Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Fizikus, programozó és stratégiai igazgató ének-zenei háttérrel: Dr. Csorbai Hajnalka nemcsak színes egyéniség, hanem olyan üzleti stratéga, aki szenvedéllyel és hozzáértéssel végzi a munkáját. Széles rálátással rendelkezik a magyar céges világra és a vállalkozások helyzetére, a Cégtár szolgáltatással pedig segíti is a hiteles információhoz jutást bárki számára.
Dr. Csorbai Hajnalkával, az Opten Informatikai Kft. stratégiai igazgatójával beszélgettünk annak apropóján, hogy 2020 Női Vezetője díjjal ismerték el a munkáját az idei Vezérigazgató Találkozón. Fizikus, programozó, üzleti stratéga – mellette édesanya, aki az extrém sportokat sem veti meg. Szóba került a járvány okozta válsághelyzet hatása a cégekre, beszéltünk a start-upokról és arról is, hogy mit tehetnek a cégvezetők a hosszú távú fennmaradásuk érdekében.
Dr. Csorbai Hajnalka
Nem mindennapi háttérrel rendelkezik: mérnök-fizikusként végzett a BME-n, és ugyanitt szerezte meg fizikusi PhD címét, dolgozott az MTA Kémiai Kutatóintézetében is. Mi vezette ebbe az irányba, miért választotta ezt a szakot?
Tizenkét évig ének-zenei iskolába jártam, amit hihetetlenül szerettem, ezért ott maradtam a nyolcadik osztály után is, noha már alsó tagozatban, ha megkérdezték tőlem, hogy mi leszek, azt mondtam, hogy atomfizikus. Ennek ellenére nem merült fel bennem soha komolyabban, hogy eljöjjek onnan, úgy gondoltam, hogy bárhogy is alakul, onnan is tovább tudok majd menni. Ennek megfelelően rengeteg versenyen indultam, viszont nem volt rajtam olyan nyomás, mint egy természettudomány orientált iskolában, ahol versenykényszer van. Egyszerűen élveztem az összes versenyt és az összes kihívást, és ezt fantasztikusan egészítette ki közben a zenei háttér. Egy nagyon jó kis komplex csomag volt így, amit ott útravalónak kaptam az iskolában.
A versenyszférába belépve szoftverfejlesztőként kezdte az Optennél, majd stratégiai igazgató lett. Ez kívülről elég éles váltásnak tűnik: hogyan lesz egy fizikusból üzleti stratéga?
A kutatói világban dolgoztam egészen sokáig, volt, amikor három különböző helyen: az MTA Kémiai Kutatóközpontjában, a Bay Zoltán Kutatóintézetben, és a Műszaki Egyetem Atomfizika tanszékén. Amikor anyai örömök elé néz, óhatatlanul felvetődik az emberben, így bennem is, hogy az anyagi biztonságot is érdemes megteremteni, emellett klasszikusabb, otthonról végezhető munkát szerettem volna találni. Tanultam programozást az egyetemen, így ez az út nyitva állt előttem. Nagyon sokáig inkább tesztelőként dolgoztam, majd később programozóként is. Nem a programozás volt a legnagyobb erősségem, inkább terveztem a programokat, mint írtam, és teszteltem nagyon sok mindent felhasználói oldalról.
