Fogyasztóvédelmi szabályrendszer 7. – Az alternatív vitarendezés típusai az igényérvényesítésben

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Sorozatunk a Magyarázat a fogyasztóvédelmi jogi igényérvényesítésről című Wolters Kluwer-kötet egyes fejezetein keresztül mutatja be a tárgyalt szabályrendszer jogintézményeit. Ezúttal az alternatív vitarendezés típusairól szóló részlet olvasható.

A Wolters Kluwer Hungary Kft. gondozásában, dr. Balogh Virág szerkesztésében megjelenő Magyarázat a fogyasztóvédelmi jogi igényérvényesítésről című kötet kísérletet tesz az egyre gyorsabb ütemben bővülő fogyasztóvédelmi szabályrendszer bemutatására, olyanképp, hogy a kiadvány az egyes jogintézményeket a lehetséges igényérvényesítés módjain keresztül ismerteti. Cikksorozatunk következő részében az alternatív vitarendezés típusait ismerhetik meg. Az első cikk itt , a második itt , a harmadik itt, a negyedik itt, az ötödik itt , a hatodik pedig itt tekinthető meg.

„Maga az »alternatív vitarendezés« megnevezés egyfajta gyűjtőfogalom, amely mindazon módszereket, eljárásokat, intézményeket és ezek támogatását foglalja magában, amelyeknek célja a viták bírósági eljáráson kívüli megoldása, a hatósági eljárások igénybevételének mellőzése. Ide sorolhatjuk például a békéltető testületet, a választottbíróságot, a mediációt és a sajátos szabályrendszer keretei között működő online vitarendezést.

Az alternatív vitarendezésnek többféle típusa különböztethető meg. Ezek általában egy pártatlan harmadik személy megjelenését jelentik, aki segítséget nyújt a fogyasztóknak és a vállalkozásoknak annak érdekében, hogy a közöttük lévő jogviták bírósági út, illetve hatóságokhoz fordulás nélkül megoldást nyerjenek. Ezt a harmadik személyt egyes esetekben maguk a jogvitában érintett felek választják, míg más esetekben egy erre a célra létrehozott intézményhez (szervezethez) fordulnak, kezdeményezve annak közreműködését a jogvita feloldása érdekében.

Tágabb megközelítésben ugyanakkor az alternatív vitarendezési megoldások közé sorolhatók a fogyasztó és a vállalkozás közötti közvetlen egyeztetések, tárgyalások is, amelyek eredményeként – adott esetben egy egyezség megkötésével – a jogvita bírósági út vagy hatósági eljárás kezdeményezése nélkül megoldást nyerhet.

Egy szűkebb megközelítésben csak azok a megoldási módok sorolhatók az alternatív vitarendezés alá, amelyek egy (a fogyasztótól és a vállalkozástól egyaránt független) harmadik személy közreműködését jelentik. Ilyennek minősül például a békéltetés, a közvetítés (azon belül külön a bírósági közvetítés), a döntőbíráskodás.

Az igénybe vett harmadik személy szerepében is lehetnek eltérések, bizonyos esetekben ez a szerep csak a közvetítésre, esetleg ajánlás megfogalmazására korlátozódhat, míg más esetekben legalább az egyik félre (a vállalkozásra) nézve kötelező döntés meghozatalának a lehetőségét is magában foglalja.

Eltérések észlelhetők az egyes megoldások között a formalizmus, szabályozottság kapcsán is. A felek közötti közvetlen egyeztetések, megbeszélések a legkevésbé formalizáltak, azonban a panaszügyintézés jogszabályokban rögzített szabályai e körben is korlátozhatják a felek mozgásterét. Ennél is szabályozottabbak például azok az alternatív vitarendezési módok, amelyek során a független harmadik személy kötelező döntést is hozhat az ügyben.

Alternatív vitarendezési megoldásnak minősíthetők a különböző közvetítői tevékenységek (mediáció). Itt az eljárása során aktív szerepet betöltő független harmadik fél feladata nem a fogyasztói jogvita eldöntése, hanem a vitázó felek álláspontjának kölcsönös megismertetése, azok közelítése, a felek közötti egyezség megszületésének elősegítése.

A döntőbíráskodás szintén az alternatív vitarendezési módok közé sorolható, s az előzőekhez képest jobban hasonlít a bírósági eljárásra. A független harmadik fél szerepe itt már nemcsak közvetítésre, az álláspontok megismertetésére és az egyezség megszületésének a támogatására szorítkozik, hanem a harmadik fél el is dönti a jogvitát.

A fentiekre figyelemmel a továbbiakban a következő magyarországi alternatív vitarendezési módokat ismertetjük:

– a békéltető testületek eljárása,

– a Pénzügyi Békéltető Testület (a továbbiakban: PBT) tevékenysége,

– az online vitarendezés,

– a permegelőző közvetítői eljárás,

– a Média- és Hírközlési Biztos egyeztetési eljárása.

A választottbíráskodás mint alternatív vitarendezés ismertetését ugyanakkor mellőzzük, mivel a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény 1. § (3) bekezdése értelmében nincs helye választottbírósági eljárásnak a fogyasztói szerződésből eredő jogvita esetén.

Ugyancsak nem térünk ki, csak megemlítjük, hogy egy tág megközelítés szerint sajátos alternatív, a fogyasztói vita bírósági intézményrendszeren kívül történő rendezését szolgálja az is, ha a vállalkozások szakmai szervezete lehetőséget biztosít arra, amennyiben a fogyasztónak a vállalkozással nem sikerül rendeznie vitáját (például szavatossági vagy jótállási igény kapcsán), akkor a fogyasztó az adott szakmai szervezethez fordulhat, amely (például a Fogyasztóvédelmi Szakértő Bizottság útján) a panaszt megvizsgálja és álláspontjáról tájékoztatja a feleket. Ha a panasz ily módon sem rendeződik, a fogyasztó bírósághoz fordulhat vagy más alternatív vitarendezési fórumot vehet igénybe.”

(Címlapképünk illusztráció.) A kötet szerkesztője dr. Balog Virág, szerzői: dr. Balogh Virág, dr. Bencsik András és dr. Zavodnyik József.

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.

---