Kinevezhető-e ügyvéd egy cég ügyvezetőjének, végelszámolójának?
Az ügyvédek vezető tisztségviselővé történő kinevezésének jogi környezetét, korlátait járja körbe alábbi cikkünk.
Kapcsolódó termékek: Jogi kiadványok, Ügyvéd Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Áttekintjük azokat a főbb új szabályokat, amelyek jelentős változásokat eredményeznek a munkaviszony alanyainak „kockázattérképén”.Jelen írás a X. Magyar Munkajogi Konferencián elhangzó előadáshoz kíván bevezetőt, némi hátteret és vázlatot, ajánlót szolgáltatni.
A joggazdaságtan – mint modern jogtudományi elemzési módszer – kulcsfogalmai közé tartoznak olyan kategóriák, mint a kockázat, hatékonyság, ösztönzők stb. A joggazdaságtan – egyebek mellett – vizsgálja, hogy a jog miként alakítja a gazdasági kockázatok telepítését, a jogrendszer milyen hatással van a gazdaságra, illetve a jogi normák miként hathatnak a jogalanyok viselkedésére.
Az Mt. határozottan izgalmas új dilemmákat generál e vonatkozásban. Ezért az előadás fő célja, hogy egy átfogó dogmatikai megalapozás után, és annak keretében tekintse át azokat a főbb új szabályokat, amelyek jelentős változásokat eredményeznek a munkaviszony alanyainak „kockázattérképén”.
További célja, az előadásnak, hogy reflexiókat vessen fel arra nézve, hogy ezek az újszerű kockázat-átrendező rendelkezések milyen normatív üzeneteket közvetítenek – direkten, avagy áttételesen – a munkaerőpiac szereplői számára. Jelen írás a konferencia-előadáshoz kíván bevezetőt, némi hátteret és vázlatot, ajánlót szolgáltatni.
E tanulmány alapját képező, a X. Magyar Munkajogi Konferencián elhangzó előadás célja, hogy a munkajog egyes alapintézményeit, és – ennél konkrétabban – a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) egyes – dogmatikai és gyakorlati szempontból is – jellegadó jogintézményeit egy új, sajátos látószögből vizsgálja, nevezetesen joggazdaságtani kontextusban.
Ez a cikk dr. Kun Attila a
|
---|
Kockázat a magánjogban és a munkajogban
A magánjog alapintézménye a szerződés. Az is vitathatatlan, hogy a munkajog alapvetően szerződéses alapozású, és mint ilyen, a magánjogi rend része. Sőt, amint az ismeretes, az Mt. „jelentősen bővíteni kívánja az úgynevezett kontraktuális alapú szabályozás szerepét, az individuális és a kollektív autonómia lehetőségeit, azaz a munkaviszonyban álló felek és a kollektív munkajogi jogalanyok megállapodásainak szabályozó szerepét.”
Ezen háttér ismeretében indokolt lehet a munkajogtudományban is nagyobb hangsúllyal alkalmazni az úgynevezett joggazdaságtani (law and economics) elemzések szempontrendszerét. A joggazdaságtan központi kategóriája a szerződés, egyik alaptétele – és egyben az előadás egyik vezérfonala – pedig az a megfontolás, hogy az „ideális szerződéseknél” az előre nem látható veszteségek kockázatát a hatékonyabb kockázatviselőre kell terhelni. Ehhez érdemes tisztázni a kockázat fogalmát, illetve megvizsgálni, hogy a munkaviszony tekintetében ki a hatékony(abb) kockázatviselő.
A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint a kockázat „valamely cselekvéssel járó veszély, veszteség lehetősége”. Etimológiailag a kockajátékban használt kocka adja eredetét, ebből a kiindulópontból a kockázat kvázi szerencsejáték-termék.
Előfordul, hogy mintegy szinonimaként használjuk a bizonytalanság és a kockázat kifejezéseket, mindkettőt alapvetően negatív kontextusban, utalva a külső tényezők okozta fenyegetettségre, valamilyen veszélyre. A gazdaság egyik fő mozgatórugója a kockázat, a kockázatvállalás a vállalkozó attribútumának tekinthető. Sőt, éppen ezzel nyer társadalmi legitimációt a profit, hiszen a profit forrása a kockázat. Az üzleti döntések általában a bizonytalanság körülményei között születnek, így kockázat és bizonytalanság az üzlet törvényszerű velejárói.
Labour Law SummitSok Közép-Kelet Európai országban lépett hatályba új munkajogi kódex, valamint jelentős változásokon mentek keresztül a jogrendszerek. Tudjon meg többet a nemzetközi munkajogi helyzetről! Neves előadók érkeznek és résztvevők várhatóak Németországból, Ausztriából, az angolszász országokból, Csehországból, Szlovákiából, Romániából, Horvátországból és a Balti-államokból. Már lehet jelentkezni! |
---|
A munkáltatás az üzleti szereplők számára további, fokozott kockázatot jelent. Arturo Bronstein megfogalmazása szerint az üzleti kockázat a munkajog egyik alapja, hiszen a vállalkozó, aki az üzleti kockázat hasznait (a profitot) learatja, kell, hogy viselje a kockázat indukálta veszélyeket is, beleértve ebbe az alárendelt emberi munkaerő – a munkavállalók – foglalkoztatásának széleskörű kockázatait.
