Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az általános szerződési feltételekkel (ÁSZF) való szerződéskötés jelentős mértékben egyszerűsíti és gyorsítja az ügylet létrejöttéig tartó folyamatot, ezért az üzleti életben általánossá vált, hogy a vállalkozások nem csupán a végfelhasználókkal való szerződéskötés során, hanem egymás közötti ügyleteik kapcsán is ÁSZF-ek segítségével szerződnek.
Ugyanakkor az egyszerűség jegyében az sem példa nélküli, hogy egy vállalkozás ugyanazt az ÁSZF-et alkalmazza akár fogyasztóval, akár fogyasztónak nem minősülő személlyel lép szerződéses jogviszonyba. Jelen cikkünkben azt kívánjuk bemutatni, hogy az ilyen szerződéses gyakorlat révén akár jogsértő tartalom is kerülhet a fogyasztói ÁSZF-be, vagy éppen nem szándékosan indokolatlan kötelezettségvállalások tehetőek egy vállalkozói (business to business, a továbbiakban: B2B) ÁSZF-ben.
Kiindulásképp rögzítendő a Ptk. definíciója, amely szerint fogyasztónak minősül a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy, míg ugyanezen definíció párjaként vállalkozás a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körében eljáró személy. A fogyasztókat a Ptk. (illetve számos alacsonyabb szintű jogszabály) vélelmezetten gyengébb szerződéskötési, igényérvényesítési pozíciójuk miatt számos módon olyan többletgaranciák révén igyekszik védeni, amelyek korlátját jelentik a felek szerződéskötési szabadságának.
A fogyasztói szerződések tartalmával kapcsolatban általános jelleggel rögzíti a Ptk, hogy semmisnek tekintendő a fogyasztói jogot csorbító feltétel, tehát az olyan kikötés, amely a Ptk.-nak a fogyasztó jogait megállapító rendelkezéseitől a fogyasztó hátrányára eltér. Ilyen jellegű fogyasztói jogoknak számítanak például a Ptk. jótállásra és kellékszavatosságra vonatkozó előírásai, melyeket tehát nem lehetséges fogyasztói szerződésben a fogyasztó hátrányára módosítani. Ez a tilalom nem csupán az ÁSZF esetében, hanem akár a fogyasztóval egyedileg megtárgyalt szerződés esetében is fennáll.
Hasonlóképp semmisnek minősülnek a fogyasztónak a jogszabályban megállapított jogáról lemondó jognyilatkozatai is, ennek megfelelően például semmis a távollevők közötti fogyasztói szerződések kapcsán a fogyasztót megillető elállási jogról való lemondás is.
Ugyanakkor B2B-szerződések esetén mindezen semmisségi okok értelemszerűen nem állnak fenn, ezért az adott szerződést alkalmazó vállalkozás szabadon eltérhet a Ptk. és egyéb jogszabályok fogyasztóvédelmi rendelkezéseitől. Ebből következően célszerűtlennek mutatkozik ugyanazt az ÁSZF-et alkalmazni a fentebb említett két vásárlói kör esetében, hiszen így számos olyan rendelkezés válik a B2B-szerződés részévé, amely rendeltetésének fogva a fogyasztók pozíciójának erősítésére hivatott. Megfontolásra érdemes külön ÁSZF-ek alkalmazása olyan vállalkozások esetén, akik ugyan alapvetően fogyasztói szerződések révén kereskednek, mégis lehetővé teszik vásárlóik számára a vállalkozásként való szerződéskötést, jellemzően „céges számla” kiállítása érdekében.
Lényeges különbséget tesz a fogyasztói és egyéb ÁSZF-ek között a Ptk. azáltal is, hogy a tisztességtelen általános szerződési feltételekre vonatkozó előírásai között külön nevesíti a fogyasztói szerződésekben tisztességtelennek számító feltételeket és azok következményeként semmisséget állapít meg.
A tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó általános definíció szerint az a feltétel tisztességtelen, amely a szerződésből eredő jogokat és kötelezettségeket a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel alkalmazójával szerződő fél hátrányára állapítja meg, amelynek következményeként a sérelmet szenvedett fél jogosult a tisztességtelen feltétel megtámadására.
Ehhez képest fogyasztói szerződések kapcsán (ahová nem csupán az ÁSZF-ek, hanem az előre meghatározott, egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételek is beleértendők) a Ptk. további értelmezési keretet ad a fentiekben hivatkozott általános definíciónak az úgynevezett fekete és szürke listájával.
A fekete listába tartozó szerződési feltételek minden további vizsgálat nélkül tisztességtelennek tekintendők és semmisséggel szankcionálandók. A tíz szerződési feltételből álló listába tartozik többek között, ha a szerződési feltétel a vállalkozást úgy jogosítja fel a szerződéstől való elállásra vagy felmondásra, hogy ugyanez a jog a fogyasztót nem illeti meg, vagy ha a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg.
A fekete listához képest a szürke lista annyiban biztosít mozgásteret a vállalkozások számára, hogy a tisztességtelensége ténye itt nem abszolút: a vállalkozás jogosult az adott szerződési feltétel tisztességtelenségének hiányát bizonyítani, még ha ez a feladat elég nehézkesnek is mutatkozik. Szürke listás szerződési feltétel például, amely meghosszabbítja a határozott időre kötött szerződést, ha a fogyasztó másként nem nyilatkozik, feltéve, hogy a nyilatkozat megtételére nyitva álló határidő indokolatlanul rövid. Ilyen feltételekkel gyakorta találkozhatunk előfizetéses fogyasztói szerződések esetén, ahol a szolgáltatás ingyenes kipróbálására van lehetőség.
A két listában található feltételeken túl a Ptk. rögzít még egy további kritériumot is a fogyasztói szerződések tisztességtelensége kapcsán: az adott szerződési feltétel tisztességtelenségét ugyanis már önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem egyértelmű.
Mindezek alapján könnyen belátható, hogy a Ptk. szerződéskötésre és érvénytelenségre vonatkozó szabályai alapvető megkülönböztetést tesznek a fogyasztói és egyéb szerződések között, ezért komoly kockázatokat vállal vagy éppen indokolatlan kedvezményeket tesz az a vállalkozás, amely nem igazítja szerződési feltételeit a vásárlói célcsoportjához.
A cikk szerzője dr. Szigeti-Szabó Andrea partner ügyvéd, közbeszerzési szaktanácsadó és dr. Farkas Márton ügyvéd. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.
