Iustitia a tervezőasztalnál


„A szoftvertervezésben évtizedek óta a felhasználó élmény az egyik legfontosabb szempont. De mi van a joggal? Itt is megjelent egy új kifejezés: a legal design. Olyan megoldásokat jelent a jogban, amelyek a felhasználót, a „felhasználói élményt” tartják a tervezéskor a legfontosabb szempontnak.


Ön hol volt és mit csinált éppen, amikor az előző évtized derekán először találkozott a különösen csengő legaltech kifejezéssel?

Alig telt el pár év azóta, és az eleinte egészséges szkepticizmussal vagy – vérmérséklettől függően – technológiai hurráoptimizmussal fogadott legaltech valódi hatást tudott gyakorolni a jogászi munkavégzésre: ügyvédi irodák ügyvezető partnerei építik az üzleti stratégiájukba a legaltechben rejlő potenciál kiaknázását, megtelnek az online előadótermek a legaltech guruk szakmai előadásain, és a hazai jogászi hivatásrend agilisabb része megtanulta hegyezni a fülét az információs technológiai forradalom olyan hívószavaira, mint a “machine learning”, “Big Data”, vagy “algoritmus”.

Ahogy azt az előző blogposztokban bemutattuk, a legaltech-kel kapcsolatos bizonyos várakozások bejöttek, más jóslatok nem értek partot; mindenesetre a terület él és virul, és bizonyosan érezni fogjuk a jogi munkavégzés technológiai alapú reformjait a jövőben.

A legaltech-kel mintha párhuzamos életrajzot mutatna egy újabb diszciplína, a legal design megjelenése. (Jegyezze meg, hol van és mit csinál épp, amikor ezt a különösen csengő kifejezést olvassa.) A legal design egy olyan interdiszciplináris megközelítés, szemléletmód, amely a jog vagy a jogi munkavégzés céljait a design thinking („dizájngondolkodás”) módszertana, eszköztára és szellemisége segítségével valósítja meg – lényegében a jogalanyokat a jog ‘felhasználóinak’ tekintve egyfajta jogi „felhasználói élmény” megvalósítására irányul. Amint azt látni fogjuk, a tágra szabott definíció a közlekedési tábláktól kezdve a virtuális tárgyalótermekig számos megjelenési formában testet ölthet.

Dizájngondolkodás a jog szolgálatában

A legal design kifejezés első komponense talán nem szorul magyarázatra, a dizájngondolkodás mibenléte azonban terra incognita a jogászok többsége számára. A dizájngondolkodás olyan emberközpontú módszertan, amelyik iteratív folyamatokkal, multidiszciplináris, innovatív és kreatív problémamegoldással hoz létre a végfelhasználók igényeinek megfelelő termékeket, szolgáltatásokat, rendszereket. Az elmúlt két évtizedben – az Egyesült Államokból és Európából indulva – a dizájngondolkodás szemlélete kitört a mérnöki és művészi alkalmazások kereteiből, jelentős hatást gyakorolva például a digitális szolgáltatások piacára. Ma már sikeres platformépítő vagy szoftverfejlesztő cég nem működhet user experience designer munkatársak nélkül, akik úgy építik fel az alkalmazások felhasználói felületét és környezetét, hogy az egyszeri felhasználó ne törölje azt a telefonjáról két percnyi bosszankodást követően. A dizájngondolkodás eszköztárában így jelentős szerepet játszanak a vizuális megoldások, a felhasználói viselkedés felmérése, felhasználói “personák” készítése, a részvételi tervezés, a folyamatos prototípusgyártás és tesztelés. Az így előállított termékek és szolgáltatások célja az, hogy a felméréseken és teszteken alapuló felhasználói igényekhez és felhasználási folyamatokhoz igazodjanak, használatuk pedig intuitív, élményszerű és hatékony legyen.