Azt szokták mondani, hogy a matematikusok és a fizikusok között az a különbség, hogy a fizikusi oldal sokkal gyakorlatiasabb, mindenre megoldást keres. Nemcsak örülünk, hogy van egy probléma, amit végig lehet vinni a megoldásig, hanem szeretnénk valami olyat csinálni, aminek kézzel fogható eredménye is van – ez a törekvés bennem is megvolt. Már programozóként is az Optennel kerültem kapcsolatba, és idővel egyre többet beszélgettünk Tóth Tamás ügyvezető úrral arról, hogy miken lenne érdemes változtatni, hogy még jobb legyen a szolgáltatás, még többen érjék el, még ismertebb legyen a cég. Közben gyakorlatilag szinte minden osztályon dolgoztam: foglalkoztam alkalmazásfejlesztéssel, webfejlesztéssel, de a marketing-értékesítési oldalon is voltam és természetesen a termékfejlesztési részen is. Valahogy magától értetődött, hogy ha már ennyire jól megismertem, akkor kicsit felülről más szemmel tudnám nézni, hogy hogyan kapcsolódnak ezek a területek egymáshoz. Így lettem stratégiai igazgató. Nagy előnyöm volt valószínűleg a fizikusi szemlélet, mert a tulajdonos ügyvezető úr is fizikus háttérrel rendelkezik, ezért mindig megvolt a közös nyelv, amin megértjük egymást.
Mi az, amit a legjobban szeret a munkájában, a munkája során csinálni?
Legjobban – lehet, furcsán hangzik – válságmenedzselni szeretek. Tehát találni olyan problémát, aminek a megoldásával egyértelműen jobb lesz valami. Az idei év minden szempontból a klasszikus újratervezés típusú dolgokon túlmutató időszak. Olyan vagyok, mint a GPS, amikor megyünk az úton az autóval és van egy útlezárás, ahol mondja: „újratervezés, újratervezés” – mert a végén mégiscsak oda akar érni az ember, ahova elindult. Nekem ez a legnagyobb erősségem, és az, hogy nagyon sok területet tudok egyszerre átlátni. Talán ez a hátrányom is, mert ennek megfelelően általában nem merülök nagyon mélyre a dolgokban. Persze van, amikor már-már hobbi jelleggel kicsit visszamegyek az alapokhoz, és szívesen elemezgetek, szerkesztek hatalmas excel táblázatokat, amikor van rá egy szabad napom, hogy csak ezzel foglalkozzak. A munkám azonban általában nem ilyen.
Most pont a járvány kapcsán volt hasonló feladat: nagyon gyorsan jött az igény az ügyfelek oldaláról, hogy jó, eddig volt kockázati indexünk, de most minden megváltozott, mi van most? Ekkor beszállhattam a válságállósági index kidolgozásába. Ez igazi modellezői feladat.. Olyan ez, mint amikor az ember beledob egy focilabdát 100.000 ping-pong labda közé, és megnézi, hogy utána hogyan állnak vissza a nyugalmi helyzetbe – ezt gyönyörűen végig lehet szimulálni, modellezni.
Korábbi kitüntetései, díjai mellett idén szeptemberben elnyerte a Vezérigazgató Találkozó – 2020 Női Vezetője címet. Mit jelent ez az elismerés Önnek?
Már rengeteg díjat kapott az Opten amióta ott dolgozom, és nyilván az ember kicsit sajátjának is érzi, amikor egy olyan területet, eredményt díjaznak, amit az ő segítségével ér el a cég. Viszont ez volt az első olyan díj, amit a versenyszférában, üzleti életben én kaptam személyesen, úgyhogy ez megerősítése volt annak, hogy jó helyen vagyok. Úgy gondolom, hogy ha az ember szeret is csinálni valamit, azáltal egészen biztosan sokkal jobb eredményeket tud elérni, mintha csak egyszerűen a munkájának tekinti. Azt, hogy én mennyire szeretem ezt a céget és mennyire szeretek itt dolgozni, szerintem szokták látni rajtam. Tényleg csak azt tudom kívánni mindenkinek, hogy hasonlóképp tudja megélni azt, hogy úgy érezheti, jó helyen van.
Milyen női vezetőként dolgozni és díjat kapni a munkájáért?
