Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A foglakoztatás terén különösen érzékeny időszaknak számít az éjszakai munkavégzés; a szerző az alábbiakban ennek szabályozását tekinti át.
Amellett, hogy a „hétfő-péntek, nyolctól-fél ötig” tartó munkarend már egyre kevésbé mondható általánosnak, a járványidőszak utóbbi néhány hónapja különösen nagy rugalmasságot igényelt a munkaidő-beosztás alakítása terén mind a munkáltatóktól, mind a munkavállalóktól. A munka törvénykönyve (Mt.) azonban változatlanul tartalmaz a munkavállalók magánélete védelmének szempontjából különösen érzékeny időszakokban való foglalkoztatás korlátozását célzó szabályokat. Ilyen időszak különösen az éjszaka. Az éjjeli munkavégzés egyeseknek ugyan megszokott és komfortosan bejáratott, a legtöbbeknek azonban megoldhatatlan problémát jelentene, ha rendszerszinten ebben az idősávban kellene dolgozniuk, különösen, ha ez nem az otthonukban történik. Cikkünkben az éjszakai munkavégzésre vonatkozó legfontosabb szabályokat foglaljuk össze.
1.) Mint nevezünk éjszakai munkának?
A munka törvénykönyvében foglalt definíció szerint éjszakai munkának minősül a 22 és 6 óra közötti időszakban teljesített munkavégzés. Természetesen nemcsak akkor beszélhetünk éjszakai munkáról, ha a munkavállaló ezt a teljes időszakot végigdolgozza, hanem elképzelhető, hogy munkaidejének csupán egy része fog erre az időszakra nyúlni. Ilyenkor a munkaidőnek ez utóbbi tartama minősül éjszakai munkának.
Mindenekelőtt joggal tesszük fel a kérdést, hogyan lehetséges egyáltalán jogszerűen naptári napokon átívelő éjszakai munkavégzést elrendelni, amikor – mint ismeretes – minden munkavállalót megillet két munkanapja között egy minimális – főszabály szerint legalább 11 óra hosszúságú – pihenőidő? Erre a kérdésre a válasz a „munkanap” törvényi definíciójában keresendő. Eszerint munkanapként kezelhető akár egy teljes naptári nap, akár egy megszakítás nélküli 24 órás időszak, ha munkarend alapján a beosztás szerinti napi munkaidő kezdete és befejezése nem azonos naptári napra is beosztható. Vagyis a munkáltató megteheti, hogy az egyes munkanapokat a naptári napoktól eltérően, néhány órás eltolással határozza meg. Például tarthat a munkavállaló „hétfői munkanapja” hétfő reggel 6 órától kedd reggel 5 óra 59 percig, s kaphat a munkavállaló olyan munkaidő-beosztást, mely szerint ezen a munkanapon hétfő 23 órától kedd reggel 5 óráig kell dolgoznia. A napi pihenőidőt pedig ezt követően adja ki a munkáltató, a „keddi munkanapon” (t.i. kedd 6:00 – szerda 5:59) kezdődő munkavégzés előtt. Ilyen konstrukcióban szabályosan rendelhető el naptári napokon átnyúló, éjszakai munka.
2.) Ki nem utasítható éjszakai munkára?
A munkaidő beosztásában, a munkarend meghatározásában a munkáltatónak igen nagy szabadsága van, ha az e téren való mozgásterét egyéni vagy kollektív megállapodások nem határolják be. Fontos tilalomfát jelentenek az egyes – a munkaidő-beosztás szempontjából – különösen érzékeny munkavállalói csoportok beosztásával kapcsolatos korlátozások. A törvény abból indul ki, hogy különösen a kemény családi kötöttségekkel rendelkező munkavállalók számára szinte lehetetlen feladat lenne az éjszakai munkavégzés megoldása. Ezért nem szabad – még a munkavállaló hozzájárulása esetén sem – éjszakai munkát elrendelni a várandós munkavállalónak várandóssága megállapításától a gyermek hároméves koráig, továbbá – nemre tekintet nélkül – a gyermekét egyedül nevelő munkavállalónak gyermeke hároméves koráig. Ugyanígy tilos az éjszakai munka elrendelése fiatal munkavállaló számára is. Ha a munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott egészségkárosító kockázat áll fenn, az éjszakai munka elrendelése nem teljesen tiltott, de a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje éjszakai munkavégzés során a nyolc órát nem haladhatja meg.