A hagyományos jogászi munkavégzést jellemző racionális-analitikus gondolkodástól tehát erősen eltér a legal design kreatív-intuitív jellege. Természetesen nem az eddigi jogászi kognitív eszköztár leváltására, hanem annak új eszközökkel való kiegészítésére szolgál a legal design – jusson eszünkbe a viselkedés-közgazdaságtan világából a kettős folyamatelmélet, a “gyors és lassú gondolkodás” alrendszereinek egymást kiegészítő, támogató világa. Míg az első alrendszer – a dizájngondolkodás – a gyors, intuitív, vizuális, és kísérletező gondolkodást végzi, addig a második alrendszer – a jogi gondolkodás – a lassabb, mélyebb, absztraktabb, az első alrendszert ellenőrző gondolkodási funkcióval rendelkezik. Ebből következően a dizájngondolkodás elsajátítása úgy teszi innovatívabbá a jogi gondolkodást, hogy közben nem erodálja a jogi munkavégzéshez szükséges analitikus ellenőrző funkciókat. Nem lesz bírósági eljárásban kevésbé érvényesíthető egy ÁSZF azért, mert nem szigorúan 12-es méretű Times New Roman betűtípussal íródott, és a jogi szöveg mellett kiemeléseket, ábrákat, ikonokat, grafikai megoldásokat is felvonultat az olvasási élmény fokozása érdekében; és nem lesz attól kevésbé “jogias” egy hatósági eljárás, hogy azt előzetes letesztelik az utca emberén, és egyes aspektusaiban nem a jogalany viselkedését próbálják a norma elképzelt eljárásrendjére szabni, hanem az eljárást igyekeznek a jogalany természetes viselkedéséhez igazítani.

A dizájngondolkodás tehát egyrészről új szerszámokat nyújt a gyakorló jogászok és alkotmányos intézmények számára annak érdekében, hogy jobb minőségű szolgáltatásokat nyújtsanak a jogalanyok számára. Másrészről a legal design lényege a végfelhasználó „jogalanyra” történő hatásgyakorlás annak érdekében, hogy a jog célja – a jogi normában foglalt magatartás bekövetkezése – megvalósulhasson, csökkenjen a jogi norma pontos meg nem értéséből származó jogviták száma, növekedjen a jogtudat átlagos szintje a társadalomban, és a jogalanyok képesek legyenek megszerezni és megérteni azokat a jogi információkat, amelyek a felelős döntéshozatalhoz és a hatékony jogérvényesítéshez szükségesek. Ugyan nem a legal design fogja befoltozni a jogrendszerek strukturális repedéseit, de apró lépésekben hozzájárulhat a magas fokú jogbiztonság és a mindennapi interakciók szintjén is működő jogállam megteremtéséhez.

Képregényszerződések és virtuális bíróságok

Amint az már az előzőekből kitűnhet, a legal design kifejezés alatt alapvetően két jelentős alkategóriát különböztethetünk meg: a jogi termékdizájnt és a jogi eljárásdizájnt.

A jogi termékdizájn célja, hogy a jogalany a jogi termék lényegét képező jogi információt hatékonyabban érje el, dolgozza fel, értse meg, és legyen képes alkalmazni a saját jogviszonyaira. A jogi információs dizájnra megannyi példát találunk mind a szakirodalomban, mind a jogi dizájn gyakorlatában. Jelentős részét alkotják a kategóriának a vizuális elemeket inkorporáló szerződések, bírósági beadványok, vagy más jogi relevanciájú dokumentumok, illetve általában a közérthető fogalmazás szellemiségének applikálása a jogi szövegekre. Bár ma még erősen kérdőjeles a joghatás kiváltására való alkalmasságuk, izgalmas kísérletet jelentenek a kizárólag ábrákkal és képekkel operáló képregényszerződések, amelyek az analfabéta vagy az adott nyelvet nem beszélő személyek részére készülnek. Akinek nehéz ezt elképzelni, csak gondoljon a Creative Commons szabvány jogosultságokat és kötelezettségeket leíró egyszerű ábráira.