Én nagyon messze állok a feminizmustól, úgy gondolom, hogy azzal, hogy nő vagyok – akár fizikusként, akár az üzleti életben, inkább előnyöm származott, semmint hátrányom, tehát nem helyeztem nagy hangsúlyt arra, hogy ezt az elismerést nemcsak vezetőként, hanem női vezetőként kaptam. Talán pont azért, mert mindkét (a fizikusi és felsővezetői – a szerk.) területen inkább több férfi van, ezért úgy éreztem, hogy adott esetben kitűnök, és talán jobban oda is figyelnek rám bizonyos szituációkban. Az nyilvánvaló, hogy a női életút mennyire másképpen alakul, mint a férfiaké. A gyermekek teljesen más szerepet töltenek be egy anya életében, mint az apáéban. Emiatt a szerepvállalás is más – nekem is van két gyermekem, és velük közösen tudjuk megélni a sikereket. Amikor ők már tudják, hogy valami sikerült, és látják, hogy csillog a szemem, akkor jönnek és kérdezik, hogy „na, jó napod volt, valami jól sikerült”? Ez szerintem csak még erősebbé teszi a családi kapcsolatokat is.
Az Optennél a Cégtár szolgáltatás fejlesztésével, üzemeltetésével rendkívül széles rálátása van a magyar cégekre, és azok helyzetére. Bár kétségtelenül vannak cégek, amelyek jól jártak a járvánnyal, sok vállalkozás nehéz időket él meg. A magyar gazdaságra, magyar vállalkozásokra milyen hatással van, lesz a járvány okozta válság?
Szerintem valamennyire hasonló ahhoz a lefutáshoz, ahogy most a járványügyi görbe is alakult. Míg a 2008-as válság olyan típusú volt, hogy megütötte a gazdaságot, és utána szépen lassan elkezdett helyreállni, addig ez a mostani több hullámban jön. A munkahelyek elvesztése miatt lakossági oldalon van egy kereslet visszafogás, ami a második hullámban még hatni fog azokra a cégekre, akik nekik értékesítenek. És bár a kormányzati intézkedések lassítják, és némileg el is fedik ezeket a tényleges hatásokat, de letagadhatatlan, hogy a háttérben ezek a folyamatok zajlanak. Amikor tőlem kérdezik, hogy mi várható, akkor egy optimista-pesszimista skálának valószínűleg a legpesszimistább oldalán szoktam elhelyezkedni. Nem azért, mert kifejezetten paranoiás lennék, hanem mert az adatokból már most nagyon sok minden látszik – végignéztük a 2008-as válság kapcsán is, hogy hogyan alakultak az adatok, és sajnos sok sebből vérzik ez a rendszer, még nem állunk a kilábalás kapujában.
A járványból kevesebb cég profitált, mint amennyi veszített általa. Ágazati szinten is különválaszthatóak a komolyabb problémákkal szembe néző cégek vagy azok, akikre gyakorlatilag nem hat a jelenlegi helyzet illetve azon cégek is, amelyek akár még jól is jöhetnek ki a változásokból.
Jó ideje feltörekvőben vannak a start-upok – Ön hogyan látja, ez a mostani helyzet ellehetetlenítheti az ilyen jellegű innovatív kis cégek alapítását, fenntartását?
Akik már elindultak, azokkal a befektetői oldal általában toleráns, hiszen látja, hogy máshol is problémák vannak. Tehát ha egy ilyen típusú probléma üt be, ahol ki kell várni még egy fél évet vagy egy évet, hogy tovább lehessen lépni, ott általában türelmesek. Az újak indításánál pedig azért nincsen nagy probléma, mert őket ehhez a válsághelyzethez igazodva kell indítani. Igazából az a vállalkozás került nehezebb helyzetbe, aki elkészített egy üzleti tervet, és épp döntés előtt volt. Neki minimum át kell terveznie most az üzleti tervét a jelen helyzetre. Aki azonban most kezd bele, vagy aki már elindult, nincsen sokkal nagyobb veszélynek kitéve, mint bármelyik másik cég. Sőt, adott esetben a befektetői háttér adhat egy olyasfajta biztonságot, ami nincs meg annak, aki mondjuk éppen nemrég indított egy új céget befektetők nélkül. Neki az alacsony likviditás miatt, ami Magyarországon nagyon általános, már lehet, hogy be is kellett zárnia.
