Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Ha a munkavállaló jogszerűen tagadta meg azon utasítás végrehajtását, amely olyan tevékenység ellátására irányult, amelyre képesítéssel nem rendelkezett, e magatartása nem szolgálhat felmondás alapjául – a Kúria eseti döntése.
A faipari szakközépiskolai végzettséggel rendelkező felperes az alperesnél lapszabász munkakörben dolgozott. A felperes 2009-ben felhívta az alperes figyelmét, hogy az eladásból megmaradt ajtófrontokhoz bútort lehetne összeszerelni, amit az alperes értékesíthet. A felperes ekkor az alperes felkérésére elkészített egy konyhabútort. Ezt követően az alperes utasította a felperest, hogy a többi ajtófronthoz is készítsen konyhabútort. A munkavállaló jelezte, hogy ez a feladat nem tartozik a munkakörébe, azonban külön díjazás ellenében elvégzi ezt a tevékenységet. Az alperes álláspontja szerint azonban a felperesnek kötelessége teljesíteni az utasítást, ezért külön díjazásra nem jogosult.
Az alperes írásban figyelmeztette a felperest, mivel álláspontja szerint munkáját, feladatait hibásan végezte, illetve nem teljesítette és többszöri szóbeli figyelmeztetés ellenére sem végezte el a munkakörébe tartozó feladatokat, vagy azt nem hivatalos pénzbeli ellentételezéstől tette függővé, megsértve ezáltal a munkáltató gazdasági érdekeit. Mivel a felperes ezt követően sem készítette el a konyhabútorokat, az alperes rendes felmondásával megszüntette munkaviszonyát.
Az első- és másodfokú bíróság eljárása
A felperes keresetében a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását kérte. Az alperes arra hivatkozott, hogy átszervezték nála a lapszabász munkakört, a korábbi 3 helyett 2 munkavállaló látta el ezt a tevékenységet, ezért a bíróság a felmondás jogszerűségénél azt vizsgálta, hogy a felmondási indok túl azon, hogy valós, okszerűnek minősül-e, vagyis, hogy a munkáltató megfelelően megindokolta-e, hogy miért az érintett munkavállaló munkaviszonyát szüntette meg. Az alperesnek a perben azt kellett volna igazolnia, hogy a bútor összeszerelése a lapszabászok munkakörébe tartozott, annak elvégzésére az alperes jogszerűen utasította a felperest. A tanúvallomások szerint, amikor a felek között a munkaszerződés létrejött, bútor-összeszerelésről az alperesnél még egyáltalán nem volt szó. Ez a feladat nemcsak szerelési munkát jelent, hanem a rendelkezésre álló ajtófrontokhoz a bútort meg kell tervezni, ezt a tervezési munkát az egyik tanú szakképzettség hiányában nem tudta elvégezni, a másik pedig csak azért tudott ennek a feladatnak eleget tenni, mert korábban több éven keresztül asztalos mellett dolgozott. A bíróság mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a lapszabász munkakörbe a bútortervezés és a bútor összeszerelése nem tartozott bele.
Bár a Munka törvénykönyvének szabályai szerint a munkáltató a munkaszerződés szerinti munkakörében köteles a munkavállalót foglalkoztatni, a munkavállaló pedig a munkaköri feladatait ellátni, bizonyos feltételek esetén lehetőséget biztosít a munkavállaló munkakörétől eltérő foglalkoztatására. Ez azonban csak olyan feladat elvégzése lehet, amelyhez a munkavállaló megfelelő képzettséggel rendelkezik, és az ilyen feladatellátást a munkáltató köteles a törvényben meghatározott mértékű díjazásban részesíteni. Mivel az alperes nem akarta a felperes munkakörén kívüli munkáját ellentételezni, ezért a bíróság álláspontja szerint a felperes nem követett el jogsértést, amikor a feladatot nem hajtotta végre.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság döntésével. Kiemelte, hogy az alperes gazdasági nehézségeire tekintettel a felperes ötlete volt 2009-ben, hogy az elfekvő bútorfrontokból konyhabútort állítsanak össze, amely feladatot először önként vállalta és teljesítette.
A jogszerű munkamegtagadás nem lehet felmondási ok
A bíróság szerint, ha az alperes utóbb újabb bútort akart összeállíttatni, úgy kellett volna eljárnia, hogy vagy megállapodik a felperessel a munkakör módosításában, vagy asztalost alkalmaz. Mindezek alapján jogszerűnek tartotta a felperes magatartását, ellenérték nélkül nem volt hajlandó a feladatot elvégezni, így ez nem képezheti a kiválasztás jogszerű alapját, ezért nem voltak alaposak az alperes kiválasztásának felmondásban megjelölt szempontjai.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
A munkáltató a bútor-összeszerelést továbbra is a lapszabászok munkakörébe tartozónak tekintette. Hangsúlyozta, hogy nála a munkavállalókat adminisztrátor, eladó, lapszabász, titkárnő, targoncás, valamint raktáros munkakörben foglalkoztatják. Ebből egyértelműen megállapíthatónak tekintette, hogy a bútor-összeszerelés a lapszabászok munkakörébe tartozott, mivel ez a többi munkakör részét nyilvánvalóan nem képezhette. A felperes egyébként 2009-ben még maga is a munkakörébe tartozónak tekintette az összeszerelést. Ezen túlmenően valótlannak tartotta azt a felperes és a bíróság által vallott elképzelést, miszerint míg a targoncás munka beletartozik a lapszabászi munkakörbe, addig a bútor összeszerelése nem.
A Kúria megállapításai
A Kúria egyetértett azzal, hogy a munkáltatói rendes felmondásra az alperes gazdasági körülményeiben bekövetkezett változás miatti létszámcsökkentés miatt került sor. Ilyen esetben a munkáltató jogosult eldönteni, hogy kinek a jogviszonyát szünteti meg. Mivel azonban a felmondás tartalmazta a kiválasztás szempontjait, vagyis, hogy miért a felperesre esett a választása, így az okszerűség tekintetében ezt az indokot is értékelni kell. Bár felmondási indokként vegyesen a felperes magatartása és a létszámcsökkentés szükségessége szerepel, a felmondás utolsó bekezdése a Kúria szerint egyértelműen azt támasztja alá, hogy a felperes munkakörének megszüntetésekor a neki felrótt magatartások képezték a kiválasztás szempontjait.
Egyetértett a Kúria azzal is, hogy a lapszabászok munkakörébe nem tartozik bele a bútortervezés és -összeszerelés, ráadásul ezek olyan asztalosi végzettséget igényelnek, amellyel a felperes nem rendelkezett. Az, hogy a felperes 2009-ben összeszerelt egy konyhabútort, nem jelenti azt, hogy a munkakörébe tartozónak tekinti e tevékenységet. Így a Kúria álláspontja szerint nem volt törvénysértő az utasítás megtagadása, így az a rendes felmondás jogszerű indoka nem lehetett.
A Kúria szerint a felperes munkakörébe külön megállapodás, és az alperes támogatásával megszerzett vezetői engedély alapján került csak be a targoncavezetői feladatok ellátása, az önmagában nem része a lapszabász munkakörnek.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az ismertetett döntés (Kúria Mfv. I. 10 621/2014.) a Kúriai Döntések 2015/8. számában 233. szám alatt jelent meg.