Klasszikus példája a “legal design előtti legal design-nak” a közlekedési táblák esete: a stoptábla egy imperatív jogi parancsot fogalmaz meg egy térben elhelyezett vizuális ábra (piros alapon fehér STOP! felirat) által. De azonos elven működnek a metrókban (vagy más belső tereken) kihelyezett piktogramok, amelyek valamilyen – jellemzően ÁSZF-ben foglalt – tiltásra hívják fel a figyelmet, mint a „Dohányozni tilos!”. Szintén gyakran említett példa a New York-i utcai árusok számára létrehozott vizuális jogi tájékoztató. Hazánkban is előfordulnak jó gyakorlatok: ilyen A Város Mindenkié és az Utcajogász Egyesület közös kilakoltatás-elleni kisokosa, vagy a Társaság a Szabadságjogokért „Sérülnek-e a jogaid a pszichiátrián?” című egyszerűsített tájékoztatója. A jogi termékdizájn kategóriájába tartoznak továbbá a legaltech különböző megjelenési formái a szerződésautomatizáló felületektől kezdve az online jogtárakig.

A második alkategória, jogi eljárásdizájn fókusza, hogy az egyes jogi eljárások, szolgáltatások és mechanizmusok közeledjenek a mindenkori jogalany-felhasználó átlagos jogtudati szintjéhez, kognitív képességeihez, intuícióihoz és tapasztalatához – access to justice by design. Jogi eljárásdizájnnak minősül például a Clear My Record platformja, amelynek célja az volt, hogy egy különösen bonyolult büntetőjogi reklasszifikációs eljárásban vezesse végig felhasználóbarát módon a nagy számú, jellemzően alacsony szocioökonómiai státuszú érintetteket. Az igazságszolgáltatás terrénumán jó példa a különösen kis ügyértékű vagy egyszerű, de tömegesen előforduló jogviták „pop-up” tárgyalótermekben vagy olyan virtuális bíróságokon történő intézése, mint amilyen a kanadai Civil Resolution Tribunal. Korszerű kezdeményezés Hazánkban az elektronikus ügyintézés kiterjesztése megannyi mindennapos közigazgatási ügyre a magyarorszag.hu felületén.

Hogyan tovább, legal design?

A legal design szelleme kiszabadult a palackból – évről évre egyre több szakmai műhely, projekt, tudományos publikáció és esemény foglalkozik a dizájngondolkodás eszköztárának jogi applikációival; Magyarországon idén tavasszal, az Arsboni Legal Fest keretein belül „debütált” a szélesebb szakmai közönség számára a téma. Mind elméleti, mind gyakorlati oldalról a legal design globális zászlóvivőjének számítanak Margaret Hagan, a Stanford University-n működő Legal Design Lab igazgatója, valamint Stefania Passera és Helena Haapio, a finnországi Vaasa University két kutatója, akik egyben a legal design első szakmai szervezetének, a Legal Design Alliance-nak az alapítói. A tudományos igényű munka mellett megjelentek mind Európában, mind angolszász területeken az első legal design szolgáltatócégek, akik ügyvédi irodáknak, komplex üzleti szolgáltatásokat nyújtó vállalatoknak, in-house jogi osztályoknak nyújtanak alternatív eszközöket és innovációs előnyt; legfőbb szolgáltatásaik között jogi dokumentumok dizájnolását, legal design tanácsadást, tréningeket, workshopokat találunk. Akár a piac, akár a közszféra oldaláról nézzük: érdemes követni a legal design diszciplínájának alakulását a következő években – a jó gyakorlatokat és hasznos ötleteket pedig beépíteni saját praxisunkba.”

(hirlevel.egov.hu)

(ajovobirosaga.blog.hu)




Kapcsolódó cikkek

2021. október 14.

A személyes adatok kezelése a munkaviszonyban

A munkavállalók adatinak kezelésével kapcsolatosan elsődlegesen a GDPR (Általános Adatvédelmi Rendelet) rendelkezései érvényesülnek, a magyar jogszabályok abban az esetben alkalmazhatóak, ha azok nem ellentétesek a GDPR rendelkezéseivel.