Jogeset: indoklás nélküli felmondás
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Nem jogellenes az alkotmánysértő, de még hatályos jogszabályra alapozott felmentés – derül ki a Kúria honlapján ismertetett jogesetből.
Az alperes a felperesnek osztályvezetői munkakörben fennálló kormánytisztviselői jogviszonyát 2011. március 31-én kelt felmentéssel 2011. június 1-jével indokolás nélkül a 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 8. § (1) bekezdés b) pontja alapján megszüntette.
A felperes keresetében a felmentésének jogellenességét állítva eredeti munkakörbe történő visszahelyezése mellőzésével 675.818 forint havi átlagilletménnyel számolva 36 havi átalánykártérítés, továbbá az ítélet jogerőre emelkedéséig elmaradt illetménye, valamint szabadság pénzbeni ellenértéke és eredményjutalom megfizetésére kérte az alperes kötelezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét helybenhagyta.
A felperes a felülvizsgálati kérelme megalapozott.
A felperes megalapozatlanul hivatkozott rendeltetésellenes joggyakorlásra, a jóhiszeműség és a tisztesség követelményének megsértésére. A törvényszék a bírói gyakorlatnak megfelelően értelmezte az Alkotmánybíróság 8/2011. (II.18.) AB határozatát (Mfv.I.10.081/2014/5.), és vonta le azon helyes következtetését, miszerint a kormánytisztviselői jogviszony indokolás nélküli megszüntetése önmagában – még az intézkedés időpontjára tekintettel sem – ütközik a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe.
Munkajogi Klub Online Extra
|
|
+ GARANTÁLT MEGLEPETÉS – Egy könyv, amely választ ad számos munkajogi kérdésre
Megrendelés >>
|
Alapos azonban a felülvizsgálati érvelés az egyenlő bánásmód követelményének megsértése vonatkozásában. A törvényszék az Ebktv. 19. § (2) bekezdésben foglalt bizonyítási szabályt nem megfelelően alkalmazta. Azon helyes megállapítást követően, hogy a felperes az Ebktv. 19. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt valószínűsítési kötelezettségének eleget tett, védendő tulajdonságként életkorát megjelölve, megalapozatlan következtetést vont le arról, hogy az alperes az Ebktv. 19. § (2) bekezdésében foglalt reá háruló bizonyítási teher mellett bizonyította, hogy az egyenlő bánásmód követelményét nem sértette meg. Önmagában ugyanis azon alperes által előadott, de bizonyítékokkal alá nem támasztott hivatkozás, miszerint a felpereshez hasonló korú 17 főt foglalkoztatott részben vezető, részben beosztott munkavállalóként az alperes, abban az időszakban, amikor a felperes felmentésére sor került, továbbá hogy a felmentés 1-50 főt érintett – e következtetés levonására nem alkalmas.A másodfokú bíróság helyes érvelése alapján tehát az Alkotmányban foglalt elveknek megfelelő rendelkezések meghozataláig az alkotmányellenesnek nyilvánított jogszabály alkalmazhatóságának idejét az Alkotmánybíróság kiterjesztette. Ezért nem ütközik a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe az alkotmányellenesnek nyilvánított, de még hatályos törvényi rendelkezésre alapított felmentés, hiszen az Alkotmánybíróságnak a döntése meghozatalakor az is célja volt, hogy a jogviszony egyoldalú megszüntetése ne maradjon szabályozatlanul. Az Alkotmánybíróság döntése folytán 2011. május 31-éig bezárólag az indokolás nélküli felmentés [Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontja] alkalmazható volt. A felperes pedig nem jelölt meg az Mt. 4. § (2) bekezdés körébe tartozó, a munkáltató terhére értékelhető okot, így a rendeltetésellenes joggyakorlás körében bizonyítás felvételére jogszerűen nem került sor.
Az Ebktv. 19. § (2) bekezdés alapján az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének valószínűsítése esetén a másik felet terheli annak bizonyítása, hogy a jogsérelmet szenvedett fél által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani.
Helytállóan hivatkozott a felperes arra, hogy nem állnak rendelkezésre kellően alátámasztott adatok annak megállapíthatósága érdekében, hogy az alperes intézkedése nem ütközött az egyenlő bánásmód követelményébe. Ezt ugyanis mindig az adott jogviszony tekintetében kell vizsgálni. Ezért a megismételt eljárásban a bizonyítási teher Ebktv. 19. §-ában foglaltak megfelelő kiosztását, erre vonatkozóan a Pp. 3. § (3) bekezdésben foglalt tájékoztatás megtörténtét követően lefolytatott, a felek által felajánlott bizonyítási eljárás eredményeként kell erről állást foglalni. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítélet felmentésre vonatkozó elutasító rendelkezését e körben az elsőfokú ítéletre is kiterjedően a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte.
