Jogeset: munkaszerződés-módosítás semmissége
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Semmisnek tekinthető-e a munkaviszony határozott idejűvé módosítása, ha az a jóerkölcsbe ütközik? A Kúria jogesete.
A felperes 2012. január 12-étől állt az alperes alkalmazásában idegenforgalmi ügyintéző, rendezvény-szervező munkakörben. A munkaszerződést 2012. december 1-jén módosították azzal, hogy ezen naptól a munkáltató a felperest kiemelt turisztikai projekt koordinátor munkakörben foglalkoztatta, a bruttó munkabérét pedig 295.000 forintra felemelte. A peres felek a felperes munkaszerződését 2013. január 28-án közös megegyezéssel ismét módosították, a korábban határozatlan idejű munkaszerződést határozott idejűvé alakították át azzal, hogy annak lejárta 2015. december 31-e.
Az alperes 2013. április 18-án kelt felmondásával szüntette meg a felperes munkaviszonyát az Mt. 65. § (1) bekezdésre figyelemmel 30 nap felmondási idő biztosításával. Indokolása szerint a munkáltató a felperest utóbb kiemelt turisztikai projekt koordinátor munkakörben foglalkoztatta, azonban feladatai – átszervezés következtében – beolvadnak a projekt menedzser munkakörbe, így a munkáltatónál az általa betöltött munkakör önálló jellegét megszüntették, és további foglalkoztatására nincs lehetőség. A felmondás tartalmazta, hogy eredetileg a felperest a munkáltató határozatlan idejű munkaviszony keretében alkalmazta, határozott idejűvé módosítása az alperesnek nem állt érdekében, az indokolatlan és szükségtelen volt, ez pedig sérti a jóhiszemű, tisztességes, és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét. Ennek célja kizárólag az alperes felmondási jogának indokolatlan korlátozása, illetve kizárása volt, ezért a munkaviszony határozott idejűvé módosítása jóerkölcsbe ütköző, a munkáltató azt semmisnek tekintette, és a felperes munkaviszonyát a határozatlan időtartamú jogviszonyra vonatkozó szabályok szerint szüntette meg.
A felperes a keresetében a felmondás jogellenességének megállapítását, és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest perköltség viselésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, rögzítve a 2013. április 18-án kelt munkáltatói felmondás jogellenességét.
Új szolgáltatásokkal bővült a munkajog.hu:
- díjmentes cikk és szaklap értesítő
- kérdés-válasz szolgáltatásunk kényelmesebb használata
- egyedi szaklap ajánlatok
|
|
Az alperes a felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint megalapozott. A Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül [Pp. 275. § (2) bekezdés]. A Pp. 272. §-ának (2) bekezdése értelmében csak a konkrétan megjelölt jogszabálysértéshez kapcsolódó felülvizsgálati érvelés volt vizsgálható, vagyis a Ptk. 234. §-ának megsértése.
Az alperes által hivatkozott, és a munkaügyi eljárásban is irányadó Ptk. 234. §-ának (1) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy a semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség. Ebből következően a jogszabállyal, valamint a 2/2010. (VI.28.) PK véleménnyel is ellentétes a másodfokú bíróság azon okfejtése, hogy a semmisség megállapítására és annak jogkövetkezményei alkalmazására kizárólag bíróság előtti eljárásban van lehetőség.
Az alperes a határozatlan idejű munkaviszonyt határozott idejűvé alakító munkaszerződés semmisségét állította, és erre figyelemmel alkalmazta a határozatlan idejű jogviszony megszüntetésére vonatkozó szabályokat, illetve állapította meg az ehhez fűződő járandóságokat.
A másodfokú bíróság elfoglalt téves jogi álláspontja miatt nem értékelte azon bizonyítékokat (okiratok, tanúvallomások), amelyekre alapítottan az alperes a semmisséget megállapította, és nem értékelte azon felmondási okokat, amelyek a jogviszony megszüntetésének indokai voltak.
Az alperes által állított semmisségi okok részletes vizsgálata (különösen a jóerkölcsbe ütközés) „előkérdésként” értékelendőek. Következetes az ítélkezési gyakorlat ugyanis abban, hogy a felek jó- vagy rosszhiszeműségének a jóerkölcsbe ütközés miatti semmisség megállapítása szempontjából nincs jelentősége, de a szerződő felek tudattartamának abból a szempontból igen, hogy a szerződéskötés időpontjában a szerződésnek jóerkölcsbe ütközése számukra is nyilvánvaló volt-e. Mindezeknek pedig – a fellebbezés keretei között – a másodfokú eljárás tárgyát kell képezniük.
Amennyiben a másodfokú bíróság megállapíthatónak találja a szerződés semmisségét, értékelnie kell, hogy a jogviszony megszüntetésének a választott módja megfelelt-e a törvényi előírásoknak, az abban megjelölt indokok valósak és okszerűek voltak-e. Ennek eldöntése során is figyelemmel kell lennie a fellebbezésben foglaltakra.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és ezt a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján.