Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Kúria jogesetében a felperes kormánytisztviselői jogviszonya jogellenes megszüntetése miatt kért kártérítést. Az elsőfokú bíróság megállapította a felmentés jogszerűtlenségét, a másodfokú eljárásban ugyanakkor a felmentés jogellenességének megállapítására vonatkozó keresetet a bíróság elutasította.
A felperest törvényességi felügyelő és jogtanácsosi munkakörben kormánytisztviselőként foglalkoztatták. 2011. július 26-án a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 8. § (1) bekezdés d) pontjára alapított felmentést postai úton kézbesítették a részére. A felperes keresetében a kormánytisztviselői jogviszonya jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeinek alkalmazását, eredeti munkakörben történő továbbfoglalkoztatását, elmaradt illetmény, természetbeni juttatás, szabadságmegváltás, jubileumi jutalom, vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetését kérte. Az elsőfokú bíróság rész-közbenső ítéletében megállapította, hogy az alperes a 2011. május 11-én kelt felmentéssel jogellenesen szüntette meg a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság kijavított rész-közbenső ítéletét megváltoztatta, a felmentés jogellenességének megállapítására vonatkozó keresetet elutasította.
A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint megalapozott.
A felperes alappal sérelmezte a keresetét elutasító másodfokú rendelkezést. A felperes keresete a munkáltató által közölt felmentés jogellenességének megállapítására, ennek jogkövetkezményei alkalmazására, elmaradt juttatások, kártérítés megfizetésére irányult. A munkáltató intézkedésének jogellenességét a felperes több okból állította (alaki érvénytelenség, felmondási tilalom, alkotmányellenesség, hátrányos megkülönböztetés, rendeltetésellenesség). Ezek közül az elsőfokú bíróság csak a rendeltetésellenességre hivatkozást bírálta el, és emiatt állapította meg az intézkedés jogellenességét, mely döntéssel szemben csak az alperes élt fellebbezéssel. A Pp. a látszólagos keresethalmazat fogalmát nem ismeri, azt a bírói gyakorlat alakította ki.
A 2/2010. (VI.28.) PK vélemény 3.a.) pontja indokolása szerint a vagylagos, illetve eshetőleges kereseti kérelmek csak látszólagos keresethalmazatot alkotnak. Az egyes kereseti kérelmek egymástól kölcsönösen függnek, egyidejű létezésük csak átmeneti jellegű, és kielégítést csak az egyik nyerhet. Ha a bíróság a vagylagos kereseti kérelmek közül az egyiknek helyt ad, a többi kereseti kérelemről már nem kell határoznia, viszont annak alkalmatlansága esetén azonnal át kell térnie a megjelölt – vagylagos – többi kereseti kérelem vizsgálatára. A másodfokú bíróság az ügy érdemére kiható lényeges eljárási szabályt sértett, amikor – a fentieket nem észlelve – csak egyik kereseti kérelemről döntött. A felperesnek a látszólagos keresethalmazat ellenére az alperes felmentésével kapcsolatban csak egy keresete van (annak jogellenessége megállapítását és jogkövetkezményei alkalmazását kéri).
 |
|
Amiről biztosan szó lesz:
Időpont: 2016.06.02. |
A bíróságoknak e kereset tárgyában kell döntést hozniuk. Ha a bíróság az egyik kereseti kérelmet (jogcímet) nem tartja alaposnak, át kell térnie a másik kereseti kérelem (jogcím) vizsgálatára (Pfv.I.21.301/2013/6.). A törvényszék jogellenesen alapította keresetet elutasító döntését a Pp. 235. § (1) bekezdésére. A Pp. 253. § (3) bekezdés szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között (247. §) változtathatja meg. Az alperes módosított fellebbezése a felmentés rendeltetésellenességét megállapító elsőfokú ítélet megváltoztatására és a felperes keresetének elutasítására irányult, a felperes azonban a fellebbezési ellenkérelmében az egyetlen keresetének helyt adó (felmentés jogellenességét megállapító) elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
Ezért nem volt akadálya annak, hogy a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között eljárva a törvényszék a rendeltetésellenességre vonatkozó elsőfokú döntéstől eltérő jogi álláspontja folytán a többi kereseti kérelem elbírálására utasítsa az elsőfokú bíróságot az ítélet hatályon kívül helyezésével [Pp. 252. § (3) bekezdés]. A felperesnek ugyanis nem kellett a keresetének helyt adó döntéssel szemben fellebbezést, illetve csatlakozó fellebbezést benyújtani [Pp. 244. §, 247. § (2) bekezdés] a látszólagos keresethalmazatra tekintettel. A törvényszék eltérő álláspontja folytán a Pp. 213. § (1) és (2) bekezdésbe ütköző döntést hozott, mely döntése nem terjedt ki valamennyi, a kereset alapjául szolgáló kérelem elbírálására.
A Kúria a törvényszék jogerős ítéletét részítéletnek tekintve azon részében, amellyel az elsőfokú rész-közbenső ítéletet megváltoztatva a felperes keresetét azért utasította el, mert az a felmentés és az alkotmánybírósági határozat kihirdetése közlésének időpontja miatt nem rendeltetésellenes, nem érintette, egyebekben a Pp.275.§ (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, és a felmentés jogellenességétől független kereseti követelések vizsgálatán túl az elsőfokú bíróságot a felperes által hivatkozott többi felmentési jogellenességi ok vizsgálatára is utasította.