Éjszakai munkavégzési tilalmat vagy korlátozást írhat elő ezen kívül a foglalkozás-egészségügyi munkaköri alkalmassági vélemény, amely meghatározott korlátozásokkal nyilvánítja a munkavállalót az adott munkakörre alkalmasnak. Előfordulhat olyan is, hogy valaki várandós állapotára tekintettel, átmenetileg kap ilyen tartalmú üzemorvosi véleményt. Ez esetben a munkavállaló foglalkoztatása nem nyúlhat az éjszakai időtartamba.
3.) Az éjszakai munka ára
Az Mt. – ellentétben elődjével, az 1992. évi Munka Törvénykönyvével – nem ismeri az „éjszakai műszakpótlék” fogalmát, hanem csupán a „műszakpótlék” és az „éjszakai pótlék” kategóriáit. Éjszakai munka esetén mind a kétféle pótlék szóba jöhet.
Műszakpótlékot a 18 és reggel 6 óra közötti munkavégzésre kell fizetni annak a munkavállalónak, aki esetében a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja rendszeresen változik. A kezdőidőpont változása akkor minősül rendszeresnek, ha havonta a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltér, valamint a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább négy óra eltérés van. Ha ilyen mértékű ingadozás van ugyanis a munkavállaló munkaidejének egy-egy munkanapra történő elrendezésében, az már komoly életszervezési megterhelést jelenthet a műszakban dolgozó ember életében, amit a törvény pótlékkal rendel kompenzálni. A műszakpótlék mértéke – eltérő megállapodás hiányában – a munkaszerződés szerinti alapbér 30%-a, amely az alapbéren felül fizetendő. Mint láthatjuk, a műszakpótlékkal az éjszakai munka időtartományán kívül eső, esti időszakra eső munkavégzés is illethető.
„Éjszakai pótlék” olyan munkavállalónak jár az éjszakai munkavégzés időtartamára, aki a fentiek szerint nem részesül műszakpótlékban, vagyis munkaidő-beosztása nem olyan változékony, ami az említett módon külön tehertételt jelentene. Azonban természetesen önmagában az éjszaka végzett munka is extra megterhelés a munkavállaló számára, még akkor is, ha beosztása állandó vagy közel állandó. Ezt a megterhelést hivatott díjazni az éjszakai pótlék. Éjszakai pótlék az éjszakai munka időtartamára jár, de csak akkor, ha ennek tartama az egy órát meghaladja. Ha tehát valakinek egy adott napon 22 óra 30 perckor járna le a munkaideje, akkor erre a napra éjszakai pótlékban nem részesülhet. Az éjszakai pótlék mértéke a munkaszerződés szerinti alapbér 15 százaléka, amelyet szintúgy az alapbéren felül kell fizetni.
Mind a műszakpótlék, mind az éjszakai pótlék esetében van lehetőség arra, hogy a felek megállapodásukban alapbért és műszakpótlékot vagy éjszakai pótlékot is magában foglaló alapbért határozzanak meg. Ez akkor lehet praktikus, ha a munkavállaló rendszeresen végez éjszakai munkát, vagy a műszakpótlékra való jogosultságnak megfelelő, fentiek szerinti munkarendben dolgozik. Ha nagyjából megállapítható, hogy egy hónapban átlagosan milyen összegben jogosult műszak-, illetve éjszakai pótlékra, ez az alapbérbe beépíthető, s így nem kell hónapról hónapra a tételes, munkaórákra lebontott elszámolással bajlódni. Hasonlóképpen a felek megállapodhatnak abban is, hogy a tételesen elszámolandó pótlékok helyett havi pótlékátalányt határoznak meg. Az ilyen megállapodások megkötése során azonban különös figyelmet kell fordítani az Mt. bevezető rendelkezései között található általános magatartási követelményekre, különösen például a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás követelményeire. Ezen alapelvbe ütközhet ugyanis az a munkaszerződéses megállapodás, mely arra vezet, hogy a tételesen elszámolhatóhoz képest jelentősen csökkenti az alapbér pótlékra tekintettel megállapított részét vagy a pótlékátalányt. A bírói gyakorlat – az 1992. évi Munka Törvénykönyvének hatálya alatti időkig visszanyúlóan – alátámasztja, hogy a pótlékátalánynak nagyjából meg kell felelnie annak az összegnek, amelyet a munkavállaló tételes elszámolás esetén kapna.
