Hagyatéki eljárás országválasztása az EU-ban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Megválaszthatják-e az örökösök, hogy melyik államban folytassák le a hagyatéki eljárást? – alábbi cikkükben ezt a kérdést veszik górcső alá a szerzők.

Ha az örökhagyó és az örökösök személye eltérő államokhoz köthető, előfordulhat, hogy a hagyatéki eljárást olyan államban folytatják le, ahol az örökösöknek nehézséget okoz a megjelenni. Cikkünkben arra adunk választ, hogy az Európai Unión belül ilyen esetekben megválaszthatják-e az örökösök a hagyatéki eljárás lefolytatásának helyét.

Az Európai Öröklési Rendelet lehetővé teszi, hogy a részes államok polgárai az utánuk történő öröklés egészére irányadó jogként megválaszthassák annak az államnak a jogát, amelynek állampolgárságával a választás megtételekor vagy az elhalálozás időpontjában rendelkeznek. A jogválasztás az öröklésre alkalmazandó jogra vonatkozik, a Rendelet a joghatóság kiválasztását azonban nem teszi lehetővé. Ugyanakkor az örökhagyó jogválasztása hatással lehet a joghatóságra. Néhány esetben a Rendelet megengedi, hogy annak a tagállamnak a hatóságai járjanak el az öröklés ügyében, amelynek jogát az örökhagyó választotta. Erre három esetben kerülhet sor:

1) ha az eljárásban résztvevő felek erről megállapodtak;

2) ha az általános vagy kiegészítő joghatóság alapján eljáró bíróság megállapította joghatóságának hiányát;

3) ha eljárásban részt vevő felek kifejezetten elfogadták az eljáró bíróság joghatóságát.

Most következzék az esetek elemzése, egyenként.

1) Amennyiben az örökhagyó élt a jogválasztás lehetőségével, az öröklésben érintett felek megállapodhatnak abban, hogy a választott tagállam bírósága/hatósága kizárólagos joghatósággal rendelkezzen az öröklési ügyben történő határozathozatalra. Azt, hogy kik az öröklésben érintett felek, a Preambulum (28) bekezdése szerint mindig eseti alapon kell meghatározni.

A joghatóságról való megállapodás formai követelménye az írásba foglalás, a keltezés és a felek általi aláírás. Az írásos formával egyenértékűnek minősül a megállapodás tartós rögzítését biztosító, elektronikus módon történő bármely közlés.

A felek az eljárás során is megállapodhatnak arról, hogy az öröklést békés úton, peren kívül rendezik abban a tagállamban, amelynek jogát az örökhagyó választotta. Ekkor az általános vagy a kiegészítő joghatóság alapján hivatalból indult eljárást a bíróságnak meg kell szüntetnie.

2) Abban az esetben, ha az örökhagyó élt a jogválasztás lehetőségével és ez alapján az érintett felek a választott jog szerinti tagállam bíróságának joghatóságát kikötötték, ezzel egyidejűleg az általános joghatóság vagy a kiegészítő joghatóság alapján eljáró bíróság köteles megállapítani joghatóságának hiányát. Így a kikötés kizárólagos joghatóságot eredményez. Ezzel szemben akkor, ha az örökhagyó élt ugyan a jogválasztással, de az érintettek nem állapodtak meg e választott jog szerinti tagállam bíróságainak joghatóságáról, az általános joghatóság vagy a kiegészítő joghatóság alapján eljáró bíróság megállapíthatja joghatóságának hiányát, ha úgy ítéli meg, hogy a választott jog szerinti tagállam bíróságai alkalmasabbak az öröklés tárgyában történő határozathozatalra. Itt a bíróság szubjektív mérlegelésén van a hangsúly, figyelembe kell vennie olyan tényezőket, mint például a felek szokásos tartózkodási helye és a vagyontárgyak fellelhetősége. Ez alapján pedig dönthet úgy, hogy a joghatóságot fenntartja magának, vagy felhívja az örökösöket, hogy a választott jog szerinti tagállam bíróságai előtt indítsák meg az eljárást, egyúttal kimondva joghatóságának hiányát. E rendelkezés tehát csak egy lehetőség, az előző ponttal szemben nem kötelező és csak az eljárásban résztvevő fél kérelmére van helye.

3) Az örökhagyó által választott jog szerinti tagállam bíróságai a 7. cikk c) pontja alapján akkor járhatnak el, ha eljárásban részt vevő felek kifejezetten elfogadták joghatóságát. Kivételt képez ez alól a 9. cikk szerinti megjelenés alapján megállapítható joghatóság, mely a joghatóság hallgatólagos elfogadása. Ennek lényege, hogy ha a választott tagállami bíróság folyamatban levő eljárásában kiderül, hogy nem az összes eljárásban részt vevő fél volt részese a joghatóságról szóló megállapodásnak, de a nem részesek ezt nem vitatják és megjelennek a bíróság előtt, akkor a bíróság joghatósága továbbra is fennáll. E jogintézmény az eljárás gyors lefolyását célozza, és egy olyan vélelemre épül, mely azt feltételezi, hogy a megállapodásban nem részes fél utólag hozzájárul a megállapodáshoz azáltal, hogy a joghatóság vitatása nélkül megjelenik a bíróság előtt. Ha a megállapodásból kihagyott érintettek vitatják a kikötött bíróság joghatóságát, az megállapítja joghatóságának hiányát és az általános vagy kiegészítő joghatóság alapján kell meghatározni az eljáró fórumot.

Összegezve megállapíthatjuk, hogy ha az örökhagyó az utána történő öröklésre a magyar jogot választotta irányadónak, de egyébként a szokásos tartózkodási helye másik tagállamban volt, az örökösök megállapodhatnak arról, hogy a hagyatéki eljárást Magyarországon folytassák le.

A cikk szerzője dr. Molnár Gergő partner ügyvéd és dr. Farkas Tímea ügyvédjelölt. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.

---