ítéletet hatályában fenntartotta.

A cikk szerzője dr. Jean Kornél irodavezető partner ügyvéd és dr. Demény Zoltán ügyvéd. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.

ECOVIS 202107




Kapcsolódó cikkek

2024. június 21.

Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot gyanít a GVH egy kisgyermekes szülőket célzó cégnél

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) versenyfelügyeleti eljárást indított a szlovákiai EC Global SVK s.r.o. vállalkozással szemben tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának feltételezett megsértése miatt; a GVH gyanúja szerint a cég a weboldalán reklámozott, jellemzően kisgyermekes szülőknek ajánlott termékek esetében megtéveszti a fogyasztókat az egészségre és gyógyhatásra vonatkozó állításokkal.

2024. június 21.

Figyelem, napokon belül lejár a NIS2 regisztráció határideje

Már csak pár napja maradt belépni a nyilvántartásba azoknak a hazai vállalatoknak, amelyekre kiterjed a NIS2, vagyis a felülvizsgált uniós kibervédelmi irányelv – hívja fel a figyelmet az EY. Résen kell lenniük a konszolidált beszámolót készítő társaságok tagvállalatainak is, hiszen elég cégcsoport szinten elérni a meghatározott minimum bevételt és létszámot, hogy rájuk is vonatkozzanak a kötelezettségek. Az óvatlan szervezetek számára a mulasztás súlyos bírsággal, sőt a vezető eltiltásával is járhat.