Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Nem minősült közhelyszerű felmondási indoknak, ha hosszú magánjellegű telefonok, internetezés, vélt sérelmek ismételgetése miatt mondtak fel a dolgozónak. A Kúria ítélete.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2000. szeptember 4-től állt az alperes alkalmazásában humánpolitikai adminisztrátor, utóbb titkárnő munkakörben. A felperes munkaviszonyát az alperes 2013. január 7-én kelt felmondással szüntette meg az Mt. 52. §-ának (1) bekezdése b) és e) pontjára alapozva. A felmondás indokolása szerint a felperes a munkakörének ellátásához szükséges bizalmat elveszítette, mivel a munkahelyén több esetben nem megfelelő magatartást tanúsított; a munkakör elvárható magatartási normáinak nem tudott megfelelni, feladatait nem látta el elvárható módon, mivel a munkaideje jó részét – többszöri figyelmeztetés ellenére – magánjellegű telefonálással és internethasználattal, vélt sérelmei ismételgetésével töltötte, munkatársaival szemben ellenséges, több esetben sértően kritizáló volt. A felperes munkaviszonya a jelenlegi munkakörében nem volt fenntartható, magatartása következtében a munkaköri feladatainak ellátására alkalmatlanná vált. A felajánlott portás munkakört nem fogadta el.
A felperes a keresetében a felmondás jogellenességének megállapítását, és a munkaviszonya jogellenes megszüntetésével összefüggésben okozott kára megtérítését kérte. Hivatkozása szerint a munkáltató intézkedésében megjelölt indokok nem valósak, és a felmondás nem okszerű, abban semmilyen konkrét tényt vagy körülményt nem rögzítettek, így a felmondás okát nem lehet megállapítani. Ezen túlmenően állította, hogy a munkáltató rendeltetésellenes joggyakorlást is megvalósított. Az alperes a kereset elutasítását, és a felperes perköltségben való marasztalását kérte.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság a keresetet elutasította, mert a bizonyítási eljárás során igazolódott, hogy a felperes az Mt. 52. §-ának (1) bekezdés d) és e) pontja szerinti kötelezettségének nem tett eleget, az ezt sértő munkavállalói magatartás pedig szankcionálható. A felmondás a világosság követelményének megfelelően konkrétan rögzítette a felperes terhére rótt kötelezettségszegéseket, így például azt, hogy a munkaideje jó részét – többszöri figyelmeztetés ellenére – magánjellegű telefonálással és internethasználattal, vélt sérelmei ismételgetésével töltötte. Úgyszintén megfelel a világosság követelményének a felmondás indokolásának azon megfogalmazása, amely szerint a felperes a munkahelyén folyamatosan negatív viselkedést tanúsított, munkatársaival szemben ellenséges volt, azok munkáját és viselkedését kritizálta, továbbá több ízben hangos vitába keveredett a közvetlen kollégáival, amelyet csak többszöri figyelmeztetés után volt hajlandó abbahagyni. Világos az a felmondási ok is, hogy a magatartásával rendkívül rossz munkahelyi légkört alakított ki maga körül, amely negatív hatással volt a kollégái tevékenységére. Miután a felperes a munkáltatói rendeltetésellenes joggyakorlásra történő hivatkozása körében konkrét bizonyítást nem ajánlott fel, azt a bíróságnak érdemben nem kellett vizsgálnia.
Munkaügyi Iratminták |
|---|
|
A szolgáltatás több mint 50 munkaügyi iratmintát tartalmaz. Az iratminták a jogszabályi változásoknak megfelelően folyamatosan frissülnek. |
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, megállapította a felmondás jogellenességét, mert az alperesi felmondás okai egyrészt nem felelnek meg a világosság követelményének, másrészt nem valósak, és azokból nem következik okszerűen a felperes munkaviszonyának megszüntetése. A törvényszék a jogellenesség jogkövetkezményeként kötelezte az alperest az Mt. 82. § (1) és (2) bekezdése alapján az elmaradt jövedelem címén járó kártérítés megtérítésére.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát kérte. Másodlagosan az ítéletek hatályon kívül helyezése mellett a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozta figyelemmel arra, hogy a másodfokú eljárásban számos olyan eljárási szabálysértés történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt. Teljes személyes illetékmentesség megállapítását kérte a felperes perköltség viselésre kötelezése mellett. Az alperes jogszabálysértésként utalt a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében és a 221. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra, valamint az Mt. 83. § (4) bekezdés b) pontjában, és a Pp. 163. § (2), (3) bekezdésében rögzítettekre. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult az alperes perköltség fizetésre kötelezése mellett.
A Kúria megállapította, hogy az alperes a felmondásban alapvető normák betartásának hiányát konkrétan megjelölve (ellenséges magatartás, figyelmeztetések elfogadásának hiánya, hangos viták) rótta a felperes terhére; ezen magatartásokat az alperes tanúkkal bizonyította. Nem volt közhelyszerű felmondási indokként értékelhető, hogy a felperes munkaideje jó részét magánjellegű telefonálással, illetve internethasználattal, vélt sérelmei ismételgetésével töltötte; az egyik tanú vallomása szerint a felperes a folyamatos internethasználattal az alperes számítógépes rendszerének működését akadályozta. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint jogszerű felmondás indoka lehet, hogy a munkavállaló a munkahelyi közösségbe nem tud beilleszkedni. A felperesi magatartás értékelése során nem annak volt kiemelt jelentősége, hogy a vitákat kizárólag a felperes kedvezményezte-e, vagy hogy ő volt-e azokért kizárólag felelős, hanem annak, hogy a felperes közreható magatartását találta az alperes már olyan jelentősnek, ami adott bizalmi munkakörben nem fogadható el. Rögzítette a Kúria, hogy az alperes intézkedésének meghozatalával a felperes betegállománya miatt késlekedett, így nem szolgálhat a felperes javára, hogy olyan eseményeket rótt a terhére, amelyek esetlegesen több hónappal korábban történtek. Az alperes intézkedése nem volt jogellenes, így a Kúriának az elszámolás (jogszerűség) körében nem kellett állást foglalnia. Az Mt. 83. § (4) bekezdés b) pontjára hivatkozás az alperes részéről alaptalan volt, mivel ezen törvényi rendelkezés kizárólag arra az esetre ad eligazítást, ha a jogellenesség jogkövetkezményeként a munkaviszony helyreállítása történt.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján.
Munkajogi Klub Online Extra |
|---|
|
+ GARANTÁLT MEGLEPETÉS – Egy könyv, amely választ ad számos munkajogi kérdésre
|