Hány cég van ma Magyarországon, melyik ágazatban van a legtöbb? Várható jelentős strukturális váltás a járvány utóhatásaként?
Mindenhol elmondom a járvány kapcsán, hogy a várható reakció az a cégkonszolidáció. A kicsi cégek, akik még a közepes cégeknél is alacsonyabb likviditással működtek, nem fogják túlélni ezt a helyzetet, mert egyszerűen nem tudnak fél évre, egy évre való pénzt félretenni. Sok esetben vagy megvásárolják őket, vagy bezárják a céget. Most tavasszal az első reakció látszólag nem ez volt, mert még nem foglalkoztak azzal, hogy céget alapítsanak vagy zárjanak be. Az utóbbi években mindig több cég szűnt meg, mint amennyi alakult, és ez nagyon pozitív hatással volt a magyar gazdaságra, mert a több mint 500.000 vállalkozás és majd ennyi egyéni vállalkozó kicsit soknak tűnik ehhez a lakosságszámhoz. A működő cégek száma most már több éve folyamatosan csökken, ami szintén konszolidálódást mutat.
Ehhez képest most a Q3, a 3. negyedév volt az első időszak, amikor több céget alapítottak, mint amennyi megszűnt. Nem kérdés, hogy ezeknek jó része kvázi kényszervállalkozás és több, mint 75%-uk korábbi cégekhez is köthető Megkockáztatom, hogy egy részük adóoptimalizálás jelleggel jött lére: ha valakit már munkavállalóként nem tudnak alkalmazni, de azt mondják, hogy ha szükség van a munkádra, akkor jó, ha tudsz számlát adni. A megalapított cégek nagyon komoly része nem valós piaci igény alapján jött létre ebben az időszakban. Ezért én még mindig azt várom, hogy hosszabb távon konszolidálódnia kell a cégstruktúrának.
Az építőipar mindenképp jelentős, és a járvány idején még jobban húzóágazatnak számít. Magyarországon az elmúlt években nagyon komoly munkaerőhiány volt ezen a területen (is), emiatt a most felszabadult munkaerőnek az a része, aki legalább segédmunkák területén be tud segíteni valahol, valószínűleg itt helyezkedik el, ami mindenképpen pozitív, pici pezsgést hoz a munkaerőpiacra.
Mondhatjuk, hogy digitális eszközök, szoftverek, szolgáltatások nélkül ma már nem megy – mennyire használják ki a magyar cégek ma ezeket a megoldásokat, lemaradásban vagyunk másokhoz képest?
Az elmúlt években a digitális technológia költsége hihetetlenül leesett. Azok az úgymond klasszikus háttérszolgáltatások – ez lehet egy felhő tárhely, egy weboldal elkészítése, vagy akár egy online shop létrehozása a felületen – nagyon sokat fejlődtek a magyar gazdaságban az elmúlt időszakban. A lengyelekhez tudom valamennyire hasonlítani, mert arra van némi rálátásom – ők előttünk járnak e tekintetben – de változik a gondolkodásmód is. Nemrég készítettünk egy elemzést a fiatalabb és az idősebb cégvezetők között, és most már az idősebbek is nagyon komolyan hajtják az ilyen típusú digitális változásokat, a fiatalabbak pedig belenőttek. Utóbbiak számára maguktól értetődő, az idősebbek pedig egyre tudatosabban kezelik, hiszen ők maguk már nagyon sok változáson átmentek az elmúlt 20-30 évben. Tudják, hogy ha bármelyik változást nem reagálják le gyorsan, az versenyhátrány lehet. Emellett az is szerepet játszik, hogy a kormányzati igény is erős a digitalizálásra. Például változott a NAV-hoz történő számla bejelentési kötelezettség – és ez óhatatlanul magával hozta azt, hogy a cégek számlázórendszer szinten is fejlődtek. Tehát nagyon sok minden van, ami a kormányzati oldalról megindult fejlesztésekkel összhangban tud fejlődni, és van mellette a belső késztetés a cégvezetők oldaláról. A járvány is hozzá tett még ehhez a fejlődéshez, a home office és a tárgyalástechnikák kapcsán mindenképp. Nyilván, ha egy éve készül ez az interjú, akkor mi sem Teamsen keresztül beszélgetünk, pedig akkor is volt lehetőség erre, mégsem használtuk. Ezeknek a technológiáknak szépen látszik az eredményessége azzal a veszéllyel együtt, hogy szociális oldalról is felvet néhány kérdést hosszabb távon, hogy mennyire szorul háttérbe a személyes kapcsolattartást. Úgy hiszem, ezt tudatosan kell majd visszavezetni.