A munkaszerződés megkötésekor a – magánjogban megszokott – rizikóanalízis, kockázatmérlegelés fogalmi képtelenség. A munkajogviszonyban a legritkább esetben analizálhatóak előre és egyensúlyozhatók ki a szerződéssel, üzleti alapon azok a potenciális kockázatok, amelyek a felek tartós jellegű, a munkáltatói utasítási jogkör mentén „napról-napra” dinamikusan konkretizálódó, változó jogviszonyában előállhatnak. A munkajog dogmatikája ezért klasszikusan eleve abból indul ki − tulajdonképpen félretéve bármiféle előreláthatósági-alapú kontraktuális rizikóanalízist −, hogy a munkavégzésnek önmagában, jellegénél fogva mindenkor van valamiféle kockázata (veszélye). Ide kapcsolódik az úgynevezett „szakmai kockázat” − vagy üzemi kockázat, Betriebsrisiko – fogalma is. A gazdasági kockázatokat a munkajog ezért hagyományosan, objektív alapon – lényegében kockázati analízistől mentesen − a munkáltatóra hárítja. Kollonay Csilla megfogalmazásában egyebek mellett azért a tulajdonos, a vállalkozó a kockázatviselő, mert a tulajdon eleve kockázat, és még inkább kockázat a tulajdon működtetése (például munkaviszonyok létesítése). „Az egyéni munkavállaló munkabére pedig nem tartalmaz az üzletmenettel kapcsolatos kockázati többlet-elemet, és döntési hatalma sincs a kockázatként jelentkező károk megelőzésére, kivédésére, kompenzálására.”
Joggazdaságtani vonatkozásban különbséget lehet tenni úgynevezett speciális és generális kockázatok között. Előbbi a felek információs asszimetriájából ered, utóbbi pedig az igazi kockázat, amely mindkét fél felelősségén, érdekkörén és tudásán kívül esik. Nehéz amellett meggyőzően érvelni (igazságossági, hatékonysági stb. szempontokból), hogy a munkaviszony sajátosan asszimetrikus függelmi struktúrájában az előre nem látható, szokatlan körülményekből fakadó kockázatokat (generális kockázatokat) ne a munkáltató viselje. Az előadás fő fókuszát az Mt. azon szabályainak elemzése képezi, amelyek – akár ex lege, akár a felek megállapodásra „felhatalmazottsága” útján – jelentős átrendeződést eredményez(het)nek a munkaviszony alanyainak klasszikus kockázatviselési szerkezetében.
Alapvető dilemmaként fogalmazható meg tehát, hogy ha az új munkajogi szabályozás csakugyan csökkenti a munkáltatás gazdasági költségeit és jogi kockázatait, akkor az így „felszabaduló”, „gazdátlan” költség és kockázat milyen irányban – és milyen arányban – „hárul tovább” – például a munkavállalóra, az államra, a társadalomra stb. -, azaz végső soron csakugyan a leghatékonyabb kockázatviselőre települ-e?
A teljes cikket a HR&Munkajog októberi számában olvashatják. Megrendelhető papíralapon és online verzióban is, valamint csomagban más online termékekkel együtt.
Az ügyvédek vezető tisztségviselővé történő kinevezésének jogi környezetét, korlátait járja körbe alábbi cikkünk.
Az ukrán-orosz háborúra reagálva az Európai Unió a közelmúltban újabb gazdasági szankciókat vezetett be Oroszországgal szemben. Az egyik legfontosabb változás, hogy bizonyos, az orosz cégek vagy szervek részére nyújtható, biztosítható vagy értékesíthető szolgáltatások, amelyek eddig a szankciók alól mentességet élveztek, 2024. június 20. napjától csak hatósági engedély birtokában végezhetők majd. Melyek ezek a szolgáltatások? Honnan szerezhető be az engedély és milyen feltételeknek kell majd megfelelni? Mivel a határidő vészesen közeleg, ezért a Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda munkatársai, dr. Bognár Alexandra és dr. Suller Noémi segítenek eligazodni az új szabályozásban a fenti kérdések megválaszolásával.
A NIS2 direktíva számos követelményt fogalmaz meg az EU-tagállamok kiber- és információbiztonságára vonatkozóan. Magyarországon a „2023. évi XXIII. törvény a kiberbiztonsági tanúsításról és a kiberbiztonsági felügyeletről”, azaz a „Kibertan-törvény” implementálja a direktíva rendelkezéseit, melynek értelmében az érintett vállalatoknak 2024. június 30-ig regisztrálniuk kell magukat a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága (SZTFH) által kijelölt online felületen.
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!