Nem lehet általánosságban mindenkinek jó tanácsot adni, mégis, mit mondana ma a cégvezetőknek, mire figyeljenek, hogy hosszú távon jól működjön a vállalkozásuk?
Nagyon híve vagyok annak, hogy legyenek különböző forgatókönyvek. Kicsit ez a „készülj a legrosszabbra” stratégia, aztán bízunk benne, hogy nem az jön be, de legyen „B” forgatókönyv. Miután nem lehet mindenre készülni, így adódik a következő pont, hogy ha viszont valami történik, akkor arra nagyon gyorsan kell reagálni. Egyébként Magyarországon a családi cégeknek ez a legnagyobb előnye, hogy roppant gyorsan tudnak döntést hozni olyan helyzetekben, akár egy home office szituációban, akár bármi másban, ami nagyobb cégek esetén nehézkesebb: bár ott megvan adott esetben a tapasztalat, de mégis a döntési folyamatok lassabbak. Gyorsan érdemes dönteni, áttekinteni a helyzetet, ez a klasszikus újratervezés esete. Készüljenek így, senki ne gondolja azt, hogy ha egy céget vezet, akkor eljutott egy olyan helyzetbe, hogy most már megy a cég és hátra lehet dőlni, sosincs ilyen. Mindig minden változik, és ezeket a változásokat nagyon jól kell lereagálni.
Kicsit visszakanyarodva Önre: szabadidejében, amikor éppen nem stratégiát épít, mit szeret csinálni?
Nagyon szeretek utazni – persze erre most nincsen lehetőség. De amikor van, akkor olyan helyekre megyek, ami az ember lelkét is megérinti – más kultúrák, akár nagyon szegény helyek, ahol az ember megéli, hogy neki milyen jó, mert ezt néha elfelejtjük. A másik amit nagyon szeretek, ami adrenalin termeléssel jár: az extrém sport. Ez az, ami igazán ki tud kapcsolni. Ha befekszem egy szaunába, akkor még van, hogy az előző vagy a következő meetingen jár az eszem, viszont ha közel 100 km/h-val az ember egy sípályán száguld lefelé, akkor egészen biztosan nem azon jár az esze, hogy mi fog történni másnap, hanem azon, hogy túlélje. Belekóstoltam kicsit az autóversenyzésbe is, de az utóbbi időben legfeljebb a gokart pályáig jutottam. Ez az év még az átlagosnál is mozgalmasabb.
Mik a tervei a jövőre nézve, mit szeretne még elérni?
Abban bízom, hogy az Opten fejlődésében még bőven van lehetőség továbblépésre, és ehhez kapcsolódóan idén is nagy fejlesztéseket végeztünk el. Szerintem ez az egyik legfőbb, hogy haladjon előre ez a cég, és amíg látjuk, hogy halad, addig én itt jó helyen vagyok. Az, hogy később merre mennék – ki tudja, mit hoz az élet, sosem lehet előre tudni, nyitott vagyok a változásokra. Ha úgy alakul, hogy valamilyen nagyon érdekes terület jön velem szembe, ahol ugyanúgy megtalálom azt, hogy szeretem is csinálni, nemcsak munkaként, hanem hivatásként, akkor még bármi történhet.
